Post by Thomas Meyer on Jul 1, 2008 18:20:47 GMT 2
Név: Thomas Ludwig Meyer
Nemzetiség: Német
Kor: 30 év
Nem: Férfi
Beszélt nyelvek: Német, Francia
Rang: Hadnagy (SS-Untersturmführer)
Rend: Az SS-VT Felderítőosztály, 1. Nehézfelderítő szakasz
Felszerelés:
- 1db P-08 Luger tiszti maroklőfegyver (+2 tár lőszerrel)
- 1db SS dísztőr ("Mein ehre heisst treue" gravírozással)
- 1db MP-40 géppisztoly (a jármű tartozéka, +2 tár lőszerrel)
- 1 öltözet dísz egyenruha
- 2 öltözet tábori egyenruha
- 1 öltözet civil ruha
- 1db távcső
- 1db dedikált "Mein Kampf"
- 1db dedikált "Gyalogság előre"
- jegyzetek, íróeszközök
- Napló
- Hivatalos iratok, igazolványok
- étkészlet
- tisztálkodókészlet
- 1db térképtartó
Előtörténet:
Thomas Meyer 1909 április 13.-án született észak németországban, Flensburgban, közel a dán határhoz. Apja a császári németország hadseregében lovassági tisztként szolgált, anyja középnemesi családból származott. Mindkét szülő nemes volt és ennek megfelelően jó körülmények között is éltek. Kisebb birtokkal is rendelkeztek, és a megszülető gyermek semmiben nem szenvedett hiányt. Legalábbis egészen addig, amíg el nem kezdődött a nagy háború. Apja hadba vonult francia hon ellen, így anyja egyedül nevelte a fiút. Ahogy telltek az évek, és Németország helyzete egyre rosszabbra fordult, úgy változtak az életkörülmények a hátországban is. Thomas már kisgyermekként szembesült a háború borzalmaival. A nélkülözést csak a háború vége felé kezdte a család megérezni, de apja hiánya rosszul érintette. Mindenfelől csak azt hallotta, hogy apja és annak társai hősként harcolnak őértük, a népért. Ahogy egyre jobban kezdett felcseperedni, úgy kezdte egyre nagyobb áhítattal hallgatni a frontról hazatérők történeteit, amik tele voltak borzalmakkal, de hősies önfeláldozással és német keménységgel is. Apja rangja és helytállása miatt a fiú taníttatásával nem volt probléma. Régi katonacsaládból származva hamar jutott neki hely egy hamburgi katonai iskolában. Ez nem sokban különbözött egy normál általános iskolától, de hosszú távon a seregbe való bekerülésre készítette fel a fiatalokat. Az átlagnál is több testneveléssel megterhelt fiataloknak lassan szembesülniük kellett azzal, hogy a háború Németország küszöbéhez érkezett. Az iskolában beléjük sulykolt nemzeti öntudat már ilyen fiatalon éreztette hatását. Csalódottak voltak és letargikusak és nem is az egyre statáriálisabb szankciók és a rohamosan zuhanó életkörülmények miatt, hanem, hogy hazájuk vereségre állt. Szinte az egész nemzetet megbénította a hír, amikor bejelentették Németország megadását. Sok helyen kitört a pánik, a gazdaság végérvényesen összeomlott. Fejetlenség honolt az egész birodalomban. A császár elmenekült. Thomas is haza lett hívva az iskolából. Az egyetlen jó ami történt vele, hogy apja hazatért. A gyermek hősként üdvözölte atyját és végtelenül felnézett rá. Az első atrocitások a családot a kapituláció utáni hónapokban érték. A leszerelt kieli tengerészeket uszították fel a helyi kommunista agitátorok és azok fosztogattak a közeli városokban. Hozzájuk is eljutottak, és csak akkor hátráltak meg, amikor Thomas apja agyonlőtt közűlük párat. Inkább megfutamodtak és könnyebb zsákmány után néztek. A gyermek nem maradt otthon sokáig, apja döntésére újra iskolába ment. Apja nagy tiszteletnek örvendett a hadseregnél, és a lassan újraalakuló reichswehrben rá is számítottak. Ezek után természetes volt, hogy egyengesse fia pályáját. Thomas a legjobb Berlini katonai iskolában tanult tovább, itt végezte el az elemit. Hans von Seeckt