Hans Fellschmudt irodája - kaland

[Michael Wittmann]

Az iroda sötét volt. A sötétítõfüggönyök behúzva, gyakorlatilag semmit sem lehetett látni. Ahogy a 2 függöny összeért, egy éles fénycsík azonban megtörte ezt a sötétséget. A fény útjába egy bõrfotel állt. Ahogy valaki belépett az ajtón, csak a bõrfotelban ülõ alak körvonalait láthatta. Kalapot viselt, egyik kezében szivart tartott, melynek hatalmas parazsa világított a félhomályban. A másik kezében egy aktacsomót tartott. Már egy jó ideje itt ülhetett, mivel a szivar több, mint félig égett és a hamuját szórakozottan a földre pöckölte gazdája. Az alak elõvette zsebóráját és rápillantott. Már 8:20 perc. "Hol késik? Mondták az embereim, hogy randevún volt az éjjel, de ez a késés....!" - mérgelõdött magában. Hirtelen lépések zajára lett figyelmes. Kihúzta magát és türelmesen várt.....

//Hans! Lépj be, és megkapod az instrukciókat! Természetesen a kalandot Bormannal mesélem majd, de ha Neked jó Wittmann is, akkor nem módosítok.//

[Hans Fellschmudt]

*Sietve próbált megérkezni a helyszínre, bent útba igazították és csak hamar oda ért az irodához, ám érezte késő...
Nos, mit volt mit tenni, benyitott és várta a fejmosást a felettesétől. Az iroda egyszerűnek tűnt, de mégis előkelő benyomást keltett. Egyetlen fény sáv törte meg a sötétséget csupán, mely pont a székre vetődött, ugyanakkor a székben ülő férfinek alakját lehetett csupán kivenni.
Hans karját a magasba emelve köszöntötte az illetőt.*
- Heil Hitler! Hans Fellschmudt szolgálatára uram. Sajnos nincs mentségem a késésemet illetően, mégis bocsánatát kérem. Utána akár rá is térhetünk a témára -*magyarázta és csendben várt, testében a kíváncsiság lelkes tüze tombolt az új küldetés miatt.*

//jó nekem így is//

[Michael Wittmann]

Az alak felállt a bõrfotelból, komótosan a függönyökhöz lépett és egy határozott mozdulattal kihúzta õket. A fényáradat megcsapta a szemét, hunyorgott. Lassan megfordult. Hansnak összeszorult a gyomra. A férfi arcán kereszt irányban hatalmas forradás volt látható. "A titkosszolgálat nem szereti a késõket. Üljön le. Ismertetem a részleteket. " - azzal leült a székbe és felnyitotta a kemény fedeles dossziét. Hans is leült vele szemben és egyszerûen nem tudta levenni tekintetét a sebhelyrõl. "Még mielõtt megkérdi.....lengyel fogolytábor. A seb elég friss, mint láthatja. Szögesdrót, szökés közben. Majdnem ottmaradtam. 1 hónapja történt. Node nem ezért vagyok itt. Az akció lényege, hogy embereivel holnap Krakkóba utazik. Lengyel értékmentés. Felkutatja és beszolgáltatja a városban található összes fellelhetõ értéktárgyat, fõleg aranyat, drágakövet, pénzt, stb. Gondolom, erre a célra megvan a felszerelése: teherautók, biztosító kíséret, stb. A titkosszolgálat elhatárolódik az esetlegesen felmerülõ problémáktól. Adunk egy írásos parancsot, a biztonság kedvéért, de ezt csak a végsõ esetben használja. Elõzetes költségeinek fedezésére rendelkezésére bocsátunk 10.000 Birodalmi Márkát. Ennek elgnek kell lennie." - azzal belsõ zsebébõl egy vastag fehér borítékot vett elõ és átnyújtotta Hansnak. "A jutalma....nos...a vezérkar és Führer úgy gondolták, hogy a beszolgáltatott értékmennyiség 10 %-a lesz az öné. Tudja, a háború üzlet. Sokan meg fognak még gazdagodni belõle. A jutalékát illetõen nincs apelláta, ebbõl nem engedünk. Itt a parancs, ezzel igazolja majd magát. Az akcióra 2 hetet kap. Addigra Berlinben kell lennie a megrakott teherautókkal. Vannak a városban ellenséges elemek, ezt mindenki tudja. Lehetnek olyanok is, akik ugyanazzal a céllal mennek majd oda. Feltehetõen mindenki akar majd egy szeletet a tortából. Farkastörvények vannak. Legyen maga az erõsebb és nem hagyja ott a fogát. Részemrõl végeztem. Van kérdése?" - Abbahagyta mondandóját és kérdõn meredt Hansra......

[Hans Fellschmudt]

Az alak némi idő elteltével szíveskedett felállni, első útja a függönyhöz vezetett, majd erélyes rántással szétválasztotta a redőket egymástól, s a nap besütött keményen a helységbe, elvakítva ezzel Hansot pillanatnyi idejig.
A férfi valahogy tiszteletet parancsolt a kinézése alapján, sokat megélt veterán lehet, saccolgatta Hans. Persze tévedhet, de kitudja manapság. Viszont az a forradás, a sebbhely, uhh... hát nem valami szép. No, persze a háború senkit sem kímél, ez érthető. Egyszeriben nem tudja levenni szemét azonban a sebbről, s az, hogy friss, még jobban oda vonza tekintetét, nem azért, mert egy dögkeselyű, hanem mert egyszerűen oda vonza. Leültek és a férfi elkezd magyarázni, s kiderül a seb forrása is.
- Áhh, értem, rendben - tovább hallgatja az utasítást. Tőkét bőven kap a küldetéséhez, legalább ezzel nem kell bajlódnia. Bár ő is elő tudna teremteni lazán ennyit, ám, ha más felkínálja, akkor nem él visszavele. Értékesítés, mindenféle holmi begyűjtése, mely fontos lehet a Birodalom számára. Bólint. Szóban könnyűnek ígérkezik, de ahogy a férfi is mondta, farkastörvények uralkodnak arrafelé, jobb lesz vigyázni.
- Értettem, nem fogok fűbe harapni, van egy olyan érzésem - vigyorodott el Hans és várt. - Egyéb?

[Michael Wittmann]

Az alak felállt és a belsõ zsebéhez kapott. "Ohhh. Sajnos elfogyott a szivarom. Megkínálna egy cigarettával?" - kérdezte. "Természetesen." - válaszolta Hans és elõvette a pakkot. Tüzet is adott az alaknak. Miközben közel hajolt a kalapos, ballonkabátos ürge, észrevett valamit. "Ha szabad megjegyeznem: rúzsfoltos a gallérja. Így nem túl dekoratív. Most mennem kell. Találkozunk 2 hét múlva ugyanitt." - Azzal kilépett az ajtón. Csak a cigarettafüst maradt utána.....

//Hans! Kalandod átteszem Krakkóba! Ott talizunk.//