Plock

[Panzer VII "Maus"]

Torun és Varsó között félúton egy közepes méretű város állt a német haderők útjába, melynek elfoglalása hirtelen fontossá vált, mikor az ellenállók komoly hadosztályba tömörülve próbálták megállítani innen a német nyomulást...

Karl Krueger és Franz Müller

Alighogy az aknák között egy folyósót találtak az utászok megérkezett az új parancs, hogy varsó előtt ismét egy falu áll, a neve Plock. A támadás terve egyszerű, Torunéhoz hasonlítható. Az egész akció lényege az, hogy Varsóhoz a többi hadosztállyal együtt érjenek, hogy elrettentő erejű csapást tudjanak mérni.
- A taktika: Bekerítjük a várost, és a gyalogság segítségével megadásra kényszerítjük az ellenfelet és már megyünk is tovább. 2 nap múlva varsó elesik!

[Franz Müller]

Franz a parancs vétele után összegyűjtötte embereit, mivel nekik kell az első vonalak előtti területet felderíteni, nehogy valami meglepi, érje őket. A katonák a felszerelésüket kiegészítették, pár újonnan szerzett relikviával lőszertvételeztek majd felpattantak az Opel-Blitz teherautóra s útnakindultak Plock felé. Az út eseménytelenül telt, bár az aknamezőn való átkelés a teherautóval kicsit veszélyes volt. Egészen a kiinduló pontnak jelölt területig el tudtak menni, mivel semmi gyanúsat nem észleltek. A kiindulási pontnál következett az eligazítás. Franz a kapott parancs szerint kétfelé osztotta a csapatot, amely csapatok először perifériális felderítést végeznek, majd utána mikor a német csapatok megkezdik a felvonulást mélységi felderítésre, váltanak.
Franz lett az egyik csapat parancsnoka mási csapaté pedig Hans lett.
Müller csapatával dél felé kezdte meg a felderítést szerencsére semmi rendellenest, nem láttak csak a faluban egy kis katonai mozgás. Ez kb. fél óráig volt így mikor hirtelen egy géppuska sorozat dörrent s Franztól nem mesze álló katona hátra esett a lövéssorozat hatására. Mindenki a földre vetette magát s a legközelebbi biztonságosnaktűnő fedezék felé indultakmeg egyszerre.
Eközben Hans-ék minden baj nélkül haltak előre az ismeretlenbe s a térképeken jelölgették a faluban és a környező dombokon észrevett erődítési pontokat.
-Uram!!! : jött kiabálva egy közlegény.
-Mi a baly közlegény. :Kérdezte Hans.
-Uram-jelentem előttünk nem messze van egy erődítés malyd nem az egész fevonulási területet géppuska, és ágyútűz alatt tudja tartani.
-Katona gyűjtse össze gyorsan a csapatot, mert megpróbáljuk elpusztítani.
A csapat gyorsan összegyűlt, majd Hans elmondta a buzdítási beszédét és a tervét:
-Uraim ezt az erődítést el kell pusztítanunk, mivel ha a többiek ide érnek, akkor elég nagy slamasztikában lesznek, s nagy veszteségeink lesznek. Nos a terv: két mesterlövész a fákmögöttfog lesbenálni s az esetleges támadó ellenséget megsemmisíti majd a felfedezés esetén füstgránátokkal, segít elfedni a többieket, akik megpróbálják rejtve megközelíteni s gépisztolokkal, s gránátokkal megsemmisíteni őket. A parancsot értették?
-Igen uram! :Hangzott a válasz.
Lassan Franz és csapata is magáhoztért a lövésekokozta soktól s lassú araszoló előrenyomulásba kezdtek rohanás fától-fáig egymást fedezve. Ez jótaktikának bizonyult mivel megtalálták a támadót! Egy kis erődítés volt a homokzsákokból s egy géppuskából tehát oldarról védtelen, gondolta s kiadta a parancsot oldaléról bekeríteni s megsemmisíteni. Ulrih ért oda, aki két gránátot halyított az erődítésre, amely a detonációk hatására, amelyet a bent tárot lőszerek felerősítettek szétdőlt. Már csak a gyülekezés maradt hátra s Franz elégedetten szemlélte embereit s örült, hogy megúszta egy ember elvesztése árán.
Hans-ék elindultak a kétlövész elfoglalta helyét körbe felderítették az erődítés szélét, hogy esetleg nincsen ott ellenség. Majd jelt adtak az indulásra. Már majdnem ott voltak a falnál mikor hátulról lövések dörrentek s hangos halálsikolyt lehetett hallani a túloldaról. A csapat rohanva tette meg az utolsó pár métert majd a géppuskanyílásokon és a tetőn, lévő szelőzőkön keresztül gránátokat és dinamitot dobtak be majd fedezékbe vonultak. A robbanások után pedig átkutatták az épületet, és az ellenállókat megölték.

