Post by Vaszilij Ivanovics Koslov on Apr 14, 2009 20:48:45 GMT 2
Név: Vaszilij Ivanovics Koslov
Nemzetiség: Szovjet (orosz)
Kor: 41 éves (nemsokára 42)
Nem: férfi
Született: 1897. 12. 14.
Beszélt nyelvek: orosz
Rang: Főhadnagy
Rend: A III. Szovjet páncélos dandár 2. századának alparancsnoka
Felszerelés:
- Tiszti egyenruha
- Tiszti kalap (csak díszszemléken kell viselni)
- Tankos sisak
- 1 db Tula Tokarev - TT pisztoly
- 1 pár csizma
- 1 db távcső
Vaszilij 1897.-ben született Vlagyivosztokban, a Csendes-óceán partján. Apja, Ivanovics katona volt a lovasságnál. Apja beosztási rangja százados volt. Anyja, Tatiana pedig háziasszony volt. Szerencséjükre az apa elég jól keresett, így meg tudtak élni, nem kellett nélkülözniük. Az ifjú Vaszilij 7 évesen iratkozott be a helyi legjobb iskolába, ahol egykoron az apja is tanult. Tanulmányi eredményei kitűnőek voltak, és a tanárok egyik kedvence volt. Ahogy nőtt felfelé ő is elkezdett kacsingatni apja pályája felé, és elhatározta folytatja a családi hagyományt és ő is katona lesz. Ámbár anyja nem repesett az örömtől, hogy fiából katona lesz végül mégis az lett, köszönhetően annak, hogy kitört a Nagy háború!
Az ifjú Vaszilij a lovassághoz jelentkezett, ahol apja alá osztották be a fiúz, aki így kisebb előnnyel indult. Viszont apja vele sem kivételezett és ha valami rosszat tett őt is ugyanúgy lehordta, mint másokat. Vaszilij részt vett a Bruszilov-offenzívában és a Kerenszkij-offenzívában is.
Ekkor kirobbant a bolsevik forradalom, és számukra a Nagy Háború véget ért. A századot azonnal visszairányították Vlagyivosztokba, ahol a helyi bolsevikok felajánlották a csatlakozást, amelyet Vaszilij apja el is fogadott. A forradalomban nem sokat harcolt a lovas század alig néhány bevetésen voltak. Viszont ez is elég volt arra, hogy ezen bevetéseken is nagy érdemet szerezzen magának Vaszilij, akit így a háború végére előléptettek őrmesterré.
Az ezután kirobbant orosz forradalomban, viszont már csak Vaszilij vett részt, ugyanis az apja nyugállományba vonult s nem harcolt többé. Vaszilij pedig kapott az alkalmon, s az ekkor kiépülő páncélos egységekhez jelentkezett, ahol őrmesterként tevékenykedett a forradalom alatt, ahol tovább harcolt a bolsevikokkal, s Leninnel. Miután a bolsevikok szintén sikereket értek el itt is, újabb előléptetés várt Vaszilijra, aki egy páncélos rajjal (két páncélossal) megkerülte Vlagyivosztokot és hátba támadta a külföldi erőket. Az előléptetést elfogadták és hadnagy lett Vaszilijből. Ekkor kezdte el komoly tevékenységét a páncélosokkal kapcsolatban. Ráállt saját stratégiájának kidolgozására, amit ezután két évvel tudott teljesen elérni. Ugyanis (ekkor már a ’30-as években járunk) a század főhadnagya leszerelt így a legidősebb hadnagyot, azaz Vaszilijt nevezték ki főhadnagynak a századnál. Alig egy év múlva a teljes dandár új tankokat egy bizonyos T-35 nevezetű páncélos csodát kaptak. A mozgó erőd nem bizonyult túl hatásosnak, mivel a tank személyzete 10 főt foglalt magába, ráadásul hiába volt 5 lövegtornya a páncélzata vékony volt, így könnyű volt azt átütni.
A századot ezen évben vezényelték újra harcba, méghozzá Nomonhanba, ahol a Japán erőkkel csaptak össze. Vaszililj jó teljesítményt nyújtott s a hadjárat idején összesen 14 tankot lőttek ki. Itt tudták bevetni először csak próbaként a stratégiát, amelynek az volt a lényege, hogy egy kisebb egység elcsalja az ellenséges páncélosokat, s ekkor hirtelen kerítik körbe az ellenséget, s szétlövik azoknak a tankjait. A tankjuk mindössze egyszer sérült meg, akkor az egyik lövegtorony szállt el, aminek következtében két ember vesztette el az életét. Vaszilij nem sérült meg, viszont mély nyomokat hagyott benne két olyan társának a halála, akikkel már egy évtizede együtt dolgozott. Miután a háborúnak vége lett a teljes századot feltöltötték, a tankokat kijavították, s Lengyelországba vezényleték át őket.
