|
Post by Edward R. Murrow on Jun 3, 2008 20:24:17 GMT 2
Katonai támaszpont, egyiptom
Árnyékban is gatyarohasztó a meleg, mikor Matthew és társai csak döglődnek a stáraikban. Érzik a finom por már minden testhajlatukba és testrésükbe beköltözött. Azonban vártak. Tőlük nyugatra németek, keletre arabok. Nem a legjobb a helyzet. De hát mit lehet tenni.
Egy Zászlós szakítja fel a sátor ajtaját. A beáramló meleg levegő, a benti párással keveredve egy émelyítő elegyet képez. - Braddock tizedes! Matthew Braddock tizedes! Azonnal jelentkezzen a prancsnoki sátornál! A Százados már várja!
|
|
|
Post by Matthew Braddock on Jun 4, 2008 17:44:16 GMT 2
Észak-afrikai hadszíntér, Egyiptom Amerikai Egyesült Államok Hadserege, 9. gyalogos hadosztály tábora
Istenverte sivatag... Úgy tűnik, hadi pályafutása során kijut neki a melegből... Először a nicaraguai fiaskó, aztán az afrikai front. Átkozott meleg van, de legalább nem a fülledt dzsungelmeleg... ha már róluk patakokban folyik a víz, a felszerelésük, főleg a lőszer, legalább szárazon van. A legrosszabb a por. Minden apró résen, minden létező hajlatban megül... szúrja a bőrüket, eltömíti a járművek hűtőjét, ropog a foguk alatt a kajában, és bejut a fegyvereikbe is... Matthew minden idejét, minden nyamvadt percét, ami szabad, azzal tölti, hogy hogy próbálja a puskájától távoltartani a port. Ha éppen nem kell használatba vennie az M1est. Ugyan a puska nem egy Springfield pontosságával bír, de cserébe van alkalma gyorsan duplázni, ha netán az első lövés nem találna... márpedig ebben a porban akármit csinál, a pontosság csökken. Még, mikor Nicaraguából visszaértek, ő maga szereltette a fegyverére az optikát, ő maga lőtte be, és nem volt az a pénz, amiért elváltak volna egymástól. A lőszereit régebben maga töltötte, de itt nem kockáztatott, a gyáriak közül válogatta ki a sajátjait, tölteni nem mert. Hogy miért? A por... ha egy kevés is keveredik a puskaporral... az végzetes lehet. A legrosszabb, ami történhet, ha üresen csetten el a lőszer a húzós helyzetben. Márpedig húzós helyzetből akadt elég mostanság. Nyugatról németek, keletről arabok. Rommel Sivatagi Rókái rendesen szorongatták őket, és eddig úgy tűnt, nem sokat tudnak tenni ellene. Bár, most, hogy Patton ideért, változni fognak a dolgok. Maga is látta nem egyszer, ahogy a tábornok végigszáguld a táboron, és fegyelmez, bátorít meg szitkozódik.
Nem lepi hát meg, mikor a Zászlós beront a sátorba. Épp végez a Garand tisztításával, és az utolsó alkatrész kattan a helyén. Matthew felpattan, vállára veti a puskát, és tiszteleg. - Uram, igen, Uram! Tártáska, benne három töltőkeret, lőszerekkel tele, a negyedik a fegyverbe csattan. Oldalfegyvere egy Colt M1911A1, betárazva, bebiztosítva, övén a tokban. A Zászlósnak csak két másodpercig kell várnia, s Matthew Braddock tizedes máris indul utána, a parancsnoki sátorba. Nincs túl messze, de így sem leányálom a napon elgyalogolni addig.
- Matthew Braddock tizedes, jelentkezik, Uram! - közli jöttét, mielőtt még belépne.
