Post by Paul McDavson on Apr 22, 2009 18:35:11 GMT 2
Név: Paul McDavson
Nemzetiség: Angol / Brit
Kor: 25
Nem: férfi
Születési hely: Derry
Rang:
Rend avagy kaszt: Légideszant, Brit hadsereg, ( a briteknél nem vagyok otthon, légy szíves mondjatok egy egységet)
Felszerelés: Sten Mk I-MkVI, 2-3db repeszgránát, egyenruha, rohamsisak, kulacs, lõszerestáska, csajka, gyalogsági ásó, gránátos-zsák.
Beszélt nyelv(ek): Angol /anyanyelv/, német / alapfok/
Előtörténet:
Paul katonacsaládba született egy Derry nevű, angol városban. Az apja a fronton harcolt, így kiskorában elég ritkán látta. Nem éltek túl jól. Az anyja túlhajszolta magát, csak hogy Paul jól élhessen.
Mikor aztán a háborúnak vége lett, és a katonák hazatértek, legnagyobb megkönnyebbülésére az apja köztük volt. A család helyzete kezdett javulni, annyira, hogy Paulnak egy kishúga is született. A két gyerek jól elvolt egymás mellett. Paul amiben csak tudott, segített szüleinek akár Lily gondozásában az első hónapokban, akár a ház körüli munkákról volt szó. A fiú ennek hála némileg megerősödött és egyre fontosabbnak érezte magát.
Hamarosan elkezdett iskolába járni. Jegyeinek többsége kielégítő volt. Persze azért becsúszott pár rosszabb jegy is, de a fiú tanulmányai jól haladtak.
Az általános iskola után Londonba ment, itt valami jó hírű iskolába járt, ösztöndíjjal. Nem titkolt célja az volt, hogy író legyen. Iskolai évei alatt meg is jelentetett egy regényt, de ez nem talált nagy visszhangra.
A könyv Németországban játszódott, két fiú és egy lány történetét mesélte el, akik élesen ellenezték a nácik szervezkedését. Így amikor azok hatalomra kerültek, a fiataloknak menekülniük kellett.
A történetet Németországban be is tiltották. A második könyvét a kiadó már nem volt hajlandó megjeleníteni, tekintetbe véve az első elég szegényes eladási listáját.
Paul lehúzta az iskolai éveit, a kudarc keserű ízével a szájában. Mikor végre kikerült az iskolából, összetalálkozott legnagyobb ihletőjével, egy fiatal, nála alig egy évvel fiatalabb lánnyal. A lány neve Lisa volt, és Paul számára ő jelentette ezentúl a világ középpontját.
Lisával elég közel kerültek egymáshoz. Paul új történetet kezdett írni, ezúttal a gyerekkorának legnagyobb megmozgatóját vette alapul. Ez pedig nem volt más, mint az apja frontvonalról küldött levelei.
A könyv megjelenése után egész jó kasszasiker lett. Paul ezek utáni mámorában tudta meg, hogy az apja megbetegedett, és egy neves orvos vállalná ugyan a kockázatos műtétet de óriási pénzösszeget kér érte.
Paul összeszámolta a pénzét, és kiderült, hogy hiába szöktek az egekbe a könyvének eladásai, nem képes kifizetni az orvost. Ekkor tudta meg azonban, hogy egy jobb napokat látott ejtőernyős csoportba keresnek önkénteseket. A belépéshez pénzjutalom is társult, amire Paul azonnal ugrott.
Így került a hadseregbe. Azt, hogy a hadosztály melyik volt, soha nem tudná megmondani. Az alakulatot ugyanis hamarosan föloszlatták, őt pedig átdobták egy másik deszantos hadosztályba.
Itt kapta a kiképzését. Az őrmester, aki kiképezte, folyton vele volt a legkegyetlenebb, talán mert ő valamilyen szinten híres volt. Ugyan nem annyira híres, mint a legtöbb sikeres ember, sosem akart olyan lenni. Ő csak leírta ami az eszébe jutott, erről nem tehetett.
Mindenesetre a pénz legalább megvolt. Az apja operációja sikeres lett, és Paul sosem tudta meg, hogy miféle betegsége volt.
