Észak-Afrika - Matthew Braddock

[Sors]

Matt az egyik homokbucka mögött rejtõzve várt. Elmeállapotát alaposan kikezdte a tûzõ nap, de még bírta. Nem tévedett, amikor azt gondolta, hogy társa csali legyen. Pár perc múlva egy német terepjáró állt meg az ájult ír mellett, a fritzek pedig hevesen vitatkoztak a test felett, miközben már emelték be a dzsipbe...

[Matthew Braddock]

A felbukkanó terepjáró lehet Matt szabadjegye hazafelé... és csak ez az egy esélye van, ugyanis nem sokáig bírja már a strapát. De a terepjáró felbukkan, a fritzek elkezdenek vitatkozni, és két teljes embert a négyből el is foglal, hogy Davidet beemeljék a terepjáróba.
Nem is őket veszi célba, hanem a maradékot.
BUMM! Az első fritz megtapasztalja, milyen is egy .30-06 kaliberű lövedék, miközben áthalad az agyán.
Matt nem teketóriázik, máris rántja a másikra a célkeresztet.
BUMM! Egy másodperc alatt kettő halott, és még hat lőszer a tárban...
A két német ledobja Dave-et, és a fegyverük után kap... az elsőnél egy Schmeisser... BUMM! BUMM! Két golyó mellkasra, nincs idő fejre célozni... Az utolsó egy Kar98-assal bíbelődik, de mire felhúzná, máris felhangzik az utolsó két durranás, és elterül. Aztán Matt felpattan, és a még járó motorú német géphez rohan. Dave a plató oldalán lóg, egy mozdulattal gyakorlatilag rádobja a platóra, aztán bemászik a volán mögé, és tövig tapossa a gázpedált... el kell tűnnie, mielőtt a többiek összesereglenek a lövésekre.
Próbál szilárd terepen maradni, miközben a lehető legnagyobb sebességet facsarja ki a keservesen nyögő motorból. A jármű szerencsére bírja az iramot, ő pedig egyre közelebb kerül a menekülést jelentő reptérhez... persze, először kerülőúton. Elegendő előnyre kell szert tennie, ha fel akar jutni a gépre, valószínű ugyanis, hogy a pilóta elstartol az első jelére a közeledő németeknek... Vagyis akár ő maga is elriaszthatja! A francba... Ez nem jó.
Minden esetre, nincs mit tenni, a reptér felé veszi az irányt, miközben reménykedik, hogy ha egyszer a németeket túlélte, a sajátjai nem lövik le pont a cél előtt...

[Sors]

Matt és társa úgy öt percnyi elõnyre tett szert, a lövések zajára ugyanis a megzavarodott németek csapata sereglett a homokbuckák közé, elborzadva tapasztalva társaik halálát. A vezetõ tiszt magyarázot valamit, majd a keréknyomokra felfigyelvén 5 terepjárót küldött Matték irányába. Még negyedóra múlva a gépek is felszálltak, úgy tûnt a németek mindenképp meg akarják torolni a történteket, kerül amibe kerül, ezért ennek szellemében vetették bele magukat a keresésbe...

Matt már messzirõl hallhatta a gépek zaját, amint szétterjedt a légkörben. Ha a kocsiban marad könnyen célponttá válhat, viszont ez a leggyorsabb módja a menekülésnek, fõleg hogy a nyomában ott lihegnek a terepjárós felderítõk...

[Matthew Braddock]