//Hibás rangokat javítottam - M//
|
|
|
Post by Edward R. Murrow on Jun 13, 2008 22:22:15 GMT 2
Katonai támaszpont, Egyiptom
- Üdvözlöm tizedes. Önként kéne jelentkezni egy feladatra. A sivatagba, egy új formációban. Egy mesterlövész, egy segítő. Elvállalja az egyik szerepet?
|
|
|
Post by Matthew Braddock on Jun 16, 2008 9:33:14 GMT 2
Sátorba belépés, hapták, miegymás. Jelleméből fakadóan kínosan ügyel a precizitásra, így a legelvetemültebb dísszemlén edződött kiképzőőrmester sem tudna semmi kivetni valót találni a megjelenésében és viselkedésében. A feladat felkelti az érdeklődését. Egy lövész, egy segítő... dolgozott már párban, a folytonos távcsőbe bámulás miatt leszűkült látótér miatt a "szalonkázók"* gyakran kedvelik egymás társaságát, a több szem többet lát alapon. Kapott már rádióst is maga mellé egyszer, mikor felderíteni küldték, és valószínűleg ez is hasonló kaliberű feladat lesz. - Hallgatom, uram! - felel, és várja az utasításokat. Annak dacára, hogy a feladat minden bizonnyal több órás napon mászást eredményez majd bármi fedezék és árnyék reménye nélkül, valamint akár még egy újoncot is kaphat maga mellé, akit még istápolnia is kell majd, nem töri le lelkesedését afelett, hogy végre mást is csinálhat, mint a fegyvertisztogatás... igazán szívesen lekapna már pár fritzet, minél díszesebb a váll-lapjuk, annál jobb.
//*A szalonka (angolul snipe) kb. 25 cm nagyságú, rejtőszínű madár. Vadászatát a múltban a céllövő tudomány végső próbájának tartották, ha azt el tudtad találni, akkor bármit. Egy brit tiszt a 19. sz. végén nevezte a céllövészet eme szintjét "snipe shooting"-nak, azaz szalonkalövészetnek. Ebből lett rövidítéssel a "sniping" vagyis szalonkázás.//
|
|
|
Post by Edward R. Murrow on Jun 18, 2008 13:18:03 GMT 2
Katonai támaszpont, Egyiptom
- Rendben van fiam. Egy társával együtt repülőgépre tesszük és kidobjuk nem messze Sabhától. Felderítőink szerint egy német pihenő támaszpontot állítottak fel. Namármost van egy kijelölt célpontunk. Őt kéne megölni. A százados egy fényképet nyújt át. - A képe Kramer SS őrnagy látható. A küldetés veszélyes és nem biztos, hogy élve kijutnak. Elvállalja?
|
|
|
Post by Matthew Braddock on Jun 19, 2008 19:18:59 GMT 2
A dobás említése meglepi. Nem kapott ejtőernyős kiképzést, és valószínűsíti, hogy ezzel a felettese is tökéletesen tisztában van, akkor viszont mégis miről lehet szó? Akármiről is, egy SS őrnagy mindenképpen csinos trófea lenne, főleg, ha atársa igazolja is a lelövést. A szolgálati lapján remekül mutat majd. Pont elég ahhoz, hogy felülemelkedjen a problémán. Azért kíváncsi lenne a részletekre. - Örömmel vállalom, uram, ha elmagyarázza, mit ért ledobás alatt, ugyanis, gondolom, tisztában van vele, hogy nem vagyok ejtőernyős bevetésekre kiképezve. Vitorlázórepülőgépes bevetésről lenne szó? Az is megfordul a fejében, hogy esetleg valami könnyű futárgéppel mennek, és talán a társa lesz a pilóta... majd kiderül.
|
|
|
Post by Edward R. Murrow on Jun 21, 2008 1:16:38 GMT 2
Katonai támaszpont, Egyiptom
A százados felemelete mindkét szemöldökét és a tizedesre nézett. - Ha annyira érdekli, egy B-18assal fognak átmenni a fronton. A társa egy angol lesz...nah jó. Valójában egy ír. David O'Connor. Ha minden igaz, akkor már a sátrában várja. Maga lesz a mesterlövész. Ő gondoskodik minden egyébről. Indulás Két óra múlva. Leléphet.
