Padniewko

[MP40]

Padniewko falu Lengyelországban a Kujáviai-pomerániai vajdaságban, a Mogilnói járásban, Mogilno nagyközség területén, keletről közvetlenül Mogilnoval határos. A falu Padniewko polgármesteri hivatal székhelye, amelyhez tartozik még Baba, Kopczyn és Szerzawy falu.

Padniewko Mogilno közvetlen szomszédságában fekszik, a Mogilno – Rogowo – Gąsawa helyi jelentőségű országút mentén.

A lakosság hagyományos és változatlanul fontos kereseti forrása a mezőgazdasági munka. Padniewko területén 62 parasztgazdaság működik, ebből 10 gazdaság 50 ha fölötti, 25 gazdaság 10 ha fölötti, a többi pedig kisebb földeken gazdálkodik. A földek zöme III és IV osztályú szántóföld. A lakosság mind nagyobb hányada a szolgáltatások vagy a kézműves ipar területén, a közeli Mogilnóban, a környező falvakban, vagy helyben Padniewko területén dolgozik, ahová néhány cég áttette a székhelyét.

[MP40]

Henrik Dversson kalandja

Kamionok zajára lettek figyelmesek a lengyelek. A házak ajtaját becsukták, a függönyöket pedig elhúzták. Nem úgy tűnik, hogy itt nagy háború lesz. Sehol egy katona.
Henrik Dversson kamionja megy legelöl. Aztán a többi libasorba. Mikor megállnak a tisztek elkezdenek üvöltözni:
- SZÁLLJANAK LE! SZÁLLJANAK MÁR LE!
Valahogy nagy nehezen Henrik-ék lekallódnak a kamion platójáról.
- ELIGAZÍTÁS! ELIGAZÍTÁS! –üvöltött Franz őrnagy- Mikorra Henrikék oda érnek már nagyban beszél az őrnagy. De Henrik-ék pont a lényegre értek oda.
- … Eközben Henrik Dversson tizedes foglya az első tíz embert vezetni akiknek az a feladatuk, hogy a lehető leghamarabb elfoglalják a legjobb lőállásokat, hogy a mögöttük lévő száz-kétszáz ember fedezve legyen még be nem ér a faluba.
De mire ezt elszavalta az őrnagy, valahonnan elkezdtek rájuk lőni.
- FEDEZÉKBE ÉS VISZNOZÁTOK A TÜZET! –üvöltözött az őrnagy akinek még egy Lugere sincs-

[Henrik Dversson]

Henrik sosem volt nagyhangú - ez betudható annak is, hogy igen nehezne tanulta meg a német nyelvet - most azonban a szokottnál is csendesebb volt. Az út során egy szót nem szólt, egy cigit szívott egészen addig míg már lassan az apró csikk az ujjait égette. Végül a csapatszállítók megérkeztek a helyükre, a büntetõezredes katonák leugráltak róluk, majd rohantak az eligazításra.
- De jó, hogy páncélosoknak vagyunk titulálva, az egyenruhánkon is ott ez a csinos kis halálfej, de tankokat egyelõre nem mernek alánk rakni... Biztos félnek, hogy megindulnánk a Vaterland ellen is. - dünnyögi társainak az eligazítás alatt halkan, maga is elvigyorodik a gyér poénon, de ezzel is próbálja oldani a feszültségét. Amikor meghallja az eligazítás rá vonatkozó részét, az ég felé emeli a tekintetét. Már így a háború elején is reménytelennek tûnik, hogy ezt az egészet túlélheti.
- Jól van, elsõ raj hozzám! - tereli össze embereit kedvtelenül, majd mikor azok odaszállingóznak hozzá folytatja. - Hallottátok a parancsot, egyikõtök szerezzen egy lángszórót, többiek készítsétek elõ a gránátokat. Kifüstöljük õket. - mondja, majd leguggolva várja, hogy az emberei felkészüljenek, valamint, hogy megkapják az indulási parancsot. Azonban erre nem került sor, mert hamarosan golyók süvítettek el mellettük, a svéd azonnal felpattant, az egyik csapatszállító mögött keresett fedezéket. Némán, gyorsan, szakszerûen kibiztosította a gépfegyverét, majd mély levegõt véve kihajolt, és rövid sortüzeket adott le az esetlegesen feltûnõ célpontokra...