Elég hosszúra sikerült alapkiképzés után Londonba küldték, egy ottani támaszpontra. A fiatal srácot egy olyan barakkba osztották be, ami egy rövid ideje üresen állt. Azt mondták neki, hogy a társai hamarosan megérkeznek. Majd közölték vele, hogy egy négytagú, zöldfülűekből álló osztag parancsnoka lett. Majd magára hagyták. Paul már aznap egy naplóba kezdett, hogy a vele történteket följegyezze. Egy új könyvön kezdett gondolkodni, ami a katonaságról szólt volna.
Két nappal később estek be a társai. Név szerint: Jim Gorland – mesterlövész, Chuck Stormp – műszakis, Jack Wanburg – lövész. A tagok elég hamar összebarátkoztak.
Paul így került a kis osztag élére. Mind légideszantosok voltak, mind újonnan kiképzettek. Kiderült, hogy Chuck már mindkét könyvét olvasta, és meg is kérdezte, hogy mikor lesz újabb. Paul csak annyit felelt neki, hogy amint ideje engedi.
Így tengették napjaikat. Paul háromszor járt a bázison kívül – egyszer találkozott Lisával, egyszer Lilyvel és Lisával, és egyszer elutazott a szüleihez.
A napjai így teltek, egészen addig, amíg Hitler le nem rohanta Lengyelországot. Paul már várta a bevetési parancsot, ami azonban nem érkezett meg.
Ezt egy elég feldúlt bejegyzéssel jegyezte le a naplójában. Többszöri káromkodás közül épphogy csak kiszűrhető a lényeg: dühös volt, de értette, hogy a németek túl gyorsan haladnak előre. Még a haditerv sem lenne kész, mire azok már bekebelezik Lengyelországot.
Paul és kis csapata még most is a bevetésre vár. Reménykednek, hogy valami értelmes feladatot kapnak. Paul egyre csak ír a naplójába, két levelet is írt már húgának, amiben valamilyen szinten elbúcsúzott tőle.
Kinézet: barna hajú, barna szemű, jóképű fiatal katona. A hadseregben megedződött, itt vállt igazán férfivá. Izmos, a légideszanthoz jó testfelépítésű.
Jellem: Paul elég higgadt személy. Nem siet el semmit, általában megfontoltan dönt. Társaiban megbízik, az életét is rájuk bízná. A legnagyobb hibája is talán ez: hajlamos olyan embereknek is bizalmat kölcsönözni, aki meg sem érdemli.
Nemzetiség: Angol / Brit
Kor: 25
Nem: férfi
Születési hely: Derry
Rang:
Rend avagy kaszt: Légideszant, Brit hadsereg, ( a briteknél nem vagyok otthon, légy szíves mondjatok egy egységet)
Felszerelés: Sten Mk I-MkVI, 2-3db repeszgránát, egyenruha, rohamsisak, kulacs, lõszerestáska, csajka, gyalogsági ásó, gránátos-zsák.
Beszélt nyelv(ek): Angol /anyanyelv/, német / alapfok/
Előtörténet:
Paul katonacsaládba született egy Derry nevű, angol városban. Az apja a fronton harcolt, így kiskorában elég ritkán látta. Nem éltek túl jól. Az anyja túlhajszolta magát, csak hogy Paul jól élhessen.
Mikor aztán a háborúnak vége lett, és a katonák hazatértek, legnagyobb megkönnyebbülésére az apja köztük volt. A család helyzete kezdett javulni, annyira, hogy Paulnak egy kishúga is született. A két gyerek jól elvolt egymás mellett. Paul amiben csak tudott, segített szüleinek akár Lily gondozásában az első hónapokban, akár a ház körüli munkákról volt szó. A fiú ennek hála némileg megerősödött és egyre fontosabbnak érezte magát.
Hamarosan elkezdett iskolába járni. Jegyeinek többsége kielégítő volt. Persze azért becsúszott pár rosszabb jegy is, de a fiú tanulmányai jól haladtak.
Az általános iskola után Londonba ment, itt valami jó hírű iskolába járt, ösztöndíjjal. Nem titkolt célja az volt, hogy író legyen. Iskolai évei alatt meg is jelentetett egy regényt, de ez nem talált nagy visszhangra.
A könyv Németországban játszódott, két fiú és egy lány történetét mesélte el, akik élesen ellenezték a nácik szervezkedését. Így amikor azok hatalomra kerültek, a fiataloknak menekülniük kellett.
A történetet Németországban be is tiltották. A második könyvét a kiadó már nem volt hajlandó megjeleníteni, tekintetbe véve az első elég szegényes eladási listáját.