Amikor Matthew visszatér, egy rövidre nyírt de vöröshajú férfi fogadta. - Hell' testvér! Én Lesze'k a társad! David O'Connor.
|
|
|
Post by Matthew Braddock on Jun 21, 2008 12:58:18 GMT 2
Szóval egy Boloval megy... adja az ég, hogy egy német vadászjárőr vagy légvédelmis se szúrja ki azt a hangos, lassú, alulfegyverzett masinát. - Értettem, uram! Azonnal megkezdem a felkészülést. A "Leléphet" elhangzása után máris a sátrafelé indul, miközben magában elképzelte a műveletet. Felszállnak egy B-18 Bolo-val, mélyrepülésben elosonnak a német vonalak helyett, keresnek egy sík tereprészt, és megpróbálnak leszállni? Őrült ötlet, de a parancs az parancs. Igazán szerezhettek volna akár valami ósdi kétfedelűt, az elég lassú és csendes, hogy ne vegyék észre, és akármilyen rövid helyen leszálljon. Na mindegy... fel kell készülnie. Szárított étel, víz, lőszer, több napra... azt még ő sem gondolja, hogy egy órával a kidobás után már Kramer feje lesz a célkeresztjében. Nem, az még hosszú idő... meg kell tudnia, mi az őrnagy napi rutinja, hol a szállása, milyen úton halad a parancsnokságára... és kell egy terv a megközelítésre és a távozásra. Ez a lövész legnehezebb dolga... a lövés a legkönnyebb rész. Csak célozni, számolni a széllel és meghúzni a ravaszt. Ami előtte és utána van, na az a húzós. Szinte hallani a fogaskerekek kattogását odabent, mikor a sátrába lép, így erős kontrasztot képez a laza ír fickóval. - Matt Braddock. - nyújt kezet. - Remélem, neked több az infód erről az egészről, mint nekem, haver... ugyanis húzós lesz az ügy. Pakolj fel, nem egy négyórás vidámparki kirándulásra megyünk, lehet, hogy napokig rohadunk majd a fritzek tőszomszédságában. Szeretnék két óra múlva azon a nyamvadt Bolón ülni, és reménykedjünk, hogy nem a bombatérből indítanak majd...
|
|
|
Post by Edward R. Murrow on Jun 22, 2008 2:01:16 GMT 2
Katonai támaszpont, Egyiptom
- Én már készen v'ok. - azzal megveregette a mellette fekvő zsákját - Én egy hete ebbő'l élek. Ide. Meg oda dobálnak - közben hevesen gesztikulál - de hát így van ez a jó szakemberrel! Azzal szélesen elvigyorodott és felemelte a zsákját. Persze teletöltve. Az oldalán már ott lóg a Tommy, meg fél tucat tár. Valószínűleg golyót is van valahol a táskájában.
Egy óra múlva a már megismert zászlós jött értük. - Uraim. Remélem összepakoltak. A gép korábban indul. A gép, ami talán fel sem száll. Legalábbis ez lehet mindenkinek az első gondolata, amikor meglátta a kiszuperált német Junkers Ju-52-est. - Ne vágjanak ilyen meglepődött képet. Egy német reptéren fognak leszállni. Természetesen üres lesz. De a gép ottmarad. Élelmiszer ellátmány lesz rajta. A hegyek között fognak landolni egy már felszámolt támaszponton. Legalábbis ha a felderítésünk biztos. Közben a gép beindította a motorjait. Majd szép lassan gurulni kezdett...David kapcsolt gyorsabban. Fellendítette zsákját és puskáját a gép nyitott ajtaján és felpattant. A mögötte futó Braddocktól átvette a cuccait, majd felsegítette a gépre. Alig húsz másodperc múlva a gép már követhetetlen sebességre gyorsult volna. Aztán lassan felszállt. - Hejj az anyját! Ez meleg volt! - szuszogott David. A pilótafülkéből jött ki egy férfi, majd egy dossziét nyomott Braddock kezébe. - Maga a főnök, tizedes! - Azzal távozott.
Braddock az aktában megtalálta a hely térképét. A pontot ahol leszállnak a hegyek közt és az onnan tíz mérföldre lévő katonai létesítményt, amit tiszti pihenőhelyként jelölnek. Légi felvételek a helyről, néhány megjelölt ponttal a környékről, ahonnan lőni lehet. A tábor közelében van a város is, aminek mecsetjének tetejéről, a minaretből tökéletes rálátás nyílik a táborra. Ráadásul pont lövésnyi távolságban van. Azon kívül a közeli hegyekről is rá lehet lőni, illetve van egy raktár körzet is, ami körülbelül egy magasságra emel a tábor tetejével. A város és mecset a pihenő tábortól északra van. A hegyek délre. A raktárak nyugatra. Keletre csak homok és egy széles út...