[Karl Kruegger]

"Szép volt, Müller!" - üzente Karl rádión. "Érthetõ. Nem akartak embereket veszteni itt, mivel mindenkire Varsóban van szükségük. Azért nem árt az óvatosság." - gondolta Karl. Ez után levelet körmölt szeretteinek, melyben leírja, hogy jelenleg Varsó alatt állomásozik. Egy darabig nem fog levelet írni, de ne ijedjenek meg, mert Varsó ostroma után igyekszik idõt szakítani egy rövid hazalátogatásra. A levelet elküldte. Mindenkinek külön megköszönte a kitartást, az emberei felnéztek rá. A napi porciójukat megemelte, egyenek-igyanak bõven, ki tudja, mikor lesz rá legközelebb alkalmuk. A félnapos rövid pihenõ után parancsba adta a páncélosok feltöltését és a teljes készültséget. A csapat 30 percen belül indulásra készen volt. Karl a páncélosokat V alakzatba rendelte. A páncélosok támogató egységei szorosan a "vasak" mellett haladtak. A gyalogság a páncélsok mögött, alakzatban haladtak, teljes készültségben. Pár száz méter megtétele után csapódott be az elsõ töltet az egységekre. Hirtelen hatalmas ordításra lettek figyelmesek. Egy csapatnyi lengyel gyalogos tört ki a házak közül és rohamra indultak elszántan. Lehettek vagy 100-an. Velük egyidõben 2 ház ablakából is géppuskatûz zúdult rájuk. "Gyalogság! Fedezékbe! Páncélosok! Tovább!" - hangzott Karl parancsa. A tankok továbbra is elõre haladtak, támogatõ erõikkel együtt. "Minden páncélosnak! Célpont a 2 ház!" - adta utasításba Karl. A páncélosok ágyúcsövei szinte egyszerre mozdultak a házak irányába. Az 1-es számú emeletes házon az elsõ találat a géppuskafészek alatt lévõ emeleten csapódott be, hatalmas lyukat ütve a ház sarkán. Szemmel láthatólag megingott a szerkezet. Karl ezt kihasználva diktálta be a koordinátákat: "Hans! 2 fokkal balra! Tûz!" - Karl pontosan a kiszakított lyuk mellé céloztatta a páncélost. A becsapódás a várt eredményt érte el: Az épület, mint mikor kidõtenek egy fát, úgy omlott össze - gyakorlatilag kettétört. A felsõ része iszonyatos hanggal, és porral, géppuskafészkestül alázuhant a mélybe. Karl ezzel nemcsak a géppuskafészket semmisítette meg, hanem az aláhulló romok és emeletek az utcán lévõ fedezékbe húzódott lengyel katonák egy részét is megsemmisítette. A másik ház is több találatot kapott, igen labilis állapotban volt. A fészek ott is megszûnt létezni. A német gyalogság fedezéket találva felállította géppuskáit és szórta a halált a kitörõ lengyelekre. Hirtelen Karl páncélosaira egy másik ház emeleti ablakaiból molotov koktélokat, gránátokat kezdtek dobálni a lengyelek. Ez ellen nem nagyon tudott védekezni, mivel az épület túl közel volt a tankokhoz. Ha beméri és kilövi, félõ, hogy a romok alá temetõdik az egység. "Gyalogság! Azonnal elõrenyomulni! Tisztítsák ki a házakat!" A gyalogság, miután megsemmisítette a lengyel rohamot, sorra nyomult be a házakba és füstölte ki a további ellenállókat. Az ostrom folytatódott...

