Post by Lennox Loopen on Jul 5, 2009 8:44:17 GMT 2
Név: Lennox Loopen
Nemzetiség: Amerikai
Kor: 21 év
Nem: Férfi
Beszélt nyelvek: Angol
Rang: tizedes
Rend: 101. Légiszállítású Hadosztály 506. ezredének ejtőernyőse.
Felszerelés: M1 Garand, Colt 45. , egy túlélőkés, 2-3db repeszgránát, egyenruha, rohamsisak,
kulacs, lőszeres táska, csajka, gyalogsági ásó, gránátos-zsák, minimális kötszer.
Elõtörténet:
Lennox 1918 augusztus 24-én született Birmingham-ben (Alabama). Szülei a mezőgazdasági-kereskedelmi vonalon dolgoztak. Apja farmer volt, ő szüretelte le a farmról a zöldségeket, gyümölcsöket, amit Lennox anyja értékesített a piacon vagy a későbbi saját üzletükben. Bátyja, Walter, tiszti rangban jeleskedik a Csendes-óceáni hadszíntéren.
Az elemi iskolában nem tartozott az éltanulók közé, nem is törekedett arra, hogy jeles tanuló legyen, viszont panasz sem volt a fiúra. 1933-ben befejezte általános tanulmányait, majd egy gépipari technikumban tanult. A nyári szünetekben csavargott a városban, nézelődött. Nem bandázott, mindig egyedül ment. Még '33 nyarán a szomszédba költözött egy család, és az új lánynak, Emilynek mutatta meg a várost. Sosem gondolt arra, hogy szerelmesek lehetnének, mindig csak barátok voltak. Később sem került sor randira vagy hasonlóra. Lennox nem is bánta ezt, ő mindig csak a legjobb barátként gondolt rá, és a mai napig jó barátok. Másokkal nem nagyon barátkozott, különc gyermek volt.
1937-ben jelentkezett a helyi baseball csapatba. Saját bevallása szerint ez a döntése pillanatnyi elmezavar volt, mert nem szerette és nem is tudott baseballozni. Végül abbahagyta pár hetes sportkarrierjét, ezután, mivel állást nem talált, jelentkezett a helyi sorozóirodába ejtőernyősként.
Kíváncsiságból megkérdezték tőle, miért jelentkezett. Erre ő annyit felelt: Pillanatnyi elmezavar. De nyugodtan írjon fel, majd helyrejövök.
Szerencséjére nem kellett egyből bevonulnia, így minden másra jutott idő. A nőzés nem nagyon ment neki, kisebb korában elég gátlásos volt, és ez a tulajdonsága olykor előjön. Emily többször vitte társaságba, de nem tudott feloldódni, így ő volt az első, aki lelépett. Ilyenkor sem haza ment, inkább lézengett a városban, vagy plakátokat nézegetett, újságokat olvasott reggelig.
Lennox sosem kapkodott, sokszor átgondolja a dolgokat, mikor mit kell tennie: azt amit elvileg kellene, vagy ami helyes. Vészhelyzetben is képes gondolkodni, ár idegesen, de ilyenkor megáll körülötte a világ, és jobban tud figyelni.
Később kapott egy levelet a sorozóirodától, amiben az állt hogy a jelentkezését elutasították, alkalmatlan fizikai és szellemi állapotra hivatkozva. Röviden: nem volt az a nagyon izmos gyerek, és az elmezavaros beszólása miatt hitték azt, hogy pszichés zavarai vannak.
Ekkor újra elkezdett sportolni, mindenfélét kipróbált: a baseballt, a kosárlabdát, még az amerikai focit is, de a szabályokkal sosem volt békében, nem értette, mit miért kell. Inkább alkatilag erősödött az elfogadható szintre.
Ezután ismét jelentkezett, és tanulva előző hibájából, csak arra válaszolt, amiről kérdezték. Így sikeres volt a jelentkezés, és a toccoa-i táborba küldték. Onnan Angliába, és ahogy szokta, épp most is csak lézeng a kimenője alatt a 101. Légiszállítású Hadosztály 506. ezredének tagjaként.
