Észak-Afrika: David Cambel alternatív kalandja

[David Campbell]

Ülök a szobámban, de nem voltam bevetésen. A parancsnok bejött a szobába és ezt mondta nekem - David! Van egy kis elintézni valód Egyiptomban. Vár rád a kikötõben egy hajó, a repülõdet oda vittük. - Ezzel fejezte be a beszédét, én tisztelegtem és máris mentem a kocsihoz.


// Te jössz Sors! //

[Sors]

Sok angol hazafi volt még a hajón, néhányat ismert is David, még a kiképzésről vagy kisebb küldetésekről. Senki nem tudta miről van szó. A háború már javában tartott, nyilván az afrikai frontra terelődik most minden, az angol kormány pedig ott próbál helyt állni. Majd kiderül, mindenesetre most a szállítóhajó a tengert szelve közelített az egyiptomi kikötő felé...

[David Campbell]

A hajó ment a kikötõ felé, de azért találkoztam társaimmal, ami leglább örömmel és reménnyel töltött el. Oda szólok az egyik társamnak hogy csak akkor jöjjenek utánnam hogy ha kikészítettem két üteget. Amik lehetséges hogy a kikötõben voltak. Beszállok a gépbe. De a felszállás elött kaptam egy jelentés, egy térkép volt rajta amin a bekarikázott helyek jelölték az ágyúkat, amiket ki kiell lõnöm.

Felszállok a gépemel és egyenesen El-Alamein felé megyek.

[David Campbell]

// Bocsi! Ennél jobb térképet nem tudtam szerezni. //

[Sors]

A parancsnok nem adott engedélyt az egyedüli felszállásra, de nem akarta a egész rajt előre küldeni, így első ízben négy angol gép szállt fel. Az egyiptomi partok kontúrjai lassan körvonalazódtak, így láthatóvá vált idővel a kikötő is. Sok idő azonban nem volt az álmélkodásra, a következő pillanatban egy légvédelmi üteg sült el, az egyik géptől csak pár méterre robbant. A rajvezető gyors parancsot adott.

- ALAKZATBA!!!

Így is történt. Most a legtöbb, amit tehetnek, hogy reménykednek, nem veszítenek embert, hogy sikerült kilőni a légvédelmi ágyukat és hogy a brit titkosszolgálat nem tévedett, amikor azt mondta, csak két ágyú vár rájuk...

[David Campbell]

Alakzatba álltunk. Most már egyre jobban tüzeltek minket, de egy lövedék sem talált.
Legalább egy kis szerencsénk van, mert ezek nem lõttek olyan jól. Lehet hogy az üteget használók rövidlátóak, vagyy csak várják hogy közel érjünk az üteghez és akkor megsemmisítõ csapást mérhessenek ránk. De azért a kezem rajta volt az ágyúimon, vártam egy kicsit, utánna tüzet nyitottam az ellenségre.

// Bocsi, vasárnapig nem leszek itthon, de ha hazajöttem akkor majd leszek. //

[Sors]

Mindenki tüzelni kezdett, és mindenki láthatta, ahogy egy-két német katona futni kezd a golyózápor elõl. Csak hogy a gépek és a kikötõ közötti távolság fordítottan arányos volt a németek tüzelés/pontossági arányával, így 600 méterre a kikötõtõl már két angol gépet leszedtek, köztük a raj parancsnokot. A megmaradtaknaksikerült az egyik légvédelmi üteget hatástalanítani, de üröm az örömben, hogy nem csak kettõ védte az egész kikötõt, hanem négyszer annyi. Három lehetõség volt: visszavonulás, ami azért hátrány, mert a németek tudják, hogy támadás várható. Esetleg indíthattak volna japán módra kamikaze akciót az ütegek felé, de hogy túléljék a berepülést, arra az esélyszinte nulla volt. A harmadik lehetõség, hoy segítséget hívnak, viszont az mind idõ, lehet,nem lesz már kin segíteni... Gyorsan kellett dönteni és ezt Davidnek kellett meghozni, mint jelenlegi rangidõs...

[David Campbell]

600 méterre voltunk a parttól, az egyik üteget hatástalanítottuk. De két gépet kilõttek. A parancsnok és egy katona meghalt. Csak én mradtam meg az egyik katona. Odaszólok neki: - Figyeljen ide, a parancsnok meghalt, ugyhogy most én parancsolok önnek. Az ütegek egyik felét ön, a másik felét meg én intézem el! De ha nincs elegendõ üzemanyaga az akcióhoz akkor vonuljon vissza! Érti, ha nincs elég üzemanyag, vonuljon vissza!!!! - Ezzel abbahagytam, és mentem a bal oldali lövegekhez. ( De azért ha kilõnének akkor csak a farkamat fogják kilõni és legalább egy kis szerencsével a sivatagos résznél fogok lezuhanni, ahol legalább amerikaiak vannak. )

[Sors]

A pilóta gyorsan regagált David parancsára:

- Ne aggódjon Uram, az üzemanyag kijelzõ szerint nem lesz semmi gond. Az egyetlen dolog ami miatt aggódhatunk, hogy talán túl sok is az üzemanyag a tankban. Ha kilõnek, a kerozin könnyen meggyuladhat és az egy olyan láncreakciót váltana ki, amit aligha élnénk túl. ÁHHHHHHH...

A pilóta hangját nem lehetett hallani, David csak remélte, hogy nem lõtték ki a férfit is, mert akkor valószínûleg rá is hasonló sors vár.