[Panzer VII "Maus"]

//Először is ez a post nem elfogadható, Plock nagyváros, nem kéne 2 posttal lerendezni, kérlek módosíts. A teendőtök pedig majd az lesz hogy szinkronizált támadást índítunk a többiekkel együtt.//

[Franz Müller]

Miután Franz a kisebb csata után parancsba adta, hogy állítsanak fel egy védelmi-zónát az esetleges ellentámadások feltartóztatására, míg a hadtest maradéka felzárkózik, és kiinduló pontot foglalnak a város elfoglalásához. Majd egy futárt küldött Hans és csapata után, hogy tegyenek hasonló képen ők is. Lassan elkezdtek érkezni a német csapatok. Egy páncélos felderítő osztag volt az első befutó, ők gyors állást foglaltak egy domb takarásában, majd a szakasz parancsnoka elindult Franzhoz felvilágosításért az ellenség erejéről. Mikor Franz elmagyarázta a tapasztalt és megfigyelt ellenséges mozgások irányát és nagyságát a parancsnok nem akart hinni a fülének. A parancsnok nem akarta elhinni, hogy olyan " jól " felszerelt és sok ellenség van a házak között, mint Franztól halotta. Nem hitt a felderítőnek, elhatározta, hogy személyesen mutatja, meg hogy a lengyeleket könnyű szétverni.
Embereit páncélosokba parancsolta és elindult a falu felé még a falu határáig sem jutott el de a parancsnoki kocsi már nagy lángokkal égett őkapta az első lövést az ágyúból majd sorra a többi is kapta a lövéseket egy elrejtett ágyúból kb. félóra múlva a csapatot, visszaverték egészen a dombokig.
// Remélem, fojtathatom én, onnan ahonnan befejeztem//

[Franz Müller]

// Ha holnap estig senki nemjelentkezik, életjelet nemad magáról folytatom egyedül!!!//

[Karl Kruegger]

//Itt vagyok és módosítottam a reagomat! Remélem, így már jobb lesz...!//

[Panzer VII "Maus"]

A Plockért folyó harc közben a várostól pár kilóméterre egy német csapat is megérkezett a Varsó előtti állomásukhoz, és még rájuk is egy kiadós harc várt a főváros előtt. A Plocki védők benzint locsoltak az utcára, és meggyújtották, járhatatlanná téve az utat mind a tankoknak, mind a gyalogságnak, sőt pár szemtelenebb lengyel még kézigránátokkal is megdobálta a fricceket. Valahonnan előkerítettek egy ősöreg tankot is, azonban az ágyúja használhatatlan lehetett, vagy csak lőszerük nem volt, mivel sorra mentek el a P2-esek mellett, és egyikre sem tüzeltek. A hatalmas ám nevetséges kinézetű fém monstrum egyik géppuskája azonban szórta az áldást a német gyalogságra. Épp Karl felé indult meg...

Közben Franz a sikertelen megmozdulás után szomorúan észlelte, hogy körülvették a lengyel partizánok, és épp a harckocsi romjaira másznak fel, hogy elkapják őt és a legénységet, és legjobb esetben is egy omladozó pincébe zárják, amit majd saját egységeik robbantanak rájuk a nagy csatában, vagy éppenséggel akár helyben ki is végezhetik őket... Az első lengyel bedugta a fejét a fedélzeti nyíláson...

[Karl Kruegger]

