Post by driverbiro on Feb 21, 2009 19:09:52 GMT 2
Pontosan hajnali 3 óra volt amikor a gépben elhangzott a várva várt mondat: "2 perc és megérkezünk!"
Otto parancsára mindenki leellenőrizte a felszerelését, a kioldó karabinereket. A katonák csendben várták az indulási parancsot, hónapok óta csak erre a pillanatra vágytak. Otto végignézett a társain, és szívét melegség töltötte el: "Az én embereim, tűzbe mennék értük...". Tudta, hogy ők is így vannak vele, hisz itt az ellenség háta mögött egymásra voltak utalva. Egy kis megingás akár mindannyiuk életébe kerülhetett.
Hirtelen kigyulladt a zöld lámpa, és a pilóta kikiáltott: "-Ugrás!"
Otto maradt a végére, és jóleső érzéssel töltötte el ahogy arcába csapott a szél. Minden gond nélkül kiugrottak, számolta magában az ernyőket: "18, 19, 20. Eddig jó minden, mindenkinek kinyílt."
2 perc múlva már a földön volt, és villámgyorsan összehajtogatta az ernyőjét. Szerencsére nem szóródtak szét, szélcsend volt. "- Még az idő is velünk van"-gondolta mosolyogva.
Röpke 10 perc alatt összeszedte embereit, majd rövid felszerelés-ellenőrzést rendelt el. Miután rendben találtak mindent, eligazításra hívta embereit:
- Fiúk, igen fontos küldetést kaptunk. Számításaim szerint 3 km-re van itt egy rádió átjátszó állomás, ezt kellene elfoglalnunk és megsemmisítenünk. Várhatóan csak 3-4 katona van szolgálatban, meg 10-15 civil, de ők nem jelenthetnek veszélyt. Lehetőleg kerüljétek a felesleges vérontást, de ezt majd a helyzet hozza. Steiner és Bucklerner mennek előre, a többiek velem! Gruber és Stack a hátvéd. Amint megpillantjuk a tornyot, gyülekező és terepfelmérés, megbeszélés! Kérdés van?
- Igen, uram- jelentkezett Gruber közlegény.
- Mondjad, Gruber.
- Pisálni lehet?- A csapat halk vihorászásba kezdett. Gruber volt az ügyeletes mókamester.
- Rendben, mindenki végezze el a dolgát, aztán indulás! - Otto jót mulatott magában, ezek még ilyen éles szituációban is viccelődnek. de nem bánta, mert ismerte őket már annyira, hogyha kell akkor vérprofiként működnek.
- Akkor uraim, ha végeztek, indulás!
A kis csapat elindult az erdőben...
Otto parancsára mindenki leellenőrizte a felszerelését, a kioldó karabinereket. A katonák csendben várták az indulási parancsot, hónapok óta csak erre a pillanatra vágytak. Otto végignézett a társain, és szívét melegség töltötte el: "Az én embereim, tűzbe mennék értük...". Tudta, hogy ők is így vannak vele, hisz itt az ellenség háta mögött egymásra voltak utalva. Egy kis megingás akár mindannyiuk életébe kerülhetett.
Hirtelen kigyulladt a zöld lámpa, és a pilóta kikiáltott: "-Ugrás!"
Otto maradt a végére, és jóleső érzéssel töltötte el ahogy arcába csapott a szél. Minden gond nélkül kiugrottak, számolta magában az ernyőket: "18, 19, 20. Eddig jó minden, mindenkinek kinyílt."
2 perc múlva már a földön volt, és villámgyorsan összehajtogatta az ernyőjét. Szerencsére nem szóródtak szét, szélcsend volt. "- Még az idő is velünk van"-gondolta mosolyogva.
Röpke 10 perc alatt összeszedte embereit, majd rövid felszerelés-ellenőrzést rendelt el. Miután rendben találtak mindent, eligazításra hívta embereit:
- Fiúk, igen fontos küldetést kaptunk. Számításaim szerint 3 km-re van itt egy rádió átjátszó állomás, ezt kellene elfoglalnunk és megsemmisítenünk. Várhatóan csak 3-4 katona van szolgálatban, meg 10-15 civil, de ők nem jelenthetnek veszélyt. Lehetőleg kerüljétek a felesleges vérontást, de ezt majd a helyzet hozza. Steiner és Bucklerner mennek előre, a többiek velem! Gruber és Stack a hátvéd. Amint megpillantjuk a tornyot, gyülekező és terepfelmérés, megbeszélés! Kérdés van?
- Igen, uram- jelentkezett Gruber közlegény.
- Mondjad, Gruber.
- Pisálni lehet?- A csapat halk vihorászásba kezdett. Gruber volt az ügyeletes mókamester.
- Rendben, mindenki végezze el a dolgát, aztán indulás! - Otto jót mulatott magában, ezek még ilyen éles szituációban is viccelődnek. de nem bánta, mert ismerte őket már annyira, hogyha kell akkor vérprofiként működnek.
- Akkor uraim, ha végeztek, indulás!
A kis csapat elindult az erdőben...