Paul lehúzta az iskolai éveit, a kudarc keserű ízével a szájában. Mikor végre kikerült az iskolából, összetalálkozott legnagyobb ihletőjével, egy fiatal, nála alig egy évvel fiatalabb lánnyal. A lány neve Lisa volt, és Paul számára ő jelentette ezentúl a világ középpontját.
Lisával elég közel kerültek egymáshoz. Paul új történetet kezdett írni, ezúttal a gyerekkorának legnagyobb megmozgatóját vette alapul. Ez pedig nem volt más, mint az apja frontvonalról küldött levelei.
A könyv megjelenése után egész jó kasszasiker lett. Paul ezek utáni mámorában tudta meg, hogy az apja megbetegedett, és egy neves orvos vállalná ugyan a kockázatos műtétet de óriási pénzösszeget kér érte.
Paul összeszámolta a pénzét, és kiderült, hogy hiába szöktek az egekbe a könyvének eladásai, nem képes kifizetni az orvost. Ekkor tudta meg azonban, hogy egy jobb napokat látott ejtőernyős csoportba keresnek önkénteseket. A belépéshez pénzjutalom is társult, amire Paul azonnal ugrott.
Így került a hadseregbe. Azt, hogy a hadosztály melyik volt, soha nem tudná megmondani. Az alakulatot ugyanis hamarosan föloszlatták, őt pedig átdobták egy másik deszantos hadosztályba.
Itt kapta a kiképzését. Az őrmester, aki kiképezte, folyton vele volt a legkegyetlenebb, talán mert ő valamilyen szinten híres volt. Ugyan nem annyira híres, mint a legtöbb sikeres ember, sosem akart olyan lenni. Ő csak leírta ami az eszébe jutott, erről nem tehetett.
Mindenesetre a pénz legalább megvolt. Az apja operációja sikeres lett, és Paul sosem tudta meg, hogy miféle betegsége volt.
Elég hosszúra sikerült alapkiképzés után Londonba küldték, egy ottani támaszpontra. A fiatal srácot egy olyan barakkba osztották be, ami egy rövid ideje üresen állt. Azt mondták neki, hogy a társai hamarosan megérkeznek. Majd közölték vele, hogy egy négytagú, zöldfülűekből álló osztag parancsnoka lett. Majd magára hagyták. Paul már aznap egy naplóba kezdett, hogy a vele történteket följegyezze. Egy új könyvön kezdett gondolkodni, ami a katonaságról szólt volna.
Két nappal később estek be a társai. Név szerint: Jim Gorland – mesterlövész, Chuck Stormp – műszakis, Jack Wanburg – lövész. A tagok elég hamar összebarátkoztak.
Paul így került a kis osztag élére. Mind légideszantosok voltak, mind újonnan kiképzettek. Kiderült, hogy Chuck már mindkét könyvét olvasta, és meg is kérdezte, hogy mikor lesz újabb. Paul csak annyit felelt neki, hogy amint ideje engedi.
Így tengették napjaikat. Paul háromszor járt a bázison kívül – egyszer találkozott Lisával, egyszer Lilyvel és Lisával, és egyszer elutazott a szüleihez.
A napjai így teltek, egészen addig, amíg Hitler le nem rohanta Lengyelországot. Paul már várta a bevetési parancsot, ami azonban nem érkezett meg.
Ezt egy elég feldúlt bejegyzéssel jegyezte le a naplójában. Többszöri káromkodás közül épphogy csak kiszűrhető a lényeg: dühös volt, de értette, hogy a németek túl gyorsan haladnak előre. Még a haditerv sem lenne kész, mire azok már bekebelezik Lengyelországot.
Paul és kis csapata még most is a bevetésre vár. Reménykednek, hogy valami értelmes feladatot kapnak. Paul egyre csak ír a naplójába, két levelet is írt már húgának, amiben valamilyen szinten elbúcsúzott tőle.
Kinézet: barna hajú, barna szemű, jóképű fiatal katona. A hadseregben megedződött, itt vállt igazán férfivá. Izmos, a légideszanthoz jó testfelépítésű.
Jellem: Paul elég higgadt személy. Nem siet el semmit, általában megfontoltan dönt. Társaiban megbízik, az életét is rájuk bízná. A legnagyobb hibája is talán ez: hajlamos olyan embereknek is bizalmat kölcsönözni, aki meg sem érdemli.