//Elnézésedet kérem, Július 2án érkezem haza//
|
|
|
Post by Matthew Braddock on Jun 22, 2008 11:36:07 GMT 2
Még jó, hogy össze tudott pakolni... binokuláris távcső, pisztoly, puska, lőszer, iránytű, kulacs, két repeszgránát, gyalogsági ásó, és persze a sivatagban nélkülözhetetlen védőszemüveg és kalap. A zászlós korábban érkezik, és a gépet meglátva is leesik az álla. Őszinte meglepődésre részéről eddig nem sok példa volt, ma meg már három is... a Ju-52-est meglátva. Egyrészt, hogy szereztek egy német csapatszállítót, másrészt, hogy ez a csotrogány fel fog szállni. A francba, valaki odafent érti a dolgát! Az az SS őrnagy értékes trófea lehet, hogy még egy német gépet is lopott valamelyik hírszerző. Aztán még alaposan meglepődni sem marad ideje, mert a motorok felpörögnek, és máris rohanhat az ír nyomában. Hajszálon múlik csak, hogy feljut a masinára. - Valakinek átkozottul sietős! *szitkozódik, de nagy reményeket nem fűz ahhoz, hogy a pilóta is hallja.* - Kösz, haver... - szól - vagyis inkább kiált a motorzaj miatt - az ír srácnak. A dossziét átnézve negyedjére lepődik meg. Tiszti pihenő! A szentségit, itt aztán nagy aratást rendezhet, ha sikerül egy jó helyet találnia! Most ad hálát az égnek, hogy mindenképpen ragaszkodott a saját fegyveréhez a Springfield helyett... a félautomata Garand most lefejezhet egy fél német tisztikart. Valaki itt nagy munkát végzett... reméli, nem okoz majd gondot, ha Kramer mellé még felsorakoztat pár Vaskeresztes trófeát. A légi felvételek és a térkép alapján megtervez egy utat a német reptér és a tábor között, több változatban is. A gyors, a rejtőzködő és a C terv nevet adja nekik. Aki a felvételeket készítette, buzgón megjelölt pár - szerinte - jó pozíciót. A minaretet Matthew azonnal elveti. Túl nyilvánvaló, az első lövése az utolsó lesz, mert minden elérhető német aknavető, löveg, géppuska és puska azonnal azt a tornyot fogja megszórni. A magaslatokat is minden bizonnyal figyelik, a fritzek nem hülyék, ha azok lennének, nem jutottak volna túl a francia határon. Lehet, hogy ellenséges lövészeket is kell majd kerülgetnie... Ez a művészet az ő szakmájában. Találni egy jó pozíciót, ami mégsem túl nyilvánvaló... Végül talál egy megfelelő pozíciót, ami, ha a németek nem tesznek keresztbe, pont megfelel. És ha találnak némi robbanószert, még az üldözők útját is el tudják majd zárni egy robbantással. - Dave, van nálad bármi, ami nagyot szól? Azt hiszem, van egy ötletem. Less ide. Bajtársa elé tolja a térképet a felvételekkel. - Itt, délre a tábortól van két magaslat. A baloldalin egy elég meredek sziklafal, a jobbon pedig egy kis kiugró, amit, ha jól nézem, nehezen lehet észrevenni a tábor felől. Ha itt elhelyezünk pár töltetet, biztosítottuk a visszavonulást, ha végeztünk a feladattal. A fritzeknek nagy kerülőt kell majd tenniük. Remélem, nem ver át a hegy, mert gázban leszünk, ha mégsem úgy néz ki a terep, mint a felderítés képein. - jegyzi meg. Nem is beszélve arról, hogy a képek nem tűélesek, teszi hozzá magában.
|
|
|
Post by Sors on Aug 7, 2008 12:23:49 GMT 2
//Elnézést, hogy csak most írok, de annyi dolgom volt mostanéban, hogy nem igazán tudtam magam utolérni... De most fojtatom akalandot, ha neked jó. //
A gép felszállt. Úton voltak az ominózus reptér felé, bár ha az ember hallotta a gép motorjának rekedt, beteges hangját, akkor akartan-akaratlanul is végig futott a fejében, hogy kitart e addig. Matt nem szívesen, de ezúttal bízott a németekben és az õ precizitásukban.
