Post by Joseph Goebbels on Oct 13, 2008 15:54:21 GMT 2
50 éve, 1939. szeptember elsején támadta meg a hitleri Németország Lengyelországot. Ezzel kezdetét vette a második világháborúnak nevezett tragédiák sorozata. Lapunkban hagyományainknak megfelelően bemutatjuk a Lengyel Hadsereg egykorú fegyvereit, amelyekkel felvették a harcot a túlerővel szemben. (Janusz Magnuski: Prezentuj Bron, Horizont, 1972, Varső és Andrzej Glass: Polskie skrzydlata, WJW, 1984, Varsó nyomán)
WZ 35 (Radom)
A pisztolyra kiírt pályázatot két lengyel mérnök, Wilniewczyc és Skrzypinski nyerte meg, és a fegyver sorozatgyártása 1936-ban megkezdődött a radomi fegyvergyárban. A fegyver rövid csőhátrasiklásos rendszerű, reteszelt pisztoly. A szán bal oldalán a tervezők nevének megfelelően, először WiS, majd ViS jelet ütöttek.
A második világháború kitöréséig 18 000 darab pisztoly készült el. A pisztolyt a beütött jel alapján ViS-nek, illetve gyártási helye alapján Radomnak is nevezték. A fegyvert a megszállás után tovább gyártották a német ejtőernyősök számára. Ekkor ViS jel helyett a német Waffenamt jelét ütötték be. Az egyenes szekrénytárba 8 töltény fért.
WZ 98 ismétlőpuska
A Lengyel Hadsereg megalakulásakor az orosz, M 1891 típusú, 7,62 mm-es, valamint a 7,9 mm-es német M 88 típusú puskákat és karabélyokat rendszeresítették. Az önálló lengyel államban először kis átalakításokkal ismert típusú kézi fegyvereket kezdtek gyártani. Érdekes fegyvernek sikerült a 7,92 mm űrméretű M91/98/25 típusjelű puska, amely az orosz és a német fegyver összeházasítása volt. Szerkezete és működése az M91 orosz puskáéval megegyezett, a külső szerelvények kivitele pedig Mauser-típusú volt. A zárszerkezetet és a csövet a 7,9 mm-es Mauser-töltény kilövéséhez alakították át. A tár befogadóképessége öt töltény volt.
WZ 28 golyószóró (Browning)
Az első világháború utáni időszakban a Lengyel Hadseregben különböző típusú önműködő fegyverek voltak rendszeresítve. A harmincas évek második felétől a hadsereg korszerűsítése folyamán csak néhány jellemző modellt hagytak meg. Így az amerikai mintájú M 18 Browning alapján készült WZ 28 a német Maxim alapján készült könnyű géppuska (M08), illetve a francia Chauchaty golyószóró. A legáltalánosabban használt golyószóró a WZ 28 volt, amelyet a lengyel hadiipar gyártott. A fegyvert nemcsak a lövészcsapatoknál alkalmazták, hanem más fegyvernemeknél is, sőt légvédelmi célokra is igénybe vették légvédelmi állványra helyezve, vagy gépkocsi platőjára szerelve.
WZ 1897 75 mm űrméretű vontatott ágyú
A löveget a franciaországi Schneider gyár neves szakembere, Deport szerkesztette. A francia tüzérség fő lövegtípusa volt. Ez a löveg volt az első, amely tábori használatra alkalmas csőhátrasiklással és gyorstüzelő zárszerkezettel készült. A löveget a lengyel csapatoknál 1937-től kezdve gumitömlős kerekekkel látták el, áttértek a gépi vontatásra. A lövészhadosztályoknál 30 db 75 mm-es löveg volt rendszeresítve.
WZ 36 37 mm-es páncéltörő ágyú
A svéd Bofors cég által kifejlesztett M 34 típusú páncéltörő löveg licenciáját Lengyelország s 30-as évek közepén megvásárolta, és WZ 36 megnevezéssel rendszeresítette. A löveg 50°-os oldalirányzási lehetőségét a fémrudakból készült szétterpeszthető talpszárakkal oldották meg. A Iövészhadosztályoknál, -ezredeknél és lovasdandároknál rendszeresített löveg a legfőbb páncélelhárító eszköz volt, és sikeresen vette fel a harcot a német harckocsik ellen.