Húsz perc... húsz perc telt el a terepjáró elcsaklizása és a gépek zajának meghallása között.
Ennek a fele sem tréfa. A fritzek átkozottul dühösek, ha még egy fél század Bf109-est és rájuk küldenek.
- Hol a pokolban van ilyenkor a saját légierőnk? Nem velük kéne foglalkozniuk?
Legalább a saját csapatok támadhatnának a fronton, akkor ezek a madarak is arra kellene vegyék az utat, közvetlen támogatásra - fut át az agyán, de ez hiú ábránd.
Viszont annak idején az út mindössze négy óra volt gyalog. Most gépjárművel repeszt, ami összehasonlíthatatlanul gyorsabb. Mire meghallja a gépeket, már látja az utolsó buckát közte, és a reptér között.
Megfordul, leállítja a motort, és egy ülés alatt felejtett kulacs tartalmával - legalább nem tűzforró benne a víz - fellocsolja Davidet, aztán a kezébe nyomja a kulacsot, hogy ürítse ki.
- Nem érsz rá szunyókálni! Szállj le a kocsiról, és minden felszerelésedet, ami nem fegyver, vagy nem titkos irat, hagyd benne!
Ő maga is csak a lőszerét, a vizét és a fegyvereket tartja meg. Ellenben elterelésképpen a kocsira még szüksége van.
A zajok alapján még két perce van...
Egy simább és a dűnékhez mérten egyenes rész felé fordul a kocsival, üresbe teszi, aztán a gyalogsági ásóval kiékeli a gázpedált. A motor felvisít, de már benyomja a kuplungot, egyesbe teszi a járgányt, aztán felengedi a pedált, és kiugrik a meglóduló járműből.
- Nyomás a másik irányba! - szól oda az írnek, és ha kell, támogatja. Indulnak a reptér felé, és remélhetőleg sikerül is a csel. Ha nem, akkor bizony egy kisebb isteni csoda kell...

[Sors]

A németeket sikerül megtéveszteni, igaz ez csak arra jó, hogy a repteret elérjék. A gép még sehol sem volt. Egy, a reptéren lévõ ócska rádión keresztül próbáltak kapcsolatot létesíteni a központtal, sikerrel. A válasz azonban nem volt túl hízelgõ...

- A gép már útan van, de kell még neki 15-20 perc míg odaér. Tartsanak ki uraim...

Könnyû volt ezt mondani, fõleg jelen helyzetben. Az egyetlen szalmaszál, amibe kapaszkodhattak a szövetséges erõket képviselõ katonák, hogy a terepjáróból szereztek pár fegyvert és még náluk is volt egy kevés lõszer, így talán be tudják magukat ásni, ha szükséges. Az ír férfi idõközben kicsit magához tért, ismét hadra fogható állapotba került. Matt nem is teketóriázott soká, tudta, csak idõ kérdése, hogy a németek mikor látogatnak el ide is, mint utolsó próba, hogy megleljéka támadókat. Ennek szellemében próbálták magukat pokolian kemény negyed órára meghúzni...

[Matthew Braddock]

A reptérre érve a lehető legrosszabb kép fogadja: a gép sehol. Kínjában előszedi az összes létező, általa ismert káromkodást, és fel is sorolja őket, különböző variációkban, kétszer-háromszor.
Még jó, hogy rátalálnak arra a működőképes rádióra... de a helyzet ott sem javul.
- A gép felszállt, de tizenöt-húsz perc, amíg odaér. Tartsanak ki, uraim.
Remek... erre mit mondjon?
- Húsz perc alatt minket ötször szitává lőnek! - most nem tud hivataloskodni.
- Nyakunkon a fél nyamvadt német tábor, és repülőgéppel is keresnek, ismétlem, repülőgépük van a légtérben! Közvetlen légi támogatást kérek, ismétlem, közvetlen légitámogatást kérek!
Nem, mintha reménykedne, hogy lesz a kérésnek foganatja... az adás persze megszakad, választ nem kap, így marad, hogy használják, amijük van. Legalább Dave használható állapotban van.
- Ember, ébresztő! Nyakunkon vagy száz fritz, és húsz perc, amíg a jófiúk ideérnek! Fogj annyi lőszert, fegyvert és gránátot, amennyit elbírsz, és keress magadnak valami árnyékos fedezéket! Én megyek a tetőre. - azzal megfogja az egyik zsákmányolt Kar98-at, a vállára veti a Garand mellé, összeszed annyi lőszert, amennyi a táskájában elfér, és megpróbál feljutni a hangár tetejére, hogy megfelelő pozícióból várhassa a németeket... bár lehet, hogy összesen nincs nála annyi lőszer, amennyi elég lehet mindnek...
Arra még van ideje, hogy hosszadalmas melóval szétszedje a Garandot, hogy kivegye a töltőkeretet a két lőszerrel, és betegyen egy telit... ezzel együtt van még kábé négy tára a Garandhoz, és kettő a német puskához, meg három gránát... ennyi. Vagy minden lövése öl, vagy itt a vég...
A távcsövessel kezd, és máris arrafelé kémlel, amerről a motorhangokat hallja. Lassan feltűnik az első terepjáró... a célkereszt a sofőr fejére kúszik... az ujja megfeszül a ravaszon...