Nemzetiség: Szovjet (orosz)
Kor: 41 éves (nemsokára 42)
Nem: férfi
Született: 1897. 12. 14.
Beszélt nyelvek: orosz
Rang: Főhadnagy
Rend: A III. Szovjet páncélos dandár 2. századának alparancsnoka
Felszerelés:
- Tiszti egyenruha
- Tiszti kalap (csak díszszemléken kell viselni)
- Tankos sisak
- 1 db Tula Tokarev - TT pisztoly
- 1 pár csizma
- 1 db távcső
Vaszilij 1897.-ben született Vlagyivosztokban, a Csendes-óceán partján. Apja, Ivanovics katona volt a lovasságnál. Apja beosztási rangja százados volt. Anyja, Tatiana pedig háziasszony volt. Szerencséjükre az apa elég jól keresett, így meg tudtak élni, nem kellett nélkülözniük. Az ifjú Vaszilij 7 évesen iratkozott be a helyi legjobb iskolába, ahol egykoron az apja is tanult. Tanulmányi eredményei kitűnőek voltak, és a tanárok egyik kedvence volt. Ahogy nőtt felfelé ő is elkezdett kacsingatni apja pályája felé, és elhatározta folytatja a családi hagyományt és ő is katona lesz. Ámbár anyja nem repesett az örömtől, hogy fiából katona lesz végül mégis az lett, köszönhetően annak, hogy kitört a Nagy háború!
Az ifjú Vaszilij a lovassághoz jelentkezett, ahol apja alá osztották be a fiúz, aki így kisebb előnnyel indult. Viszont apja vele sem kivételezett és ha valami rosszat tett őt is ugyanúgy lehordta, mint másokat. Vaszilij részt vett a Bruszilov-offenzívában és a Kerenszkij-offenzívában is.
Ekkor kirobbant a bolsevik forradalom, és számukra a Nagy Háború véget ért. A századot azonnal visszairányították Vlagyivosztokba, ahol a helyi bolsevikok felajánlották a csatlakozást, amelyet Vaszilij apja el is fogadott. A forradalomban nem sokat harcolt a lovas század alig néhány bevetésen voltak. Viszont ez is elég volt arra, hogy ezen bevetéseken is nagy érdemet szerezzen magának Vaszilij, akit így a háború végére előléptettek őrmesterré.
Az ezután kirobbant orosz forradalomban, viszont már csak Vaszilij vett részt, ugyanis az apja nyugállományba vonult s nem harcolt többé. Vaszilij pedig kapott az alkalmon, s az ekkor kiépülő páncélos egységekhez jelentkezett, ahol őrmesterként tevékenykedett a forradalom alatt, ahol tovább harcolt a bolsevikokkal, s Leninnel. Miután a bolsevikok szintén sikereket értek el itt is, újabb előléptetés várt Vaszilijra, aki egy páncélos rajjal (két páncélossal) megkerülte Vlagyivosztokot és hátba támadta a külföldi erőket. Az előléptetést elfogadták és hadnagy lett Vaszilijből. Ekkor kezdte el komoly tevékenységét a páncélosokkal kapcsolatban. Ráállt saját stratégiájának kidolgozására, amit ezután két évvel tudott teljesen elérni. Ugyanis (ekkor már a ’30-as években járunk) a század főhadnagya leszerelt így a legidősebb hadnagyot, azaz Vaszilijt nevezték ki főhadnagynak a századnál. Alig egy év múlva a teljes dandár új tankokat egy bizonyos T-35 nevezetű páncélos csodát kaptak. A mozgó erőd nem bizonyult túl hatásosnak, mivel a tank személyzete 10 főt foglalt magába, ráadásul hiába volt 5 lövegtornya a páncélzata vékony volt, így könnyű volt azt átütni.
A századot ezen évben vezényelték újra harcba, méghozzá Nomonhanba, ahol a Japán erőkkel csaptak össze. Vaszililj jó teljesítményt nyújtott s a hadjárat idején összesen 14 tankot lőttek ki. Itt tudták bevetni először csak próbaként a stratégiát, amelynek az volt a lényege, hogy egy kisebb egység elcsalja az ellenséges páncélosokat, s ekkor hirtelen kerítik körbe az ellenséget, s szétlövik azoknak a tankjait. A tankjuk mindössze egyszer sérült meg, akkor az egyik lövegtorony szállt el, aminek következtében két ember vesztette el az életét. Vaszilij nem sérült meg, viszont mély nyomokat hagyott benne két olyan társának a halála, akikkel már egy évtizede együtt dolgozott. Miután a háborúnak vége lett a teljes századot feltöltötték, a tankokat kijavították, s Lengyelországba vezényleték át őket.
