Belgrád

[Vilmos F.K.M von Hohenzollern]

Az autó úton nem történt semmi említésre méltó azon kívül, hogy a kísérő megosztott Vilmossal néhány tudni valót Belgrádról és nevezetességeiről A kísérő beszéde közben ki-ki tekingetett az ablakon. Látott szín pompás házakat ugyanakkor kis viskókat is. A diplomata már értette miről beszélt a nagykövet mikor azt mondta nincs minden rendben itt. Egyébként Belgrád olyan volt mint más közép-kelet európai főváros. Paloták boltok kirakatai keverednek a kocsik és a sétáló tömeg hangjával. Mondhatni zajlott az élet.
Ám mielőtt Vilmos herceg mélyebben elmerülhetett volna a gondolataiban Gheorge kirántotta a való világba.
A bolt amit bemutatott hasonló volt a hasonló volt a bukaresti királyi árkádokhoz. Színes, zűrzavaros mégis elragagadó. A politikusnak viszont ehhez volt a legkevesebb ideje és akarat ereje is így gyorsan ki is osztotta kívánságát.
- Azonnal találnunk kell egy parfüm boltot, hogy vegyünk néhány dolgot a feleségemnek és a lányomnak. Utána egy ruha boltot keresünk a lányom oda van ezekért a göncökért. Végül pedig egy fegyver üzletet kéne találnunk. Vennék néhány dolgot és innen kap szeretet királyunk is ajándékot. Ezután pedig megnézném a város néhány nevezetes pontját és utána szerintem visszatérhetünk a követségre. Megoldható?- kérdezte a kísérőhöz fordulva Vilmos.

[vitéz Nagybányai Horthy Miklós]

A kísérő egy pillanatig mérlegelte a dolgot, majd bólintott.
- Természetesen. Amennyiben kívánja, körbevezetem – ajánlotta fel udvariasan, de közben már azon gondolkozott melyik bolt merre is van. – Sajnos fegyverhez nehéz hozzájutni mióta az usztasák és a hozzájuk hasonlók rakoncátlankodnak. Talán vadászpuska még szóba jöhet, de azt elég nehéz elrejteni. De azért – mosolyodott itt el. – nem hiába mondják, hogy Belgrád a feketepiac fellegvára.
Időközben elindult, és belépett a gyönyörű épületbe. Bent kis boltok sorakoztak egymás mellett. Gheroghe céltudatosan indult el. Először egy parfümüzletbe tért be, és megvárta, amíg kiválasztod a megfelelő illatot. Utána indultatok tovább, és hamarosan egy gyönyörű ruhaboltba értetek. A megfelelő darabok kiválasztása után innen is tovább mentetek. A kísérőd gondolkodás nélkül vette át a vásárolt dolgokat, és ő cipelte magával az egyre tekintélyesebb méretű halmot. Gheorghe, amit minden ajándék megvolt, visszasietett a kocsihoz, és a sofőr gondjaira bízta a halmot.
- Jöjjön, Excellenciás uram – mondta rögtön, amint visszaért. – Tudok egy remek helyet, ahol lehet ezt-azt szerezni.
A fényes főutcát gyorsan elhagytátok, és kétes tisztaságú mellékutcákba vezetett utatok. Mennyire különbözött ez a hely a fényes főutcától. Gheorghe az egyik lepukkant ház ajtajához lépett, és négyet kopogott. Az ajtón egy bandita kinézetű, barátságos ember lépett be. Kísérőd gyorsan vázolta a helyzetet, és a jelenlegi problémát. A férfi bólintott, és a kandallóhoz lépett, felfeszítve a hátulját. Elképesztő mennyiségű fegyvert pakolt elő. Revolverek, félautomata pisztolyok a Európa szinte minden országából, puskák, sőt néhány géppisztoly is. És a férfi még mindig pakolt. Gheroghe lépett közbe, szerbül:
- Köszönöm barátom, ennyi elég lesz. Az MG-38 már nem kell. – a bandita bólintott, és felállt. A kísérőd pedig feléd fordult. – Válasszon Excellenciás uram.