- Semmi gond Uram... Ez meleg volt. Ezek a nyavajás friccek átkozottul jól lõnek. Nem árt résen lenni. A bázisnak már jeleztem, hogy mi a helyzet, hamarosan érkezik a felmentõ sereg, csak 15-20 percet kérnek tõlünk...

Az ütegek közben folyamatosan szórták a két gépet, nem nagy eredménnyel, igaz, ha így folytatják, akkor a siker csak idõ kérdése...

[David Campbell]

// Bocsika azért hogy nem voltam. Tudod én irányítom az új karakteremet, Pattont. Nem tudok egyszerre kétfelé játszani. //

15-20 perc az nem is sok. De azért megkezdtem támadásomat a bl oldal ellen. A pasi is a jobb oldal ellen ment. Csak idõ kérdése hogy megjön e az erõsítés vagy sem. De azért legalább valamivel lefoglalom a németeket. Beleküldök az egy ütegbe egy bombát.
A többi majd kiderül, hogy ha a többi üteg kilõvése után maradt e még bombám. De ha nem marad akkor vissza kell mennem, de akkor a palit magára hagyom és kilõvik.

[Sors]

David néha hallotta amint, egy egy golyó eltalálja a gép fém vázát, szerencsére eddig komolyabb eredmény nélkül. Mindenesetre figyelmeztetõ jel volt. Két eshetõség volt: Vagy próbál eltávolodni vagy a magasba szállni, így csökkentve a németek lövés/találat arányát vagy megpróbál olyan közel kerülni az ütegekhez, hogy ne tudjanak ráfordulni.

[David Campbell]

Megpróbálók magasra repülni és úgy kilõni az ütegeket. De legalább egy kis szerencsém lesz.

( Bocsika hogy csak ennyit kell írnom. Egy csomó fórumra vagyok regelve és azokat is meg kell néznem. )

[Sors]

Az elsõ eshetõséget választotta az angol férfi, igaz, így saját dolgát is megnehezítette, már ami a lövést ilette. Hamarosan azonban megérkezett a felmentõ sereg, a raj parancsnok idejében felvette a kapcsolatot Daviddal:

- Campbell! Úgy fél perc és ott vagyunk. Vonja el az ütegek figyelmét, hogy mi a meglepetés és túlerõ erejével csaphassunk le. Akkor aztán szétkapjuk a fritzeket...

[David Campbell]

- Értettem! - Ezzel fejeztem be az adást. De közben arrais kellett ügyelnem hogy ne lõjenek ki se engem se a palit.
De eközben már láttam is a repülõket amint jönnek, ez reménnyel és erõvel, ja és boldogsággal töltött el. Fogtam magamat, zuhanorepülésben közeledtem a földhöz, a németekbe eresztettem párat és nyomban felhúztam a gép orrát.

[Sors]

A német ütegek David gépe után fordultak és el is sütötték halált hozó fegyverüket, eleddig sikertelenül, igaz voltak meleg pillanatok, de az égiek mindeddig Davidd-el voltak. Bár sikerült néhány üteg figyelmét magára vonni, azért nem volt teljes a siker, igaz, nem rajta múlt. Rádióján hallotta a rajparancsnok hangját.

- Jól van fiúk, adjunk nekik...

[David Campbell]

Amikor majdnem szétlõtték a gépemet máris megjött a segítség. A rajparancsnok az élen közeledett az ütegek felé, ki is lõtte az egyik üteget. A háta mögött lévõ repülõk pedig az ellenséges katonákat lõtték. Már alattam majdnem tiszta volt a terep . Ekkor megfordúltam és az embereket lõttem.

[Sors]

Az angol gépek uralták a mezõnyt, egyre másra robbantották fel az ütegeket, a németek már lassan el is hagyták állásaikat. Az angolok csak néhány gépet vesztettek. A következõ pillanatban, fekete pontok tûntek fel a horizonton. Német gépek...


//Kérlek próbálj meg kicsit hosszabb és igényesebb postokat írni, mert a játék csak úgy élvezetes és nekem is könnyebb úgy reagálnom... Köszi!//

[David Campbell]

Már láttam a német gépeket. Úgy 7-8 gép volt, de a távolból nem tudnak minket kilõni, mert ez felesleges lõszerpocsékolás lenne. És ugy a német gépekben kb.200 lõszer van és az angol gépekben meg úgy 250 lõszer. De mielött a közelünkbe érnének már ugyis kilõttün párat. Ekkor odaszóltam a többiekhez a rádiómon - Figyeljetek! Felfejlõdünk háromszög alakzatba, én leszek a csúcs. Amikor máris elkezdenének lõni minket a fritzek, akkor szétválni. Az enyém lesz az ellenség rajparancsnoka! Tehet érthetõ az amit mondtam?!
Ekkor megszólalt az egyik pilóta - Igen uram! Tisztán és érthetõen!
Ekkor ezt mondtam a többieknek - Oké srácok, mindent bele!

[David Campbell]

Léccives írj vissza, addig a játék le lesz zárva. De pedig én a szintre hajtok most.

[Sors]

Ádáz harc vette kezdetét a két fél között. A német gépek bár kevesebben voltak, lassan, de biztosan átvették az irányítást, az anolok megtapasztalhatták miért is tartják a német pilótákat a legjobbaknak. Nem nevezhetõ egyoldalú összecsapásnak, de a német gépek kiegyenlítették az erõviszonyokat. Új tervre volt szükség, méghozzá gyorsan...