[MP40]

Mikorra a tűzharc kezdett belendülni egyre több német katona feküdt a földön. De a polákoknál sem volt gond a sérültekkel. Hullottak, mint a mák.
- HENRIK MIRE VÁR? MENNYEN MÁR ELŐRE NE ITT TÉTLENKEDJEN, MINT HOLMI KRUMPLIS ZSÁK! -üvöltözött Henrikkel az őrnagy-
Majd meglökdöste Henriket. A lengyelek csak úgy ontották a golyót. Volt, hogy egy sorozat levitt két embert is. A szanitécek nem győztek futni a sérültekhez. Henriknek többször intettek, hogy valamit kezdjen már magával ne csak várja az összecsapás végét.
Majd hirtelen a csata váratlan fordulatot vett. A lengyelek sorai úgy megritkultak, hogy befutottak a faluba. A németek meg utánuk. Majd már csak a németek arra lettek figyelmesek, hogy csapdába kerültek. Mindenhonnan lengyelek közeledtek feléjük és lőttek.

[Henrik Dversson]

A svédnek azonban csak nem akaródzott elindulni, neki az éppen hevesen rohamozó lengyeleknek.
- Mire, mire... tapsra - dünnyögte vissza, a nagy lövöldözésben úgy sem lehetett volna érteni egy szavát sem. Mikor végre rászánná magát az indulásra a lengyelek fejvesztve kezdenek visszavonulásba, a német büntetõezred, meg uzsgyi utánuk. A tizedes se cselekedett másként, követte a többieket, majd mikor felismeri, hogy milyen könnyen átverték a tisztjeiket, dühösen hasal le, és lök egy újabb tárat a gépfegyverébe.
- Szánalmas, töketlen vezetés... - káromkodott közben igen erélyesen, majd gyorsan körülnézett, ha lát embereket a rajából akkor int nekik. Most aztán tényleg itt az ideje az elõrenyomulásnak, hiszen ki kell törniük ebbõl a körbõl... A parancsokat osztogató õrnagyot le se sz*rta, a pokolra kívánta, bízott benne, hogy társai is így gondolkodnak, felismerték a veszélyt. És az egyetlen kiutat. Egy nyelesgránátot hajított elõre, majd üvöltve pattant fel és indult elõre. Mindeközben csípõbõl lõtt a fegyverével, még mindig megmaradva a rövid sorozatoknál. Így volt a legveszélyesebb, legpontosabb a fegyver. Bajtársaival(már akik követték) megrohamozza a lengyel vonalt és megpróbál rajta áttörni, utat nyitva ezzel a többieknek is. A betanított gyilkológépek most megmutathatják mire is képesek valójában...

[MP40]

A roham szinte tökéletes volt, de csak szinte. Henrik elkövetett egy nagy hibát. Nem számolt azzal, hogy a lengyel védelem két rétegű. (Tehát a látott sor után fel van sorakoztatva egy másik is. Ezt általában nem lehet látni.)
- Mit csinál ez az őrült! -üvöltözött mindenki-
- A jó égbe! ROHAAAAAAAM! -üvöltözött az őrnagy-
A német sereg rohamra indult és megkísérelte azt amit Henrik próbált áttörni a lengyeleken. Ez jóval sikeresebb volt. A németek egytől egyig lekaszabolták a lengyeleket. De a németeknél is volt veszteség. Két közlegényt fejbe lőttek közvetlen közelről. A németek sikeresen megtisztították a teret. A németek sokat köszönhetnek Henrik Dverssonnak. De még a falu mindig nincs megtisztítva. A németek ismét Henriket küldték előre felderíteni.

[Henrik Dversson]

A roham után kimerülten dõl le egy ház oldalába, ami kellõ fedezéket nyújt neki. Már rá is gyújtana egy cigire, olyan idegnyugtatóként, amikor hallja a parancsot: Megint az õ dolga szétnézni ott elön. A svéd fiú ha képes lenne rá, most keresztülszúrná az õrnagyot a tekintetével. Kezdi úgy érezni, hogy az egyenesen pikkel rá, azért küldözgeti mindig õt a legveszélyesebb helyre.
- Nefélj, hátbalõlek még te szemét... - motyogja halkan, miközben már a lehetséges gyilkossági terveken gondolkozik. Végül azonban csak megindul elõre, elõsször óvatosan, összegörnyedve haladva, majd amikor közel ér a lengyelekhez már kúszásban. A hatékony kiképzésnek hála talán nem veszik észre, bár sose lehet tudni... Ha sikerrel jár akkor összeszámolja a lengyel katonákat, felméri azok fegyverzetét, rendezettségét(vajon partizánokkal, vagy a lengyel hadsereg egyik alakulatával van-e dolguk), majd kúszik is vissza jelenteni a tiszteknek.