WZ 28 105 mm űrméretű vontatott ágyú,
A löveget eredetileg a franciaországi Schneider gyárban tervezték. Az első világháború éveiben 1340 db-ot gyártottak. Eredeti megnevezése 1913 M 10,5 cm űrméretű vontatott, hosszú csövű ágyú. A löveg fék- és helyretoló berendezését a cső alatt, a bölcsőben helyezték el. A háború kitörésekor a Lengyel Hadseregben 254 db hasonló löveg, 203 000 lövedékkel vette fel a harcot a németek ellen. A lövegeket lovak vontatták, így a manőverezőképességük meglehetősen gyengének bizonyult.
7TP könnyű harckocai
Lengyelország 1931-ben megvásárolt egy brit, Vickers-E típusú harckocsit a licenciagyártás lehetőségével együtt. Később még ötven darabot vásároltak. A harcjárművet 1934-ben korszerűsítették 7TP típusjellel. Az 1935-39 között elkészült 170-200 darab elsősorban a harckocsizó-zászlóaljak felszerelését képezte, zászlóaljanként 49 járművel. A korábbi Vickers-E típusokat is részben átépítették. Futóműve jellegzetes Cichors típus volt, ezt a megoldást később több járműnél is alkalmazták, pl. a szovjet T26 sorozatnál. A harckocsikat a németek elleni háborúban harcba vetették, a legnagyobb részük megsemmisült.
PZL P-11 vadászgép
A vadászgép az ismert lengyel konstruktőr, Zygmunt Pulawski tervei alapján készült.
A gép prototípusa 1931 szeptemberében startolt. Pulawski halála után Jakimink folytatta a munkát. 1934-ben 50 darab P–11a épült a lengyel légierőnek. Ezt egy 50 darabos Romániának gyártott PZL–11b sorozat követte, majd 1934 és 1935 között újabb 175 darab P–11c-t gyártottak saját célra. A háború kitörésekor mintegy 120 gép volt hadra fogható, 12 harci csoportosításba beosztva.
WZ 1934 páncélgépkocsi
A könnyű páncélgépkocsival 1935-ben látták el a lengyel csapatokat. A páncélgépkocsik Citroasen-Kegiesse típus továbbfejlesztett változatai. Az elavult WZ 29 Ursus típusokat váltották le ezzel a járművel. 1939-ben 86 darab WZ 34 volt szolgálatban. A könnyű páncélgépkocsikat az önálló lovasdandárokhoz osztották be a TK és TKS könnyű harckocsikkal együtt.
TKS könnyű harckocsi
Lengyelország 1929-ben vásárolta meg a brit Cerden-Lloyd fegyverhordozó jármű licenciáját. Néhány eredeti példány megvásárlása után 1930-ban elkészült a TK-1 és TK-2 jelű prototípus, majd a TK-3 jelű szériapéldányok. 1933-tól a varsói Ursus traktorgyár a TK–3 korszerűsített változatát TKS néven sorozatban gyártotta. 21 harckocsizószázadot egyenként 1318 darab járművel láttak el. A magasabb harckocsiegységeknél 13-16 db járműves felderítőegységet alkalmaztak. Az azonos alvázzal korszerűsített változatok TKW, TKF, TKS-D jelzéssel készültek.
PZL47 LOS könnyűbombázó
A repülőgép eredeti méretű famodellje 1934-ben készült el. Az első prototípus, a PZL-37/I 1936-ban Bristol Pegazus XII 8 (640 kW), a második a PZL/II 1937-ben Bristol-Pegazus XX (675 kW) motorral szállt fel, míg a harmadik prototípus PZL/III francia Gnome et Rhone 14 NO 7 (715 kW) motort kapott. A könnyűbombázó több változatban készült (A, Abis, B, C, D) jugoszláv, bolgár, román, török exportlehetőségekkel számolva.
A háború kitöréséig mintegy 90-100 gép készült el, amiből 46 db volt a csapatoknál bevethető. A háború alatt jó harci tulajdonságokat mutatott a típus. Néhány gép a Szovjetunióba került, sok példány (összesen 33) német fedélzeti fegyverekkel átfegyverezve, a román légierőknél állt szolgálatban a háború végéig. Az utolsó példányok 1956-57-ben célvontató gépként szerepeltek.
PZL P-23 KARAS felderítő és könnyűbombázó
A gépet a lengyel vezérkar kívánságára szerkesztették. Az első prototípus 1934 augusztusában, a második 1835 tavaszán szállt fel. Az első 40 darabos sorozat (PZL-23A) 1935 második félévében készült el. Továbbfejlesztett változatban (PZL-23B) 1936-38 között 210 gépet gyártottak sorozatban. A háború kitörésekor a lengyel hadvezetés 168 darab PZL-23 gépe közül 118 volt hadra fogható. A harcba vetett PZL-23-ak a német páncélos csoportosításokat támadták, illetve felderítési feladatokat végeztek. 11 gép átrepült Romániába és 1940-től a román légierőkben mint felderítő- vagy iskolagép teljesített szolgálatot.