Kezdődik a tánc.

[Sors]

A hirtelen támadás ráébreszti a németeket, hogy jó úton járnak. Gyorsan lefékeznek és a kocsi fedezéke mögött várnak, amíg a másik jármû is megérkezik. Öszesen talán 9 ember lehet velük szemben, igaz nem tudni mennyi lõszerrel. Matt puskájának távcsövén keresztül próbálta kikémlelni mire készülhetnek a németek, de nem igazán látott semmit, ami elsõsorban a homokot felkavaró szél rovására írható. Közben teltek a percek, ha a központban nem hazudtak, akkor negyed óa és vége ennek a rémálomnak. De azt még meg is kell élni.

Hosszú percek teltek el úgy, hoy csak a szél suhogása volt hallható. Matt merev tekintettel bámult távcsövébe, de még mindig semmi. Ekkor hallotta meg a motorhangot, ami azt jelentette, az egyik jármû elindult. A következõ pillanatban az elsõ jármû emberei össztüzet nyitottatak a rozzant hangár épületre. A másik terepjáró közben oldalra indult, az ír férfi aggódó hanggal jegyezte meg, hoy valószínûleg a hátukba akarnak kerülni... Mivel Matt volt a felettese, várta tõle az esetleges utasítást...

[Matthew Braddock]

- A fenébe! *kommentálja a feltámadó szelet, és ezzel a látótávolság rohamos csökkenését. Szóval eddig két terepjáró. Abból egy ember hulla, de a többiek sajna egyáltalán nem adják fel.
Nem lát semmit, és nem hall semmit, és ez ki is kezdené, ha nem mesterlövész lenne, ennek megfelelő kiképzéssel.
Aztán mozgásba lendülnek az események, meg a fritzek is. Motorhang és puskadörejek. Kopogó golyók, többnyire tőlük lefelé.
Naná, hiszen a tetőn gubbasztanak. Amúgy sem sok esélye van annak, hogy a Smeisser effektív hatvan méteres lőtávjával, nulla látótávolság mellett felfelé tüzelve nagy gondot okozzanak, főleg a szelet is figyelembe véve.
A K98 puskák már esetleg jelenthetnek problémát, de csak úgy vaktában a forgó-tolózáras fegyverek nem sok vizet zavarnak.
Azért odébb kúszik onnan, ahová legsűrűbben érkezik az áldás.
- Be akarnak keríteni. Mit csináljunk? - Kapja a kérdést Dave-től.
- Kússz el arra, amerről a motorhangot hallottad. Ha meglátod a kocsit, gránátot neki. Ha embert, lelövöd. Csak akkor tüzelj, ha biztos vagy benne, hogy eltalálod, másképp csak a pozíciódat feded fel. Spórolj a lőszerrel! Én szóval tartom ezeket. Indulj!
Parancs kiadva, ő meg állja a szavát. Mereszti a szemét tovább, és már lát is pár torkolattüzet. Nehéz ügy. A villanás és az alapján, hogy milyen fegyverekről lehet szó, megbecsüli, merre lehet a lövész teste a fegyver mögött. Ez úttal nem ölni kell, egy sebesült leköt két másik embert.
Öt villanás, egy gépfegyver torkolattüze... az ötödik után két durranás, Matt fegyvere. Aztán megfog egy gránátot, és elhajítja abba az irányba, amerről a lövések jönnek, bár sok reménye nincs arra, hogy bárkit megöl... de addig jó, amíg helyet változtat. Csak ülne el kicsit az a nyamvadt szél! Így csak abban reménykedhet, hogy a német fegyverek hamarabb akadnak el, mint a sajátja...

[Sors]

Az elhajítot gránát célba ért és hatását is elérte. Az egyre erõsödõ szélben még kivehetõ volt a németek kiáltozása:

- Zurück, Zurück!

Nem volt azonban szerencséjük, a terepjáró felrobbant, alökéshullám pedig két halottnak tûnõ német testet vetett a hangárhoz közel, Matt tisztán látta távcsövében. Száját sorra hagyták el a különbözõ szitkozódások, tekintve, hogy a szél már már komoly problémát jelentett. Mi sem bizonyította ezt jobban, hogy viszonylag biztosnak tûnõ célpontot hibázott el, az eredmény tehát egy elpazarolt töltény volt. Feltûnt neki, hogy a német repülõgép hangja elhalt, valószínûleg az egyre erõsödõ szél megfutamította, ami az õ szempontjukból sem túl kecsegtetõ, de egyenlõre nem merte ezt beismerni vagy kimondani.