Az út eseménytelenül telt. Végül megérkeztek a reptérre és különösebb probléma nélkül szálltak le. Kipakoltak, majd biztos ami biztos alapon, átnézték a hangárokat. Nyilvánvaló volt, hogy az MI6 is tévedhet, és ha esetleg még is csak van itt valaki, akkor nem árt arról idejében tudmást szerezni...
|
|
|
Post by Matthew Braddock on Aug 7, 2008 18:27:09 GMT 2
Az a szerencsétlen szállítógép maga volt a pokol... Matt egész úton azt latolgatta, mikor fog végre csődöt mondani, és leesni az égből, mint egy kődarab... és ő volt leginkább megkönnyebbülve, hogy végül is sikerült leszállni. Egy rántás - csőretöltés - és máris kiugrott a gépből, mihelyst az megállt. Görnyedten futott a legközelebbi fedezékig, elvégre a hírszerzői jelentés nem feltétlenül szentírás... és ki tudja, hány napos. Szóval végigpásztázza a terepet vállhoz emelt fegyverrel, de nem lát sem mozgást, sem a bázishoz vagy onnan elvezető lábnyomokat, amiket jó jelnek tekint. A hangárok is üresnek bizonyultak... szerencsére. Már csak arra kell ügyelni, nehogy valamelyik saját gép úgy gondolja, ezt is lebombázza... - Tiszta a terep. Cihelődjünk. A gép be kéne álljon az egyik hangárba, mielőtt valamelyikünk légifelderítése kiszúrja. Estig mi is bent húzzuk meg magunkat, aztán indulunk a felderítésre. Vigyázz a pókokra, skorpiókra, és a szarvasviperákra különösen, ha megmar, van hátra tíz perced. - szól oda ír társának. A melegben, verőfénynél elindulni nem ajánlott, ha élve el akarnak jutni a német támaszpontig, éjjel viszont a sivatag rovar - és hüllővilága jelenthet gondot... de még mindig kisebbet, mint pár rájuk szegeződő MP40, MG42 vagy Kar98. A hangárban aránylag védve vannak naptól, széltől, és a homoktól is. Nincs mit tenni, várni kell... és őrködni. Biztos, ami biztos. Mikor leszáll az est, cihelődik fel. - Csak annyi cuccot hozz magaddal, amire feltétlen szükséged lehet. Plusz amennyi robbanószer akad nálad. Ő maga mindössze a puskáját, az M1911A1-esét, hozzá egy tartalék tárat, három tele töltőkeretet, két repeszgránátot, kulacsot, binokuláris távcsövet, némi szárított élelmet és egy gyalogsági ásót visz magával. Na meg, a kését... biztos, ami biztos alapon. - Ha készen állsz, indulunk. Vigyázz, hova lépsz, ne állj meg hosszú ideig, és ne hidd, hogy átvágni egy homokdűnén egyszerűbb, mint megkerülni! - szól oda Dave-nek. Reméli, minden fontosra kitért...
|
|
|
Post by Sors on Aug 11, 2008 18:14:49 GMT 2
Matt ír társa figyelmesen meghallgatott minden jó tanácsot, nem tagadta és nem is szégyelte, ezelõtt soha nem vett részt sivatagi akcióban. Igazi veteránnak számított, ott volt a francia frontnál, egy kisebb különítmény tagjaként Dániát is megjárta, de ez új volt neki.
Az iránytûre hagyatkozva indultak el a megfelelõ irányba. A nap már átbukott a horizonton, így a sötétség sûrû fátyla hult az afrikai régióra. Még a hõmérséklet is alaposan lehült, igaz, mint jó brit katonák jobban bírták mindezt, mint egy napsütötte országból érkezõ alak, bár tény, hogy még nekik is kellemetlen szúró érzést jelentett a hirtelen beállt hideg, ami a sivatagban teljesen normális folyamat volt.
Az utat némán tették meg. Lámpát sem gyújtottak, nem tudhtták, hogy van e, és ha igen, akkor merre vannak portyázó német egységek. Úgy 2 órás kimerítõ erõltetett gyaloglás után minden apró porcikájukba beférközött a homok, lábukat kifejezetten megterhelte a nem túl biztos talajon való haladás. De végül is elérték céljukat. Úgy két kilométerre lehettek a bázistól, amikor egyre erõsebben érzékelték a bázistól származó reflektorok fényét. Jobb lesz mostantól figyelni, gondolta magában mindkét férfi.