[Vilmos F.K.M von Hohenzollern]

A bevásárlás viszonylag gyorsan ment. Vilmos megtalálta a legmegfelelőbb illatot és a lánya kedvenc színébe pompázó nagy estélyit is. Az ajándékok megvásárlása után már csak a királynak szánt ajándék maradt hátra. A herceg nem lepődött meg, hogy feketén kell megvásárolniuk a fegyvereket, hisz a nagykövet mesélt az állapotokról. Nincs abban semmi rossz, ha valaki néha napján illegálisan vásárol meg dolgokat. Vilmossal is előfordult ilyen nem is egyszer és nem lett semmi baja.
A fényes utcából hirtelen egy sötét sikátor szerű helyre gyalogoltak át ahol egy kis romos háznál álltak meg. A férfi aki ajtót nyitott és beengedte az idegeneket gyorsan előpakolt különböző nemzetiségű fegyvereket. Ezen a vén diplomata nem nagyon lepődött meg, mert a fekete árusok legtöbbjénél igen nagy a választék, de volt néhány igen szép darab.
- Tudja Gheorghe szenvedélyes fegyver gyűjtő vagyok és itt per pillanat vannak ám igen szép darabok is sóval veszek néhány revolvert. Nos, akkor őfelsége ezt német Lugert kapja. A nagykövet azt a szintén német Mauser HSc-t kapja tőlem szolgálataiért. Magamnak a finn gyártmányú Lahti La-35 és azt a spanyol Astra Model 900-ast venném meg. Kérem Gheorghe tiszteljen meg és válaszon egyet.- fordult a kísérő felé fegyverekkel a kezében Vilmos.

[vitéz Nagybányai Horthy Miklós]

A fegyverárus kötelességtudóan pakolta félre az általad említett fegyvereket, szépen egymás mellé. Gheorghe hátrébb állva szemlélte a választásaidat, és néhol elismerően bólintott. Látszott rajta, hogy nem nagyon ért a fegyverekhez, de azért az igazi minőséget és a szép formákat már felismeri. Talán nem először nyúl pisztolyokhoz? Ezt a gondolatot erősítette az, ahogy teljesen szakszerűen emelte meg a fegyvereket. Végül egy Tokarev TT33-asnál állapodott meg, és odanyújtotta az árusnak.
- Én ezt szeretném kérni – nyújtotta oda a fegyvert az árusnak, az pedig odatette a többi közé. Lassan számolni kezdett, majd felpillantott az előtte fekvő lapról. Mondani akart valamit, társad pillantására azonban elhallgatott. Egy rövid csend következett be, és az árus nem igazán tudott mit kezdeni a helyzettel. Gheorghe szokásos mosolygós stílusában fordult oda hozzád.
- Várjon meg itt, Excellenciás uram, elintézem én a fizetést – mondta, és menni akart a másik helyiségbe, azonban előtt még féloldalasan visszafordult. – Tudja, ezeknél tudni kell ám alkudni az árból.
Alig pár perces várakozás után tért vissza kísérőd, és egy kis hátizsákba téve cipelte a fegyvereket, kivéve azt, amelyet magadnak választottál.
- Tegye el, uram, szüksége lehet még rá.
Mintha a szavát akarták volna igazolni, alig léptetek ki az ajtón, ez kisebb bandára lettetek figyelmesek. Nyolcan voltak, husángokkal, pisztolyokkal és egy szovjet PPD géppisztollyal felfegyverkezve. Egyelőre nem láttak meg titeket, ám a mozgásukból kivehető volt, hogy céltudatosan keresnek valakit.