Társa fegyverdörrenéseit közelrõl hallhatta. Belehúzott, nem vitás, bõszen szórta az áldást. Úgy tûnt megúszhatják, amikor az épület tövénél egy apróbb robbanás hallatszott, mire az ír férfi lecsúszott és a homokra esett, még Matt leejtette a tetõrõl egyik fegyverét. Az õ oldalán nem volt látható mozgás, de nem mehetett ilyen láási viszonyok mellett biztosra, az pedig biztos volt, hogy társa oldalán még ott köröz a német terepjáró, bár valószínûleg most társára fognak rárepülni, mint a sas áldozatára... Mindenképp kényes helyzet volt... Még 10 perc a gép megérkezéséig.

[Matthew Braddock]

A gránát hatása még őt magát is meglepi... hatalmas durranással, és még a homokviharban is látható villanással robban fel a német jármű, és két testet dob a lökésullám az épület falához.
MAtt tudja, hogy nincs olyan, hogy "halottnak tűnik" Ha nem vagy biztos abban, hogy hulla, tégy róla, hogy az legyen.
BUMM! BUMM! Ezeket sem lesz egyszerű azonosítani a fejlövés után.
Kár, hogy másokat már nem tud ilyen remekül ellőni... a szél nem csak hogy egyre erősebb, de nem állandó, így mire fejben kiszámolná, mekkora előretartás kell, már régen elavultak az értékek. Még jó, hogy a terepjáró megsemmisülése után nincs mozgás.

Aztán jön a harmadik BUMM, de ez a túloldalról, ahol eddig David Thompsonja kerepelt derekasan.
Az egész épület beleremeg, és a K98 lecsúszdázik mellőle. Majdnem ő is követi, még látja Dave-et eltűnni.
- F***! - szakad ki belőle a paráználkodásra buzdító jó amerikai káromkodás, és ahogy tud, elindul a társa megsegítésére.
- Hasra! - adja ki az utasítást, és repül a második, egyben utolsó előtti gránát, remélhetőleg Dave-től biztos távolságra... ez azért nehezebb annál, hogy a szél visszafújja.
S hogy még inkább bizonytalanodjon a germán haderő, a tár maradékát is elereszti találomra, hogy cseréljen... sajna a Garand felépítése miatt az egész fegyvert szét kéne szednie, ha még félig tele töltőkeretet szeretne kiszedni, így most pazarolnia kell a lőszert... ugyanakkor egy roham alatt jobb tele tárral várni a fritzeket, mint spórolni és a közepén nekiállni tárat cserélni.
Közben pedig zakatol fejében pár trágár kifejezéssel megtoldva a gondolat:
HOL AZ A REPÜLŐGÉP???

[Sors]

A németek elfogták az eszméletét vesztett ír férfit, azonban nem sejthették, hogy van még valaki. A szél erõsödött, úgy tûnt, nem óhajtanak errõl meggyõzõdni. Terepjárójukra pakolták az ellenséges katonát és elindultak vissza a táborba... Matt jól láthatta ezt a procedúrát, de felmérve a terept, kénytelen volt belátni, hogy nem lenne esélye kimenteni a társát... Az idõjárás olyan cudarra fordult, hogy Matt visszahúzódott a hangárba. A saját bõrén érezte, milyen is egy homokvihar. A rádió mellé telepedett le, várva az esetleges hívást, de végül õ hívta a bázist, amikor a gép már negyedórás késében volt.

- Sajnáljuk, de a vihar miatt lehetetlenné vált a reptér megközelítése. Csak a vihar elmúlása után tudunk értük menni...

Matt hangosan káromkodott, persze a vonal túloldalán ebbõl mit sem érthettek.

- Ott van még? Minden rendben?

Erre a kérdésre válaszul adta az amerikai fiú, hogy mi is történt, alapos beszámolót tartva. A rádis csak ennyit mondott:

- Maradjon ahol van, 2 óra múlva visszahívjuk.