Lassan affelé a pont felé fordultak, amit Matt még a reptéren jelölt ki, hogy majd tökéletes rálátást nyer a célpontra. Óvatosan, nesztelenül haladtak az éj leple alatt. Még egy óra és ha szerencséjük van, nyargalhatnak vissza a reptérre...
|
|
|
Post by Matthew Braddock on Aug 12, 2008 10:19:24 GMT 2
Mikor Afrikába került, még az első napokban főállásban káromkodott a homok miatt... nem tudta eldönteni, melyik rosszabb, a homok a fegyverében, vagy a homok a s*ggében. Most már az utóbbit megszokta, az előbbit meg... kénytelen lesz. Gyakorlatilag minden szabadidejét a puska tisztításával tölti, de még így is jobban szór az a szerencsétlen, mint kéne neki... csak reméli, hogy a németeknek legalább ennyi gondot okoz az az átkozott sivatag. Mi a frásznak kell egyátalán nekik ez a hely, mikor itt nincs más, csak homok, bogarak, kígyók, és tevesz*r? Na mindegy... Ha rajta múlik, egy ezredessel kevesebb fog gondot okozni a sajátjainak rövid időn belül. Hála az égieknek, nem botlanak semmi halálosba, amíg meglátják a németek pásztázó reflektorainak fényét. - Néma csend és hullaszag! - súgja hátra az elcsépelt közhelyt Dave-nek, közben hálát ad a légifelderítésnek, hogy ezúttal a terep tényleg úgy néz ki, mint a felvételeken. Bingo. Pontosan ott volt álmai lövészpozíciója, ahol azt sejtette. Még a homokból is kevesebb van errefelé. A talaj elég jó ahhoz, hogy áskálódjanak, és a reflektorok fő figyelőkörzetéből is kívül esik. Megfordul, és a földre mutat, jelezve, hogy lapulás. Aztán laposkúszásban továbbhalad, amíg végre rálátása lesz a táborra. Fegyvere távcsövével pásztázza végig a terepet, megjegyezve minden őrszem helyét, az őrjáratok indulását, érkezését. Aztán az ásóért nyúl. - Bevackoljuk magunkat. - suttog hátra, és lövészteknőt kezd el kialakítani. Valószínű, hogy az SS fejes éppen alszik, de reggel valószínűleg kijön ellenőrizni a tábort, vagy teázni, kávézni, amit a németek ilyenkor szoktak. Mire a nap felkel, addigra olyan tökéletesen be kell fészkelniük ide magukat, hogy esély ne legyen felfedezni őket.
|
|
|
Post by Sors on Aug 17, 2008 20:12:14 GMT 2
Az ír társ elmondott egy két tanácsost, mely szerint nem tanácsos az elsõ adandó alkalmat kihasználni, hogy likvidálják a célpontot, ki tudja, lehet, hogy más tisztek is járnak. Nagyon alaposan meg kell figyelni mindent, még az sincs kizárva, hogy közelebb kell menniük.
Matt átérezte az elhangzottakat és így vagy úgy, de egyet is értett velük. Mire pirkadt, már egész kényelmes helyzetet teremtettek maguknak a magaslaton, amikor is megszólalt a német keltetõ. A tábor hamar megélénkült, most kell figyelni és felmérni mindent amit, lehet...
|
|
|
Post by Matthew Braddock on Aug 18, 2008 17:36:33 GMT 2
A nap felkelőben, s nagy a mázli, hogy ők kelet felől érkeztek, így eme nemes égitest fénye nem csillanhat meg fegyvere távcsövén, s még felderítésüket is nehezíti. A fritzek ébredezni kezdenek, s Matt próbálja felidézni az ezredes sokat bámult fényképét, miközben lesi a lassacskán előkászálódó tiszteket is... A távcső képe szerencsére éles, mint egy borotvapenge, hiszen ő maga állítgatta hosszas és már-már szőrszálhasogató alapossággal, nem törődve azzal, hogy kevéske szabadidejét fordíthatta volna a bajtársakkal a kantinban ivásra is. Lesi, mikor jönnek elő a magasabb rangjelzést viselő tisztek. A pozícióját feladni nem nagyon szeretné, ennél jobbat nem sok eséllyel talál, s fényes nappal egyetlen elhibázott mozdulat is könnyedén az életükbe kerülhet. Hát vár. A hőmérséklet pedig lassan kúszik feljebb, s reméli, nem sokat váratnak magukra a Vaskeresztet hordó, vagy esetleg SS váll-lapos vagy galléros nagyfejűek sem... de neki főleg az az egy kell. Ha szükséges, egész nap ott fog feküdni, amíg nem lesz útban semmilyen akadály, megfelelő lesz a szél, és egyértelműen sikerül beazonosítani a célszemélyt. Aztán, ha átjárta az elsődleges prioritás fejét a .30 Springfield kaliberű golyó, jöhet a többi, amíg van lőszer a tárban, aztán tűnés, mielőtt becsapódik az első sorozat aknagránát és géppuskagolyó...