Reichswehrje egyre jobban fejleszteni kezdte a katonai iskolákat, hiszen előre gondolkodtak. Abból a minimális haderőből, amit engedélyeztek Németország számára, egy keretet építettek, amire később ráépíthetnek egy igazi nagy német hadsereget. Mindenki érezte, hogy a békediktátum tarthatatlan és előbb utóbb megtörik azt. Az országban egyre jobban eluralkodott a káosz. A szélsőséges csoportosulások már utcai harcokban próbáltak felülkerekedni egymáson. Ezek közül került ki a szélsőbaloldali bolsevik mintát követő kommunista csoport és a nemzeti szocialisták tábora. Thomas családja a kezdetektől a nemzeti szocialistákhoz húzott. A fiú apja kényszerűségből, és elhivatottságból segített a flensburgi nacionalista szabadcsapatoknak a kommunisták ellen. Még segítségükre volt a helyi rendőrség, a landespolizei is, de így is véres tusakodás kellett, hogy megfékezzék a népet terrorban tartókat. Thomas apjához hasonlóan rengeteg katona vett részt abban, hogy Németország megszabaduljon a kommunista rémképtől. Ekkor következett be a fiú életében egy hatalmas törés. Egy hamburgi tömegoszlatáson tűzharc kezdődött és Thomas apja életét vesztette. A család sokáig gyászolt. Nagy csapás volt ez mindannyiuknak. Thomas a példaképét veszítette el és ezután csak az járt a fejében, hogy apja példáját kell követnie. Édesapja katonatársa segítségével bekerült a Potsdami katonai akadémiára, ahol nagy elánnal vetette bele magát a tanulásba. Ekkor mutatkozott meg először az az eltökéltség, ami később is mindig jellemezte. Szívós munkával, példaértékű eredménnyel folytatta tanulmányait, amire fel is figyeltek tanárai. Főleg egy fiatal tiszt, aki a nagy háborúban kiérdemelte a Pour le Mérité érdemrendet. Erwin Rommel tanította Thomast gyalogsági harcászatra, parancsnoklási ismeretekre és összefegyvernemi ismeretekre. A fiatalembert magával ragadta oktatójának újszerű gondolkozása. Az akadémia befejezése után a jó eredményei miatt Thomast hadnagyként regisztrálták a seregben. A Hitler iránti rajongás is Rommel miatt alakult ki az ifjú hadnagyban, és ez a jövőben csak tovább erősödött. Apja emléke sok katonában élt, így Thomas, kikerülve az akadémiáról, több pártfogó közül is választhatott. Ezek közül azonban Felix Steiner ragadta magával legjobban a hadnagyot. Az iskolai eredményei, a tiszta vérvonala, a nemzeti szocializmusnak elkötelezett család felkeltette az alakuló SS-VT figyelmét. Paul Hausser és hűséges tisztjei keresték a tisztnek való alapanyagot, így jutottak el Thomashoz is. Nem tellt bele egy hétbe és a hadnagy már a Brunswicki, majd a Bad Tölzi tisztképző iskolában tevékenykedett. Elvarázsolta az a morál, amivel itt találkozott. Az a szenvedély, ami az Waffen SS-nek mindig is az ismérve volt. Ideológiai téren is nagy hatással voltak rá az itteni kiképzők. Sok olyan húrt megpengettek a fiatal hadnagy lelkében, ami előhozta a szimpátiáját. A német vereségre való magyarázatok, a kommunisták ellen vívott küzdelem, az elithez tartozás, Németország újboli felemelkedése. Ezekben mind hitt, és lassan azt is elhitte, hogy ő is különb másoknál. Hogy nem hiába van ott ahol van. Egyre nagyobb terveket kezdett el dédelgetni és Rommel után az új példaképe Felix Steiner lett. A Guderian féle harcászatot is átvevő SS-VT a legjobb fejlődési lehetőséget biztosította Thomas számára. Bad Tölzben, a Braunschweigi junkerschuléban oktatói feladatok hárultak rá. Itt előjöttek azok a dolgok, amiket anno Rommeltől és Potsdami oktatóitól tanult. Az újszerű gondolatok, amiket próbált továbbadni, valamint az az egyenlőség, amivel