Post by Winston Churchill on May 26, 2008 15:11:21 GMT 2
Szingapúr egy városállam.
A szigetet elõször kínai források említik a 3. században. Ebben az idõben Tomaszeknek nevezték a Maláj-félsziget csücskén elhelyezkedõ szigetet. Sokáig csak halászok és kalózok tanyáztak a kicsi kis kikötõben. Singapurát a maláj hagyományok szerint Srivijaya egyik hercege alapította. Srivijaya uralmát a 14. században a Majapahit Birodalom döntötte meg. Ebben a korban Tomaszek egyre nagyobb várossá fejlõdött, és halászatból valamint kereskedelembõl lakói tehetõsebbek lettek. De még mindig nem tartozott a legfontosabb települések közé. Hamarosan a Sziámi Királyság tette rá a kezét a területre, majd a 15. század elején a Malakkai Szultanátus (másnéven Johorei Szultanátus) birtokába került.
A következõ évszázad a lassan fejlõdõ városka életében sorsdöntõ volt. Elõször jelentek meg Szingapúr partjainál európai hajók. A portugálok háborút robbantottak ki a malájok ellen, és ekkor 1617-ben porig égették a cölöpházakon álló városkát. A portugálok sem tudták megtartani a szigetet hosszú ideig, ugyanis a 17. század elején a hollandok kezére került Szingapúr. A nagybirodalmi huzavonából végül Nagy-Britannia került ki gyõztesen, amikor 1819-ben Thomas Stamford Raffles, a Brit Kelet-indiai Társaság képviselõje megállapodást kötött a hollandokkal, miszerint a szigeten kikötõtelepülést alapít. A brit gyarmati városkát Szingapúrnak nevezte el, és hamarosan innen kiindulva DK-Ázsia jelentõs részét sikerült a társaság befolyása alá vonni. Egyre fontosabb kikötõvé vált, és 1832-ben a környezõ szorosbéli területek központjává vált, majd 1867-ben brit koronagyarmattá vált. Egyre fontosabb kikötõvé vált stratégiai fontossága miatt, hiszen az Európát Kínával összekötõ hajóút mentén feküdt. 1842-ben, amikor Hongkong is a brit gyarmatbirodalom részévé vált, Szingapúr jelentõsége megkopott. A mélyzuhanásból aztán még nagyobb lendülettel tört fel, amikor 1869-ben megnyitották a Szuezi-csatornát. A matrózvilág egyik legismertebb kikötõjévé vált. A DK-ázsiai brit központ egyre jobban fejlõdött, de még mindig fõként alacsony cölöpházak alkotta negyedekbõl állt.
Az I. világháború után brit katonai támaszpont létesült a szigeten. A katonai jelenlét ellenére a II. világháborúban 1942. február 15-én a japán csapatok elfoglalták Szingapúrt, és egészen a japán kapitulációig, 1945 szeptemberéig tartották felügyeletük alatt. A japánok új nevet is adtak a városnak: Szjonan-to, vagyis a Dél fénye. A háború elültével a sziget újra a britek birtokába került.
Szingapúr a térképen
A szigetet elõször kínai források említik a 3. században. Ebben az idõben Tomaszeknek nevezték a Maláj-félsziget csücskén elhelyezkedõ szigetet. Sokáig csak halászok és kalózok tanyáztak a kicsi kis kikötõben. Singapurát a maláj hagyományok szerint Srivijaya egyik hercege alapította. Srivijaya uralmát a 14. században a Majapahit Birodalom döntötte meg. Ebben a korban Tomaszek egyre nagyobb várossá fejlõdött, és halászatból valamint kereskedelembõl lakói tehetõsebbek lettek. De még mindig nem tartozott a legfontosabb települések közé. Hamarosan a Sziámi Királyság tette rá a kezét a területre, majd a 15. század elején a Malakkai Szultanátus (másnéven Johorei Szultanátus) birtokába került.
A következõ évszázad a lassan fejlõdõ városka életében sorsdöntõ volt. Elõször jelentek meg Szingapúr partjainál európai hajók. A portugálok háborút robbantottak ki a malájok ellen, és ekkor 1617-ben porig égették a cölöpházakon álló városkát. A portugálok sem tudták megtartani a szigetet hosszú ideig, ugyanis a 17. század elején a hollandok kezére került Szingapúr. A nagybirodalmi huzavonából végül Nagy-Britannia került ki gyõztesen, amikor 1819-ben Thomas Stamford Raffles, a Brit Kelet-indiai Társaság képviselõje megállapodást kötött a hollandokkal, miszerint a szigeten kikötõtelepülést alapít. A brit gyarmati városkát Szingapúrnak nevezte el, és hamarosan innen kiindulva DK-Ázsia jelentõs részét sikerült a társaság befolyása alá vonni. Egyre fontosabb kikötõvé vált, és 1832-ben a környezõ szorosbéli területek központjává vált, majd 1867-ben brit koronagyarmattá vált. Egyre fontosabb kikötõvé vált stratégiai fontossága miatt, hiszen az Európát Kínával összekötõ hajóút mentén feküdt. 1842-ben, amikor Hongkong is a brit gyarmatbirodalom részévé vált, Szingapúr jelentõsége megkopott. A mélyzuhanásból aztán még nagyobb lendülettel tört fel, amikor 1869-ben megnyitották a Szuezi-csatornát. A matrózvilág egyik legismertebb kikötõjévé vált. A DK-ázsiai brit központ egyre jobban fejlõdött, de még mindig fõként alacsony cölöpházak alkotta negyedekbõl állt.
Az I. világháború után brit katonai támaszpont létesült a szigeten. A katonai jelenlét ellenére a II. világháborúban 1942. február 15-én a japán csapatok elfoglalták Szingapúrt, és egészen a japán kapitulációig, 1945 szeptemberéig tartották felügyeletük alatt. A japánok új nevet is adtak a városnak: Szjonan-to, vagyis a Dél fénye. A háború elültével a sziget újra a britek birtokába került.