WZ 35 (Radom)
A pisztolyra kiírt pályázatot két lengyel mérnök, Wilniewczyc és Skrzypinski nyerte meg, és a fegyver sorozatgyártása 1936-ban megkezdődött a radomi fegyvergyárban. A fegyver rövid csőhátrasiklásos rendszerű, reteszelt pisztoly. A szán bal oldalán a tervezők nevének megfelelően, először WiS, majd ViS jelet ütöttek.
A második világháború kitöréséig 18 000 darab pisztoly készült el. A pisztolyt a beütött jel alapján ViS-nek, illetve gyártási helye alapján Radomnak is nevezték. A fegyvert a megszállás után tovább gyártották a német ejtőernyősök számára. Ekkor ViS jel helyett a német Waffenamt jelét ütötték be. Az egyenes szekrénytárba 8 töltény fért.
WZ 98 ismétlőpuska
A Lengyel Hadsereg megalakulásakor az orosz, M 1891 típusú, 7,62 mm-es, valamint a 7,9 mm-es német M 88 típusú puskákat és karabélyokat rendszeresítették. Az önálló lengyel államban először kis átalakításokkal ismert típusú kézi fegyvereket kezdtek gyártani. Érdekes fegyvernek sikerült a 7,92 mm űrméretű M91/98/25 típusjelű puska, amely az orosz és a német fegyver összeházasítása volt. Szerkezete és működése az M91 orosz puskáéval megegyezett, a külső szerelvények kivitele pedig Mauser-típusú volt. A zárszerkezetet és a csövet a 7,9 mm-es Mauser-töltény kilövéséhez alakították át. A tár befogadóképessége öt töltény volt.
WZ 28 golyószóró (Browning)
Az első világháború utáni időszakban a Lengyel Hadseregben különböző típusú önműködő fegyverek voltak rendszeresítve. A harmincas évek második felétől a hadsereg korszerűsítése folyamán csak néhány jellemző modellt hagytak meg. Így az amerikai mintájú M 18 Browning alapján készült WZ 28 a német Maxim alapján készült könnyű géppuska (M08), illetve a francia Chauchaty golyószóró. A legáltalánosabban használt golyószóró a WZ 28 volt, amelyet a lengyel hadiipar gyártott. A fegyvert nemcsak a lövészcsapatoknál alkalmazták, hanem más fegyvernemeknél is, sőt légvédelmi célokra is igénybe vették légvédelmi állványra helyezve, vagy gépkocsi platőjára szerelve.
WZ 1897 75 mm űrméretű vontatott ágyú
A löveget a franciaországi Schneider gyár neves szakembere, Deport szerkesztette. A francia tüzérség fő lövegtípusa volt. Ez a löveg volt az első, amely tábori használatra alkalmas csőhátrasiklással és gyorstüzelő zárszerkezettel készült. A löveget a lengyel csapatoknál 1937-től kezdve gumitömlős kerekekkel látták el, áttértek a gépi vontatásra. A lövészhadosztályoknál 30 db 75 mm-es löveg volt rendszeresítve.
WZ 36 37 mm-es páncéltörő ágyú
A svéd Bofors cég által kifejlesztett M 34 típusú páncéltörő löveg licenciáját Lengyelország s 30-as évek közepén megvásárolta, és WZ 36 megnevezéssel rendszeresítette. A löveg 50°-os oldalirányzási lehetőségét a fémrudakból készült szétterpeszthető talpszárakkal oldották meg. A Iövészhadosztályoknál, -ezredeknél és lovasdandároknál rendszeresített löveg a legfőbb páncélelhárító eszköz volt, és sikeresen vette fel a harcot a német harckocsik ellen.
WZ 28 105 mm űrméretű vontatott ágyú,
A löveget eredetileg a franciaországi Schneider gyárban tervezték. Az első világháború éveiben 1340 db-ot gyártottak. Eredeti megnevezése 1913 M 10,5 cm űrméretű vontatott, hosszú csövű ágyú. A löveg fék- és helyretoló berendezését a cső alatt, a bölcsőben helyezték el. A háború kitörésekor a Lengyel Hadseregben 254 db hasonló löveg, 203 000 lövedékkel vette fel a harcot a németek ellen. A lövegeket lovak vontatták, így a manőverezőképességük meglehetősen gyengének bizonyult.