Karl a harc hevében is tiszta fejjel gondolkodott: "Hol a fenében lehet Müller?" - Rádión lekérte Müller pozícióját. Semmi válasz nem érkezett. Másodszor is lekérte. Továbbra is semmi...."Azonnal induljon el 10 ember és keressék meg Müllert! Legutóbbi pozíciójuk....!" - azzal 10 embere elindult Müller felkutatására. A nagy káoszban fel sem tûnt, hogy a tízfõs csoport lelépett. Karl most vette csak észre, hogy a távolban megindult feléjük egy monstrum. "Jesszusom! Mi ez a múzeumi darab? Hans! Mérje be, és azonnal lõjük ki!" - parancsolta. A parancsnoki jármû lövegtornya halálos nyugalommal gördült rá a vasra....pillanatnyi csend után hatalmas robajjal sült el az ágyú, méteres torkolattüze lángot szórt. További századmásodpercekkel késõbb a monstrum elsõ páncéllemezén eszméletlen nagy lyuk tátongott. Az óriás oldalára dõlt, kizökkentve ezzel az útból, lelassult, majd megállt. Karl újabb parancsa: "Hans! Cél a benzintankja! Tûz!" - A páncélos, mint egy jó házõrzõ eb, úgy engedelmeskedett parancsnokának. Másodpercekkel késõbb iszonyú robbanással járó kisebb káoszt okozott az õsrégi acéltömeg. A körülötte lévõ lengyel ellenállók jókora csoportja a levegõbe repült a robbanástól. Mindenütt vér, égõ húscafatok, sikolyok. A német gyalogság a házak tisztogatásával voltak elfoglalva. Karl parancsba adta a géppuskások elõrenyomulását is. Jó 200-300 méter megtétele után azonban újabb géppuskafészekre lettek figyelmesek. A gyalogság támadása ismét megakadt. A géppuskások közül elestek páran, de hozzájuk azonnal ottermettek a szanitécek és orvosok, akik fedezékbe húzták õket, majd gyorssegélyben részesítették - már akit tudtak. "Hiába. Német precizitás." - gondolta Karl, majd a géppuskafészekre összpotosított. "Mindenki! Cél a fészek! Azonnali tûzparancs!" - A páncélosok mindegyike így tett, aminek az eredménye az lett, hogy kb. 2 percen belül az épület fele leomlott - a fészekkel együtt. "Minden egységnek! Egysoros vonalban elõrenyomulni!" - hangzott a következõ parancs. Azzal a tankok megindultak a város belseje felé. Az utcára locsolt és meggyújtott benzin miatt lassan haladtak, mindig ki kellett térniük elõlük. Karl hirtelen hatalmas robbanásra lett figyelmes: a kötelék egyik páncélosa aknára futott és leszakadt a lánctalpa. "Affene! Schneider! Pozíciót tarts!" - adta ki az utasítást. A többi páncélos szakadatlan haladt elõre, sorra gázova át a lengyelek által létesített kezdetleges lõállásokon, csapdákon. Rövid idõn belül látható közelségbe került a város nagy fõtere. Az ellenállás is kezdett apadni, ahogy beljebb értek, de Karlnak éppen ez volt gyanús. "Minden páncélos egység! Bevárjuk a gyalogságot! Rosszat sejtek!" - A tankok lassan megálltak, hogy bevárják a gyalogságot. Karl a lövegtoronyból visszanézve hatalmas füstöt, lángokat és leomló házak romjait látta. "Így jár minden kutya, aki az utunkba áll..." - gondolta. Közben a gyalogság is felzárkózott a páncélosok mellé. Parancsra vártak. "Minden egységnek! Cél a fõtér! Azonnal elfoglalni! Vigyázzanak, itt minden gyanús! Indulás!" - harsogta. A test egyszerre mozdult meg és lassan, de halálos nyugalommal kezdte meg a rohamot, készen arra, hogy minden lépésükkel a halálba küldjék a lengyeleket.......

//Ön jön, MAUS!//

[Panzer VII "Maus"]

Karl taktikája nagyon jó alapötletből született azonban új problémák adódtak, mégpedig a rejtett ütegek. Ahol az egyik pillanatban törött kályhacső meredt szembe a tankkal, hirtelen tüzet okádó páncéltörő volt. Ez még nem lett volna baj, mert hamar kilőtték, azonban egyszerre lengyelek vették körül a tankokat és rossz lábason keresztül a döglött macskáig mindent rájuk szórtak, majd lángba borították a harckocsikat. Az anyag nagy része meg se gyulladt de valamelyik tank eszeveszetten lángolni kezdett, majd felrobbant. A leleményes védők azonban menekülni kényszerültek a géppuska és gépágyútűz elől.
A főtér két utcasaroknyira volt a tankoktól, azonban a gyalogság csúnyán lemaradt. Végül mire megérkeztek a lengyel védők a főparancsnokságukig az összes úttestet benzinnel és minden éghetővel meglocsoltak, és begyújtották az érdekes elegyet.
A lángok hőjét még a tankokon belül is érezni lehetett. A begyújtást végzők annélkül, hogy a tűz közelébe értek volna egyszerűen lángra kaptak.
- Ehh... Elég egészségtelen helynek tűnik uram - krákogta az egyik katona, marta a torkát a dögletes bűz amit a lángoló szemét és benzin keveréke ontott magából - Nem kéne hívni a nehéztüzéreket? Hadd szórakozzanak ők is egy picit... Ne vegye uram hazaárulásnak, de öngyilkosság odamenni... Elolvadnak a tankok.