Így is történt, a parancs szerint Matt-nak az éjszakát itt kellett tölteni, másnap korán reggel fog egy gép érkezni, egy 7 fõs csapattal akik csatlakoznak Matt-hez és feladatuk lesz, hogy kiszabadítsák az ír férfit. Matt fintorogva erõszakolt ki magából egy "értettemet" majd meghúzva magát, aludni próbált...

[Matthew Braddock]

A pokolba mindennel, aminek szárnya van!
Dióhéjban ez a gondolat forog az agyában, mikor elhallgat a rádió. Egyetlen vigasza, hogy a küldetés elsődleges célja teljesítve. Viszont az ír srác elvesztése elveszi a Kramer bukása felett érzett örömét. Kínjában, mi mást csináljon, számba veszi a lőszerkészletét, és elkezdi a Garand tisztítását. Naná, hogy a fegyver réseibe behatolt a homok, meg is szenvedi, mire kivakarja az utolsó szem port is imádott fegyveréből, amitől nem mellesleg az élete is függ.
- A büdös francba... A pokolba ezzel az egész elátkozott homoktengerrel, hogy annak a kurafi Rommelnek pont ez a kietlen porfészek kell mindenáron! - káromkodik magában, miközben próbál pihenni is... Csak jöjjön az az átkozott gép végre. Bármi jó lesz... Rangerek, SAS, ejtőernyősök, a francba, akár hét kopasz baka is, ha ki tudják hozni együtt az ír srácot.
Aztán persze a fáradtság szépen beköszön, érezteti, hogy ő is itt van, és hogy az amerikai is ugyanúgy hús-vér halandó, mint bárki más... vagyis Matt hamarosan már álmában osztja az acélmagvas lövedékeket a náci vezárkarnak.

[Sors]

Matt a saját bõrén tapasztalhatta meg a sivatagi éjszakák f*gyos légkörét, nem volt egy leányálom számára az éjszaka. A Nap még csak erõlködött felemelkedni a látóhatárra, amikor Matt magához tért. Zajt hallott... Szíve azonban nem dobbant nagyot, egy számára ismerõs gép típus hangját hallotta. Kiszaladva az épületbõl láthatta, hogy egy CONSOLIDATED CATALINA (PBY) típusú gép ereszkedik lassan a leszálló felé.

Pár perc múlva már személyesen rázhatott kezet a 7 sorstárssal, akik sorra pattantak elõ a gép belsejébõl. Tapasztalt bandának tûnt, a vezetõjük pedig egy bizonyos Evan Gordon volt, õrmesteri rangban. Elsõ körben Matt munkáját dísérte és adta át a vezetõség elismeréét, utána az épületbe terelte az embereket, hogy átbeszéljék a tervet. A német tábor felületes térképét az asztalra terítve kezdte monológját.

- Láthatjátok, a németek ennek a hegygerincnek a közelében ütöttek tábort, ez azt jelenti, hogy innen kell majd leereszkednünk, míg Matt és Bryen fedezetet nyújt nekünk, behatolóknak. James, Te gondoskodsz majd a robbanószerrõl, amit a paransomra fogsz élesíteni és egy kis pánikot keltünk a fritzek körében. Walter fog gondoskodni a jármûvekrõl, õt kíséri Joe, a többiek, vagyis Carl, Marco és Johnson velem maradnak, mi keletrõl rontunk majd be, ha igazak a híresztelések, a foglyok ott lesznek, nekünk csak ír barátunkra kell figyelni. Mindenki megértette amit mondtam???

Néma bólogatás követte a kérdést, A szakasz vezetõje remélte, hogy a tervét nem húzza keresztül semmi váratlan esemény... Negyóra készülõdés és csevegés után indult útnak az angol-amerikai képviseletû csapat. A Nap még nem kelt fel teljesen, de a hõmérséklet rohamosan nõtt, így ma is forró napnak néztek elébe...