|
|
|
Post by Sors on Sept 4, 2008 21:55:26 GMT 2
A nap lassan felkelt, a hõség pedig egyre elviselhetetlenebbé vált. Még csak 9 óra lehetett, de már pokoli volt a meleg, brit földrõl jött ember ezt nem szokta. Matt és társa is nézték a távcsõn át, hátha meglelik az emberüket. És meg is lett az eredmény. A tiszt peckesen járkálva, egy csészével a kezében ellenõrizte a tábor ezen szekcióját. Benézett minden sátorba, fogadta a tisztelgéseket stb. Egy alkalom a támadásra...
|
|
|
Post by Matthew Braddock on Sept 5, 2008 12:38:13 GMT 2
"A szentségit... alig kelt fel a nap, de ide fogok sülni hamar, ha az a fritz nem bukkan fel de nagyon hamar!" Matt fején körülbelül ezek a gondolatok futnak át, miközben próbálja a szívverését és a lélegzetvételét szabályozni valamennyire. Még nem teljesen akklimatizálódott, de még mindig jobban bírja, mint szerencsétlen ír kollégája. Régebben itt van már, és gyakrabban kellet kidugnia az orrát a táborból, mint a legtöbb katonának. Aztán Kramer végre megjelenik. Pedáns elegancia, egy csésze tea, mintha csak a Riviérán nyaralna. Angol hidegvérről is hallott, de úgy tűnik, a fritzek ezt tudják überelni. A célkereszt a peckesen lépkedő német fejére tapad, közben pedig Matt a környéken kifüggesztett horogkeresztes zászlók és a sátorlapok libbenéseiből próbálja kiszámítani a szél erejét is irányát. Az uralkodó szélirány errefelé a dél-délnyugati. A domborzat miatt eltérül kicsit, majdnem teljesen déli irányba, és a látottak alapján legfeljebb óránként öt mérföldes fuvallatokkal lehet számolni. A távolság... a Francba, most kell a binokuláris távcső. - Mekkora a távolság? - Háromszáz yard! - hangzik a válasz. Matt emel kicsit az irányzékon... Beszívja, és bent tartja a levegőt... A német megáll, mikor egy alezredes tiszteleg neki... A szél szinte teljesen eláll pár pillanatra... Egy szívdobbanás. Egy dörrenés. Az SS a földre bukik, de nem lehet megállapítani, hogy a golyótól-e. Pechére, a magaslati pozíció miatt hiába teszi. Még két dörrenés, két .30-06 golyó hagyja el a Garandot elől, két üres hüvely oldalt. Becsapódnak a fekvő testbe. A német tábor felbolydul, akár egy méhkas, pásztázni kezdenek az ellenséges lövészek, de a nap a brit és az amerikai pártját fogja. - Tűnés! - hangzik el Matt zárszava, miközben a fegyver a hátára kerül, és a tőle telhető legnagyobb sebességgel elkezd elkúszni a pozícióból, amíg eléggé fedezéket nem nyújt a domb ahhoz, hogy futhassanak. A németeknél felhangzanak az aknagránátok kilövéseinek összetéveszthetetlen hangjai. DUFF! DUFF! DUFF! Követi őket a fütyülő hang, ahogy érkeznek az első, találomra kilőtt lövedékek. BUMM! Bumm! BUMM! És a becsapódások. - Goddamn it! Az isten verje meg! - káromkodik Matt, immár távolodóban. Bár célzáshoz nem sok köze van annak, amit a németek művelnek, de egy kósza gránát még így is eltalálhatja őket, ha nem tűnnek el onnan mihamarabb. - A dűnék közé! Húzz utánunk egy pokrócot, Dave, az elsöpri a nyomainkat, remélhetőleg. - szól hátra a mögötte igyekvő írnek. Ő maga addig is próbál a lehető legszilárdabb talajon maradni, hogy minél kevésbé látható nyomokat hagyjon maga után.