[Vilmos F.K.M von Hohenzollern]

Miután a kísérő kiválasztotta a kívánt fegyvert el is intézte. Majd mikor elpakolták a fegyvereket Vilmos meglepődött egy csöppet azon, hogy Gheorghe a kezébe nyomta a La-35-ös revolvert. Nem tudta mire vélni, de úgy döntött, jobb neki ha nem is feszegeti a dolgot, de miután kiléptek az utcára erősen elgondolkodott, hogy mit is kéne csinálni.
-Feltételezem Gheorghe ezek azok az emberek akik miatt ilyen nehézkes fegyvert szerezni Belgrádban. próbáljunk meg eltünni innen minél gyorsabban nem akarom, hogy holnap azon csámcsogjanak az újságok, hogy a román diplomata összetűzésbe keveredett a helyiekkel. Megértette?- az utolsó mondat már inkább parancsoló volt mint kérő.

[vitéz Nagybányai Horthy Miklós]

Gheorghe ijedten nézett a keresgélő, felfegyverezett emberek felé. Még az utca végén jártak, így nem vettek észre titeket. Kissé remegő hangon szólalt meg társad:
- Uram, ha ezekkel összetűzésbe keveredünk, akkor teljesen biztos, hogy a gyászhírek között kötünk ki!
Lassan indult el Gheorghe, egy rövid dermedtség után, értékes másodperceket vesztegetve el. Egyre gyorsított léptekkel haladtatok mindketten, hogy a végzetes összecsapást elkerüljétek. Sajnos az egyik éles szemű bandatag kiszúrt titeket. Valami kiáltott egy számodra ismeretlen nyelven, és hogy ismeretlen mondanivalóját megerősítse, pisztolyával az irányotokba lőtt. A lövedék kettőtök között száguldott el.
- Földre! – üvöltötte Gheorghe, és egyszerre vetettétek magatokat hasra. Éppen időben, ugyanis a géppisztoly egy sorozata a fejetek felett száguldott el. Ösztönszerűen egy hulladékokból létrejött akadály mögé vetettétek magatokat, és a géppisztoyl második sorozata ezt szántotta végig.
- Most mit csináljunk? – kérdezte Gheroghe, még a megszólítást is elfeledve.

[Vilmos F.K.M von Hohenzollern]

- Akkor nagyon jók a kilátásaink, ha a gyászhíreket jósolja.- mondta mérgesen, majd egy ideig futó lépésben haladtak, ám ekkor a kísérő elkiáltotta magát és Vilmos a földre vetette magát és egy géppisztoly sorozat szaladt el a fejük mögött. A második sorozat elől egy szemét kupac mögé menekültek és Gheorghe tanácstalan kérdése után megszólalt.
- Ide figyeljen Gheorghe. Első lépésként elmondja mit kiabált az az ember. Másodszor, menjen szorosan előttem és fusson a fal mellett. Harmadik, tudd így lőni?- kérdezte és azzal kihajolt és célzottan vállon lőtte az egyik banditát, majd szitkozódva visszahajolt.
- A fenébe annak az átkozott gépfegyveresnek is mos kellett lehajolnia. Maga meg mire vár fusson már! Én fedezem!- ripakodott az ijedt kísérőre.

[vitéz Nagybányai Horthy Miklós]

Gheroghe pár pillanatra teljesen ledermedt a fedezék mögött. Meg sem moccant, és úgy tűnt, nincsenek is ez irányú szándékai. Szerencsére noszogatásodra kezdett magához térni a sokkból, és pisztolyából leadott néhány lövést, ám egyik sem talált. Közben mintegy gúnyosan megjegyezte.
- Még hogy javuló közbiztonság!
Már majdnem felpattant, hogy elinduljon a következő fedezékig, amikor az ellenséges tűz megnövekedett a fedezéketekre.
- Nagyon pazarlóak ezzel a géppisztollyal! – jegyezte meg Gheroghe, túlkiabálva a zajt. – Mintha egy fegyverraktáron ülnének.

[Vilmos F.K.M von Hohenzollern]

- Nem érdekelnek a belgrádi közbiztosági dolgok, most talál egy menekülési utat ahol épségben kijuthatunk vagy én végzek magával.- mondta hideg nyugalommal, majd lőtt, de csak a fekvő embert tudta eltalálni aki már biztos halott volt.
- Remélem választott mert szeretnék minél előbb vissza menni a követségre onnan pedig az operába szóval válasszon.- az utolsó szóval pedig újra kilőtt a fedezék mögül.

