£ysica

[George Smith Patton]

Varsótól kb 100 km-nyire található de Krakkótól csak 50-60 km-nyire található hegy. Magassága 610 méter. A hegy lábánál és magán a hegyen fás erdõség található.

[George Smith Patton]

Egy kisebb német szakasz tart az erdõ felé. De az erdõben állomásozó lengyelek nem számítanak a németekre. Egy orosz katona már ott van az erdõben és a helyet felderíti.

[Andrej Pavlovics Kirilov]

"Mi lehet most vajon az otthoniakkal?" ez jár Andrej fejében, miközben éppen pisztolyát tisztítja a táborban. Tudja nagyon jól, hogy így idegen földön bármikor érkezhet a parancs a támadásról, és tisztában van ezzel többi társa is. Ennek köszönhetően szinte érezhető a feszültség az egész seregen belül. Mindenki másképpen próbálja ezt levezetni, és elterelni a gondolatokat a háborúról; a legtöbben a beszélgetést választják egy-egy kupica vodka mellett. Andrej ahogy végignéz a társain egy újabb gondolat villan be az agyába: "vajon melyikük lesz az első? Vagy talán velem kezdi az Úr!?".
Mire feleszmél máris egy közkatona áll előtte egy borítékkal kezében. Gyors tisztelgés után egyből elő is áll mondanivalójával:
-"Kirilov elvtárs! Ez az üzenet Svernyik hadnagytól érkezett Önnek! Minden szükséges információt megtalál az írásban! Felszerelésért jelentkezzen az ellátmányozó tisztnél!" ezzel a kezébe nyomta a borítékot, és mire bárki feleszmélt volna a jelenlévők közül, tisztelgés után már el is viharzott a "futár".
Andrej szinte érezte magán a többiek égető tekintetét, így félrevonult, hogy elolvashassa az üzenetet, melynek szövege a következő:

"Elvtárs!
Most, hogy belorusz, és ukrán bajtársaink nehéz helyzetbe kerültek, nem maradt más választásunk, mint védelmünk alá venni őket, melyhez elengedhetetlen Lengyelország annektálása. Ennek érdekében fontos küldetést bízok Önre!
A Varsótól 100 km-re található £ysica-hegyét kell felderítenie, mivel egyes hírszerzések szerint a hegyen lévő lengyel radarállomást a német hadsereg irányítása alá akarja vonni, mely később jelentős taktikai állás lehet számukra!
Jelentést kérek a hegyen állomásozó lengyel egységek számáról, az állomás pontos! helyéről, állapotáról, védelméről, és az esetlegesen már jelenlévő német haderőről! Lehetőleg kerülje a tűzharcot az akció sikere érdekében!
A küldetéshez felszerelést az ellátmányozó tisztnél átveheti. Indulás 5:00-kor Ristov tizedessel aki csupán az út során tart Magával, mint sofőr!
Járjon sikerrel elvtárs!

Lazar Svernyik hadnagy"

Andrej ahogy elolvassa a levelet az előbbi gondolat jut az eszébe... Valahogy nem így gondolta, hogy kit szólít elsőnek az "Úr", és egy apró mosoly tűnik fel arcán.
Visszamegy a holmiját összepakolni, mivel alig több, mint 7 órája van az indulásig. A többiek próbálnak érdeklődni, hogy mi állt a levélben, de Andrej csak ennyit mond nekik mosollyal az arcán:
-Az előléptetésem! (semmi közük az akcióhoz, gondolja magában) Aztán a sátrába vonul és nemsokára már alszik is.
4 után pár perccel, míg a "Vörös Sereg" nagyobb részére álom borul Andrej előkászálódik a sátorból. Furcsa ez a hajnali kép, mivel szinte semmit nem lehet látni az éj folyamán leereszkedett ködtől, még csak az őrhelyek fényét sem. Tankok zúgása hallatszik a sátortábor egyik vége felől, mivel megérkezett a 2. Páncélos Hadosztály is. Rövid mosakodás és "tisztulás" után Andrej el is indul a felszerelésért. Az ellátmányozó sátorhoz közelebb érve egy terepjáró körvonalazódik a ködben. Közelebb érve Ristov tizedest véli felfedezni az autó mellett cigarettázva, kit még csak látásból ismert. Kölcsönös bólintás után, Andrej átveszi a felszerelést, majd kiérve a tizedes csak ennyit kérdez:
-Indulhatunk? -és egy utolsó slukk után egy laza mozdulattal eldobja cigarettáját.
-Csapjunk a lovak közé tizedes elvtárs! -és közben feldobja hátra a frissen szerzett holmit.
Így a jármű lassan eltűnik a ködben £ysica irányába, két elszánt katonát "röpítve" a cél felé, fejükben ezernyi gondolattal....