Karl éles döntés előtt állt, vagy beküldi egységeit, és megkockáztatja, hogy mindannyian porrá égnek, vagy hagyja, hogy a 188mm-es ütegek arassák le a babérokat.

[Karl Kruegger]

"Minden páncélosnak! Berobbantani a házakat! Ismétlem: berobbantani az utca 2 oldalán lévõ házakat! Azonnal! Gyalogos egységek! Hátra, fedezékbe!" - adta ki gyors egymásutánban a parancsokat Karl. Abban bízott, hogy az aláhulló törmelék majd eloltja az iszonyatos tüzet, melyet a lengyel ellenállók okoztak. A vasak pozícióba helyezkedés után elkezdték lebontani a 2 oldalon álló emeletes házakat. Kb. 10 perc elteltével az eredmény magáért beszélt: az oldalt lévõ házak megszûntek létezni. Az aláhulló romok a tûz nagyobb részét eloltották, de egy kisebb úttorlaszt okoztak. A páncélosok át tudnának kelni rajta, de félõ, ha a dombtetõre érkeznének, melyet a romok okoztak, a tankok aljára menet közben tapadóaknákat helyeznének el a lengyelek. "Ki tudja, mi van nekik? Nem kockáztatok. Hans! Azonnal hívja a nehéztüzérséget! A koordináták....!" - kiadta a parancsot és páncélosaival hátrébb vonult, biztos helyre, ahol nem érheti baj õket. Ezek után kínos csend telepedett a környékre. Mindenki várta a végkifejletet.....

[Hans Jürgenhoff]

Hans Jürgenhoff felderítõ Karl Krueggernél szolgálatra jelentkezik. Az egységemmel éppen Varsó felé tartottunk,mikor módosították a parancsot,és idevezényeltek minket.
//üdvözlet mindenkinek//

[Karl Kruegger]

//Hans! Ha megjegyzést akarsz írni, akkor két perjel közé tedd, mint most én. Ha párbeszédet írsz, akkor így csináld: "........." Ez szabály. Csak segítek.//

"Üdvözlöm katona. Ezek szerint magát is a központ küldte. Rendben van. Késõbb beszélünk, de most azonnal fedezékbe. Mindjárt érkezik a tüzérségi támadás. Ki kell innen füstölni az átkozottakat." - válaszolta Karl. Ismét feszült csend telepedett a városra. Hirtelen a távolból mély morajlást hallottak. Kb. 20-25 másodperc elteltével megkezdõdött a pokol. Iszonyú erejû robbanássorozat rázta meg a területet. Mindenki fedezékbõl várta a hatást. Kb. 10 perc elteltével minden újra csendes volt. Karl kikémlelt fedezékébõl és kilépett a térre. Vagyishogy a valaha térnek nevezett valamire, mert most már nem volt semmi, csak hatalmas romhalmaz. "Sepp! Igazolja vissza a sikert." - szólt oda egy rádiósnak. "Mindenkinek! Azonnal pozícióba! Látom, itt már nincs sok dolgunk. Fél óra pihenõ, utána irány Varsó!" - szavai pattogtak a csendben. Mindenki óramû pontossággal tette a dolgát. A fél óra letelte után az egységek felsorakoztak, felszerelésüket összeszedték és menetkészek voltak. A csapat, miután kipipálta az utolsó állomást is, megindult Varsó irányába.....

//Churchillel beszéltem, ezért ezt a topikot lezártuk, mesélõ hiányában. A következõ állomás Varsó lesz. A topikja hétvégén nyílik meg. Mi már ott leszünk Varsónál. A hétvégéig ide még írhatsz egy reagot, ha szeretnél: mit csinálsz a tüzérségi tûz alatt, utána mivel töltöd az idõdet, stb. //

[Hans Jürgenhoff]

Jürgenhoff közlegény egy közeli páncélosban keresett menedéket a tüzérségi tûz elõl. Élete elsõ tüzérségi tüze volt. Azt hitte,dobhártyája átszakad a robbanások zajától. ''Végre vége!''-kiáltotta,mikor a morajlás véget ért. Néhány perc múlva feltápászkodott,és kimászott a tank oldalára. Ámulva szemlélte a pusztítást. Pillanatokon belül már kapták is az indulási parancsot.
Hans a tank oldalán elfoglalt egy helyet,és kezdetét vette az út Varsó felé.