Nemzetiség: Amerikai
Kor: 21 év
Nem: Férfi
Beszélt nyelvek: Angol
Rang: tizedes
Rend: 101. Légiszállítású Hadosztály 506. ezredének ejtőernyőse.
Felszerelés: M1 Garand, Colt 45. , egy túlélőkés, 2-3db repeszgránát, egyenruha, rohamsisak,
kulacs, lőszeres táska, csajka, gyalogsági ásó, gránátos-zsák, minimális kötszer.
Elõtörténet:
Lennox 1918 augusztus 24-én született Birmingham-ben (Alabama). Szülei a mezőgazdasági-kereskedelmi vonalon dolgoztak. Apja farmer volt, ő szüretelte le a farmról a zöldségeket, gyümölcsöket, amit Lennox anyja értékesített a piacon vagy a későbbi saját üzletükben. Bátyja, Walter, tiszti rangban jeleskedik a Csendes-óceáni hadszíntéren.
Az elemi iskolában nem tartozott az éltanulók közé, nem is törekedett arra, hogy jeles tanuló legyen, viszont panasz sem volt a fiúra. 1933-ben befejezte általános tanulmányait, majd egy gépipari technikumban tanult. A nyári szünetekben csavargott a városban, nézelődött. Nem bandázott, mindig egyedül ment. Még '33 nyarán a szomszédba költözött egy család, és az új lánynak, Emilynek mutatta meg a várost. Sosem gondolt arra, hogy szerelmesek lehetnének, mindig csak barátok voltak. Később sem került sor randira vagy hasonlóra. Lennox nem is bánta ezt, ő mindig csak a legjobb barátként gondolt rá, és a mai napig jó barátok. Másokkal nem nagyon barátkozott, különc gyermek volt.
1937-ben jelentkezett a helyi baseball csapatba. Saját bevallása szerint ez a döntése pillanatnyi elmezavar volt, mert nem szerette és nem is tudott baseballozni. Végül abbahagyta pár hetes sportkarrierjét, ezután, mivel állást nem talált, jelentkezett a helyi sorozóirodába ejtőernyősként.
Kíváncsiságból megkérdezték tőle, miért jelentkezett. Erre ő annyit felelt: Pillanatnyi elmezavar. De nyugodtan írjon fel, majd helyrejövök.
Szerencséjére nem kellett egyből bevonulnia, így minden másra jutott idő. A nőzés nem nagyon ment neki, kisebb korában elég gátlásos volt, és ez a tulajdonsága olykor előjön. Emily többször vitte társaságba, de nem tudott feloldódni, így ő volt az első, aki lelépett. Ilyenkor sem haza ment, inkább lézengett a városban, vagy plakátokat nézegetett, újságokat olvasott reggelig.
Lennox sosem kapkodott, sokszor átgondolja a dolgokat, mikor mit kell tennie: azt amit elvileg kellene, vagy ami helyes. Vészhelyzetben is képes gondolkodni, ár idegesen, de ilyenkor megáll körülötte a világ, és jobban tud figyelni.
Később kapott egy levelet a sorozóirodától, amiben az állt hogy a jelentkezését elutasították, alkalmatlan fizikai és szellemi állapotra hivatkozva. Röviden: nem volt az a nagyon izmos gyerek, és az elmezavaros beszólása miatt hitték azt, hogy pszichés zavarai vannak.
Ekkor újra elkezdett sportolni, mindenfélét kipróbált: a baseballt, a kosárlabdát, még az amerikai focit is, de a szabályokkal sosem volt békében, nem értette, mit miért kell. Inkább alkatilag erősödött az elfogadható szintre.
Ezután ismét jelentkezett, és tanulva előző hibájából, csak arra válaszolt, amiről kérdezték. Így sikeres volt a jelentkezés, és a toccoa-i táborba küldték. Onnan Angliába, és ahogy szokta, épp most is csak lézeng a kimenője alatt a 101. Légiszállítású Hadosztály 506. ezredének tagjaként.