[vitéz Nagybányai Horthy Miklós]

Gheorghe félelemmel a szemében tekintett rád. Egyszerűen képtelen volt megérteni, hogy egy ilyen helyzetben hogy fenyegetheted őt, és ráadásul hogy juthat eszedbe az opera, amikor éppen fél tucat ember azon ügyködik, hogy kicsináljon titeket. Egy pillanatot habozott, aztán az orra alatt dörmögött valami olyasmit, hogy mindig szegény zsidót bántják. Aztán furcsa, érthetetlen szöveget is elmormolt, egyfajta imát héberül. Nem hiába kelt szárnyra a Nagy Háború alatt az a mondás, hogy a lövészárkokban nincsenek ateisták.
- Akkor uram… - szólalt meg remegve. - …én indulok.
Felpattant, és teljes erejéből futni kezdett, aztán a következő szeméthegy mögött hasra vágódott. A támadók nem is nagyon zavartatták magukat, továbbra is a te fedezéked lőtték. Úgy tűnik, Te vagy a célpont. Gheorghe lőni kezdett, és a támadóid fedezék mögé húzódtak.

[Vilmos F.K.M von Hohenzollern]

Vilmos látván, hogy a kísérő megértette a célzást és átfutott a következő akadály mögé sajnálattal kellett észre vennie, hogy Gheorghe-ra nem lőnek csak az ő akadálya felé. Ám mikor Gheorghe lőni kezdett a támadók Vilmosnak volt egy másod percnyi ideje, hogy idejében átfusson a kísérő akadálya mögé. Mikor az ijedt zsidó mellé ért mosolyogva beszélt hozzá.
- Jól van fiam ez tetszett minden esetre így folytatjuk tovább ameddig nem talál egy kijáratott ami a nyílt utcára vezet. Remélem érti a dolgot.- mondta vészjósló arccal majd azzal a lendülettel a következő szemét domb felé vetette magát amit el is ért és, hogy Gheorghe is sikeresen átérjen elkezdett tüzet nyitni.

[vitéz Nagybányai Horthy Miklós]

Gheorghe egy pillanatig tétovázott, majd felpattant, és a lábát a lehető leggyorsabban szedve sietett a fedezék irányába. Egy szemfüles tüzelő azonban dacolva a veszéllyel kidugta a fejét a fedezék mögül, és amikor látta a kínálkozó alkalmat, rálőtt a kísérődre. A lövedék a vállán találta el Gheorge-t, aki épphogy be tudott vágódni a fedezékbe. Vörös vére gyorsan átitatta a rajta lévő ruhát, és a férfi arcára kiült a fájdalom jele.
- Uram, ezt nem folytathatjuk, ha túl akarjuk élni! – kiabálta, és arcából úgy tűnt, megmakacsolta magát.

[Vilmos F.K.M von Hohenzollern]

Vilmos komolyan megijedt mikor meglátta a vértől csatakos kísérőt. A herceg tudta, hogy a kísérőnek igaza van és ez így nem mehet tovább, így nem volt más választása.
- Gheorghe vegyük ki a fegyvereket a zsákból!- mondta és azzal a lendülettel kipakolta mind az öt fegyvert kettőt Gheorghe-nak hármat pedig magának adott.
- Na figyeljen jól. Biztosan ismeri azt a mondást, hogy a legjobb védekezés a támadás. Mi most ezt a taktikát fogjuk alkalmazni. Én előfogom csalogatni őket a rejtekhelyükről és mikor kijöttek tüzet nyitunk. Ha valami gond történne akkor maga innen fedez. Megértette?- kérdezte a kísérőt, ám mielőtt bármit is mondhatott volna ledobta a kabátját és minden más felesleges ruhaneműt és két pisztollyal a kezében elkezdett előre rohanni a fedezékek között. A golyók csak úgy záporoztak, ám mikor az egyik szerb kihajolt Vilmos azonnal kihasználta az alkalmat és nyakon lőtte.
-Így tovább Gheorghe.- kiáltott vissza Vilmos.