a katonákat kezelte (pedig büszke lehetett volna nemesi származására) hamar meghozták neki a tiszteletet. Ráadásul fiatal kora ellenére nem volt problémája, hiszen az SS egységekben az átlag életkor ugyancsak alacsony volt. 1936 júniusától Steiner lett a Deutschland ezred parancsnoka és ez azt jelentette, hogy Thomasnak végetértek az oktatói feladatai. A parancsnok egyből állományba vette saját parancsnoksága alá. Először a hadnagy az ezredtörzsben kapott helyet, de a papírmunka és a fontos üzenetekkel való futkározás nem elégítette ki. Nem kellett sokáig könyörögnie Steinernek, hiszen az ezredes hamar rájött, hogy Thomas nyughatatlan agilis parancsnok. Ezen felül lételeme az a villámháború, amit Rommel és Guderian is hangoztatott, és Rommel bele is nevelt a fiatalba. Pártfogolt hadnagyát felderítőnek szánta, de ezt ezreden belül nem tudta elérni. Viszont az SS-VT felosztása miatt az esetleges háború alatt a különálló kisegítő osztályok, köztük a felderítő osztály is szét van osztva az ezredek között, így legalább már tudta, hogy a Deutschlandhoz csapott felderítőszakasznak jó parancsnoka lett. 1936 végén az ezred megkapta első szálláshelyét, a müncheni Freimann laktanyát. A felderítőosztálytól az ezrednek szánt szakasz is itt kapott helyet és Steiner közbenjárásának köszönhetően Thomas hivatalosan is megkapta a parancsnokságot. Nagy hevülettel fogott neki, hogy kiismerjen minden haditechnikát, ami a parancsnoksága alá került. megtanult motorkerékpározni, páncélgépkocsit vezetni. Ezenkívül részletesen megismerkedett a beosztottaival. Próbált közvetlen viszonyt kialakítani amellett, hogy a tiszteletet elvárta. Viszont próbálta ki is érdemelni azt a bizalmat és Rommel tanításait követve megbecsült minden egyes katonát. 1936 és 1939 között a szakasz élete folyamatos gyakorlatozással tellt. Thomas hajtotta szakaszát előre és előre, a végtelenségig begyakoroltatott velük minden harcászati gyakorlatot. Esőben, szélben, sárban, porban, hóban gyötörte a katonáit, akiknek lassan a vérébe ivódott egyfajta szívósság és alkalmazkodóképesség. A folytonos lőgyakorlatok is megtették hatásukat. Ezek után azokban a napokban, amikor végre eljött a pillanat, hogy Németország megmutassa a világnak, hogy főnixként felkelt hamvaiból, a hadnagy büszkén nézhetett a laktanyában felsorakozó egységére. Az első igazi próba előtt Thomas Meyer SS Untersturmführer, az SS-VT Deutschland ezredének felderítő szakaszparancsnoka tudta, hogy mindent megtettek a siker érdekében. Már a fegyvereké a szó.
SS-VT Felderítőosztály, 1. megerősített Nehézfelderítő szakasz:
Járműpark:
- 4db SdKfz 234/1 nehézfelderítő páncélgépkocsi
- 1db SdKfz 263 "Funkwagen" kommunikációs páncélgépkocsi
- 4db SdKfz 222 könnyűfelderítő páncélgépkocsi
- 1db SdKfz 223 kommunikációs páncélgépkocsi
- 8db Kfz 69 "Krupp" könnyű szállítójármű
- 8db SdKfz 251/1 féllánctalpas csapatszállító páncélgépkocsi
- 4db PaK-36/37 könnyű páncéltörő ágyú
- 16 Zündapp KS-750 oldalkocsis motorkerékpár
Legénység:
Személyzet: 140 fő
Kísérő páncélgránátosok: 80 fő
Teljes legénység: 220 fő
Az egység leírása:
Bevetés közben az elővédet és a gyorsfelderítést a motorkerékpáros egységek végzik 4-es rajokban. Mögöttük a megerősített felderítőszakasz páncélgépkocsis ereje és a páncélgránátosok haladnak oszlopban, vagy ahogy a terepviszony megkívánja. Mögöttük halad a páncélelhárító részleg 4 kruppal vontatva az üteget. Emögött pedig zárja a sort az ellátórészleg a maradék 4 Kruppal. A nyolckerekű rádiós kocsi a hadnagy harcálláspontja és kommunikációs központja.