7TP könnyű harckocai
Lengyelország 1931-ben megvásárolt egy brit, Vickers-E típusú harckocsit a licenciagyártás lehetőségével együtt. Később még ötven darabot vásároltak. A harcjárművet 1934-ben korszerűsítették 7TP típusjellel. Az 1935-39 között elkészült 170-200 darab elsősorban a harckocsizó-zászlóaljak felszerelését képezte, zászlóaljanként 49 járművel. A korábbi Vickers-E típusokat is részben átépítették. Futóműve jellegzetes Cichors típus volt, ezt a megoldást később több járműnél is alkalmazták, pl. a szovjet T26 sorozatnál. A harckocsikat a németek elleni háborúban harcba vetették, a legnagyobb részük megsemmisült.
PZL P-11 vadászgép
A vadászgép az ismert lengyel konstruktőr, Zygmunt Pulawski tervei alapján készült.
A gép prototípusa 1931 szeptemberében startolt. Pulawski halála után Jakimink folytatta a munkát. 1934-ben 50 darab P–11a épült a lengyel légierőnek. Ezt egy 50 darabos Romániának gyártott PZL–11b sorozat követte, majd 1934 és 1935 között újabb 175 darab P–11c-t gyártottak saját célra. A háború kitörésekor mintegy 120 gép volt hadra fogható, 12 harci csoportosításba beosztva.
WZ 1934 páncélgépkocsi
A könnyű páncélgépkocsival 1935-ben látták el a lengyel csapatokat. A páncélgépkocsik Citroasen-Kegiesse típus továbbfejlesztett változatai. Az elavult WZ 29 Ursus típusokat váltották le ezzel a járművel. 1939-ben 86 darab WZ 34 volt szolgálatban. A könnyű páncélgépkocsikat az önálló lovasdandárokhoz osztották be a TK és TKS könnyű harckocsikkal együtt.
TKS könnyű harckocsi
Lengyelország 1929-ben vásárolta meg a brit Cerden-Lloyd fegyverhordozó jármű licenciáját. Néhány eredeti példány megvásárlása után 1930-ban elkészült a TK-1 és TK-2 jelű prototípus, majd a TK-3 jelű szériapéldányok. 1933-tól a varsói Ursus traktorgyár a TK–3 korszerűsített változatát TKS néven sorozatban gyártotta. 21 harckocsizószázadot egyenként 1318 darab járművel láttak el. A magasabb harckocsiegységeknél 13-16 db járműves felderítőegységet alkalmaztak. Az azonos alvázzal korszerűsített változatok TKW, TKF, TKS-D jelzéssel készültek.
PZL47 LOS könnyűbombázó
A repülőgép eredeti méretű famodellje 1934-ben készült el. Az első prototípus, a PZL-37/I 1936-ban Bristol Pegazus XII 8 (640 kW), a második a PZL/II 1937-ben Bristol-Pegazus XX (675 kW) motorral szállt fel, míg a harmadik prototípus PZL/III francia Gnome et Rhone 14 NO 7 (715 kW) motort kapott. A könnyűbombázó több változatban készült (A, Abis, B, C, D) jugoszláv, bolgár, román, török exportlehetőségekkel számolva.
A háború kitöréséig mintegy 90-100 gép készült el, amiből 46 db volt a csapatoknál bevethető. A háború alatt jó harci tulajdonságokat mutatott a típus. Néhány gép a Szovjetunióba került, sok példány (összesen 33) német fedélzeti fegyverekkel átfegyverezve, a román légierőknél állt szolgálatban a háború végéig. Az utolsó példányok 1956-57-ben célvontató gépként szerepeltek.
PZL P-23 KARAS felderítő és könnyűbombázó
A gépet a lengyel vezérkar kívánságára szerkesztették. Az első prototípus 1934 augusztusában, a második 1835 tavaszán szállt fel. Az első 40 darabos sorozat (PZL-23A) 1935 második félévében készült el. Továbbfejlesztett változatban (PZL-23B) 1936-38 között 210 gépet gyártottak sorozatban. A háború kitörésekor a lengyel hadvezetés 168 darab PZL-23 gépe közül 118 volt hadra fogható. A harcba vetett PZL-23-ak a német páncélos csoportosításokat támadták, illetve felderítési feladatokat végeztek. 11 gép átrepült Romániába és 1940-től a román légierőkben mint felderítő- vagy iskolagép teljesített szolgálatot.