[Matthew Braddock]

Ahhoz képest, hogy nappal majdnem hõgutát kap az ember a Szaharában, éjjel éppen a megfázás jelent veszélyt, és ezt megtapasztalhatta sokadjára is... Ám még mindig kellemesebb volt, mint a saját verejtékében rohadni álló nap.
Reggel ismerõs hangra ébredt, és kirohanva az épületbõl látta is a Catalina leszállását. Groteszk látványt nyújt a kétéltû repülõgép a sivatag közepén, de ez nem érdekli, hiszen máris pattog le egy szakasz a géprõl katonás rendben. Azonnal odasiet, aztán haptákba vágja magát a parancsnokuk, egy õrmesteri rangjelzést viselõ katona elõtt.
- Matthew Braddock tizedes, 8. gyalogos hadosztály, szolgálatára, Uram!
Innen gyorsulnak fel az események. A dicséretre nem tud mosolyogni, de arra már javul a hangulata, hogy az õrmester láthatõan jól informált, és tudja, mit csinál.
Percek alatt indulásra kész a megbeszélés után. Õ azonnal Bryenhez csapódik, lévén vannak ötletei a pozíció kiválasztása terén.
- Van pár remek, nem túl feltûnõ pozíció, ahonnan rálátni az egész táborra. A legjobbat sajna kiejthetjük, Kramert onnen szedtem le, tehát minden bizonnyal figyelik. Számíthatunk arra, hogy éberebbek lesznek, és mivel nem látok aknavetõket, sajna ránk hárul majd a pánikkeltés. Van az elsõ pozíciótól északkeletre egy másik hely a domboldalon, a megközelítése kicsit körülményes, de mire odaárünk, a nap pont a hátunk mögül süt majd. Lentrõl szerintem senkinek nem jutna eszébe ott keresni minket, viszont jó rálátásunk van, és ha kicsit beássuk magunkat, két tárat ki lehet lõni, mielõtt rájönnek, hol vagyunk.

[Sors]

A csapat lassan szétszóródott a megbeszéltek szerint. Matt és alkalmi társa a távcsõn keresztül kísérték társaik mozgását. James elhelyezte a robbanószert a tábor egyik alkalmasnak tûnõ pontján. Nem vették észre, így a küldetés ezen része kipipálva. Matt látta, amint Walter és Joe a homokdûnéken kúszve közelítik meg a garázsnak kis túlzással titulálható részt. Ekkor történt meg a jel, a bomba robbant, a németek, mint a felbolygatott méhkas tagjai fegyvert ragadva kutatni kezdtek. Most jött el Matt és társának ideje, amikor is Gordon õrmester pár emberével behatolt a táborba. A németek nem tudhatták, hogy mesterlövész támogatásuk is van, így a lebukásól egyenlõre nem kell félni...

[Matthew Braddock]

A szereplők felálltak, felgördül a függöny, és megszólal az előadás kezdetét jelző csengő - helyett, egy bomba.
Kezdődik a tánc.
Matt és Bryen meg szépen a kakasülőről vehet részt az akcióban.
- Géppuskaállás, három órán, hétszáz yard, két kezelő. Tiéd a bal.
Közli társával, aztán egy gyors állítás, és repül a lövedék, az éppen lövéshez készülődő német fejébe. Bryen persze gyorsan kiiktatja a másikat, így újabb célpont után néz. Német mesterlövészek után kutat.
- Mesterlövész tizenegy óránál, hatszázötven yard, őrtorony.
BUMM!
- Kiiktatva.
Matt most azt a részt pásztázza, ahol Dave-et tarthatják fogva, és szorgalmasan elkezdi leszedegetni az őröket, amíg van lőszer a tárban.
Felhangzik a Garand tipikus csattanó hangja, ami jelzi a töltőkeret kiürülését, így jön egy kattanás, egy csattanás, egy másik kattanás, egy rántás a záron, és máris újabb tíz .30-06-os golyó várja, mikor és foglalhat helyet egy fritzben.
- Csináljunk utat nekik. - javasolja, így a szakasz útvonalán a behatolók ellen fedezékbe húzódott németek kerülnek tűz alá. A Garand pontossága nem vethető össze egy Springfielddével, így néha sajnos kénytelen duplázni, de nem sokban marad el Bryen pontosságától.
- Csak így tovább, fiúk... - motyogja magában, aztán odaszól Bryennek.
- Ha látsz rádióst, szedd, le, nem lenne jó légi fedezetet hívniuk.

[Sors]

A táborba törõ egységek szépen haladtak, bár világos volt, mint azárnyék, úgy kúsztak végig és hamarosan már Matt a távcsövén keresztül láthatta, amint egy vöröses hajú, elég meggyötört kinézetû férfit támogatnak ki társai. Az ír férfi nagyjából már biztonságban volt tehát... A németek továbbra is tehetetlenek voltak, hiába a túlerõ, ez még õket is meglepte. A következõ másodpercben Matt és Bryen is észrevett a szeme sarkábólvalami mozgást a távolban. 3 terepjáró közelített nagy tempóban a bázis felé, nyilván valamiféle õrjárat lehet, esetleg utánpótlás vagy erõsítés szállító. A lényegen nem változtatott, komoly gondban lehetnek így a még bent lévõk, hiszen az újabb német egységekrõl õk még nem tudhattak.