Nemzetiség: Német
Kor: 30 év
Nem: Férfi
Beszélt nyelvek: Német, Francia
Rang: Hadnagy (SS-Untersturmführer)
Rend: Az SS-VT Felderítőosztály, 1. Nehézfelderítő szakasz
Felszerelés:
- 1db P-08 Luger tiszti maroklőfegyver (+2 tár lőszerrel)
- 1db SS dísztőr ("Mein ehre heisst treue" gravírozással)
- 1db MP-40 géppisztoly (a jármű tartozéka, +2 tár lőszerrel)
- 1 öltözet dísz egyenruha
- 2 öltözet tábori egyenruha
- 1 öltözet civil ruha
- 1db távcső
- 1db dedikált "Mein Kampf"
- 1db dedikált "Gyalogság előre"
- jegyzetek, íróeszközök
- Napló
- Hivatalos iratok, igazolványok
- étkészlet
- tisztálkodókészlet
- 1db térképtartó
Előtörténet:
Thomas Meyer 1909 április 13.-án született észak németországban, Flensburgban, közel a dán határhoz. Apja a császári németország hadseregében lovassági tisztként szolgált, anyja középnemesi családból származott. Mindkét szülő nemes volt és ennek megfelelően jó körülmények között is éltek. Kisebb birtokkal is rendelkeztek, és a megszülető gyermek semmiben nem szenvedett hiányt. Legalábbis egészen addig, amíg el nem kezdődött a nagy háború. Apja hadba vonult francia hon ellen, így anyja egyedül nevelte a fiút. Ahogy telltek az évek, és Németország helyzete egyre rosszabbra fordult, úgy változtak az életkörülmények a hátországban is. Thomas már kisgyermekként szembesült a háború borzalmaival. A nélkülözést csak a háború vége felé kezdte a család megérezni, de apja hiánya rosszul érintette. Mindenfelől csak azt hallotta, hogy apja és annak társai hősként harcolnak őértük, a népért. Ahogy egyre jobban kezdett felcseperedni, úgy kezdte egyre nagyobb áhítattal hallgatni a frontról hazatérők történeteit, amik tele voltak borzalmakkal, de hősies önfeláldozással és német keménységgel is. Apja rangja és helytállása miatt a fiú taníttatásával nem volt probléma. Régi katonacsaládból származva hamar jutott neki hely egy hamburgi katonai iskolában. Ez nem sokban különbözött egy normál általános iskolától, de hosszú távon a seregbe való bekerülésre készítette fel a fiatalokat. Az átlagnál is több testneveléssel megterhelt fiataloknak lassan szembesülniük kellett azzal, hogy a háború Németország küszöbéhez érkezett. Az iskolában beléjük sulykolt nemzeti öntudat már ilyen fiatalon éreztette hatását. Csalódottak voltak és letargikusak és nem is az egyre statáriálisabb szankciók és a rohamosan zuhanó életkörülmények miatt, hanem, hogy hazájuk vereségre állt. Szinte az egész nemzetet megbénította a hír, amikor bejelentették Németország megadását. Sok helyen kitört a pánik, a gazdaság végérvényesen összeomlott. Fejetlenség honolt az egész birodalomban. A császár elmenekült. Thomas is haza lett hívva az iskolából. Az egyetlen jó ami történt vele, hogy apja hazatért. A gyermek hősként üdvözölte atyját és végtelenül felnézett rá. Az első atrocitások a családot a kapituláció utáni hónapokban érték. A leszerelt kieli tengerészeket uszították fel a helyi kommunista agitátorok és azok fosztogattak a közeli városokban. Hozzájuk is eljutottak, és csak akkor hátráltak meg, amikor Thomas apja agyonlőtt közűlük párat. Inkább megfutamodtak és könnyebb zsákmány után néztek. A gyermek nem maradt otthon sokáig, apja döntésére újra iskolába ment. Apja nagy tiszteletnek örvendett a hadseregnél, és a lassan újraalakuló reichswehrben rá is számítottak. Ezek után természetes volt, hogy egyengesse fia pályáját. Thomas a legjobb Berlini katonai iskolában tanult tovább, itt végezte el az elemit. Hans von Seeckt Reichswehrje egyre jobban fejleszteni kezdte a katonai