[George Smith Patton]

Ahogy a két katona kiért az útra, egy táblát vettek észre amin ez állt.
( Kielce 10 km, Radom 40 km, Krakkó 50 km. )
Andrej úgy döntött hogy Kielce, Krakkó felé fognak menni. Úgyis tettek. Nemsokára látni lehetett Kielce várost és a £ysica hegy vonalait.

// Bocsika, de most csak ennyit tudtam írni. Én nem vagyok a szavak embere, ezt te is tudod. De majd holnap írok mégegy reagot. //

[George Smith Patton]

Figyelj!
Most már nem tudok várni. Vagy írsz vagy nem. Ha írsz akkor gyorsan megtudjuk az egészet oldani. De akkor ez neked még öt postodba fog kerülni. De ha nem, akkor most lezárom a kalandot.
Mostmár elfogyott a türelmem!
Holnap kérek választ arról hogy miért nem írtál már másfél hónapja.
De addig ezt a kalandot lezártnak nyilvánítom.

Üdv!
Patton tábornok

[Andrej Pavlovics Kirilov]

//én vártam a reagodra... azt irtad, hogy írsz még egyet, mert ez így sztem elég karcsú, hogy 3 sorban letudod. sztem ez így nem igazán stimmel, de te vagy a KM, te érzed.//

[Sors]

//A kalandot innentõl átveszem...//

A hajnali órákban a nyomasztó csöndet csak a teherautó motorhangja törte meg. Talán csak álmos volt a sofõr, mindenesetre sok szó nem esett a két elvtárs között. Így hát lélekben Andrej is inkább a küldetésre koncentrált. A küldetés, ami minden szempontból érdekes. Nyilván azért esett rá a választás, mert remek referenciákkal rendelkezett. De ez most nem számított.

Már hajnalodott, amikor a sofõr leállította a motort.

- Na elvtárs, innetõl gyalog kell menned. A parancs szerint két nap múlva találkozunk a hegy északi részénél. Ez itt most a keleti. Sok sikert...

A férfi nem volt túl érzelgõs //miért is lett volna// néhány perc múlva pedig Andrej olyan egyedül állt a lengyel puszta közepén, mint a kisujja. A hegy lába olyan 3-4 km-re lehetett, ha jól saccolta, de sietnie kell ,mert a hegytetõrõl könnyen kiszúrhatják ha felkel a Nap...

[Andrej Pavlovics Kirilov]

"Hát kezdődik"-gondolta magában Andrej, és útnak indult a hegy irányába szapora léptekkel, ám mégis óvatosan, mivel nem lehet tudni, mikor történik valami szokatlan dolog, ami megzavarhatja a bevetés sikerét. A pár kilométeres gyaloglás során ezerszer lejátszotta magában, hogy mi történhet a hegyen. A hegyhez közelebb érve azonban egy lassított a tempón. Odaérve első dolga volt egy viszonylag biztonságos hely keresése, amit pillanatok alatt meg is talált, egy nagyobb szikla tövében.

"Nah, nézzük azt a térképet!"-mormolta magában. Gondos tanulmányozás után el is indult el is indult felfelé a hegyen, a jelzett cél felé, csak néha érintve a "hivatalos" útvonalakat. Egy órányi gyaloglás után azonban máris egy őrjárat tűnik fel a közeli úton. Andrej a földhöz lapulva figyeli a két katonát, egyik kezében a hangtompítós Nagant pisztolyával, másikban pedig a távcsővel, melybe belenézve bizonyossá válik, hogy lengyel katonák.

"A németek ezek szerint még nincsenek itt..." könnyebbül meg az őrmester. Most már csak azon izgul, hogy ne vegyék észre.