Bryen hangosan gondolkozott, amikor egy hangos puffanás hallatszott, a férfi pedig szétlõtt fejjel gurult le a homokbuckán. Matt tapasztalt volt, nem blokkolt le, egybõl elvetõdött, ez nem lehetett más, mint egy átkozott német mesterlövész. Kiszúrták õket, ez nem vitás, ráadásul már a tölténye is fogytán volt, az egyetlen fegyvere egy MP40-es volt, amit még a reptéri összetûzés során szerzett és hozott magával ide is, biztos ami biztos alapon. Persze ennek sem veszi sok hasznát, ha a mesterlövész egybõl leszedi. A sors iróniáját vélte felfedezni ebben a percben, hiszen könnyen úgy járhat, mint eddig fordított esetben az õ áldozatai...

[Matthew Braddock]

Bryen épp a véleményét fogalmazná meg az érkezõ német erõsítéstõl, mikor felhangzik az a koppanás és a loccsanás.
- A rohadt életbe! - kiáltja Matt, miközben kúszva próbál fedezéket keresni.
Figyelmetlen volt, és ennek Bryen fizette meg az árát. Valahol pedig egy német mesterlövész éppen õt keresi.
A rohadt életbe. Ismét.
És a Garand csövében lévõ golyó az utolsó lõszere... meg egy MP40, de az száz méterre ha elhord.
Két lehetõsége van: vagy megpróbál elmenekülni, ebben az esetben viszont a csapat nagy bajba kerül, vagy megpróbálja megszerezni Bryen fegyverét, és leszedni a fritzet, viszont ez azzal a kockázattal járhat, hogy ugyanúgy jár, mint a társa.
Laposkúszásban annyira megközelíti Bryent, ahogy tudja, próbálva társa testét fedezéknek használni, és a fegyverét valahogy elérhetõ távolságba piszkálni, hogy aztán megragadhassa a puskát, és helyet változtasson, mielõtt a fritz leszedi. Muszáj keresnie egy új pozíciót, ahonnan megkeresheti a német lövészt, és leszedheti, mielõtt õ végez a társaival.

[Sors]

Matt a homokbuckákról lecsúszva végre felegyenesedhetett. Folyamatos dörrenéseket hallhatott, úgy tûnt, társai heves tûzharcba kerülek, talán meg is sérültek, fõleg ha közben egy mesterlövész célkeresztjébe is kerültek és az nem õ volt...


Gyorsan és higgadtan kellett cselekednie, elsõsorban egy alkalmas helyet kellett találnia. A hegy kilõve, de maradt még egy két alkalmasnak élt hely, elsõsorban a tábort körülölelõ homokbuckák...

[Matthew Braddock]

Mihelyst felegyenesedhet, rohanvást indul el újabb pozíciót keresni.
Nagy bajban vannak, és ezzel tökéletesen tisztában van. Vagy talál időben egy másik pozíciót, és leszedi azt a rohadékot a kakasülőről, vagy végighallgathatja, ahogy a társait egyenként megölik.
Szó sem lehet a második verzióról.
Vagy háromszáz métert futhat a homokdűnék felé, amíg talál egy olyan helyet, amit érdemesnek talál. Hasra vágódik, és nem törődve a forró homokkal, kúszni kezd, amíg rálátása nem lesz a táborra. Vállhoz kapja a puskát, és próbálja visszafogni lélegzetét, ahogy a német után kutat a távcsővel.
Itt most muszáj, hogy ő találjon előbb rá a fritzre... de egyelőre semmit nem lát, ami segítséget nyújthat.
Amíg fel nem figyel egy apró villanásra...
Torkolattűz. Egy álcaháló alatt. A rohadék bokornak álcázta magát, és most éppen az övéit akarja egyenként leszedegetni.
- Te mocsok, ezt Bryenért kapod. - sziszegi a foga közt, miközben szépen ráemeli a célkeresztet a német fejére, beszívja és bent tartja a levegőt, majd meghúzza a ravaszt...