iskolákat, hiszen előre gondolkodtak. Abból a minimális haderőből, amit engedélyeztek Németország számára, egy keretet építettek, amire később ráépíthetnek egy igazi nagy német hadsereget. Mindenki érezte, hogy a békediktátum tarthatatlan és előbb utóbb megtörik azt. Az országban egyre jobban eluralkodott a káosz. A szélsőséges csoportosulások már utcai harcokban próbáltak felülkerekedni egymáson. Ezek közül került ki a szélsőbaloldali bolsevik mintát követő kommunista csoport és a nemzeti szocialisták tábora. Thomas családja a kezdetektől a nemzeti szocialistákhoz húzott. A fiú apja kényszerűségből, és elhivatottságból segített a flensburgi nacionalista szabadcsapatoknak a kommunisták ellen. Még segítségükre volt a helyi rendőrség, a landespolizei is, de így is véres tusakodás kellett, hogy megfékezzék a népet terrorban tartókat. Thomas apjához hasonlóan rengeteg katona vett részt abban, hogy Németország megszabaduljon a kommunista rémképtől. Ekkor következett be a fiú életében egy hatalmas törés. Egy hamburgi tömegoszlatáson tűzharc kezdődött és Thomas apja életét vesztette. A család sokáig gyászolt. Nagy csapás volt ez mindannyiuknak. Thomas a példaképét veszítette el és ezután csak az járt a fejében, hogy apja példáját kell követnie. Édesapja katonatársa segítségével bekerült a Potsdami katonai akadémiára, ahol nagy elánnal vetette bele magát a tanulásba. Ekkor mutatkozott meg először az az eltökéltség, ami később is mindig jellemezte. Szívós munkával, példaértékű eredménnyel folytatta tanulmányait, amire fel is figyeltek tanárai. Főleg egy fiatal tiszt, aki a nagy háborúban kiérdemelte a Pour le Mérité érdemrendet. Erwin Rommel tanította Thomast gyalogsági harcászatra, parancsnoklási ismeretekre és összefegyvernemi ismeretekre. A fiatalembert magával ragadta oktatójának újszerű gondolkozása. Az akadémia befejezése után a jó eredményei miatt Thomast hadnagyként regisztrálták a seregben. A Hitler iránti rajongás is Rommel miatt alakult ki az ifjú hadnagyban, és ez a jövőben csak tovább erősödött. Apja emléke sok katonában élt, így Thomas, kikerülve az akadémiáról, több pártfogó közül is választhatott. Ezek közül azonban Felix Steiner ragadta magával legjobban a hadnagyot. Az iskolai eredményei, a tiszta vérvonala, a nemzeti szocializmusnak elkötelezett család felkeltette az alakuló SS-VT figyelmét. Paul Hausser és hűséges tisztjei keresték a tisztnek való alapanyagot, így jutottak el Thomashoz is. Nem tellt bele egy hétbe és a hadnagy már a Brunswicki, majd a Bad Tölzi tisztképző iskolában tevékenykedett. Elvarázsolta az a morál, amivel itt találkozott. Az a szenvedély, ami az Waffen SS-nek mindig is az ismérve volt. Ideológiai téren is nagy hatással voltak rá az itteni kiképzők. Sok olyan húrt megpengettek a fiatal hadnagy lelkében, ami előhozta a szimpátiáját. A német vereségre való magyarázatok, a kommunisták ellen vívott küzdelem, az elithez tartozás, Németország újboli felemelkedése. Ezekben mind hitt, és lassan azt is elhitte, hogy ő is különb másoknál. Hogy nem hiába van ott ahol van. Egyre nagyobb terveket kezdett el dédelgetni és Rommel után az új példaképe Felix Steiner lett. A Guderian féle harcászatot is átvevő SS-VT a legjobb fejlődési lehetőséget biztosította Thomas számára. Bad Tölzben, a Braunschweigi junkerschuléban oktatói feladatok hárultak rá. Itt előjöttek azok a dolgok, amiket anno Rommeltől és Potsdami oktatóitól tanult. Az újszerű gondolatok, amiket próbált továbbadni, valamint az az egyenlőség, amivel a katonákat kezelte (pedig büszke lehetett volna nemesi származására) hamar meghozták neki a tiszteletet. Ráadásul fiatal kora ellenére nem volt problémája, hiszen az SS egységekben az átlag életkor ugyancsak alacsony volt. 1936 júniusától Steiner lett a Deutschland ezred parancsnoka és ez azt jelentette, hogy Thomasnak végetértek az oktatói feladatai. A parancsnok egyből állományba vette saját parancsnoksága alá. Először a hadnagy az ezredtörzsben kapott helyet, de a papírmunka és a fontos üzenetekkel való futkározás nem elégítette ki. Nem kellett sokáig könyörögnie Steinernek, hiszen az ezredes hamar rájött, hogy Thomas nyughatatlan agilis parancsnok. Ezen felül lételeme az a villámháború, amit Rommel és Guderian is hangoztatott, és Rommel bele is nevelt a fiatalba. Pártfogolt hadnagyát felderítőnek szánta, de ezt ezreden belül nem tudta elérni. Viszont az SS-VT felosztása miatt az esetleges háború alatt a különálló kisegítő osztályok, köztük a felderítő osztály is szét van osztva az ezredek között, így legalább már tudta, hogy a Deutschlandhoz csapott felderítőszakasznak jó parancsnoka lett. 1936 végén az ezred megkapta első szálláshelyét, a müncheni Freimann laktanyát. A felderítőosztálytól az ezrednek szánt szakasz is itt kapott helyet és Steiner közbenjárásának köszönhetően Thomas hivatalosan is megkapta a parancsnokságot. Nagy hevülettel fogott neki, hogy kiismerjen minden haditechnikát, ami a parancsnoksága alá került. megtanult motorkerékpározni, páncélgépkocsit vezetni. Ezenkívül részletesen megismerkedett a beosztottaival. Próbált közvetlen viszonyt kialakítani amellett, hogy a tiszteletet elvárta. Viszont próbálta ki is érdemelni azt a bizalmat és Rommel tanításait követve megbecsült minden egyes katonát. 1936 és 1939 között a szakasz élete folyamatos gyakorlatozással tellt. Thomas hajtotta szakaszát előre és előre, a végtelenségig begyakoroltatott velük minden harcászati gyakorlatot. Esőben, szélben, sárban, porban, hóban gyötörte a katonáit, akiknek lassan a vérébe ivódott egyfajta szívósság és alkalmazkodóképesség. A folytonos lőgyakorlatok is megtették hatásukat. Ezek után azokban a napokban, amikor végre eljött a pillanat, hogy Németország megmutassa a világnak, hogy főnixként felkelt hamvaiból, a hadnagy büszkén nézhetett a laktanyában felsorakozó egységére. Az első igazi próba előtt Thomas Meyer SS Untersturmführer, az SS-VT Deutschland ezredének felderítő szakaszparancsnoka tudta, hogy mindent megtettek a siker érdekében. Már a fegyvereké a szó.
SS-VT Felderítőosztály, 1. megerősített Nehézfelderítő szakasz:
Járműpark:
- 4db SdKfz 234/1 nehézfelderítő páncélgépkocsi
- 1db SdKfz 263 "Funkwagen" kommunikációs páncélgépkocsi
- 4db SdKfz 222 könnyűfelderítő páncélgépkocsi
- 1db SdKfz 223 kommunikációs páncélgépkocsi
- 8db Kfz 69 "Krupp" könnyű szállítójármű
- 8db SdKfz 251/1 féllánctalpas csapatszállító páncélgépkocsi
- 4db PaK-36/37 könnyű páncéltörő ágyú
- 16 Zündapp KS-750 oldalkocsis motorkerékpár
Legénység:
Személyzet: 140 fő
Kísérő páncélgránátosok: 80 fő
Teljes legénység: 220 fő
Az egység leírása:
Bevetés közben az elővédet és a gyorsfelderítést a motorkerékpáros egységek végzik 4-es rajokban. Mögöttük a megerősített felderítőszakasz páncélgépkocsis ereje és a páncélgránátosok haladnak oszlopban, vagy ahogy a terepviszony megkívánja. Mögöttük halad a páncélelhárító részleg 4 kruppal vontatva az üteget. Emögött pedig zárja a sort az ellátórészleg a maradék 4 Kruppal. A nyolckerekű rádiós kocsi a hadnagy harcálláspontja és kommunikációs központja.