|
|
|
Post by Sors on Sept 10, 2008 17:01:56 GMT 2
A német tábor, mint egy méhkas, amit megpiszkáltak, életre kelt, minden tagja összevissza rohangált. Idõközben már a risztó szerû szirénák is vonyítottak, talán még New York-ban is hallják. Marr és társa nem várta meg, hogy mi lesz a mûsor után, ezért gyorsan olajra léptek. Abban azonban biztosak lehettek, hogy ezekben a percekben is gurulnak ki az érintetlen homokra a terepjárók, melyben a felderítõ német egységerk ülnek, és addig nem fognak visszatérni a táborba, míg el nem kapják a merénylõt.
A hõség egyre kibírhatatlanabb lett, a Nap úgy tûzött, hogy majd meggyulladt az egyenruha a két szövetséges oldalon álló férfin. Az ír egyre rosszabbul bírta, végül a kritikus pillanatbanelájult a hõségtõl...
|
|
|
Post by Matthew Braddock on Sept 11, 2008 14:24:43 GMT 2
Na igen. Mindig a lövés a legkönnyebb része a feladatnak, és mindig eltakarodni utána a legnehezebb. Már hallani is véli a Kübelwagen 82-esek motorjának hangját, ahogy próbálnak megbírkózni a mély homokkal, és a finom portól hamar eltömődő légszűrőkkel. Sietni kell... kell egy rejtekhely, vagy valami fedezék. A német terepjárók nem értek fel az amerikai Jeepekkel, ám sajnos a gyalogosokat még utolérték, főleg, ha a gyalogosok, ez esetben Matt és Dave, az ájulással küszködtek... Előbbi tartotta még magát, az utóbbi azonban a legrosszabbkor dől le pihenni. - Ember, nem most kell aludni! A francba! - fordul vissza, és próbálja magához téríteni a nyilvánvalóan hűvösebb klímához szokott írt a kulacsa tartalma segítségével, miközben idegesen hallgatja az egyre hangosabb motorzúgást. Ha nem sikerül lábra állítania, két lehetősége marad. Az első, hogy viszi, ami, tekintve, hogy üldözik, és saját magát is alig bírja vinni, nem sok jót ígér, a másik, hogy egyedül megy tovább, és mivel David minden bizonnyal az MI (Military Intelligence) embere, nem juthat élve a németek kezére, vagyis le kell lőnie. A bajtársiasság most nem épp kerül előtérbe. Ahhoz régebb óta kellene ismernie, és eléggé újoncnak kellene lennie ahhoz, hogy még gondot okozzon neki embert ölni. De nem újonc. Nicaraguától Egyiptomig megjárt nedves és száraz poklot, és bőszen húzogatta a strigulákat a puskatusra. Csakhogy ott vannak a lábnyomaik, amiket követni lehet, amíg nem érnek sziklás terepre a homok után. A repülőtér ráadásul messze van, és fene tudja, hogy a berezelő pilóta megvárja-e őket, ha egy raj német jön a nyomukban. Gyorsan kell gondolkodnia. David fekve marad, a németek közelednek, Matt pedig más lehetőség hiányában nem tehet mást, mint sprintel egy sort a táborral ellenkező irányba a legközelebbi kiszáradt, homokbucka aljában tengődő bokorig, hasra vágja magát, előszed és maga mellé tesz két kézigránátot, aztán vállhoz kapja a puskát - a tárban még hét lőszer - és vár. Igen, csalinak használja az írt. A németeknek minden bizonnyal élve kellenek, tehát nem fognak lelőni egy fekvő embert azonnal. Dave-nek marad ideje magához térni. Ha mégis lelövik, azzal az ő válláról veszik le a nehéz feladatot, de ő mindenképpen végezhet a gépkocsi teljes személyzetével, és máris meglesz a menekülés eszköze.
|
|