// most amúgy a hegy déli, vagy északi részénél lesz a találkozás? //

[Sors]

//Bocsi, igazad van, szreintem véletlen írtam két ellentétes irányt, módosítottam a postom, vagyis az északi résznél fogsz találkozni... Amennyiben nincs ellenedre, lehet hozok melléd egy másik orosz katonát...//

A lengyelek nem igazán töröõdtek a tereppel, mintha nem is háború lett volna, úgy társalogtak, nevetgéltek, persze a beszéd tárgyát nem tudta Andrej kivenni. A szikla, ami mögött lapult, remek rejteket biztosított neki, és mikor már látta, hogy a lengyelek odébb állnak (nyilván a környéket felügyelik) döntésre kényszerült.

- Megpróbálhatja likvidálni a két lengyelt, akár még a ruhájukat is felölthetné.

- De hagyhatja õket menni és õ elindul egy másik irányba

- Vagy követi õket egy bizonyos távolságból, remélve, hogy elõbb utóbb a radar állomáshoz vezetik...

A lehetõségek adottak voltak, igaz MINDEGYIK tartalmazott hátulütõt vagy logikai bukfencet és nem utolsósorban veszélyt...

[Andrej Pavlovics Kirilov]

//felőlem jöhet, ha be tudod mesélni! alapból is úgy szerettem volna kezdeni, hogy többen... //

A magányos orosz katona csendesen figyelte a két lengyelt, ahogy elvonulnak,csak mikor biztonságos távolságba értek, akkor tudott megnyugodni.
Fontos döntést kellett meghoznia, mivel rengeteg lehetőség tárult elé azzal, hogy megérkezett ez az őrjárat.
Meg nem ölhette a két katonát, mivel a parancs erre is kitért, valamint felesleges kockázat lett volna. Így a rengeteg kavargó gondolat közül a távoli követés ragadt meg a fejében. Talán így juthat el a leggyorsabban a radarhoz.
Ahogy a távolból figyeli őket a lassú haladás közben, egy-egy dzsip halad el mellettük, illetve többször találkoznak ugyanilyen két esetleg három emberből álló őrjárattal. Így csendesen jegyzi magának a kis papírkájára a létszámot.
Körülbelül egy órányi haladás után a két katona egy ellenőrző kapuhoz érkezik őrbódéval és sorompóval. A két fős helyőrség megállítja őket, majd néhány másodperc múlva beszédbe elegyednek, láthatóan jókedvűek, és nem számítanak semmilyen támadásra... A helyzetet azonban tovább bonyolítja, hogy az őrhelytől mindkét irányban szögesdrót van lefektetve.
"Már nem lehet messze a radar, vagy különben mit védenének szögesdróttal!? -gondolta Andrej, és várt, hogy mi lesz az őrséggel folyó beszélgetés vége.

[Sors]

A sorormpót kikerülve a két lengyel a félhomályba veszett. Pár perc múlva érkezett csak ki három másik, ez lehetett az õrségváltás. Egy kis beszélgetés a bódénál álló lengyellel, majd ez a három elindult vissza azon az irányon, amin át Andrej ide jutott. Megint csak válogathatott az esetleges megoldások között:

- Követi visszafele az õröket, akik nyilván több órán át fognak sétálni, míg õrségváltás nem lesz, így esetleg új útvonalakat is be fognak járni, talán rálel útközben Andrej a bázis egy gyenge pontjára.

- Adott volt azonban alehetõség, hogy még megfigyelés alatt tartja a bázist és környékét,

- De ha minden elképzelése csõdöt mond elméletben, akkor ott van az a nem kis veszéllyel járó húzás, hogy egy óvatlan pillanatban, megpróbál átjutni a sorompón, ahol már nem tudhatja, mire számíson pontosan...

Persze mindezek mellett voltak más eshetõségek is, de kapásból ezek futottak végig Andrej agyán. A döntés a kezében volt.

[George Smith Patton]

Bocsika hogy nem voltam a gép közelében. Pedig ennyi idõ alatt lejátszhattuk volna a kalandot. De mindegy. Ha írtál akkor folytatom a mesélést de most már egy kicsivel bõvebben.