Katonai szálló

[Michäel Schneider]

Michäel és a 7-ik SS gyalogezred egy töredéke éppen most este hét óra harminchét perckor tértek be a Berlin délnyugati felén fekvõ alkalmi katonai szállóba.A hely maga régen gazdag zsidó családok lakhelye lehetett-konstatálta magában Michäel hiszen itt ott a falakból mintha kitéptek volna dolgokat.Az elõszoba maga kellemes benyomást keltett az okkersárga színû falakkal és az eredeti antik lépcsõvel.Azonban maga a ház úgy festett mintha huligánok törtek volna be és gondolkodás nélkül mindent elvittek ami csak mozdítható.PEdig Michäel magában tudta,hogy ez bizony állami végzésre történõ "hivatalos rablás" volt.Néha el tudott szörnyülködni rajta,hogy a Hitler által árjáknak nevezett németek néha mikre voltak képesek.Én nem ezt akarom csinálni-mondta magában-én csak bosszút szeretnék állni minden oroszon.Mindig ezzel mentegette magát amikor néha elgondolkodott.
-Schneider szakaszvezetõ!Mit csinál már megint?-Johan von Mögelin volt az Michäel felettese.
-Mein kommandant?
-Ne mélázzon hanem indlujon és vezesse körbe a fiúkat
-Azonnal Herr ScharFührer!-Intett egyet és a mögötte sorakozó 4-5 férfi egyszerre mozdult meg és felfele indultak a lépcsõn.Michäel ment elõl.A ház itt is ugyanolyan kietlen és üres volt mint máshol.Itt vagy minden baromi értékes volt,vagy csak azért vitték el mert az antiszemitizmus már ilyen mértékben elszaporodott a fiatal nacionalista fejekben.Egyenesen mentek végig a folyosón mikor Michäel egyszer csak jobbra kanyarodott és betért egy tágas szobába
-Ez így jó lessz
-Jaj neee...jobb nincs?
-Mondcsak Frantz a te szüleid még a seggedet is csokoládéval kenték be???
-Az,hogy kultúrált környezetbe szeretnék élni miért olyan nagy elvárás?
-Elég a hisztibõl Frantz-torkollta le a nála jóval nagyobb termetû Fritzet Michäel-a többieknek igazuk van ez itt az SS elvileg mi vagyunk a legteherbíróbb alakulat az egész Wermachtban.Ha neked kényelmes ágy kell rohanj vissza anyucihoz-erre a többiek részérõl harsány nevetés volt a válasz.Fritz forrt a dühtõl de nem tett semmit csak duzzogva levágta a felszerelését egy sarokba.
Már 10 órára járt a ScharFührer takarodót fújt
-Héj Michäel!-szólt Franck
-Mivan már megint?
-Sikerült becsempésznem néhány üveg sört nem kérsz?-az üdítõ német malátasör hallatára az egész körlet egmozdult és éhes szemekkel lesték Franck-ot.
-Nyugi fiúk mindenki kap-és azzal osztott mindenkinek egy üveget
-Egyébként ti nem hallottátok mit suttognak Mögelin-ék?-az értetlen arcokat nézve folytatta-állítólag áthelyeznek minket Lengyelolrszágba,Varsóig eljutni kicsit több emberbe került mint hitték és azt akarják,hogy akkor essünk át a tûzkeresztségen amikor még nincs olyan nagy tétje-erre halk örömujjongás volt a válasz mindenki részérõl-figyeljétek meg-folytatta a suttogásnál is halkabban-hamarosan tõlünk zeng majd egész Németország.
-Hát reméljük majd nem azért mert jó alaposan elpuskázol valamit-a többiek nevettek a viccen még Franck is mosolygott egy kicsit.Michäel nagyott korytolt a maradék sörébõl majd az üres üveget a táskájába rejtve aludni tért.

[Michäel Schneider]

Másnap már kora reggel a ScharFührer ordibálására ébredt.
-Gyerünk már mire vártok indulnunk kell?-a legtöbb katona álmosan és meglepetten állt Mögelin elõtt nem értették mi történik.Õk biztosan nem hallották azt amit Franck-gondolta Michäel.Õ és a körlete gyorsan és szó nélkül pakoltak össze,mindannyiukban ott voltak még Franck tegnap esti szavai"átesünk a tûzkeresztségen"-"egész Németország rólunk fog beszélni".
15 perc múlva az egész ház ideiglenes lakói kint voltak az ajtó elõtt ahol 4 teherautó várta õket.
-Na fiúk-kezdett bele Mögelin-két napja kaptam egy hivatalos utasítást miszerint titeket át kell ejtenünk a tûzkeresztségen,hogy a késõbbiekben ne rohanjatok széjjel mint az ijedt nyuszik ha ellenséget láttok.Szóval,az ezredparancsnok személyes parancsára a 7-ik SS gyalogezredet kivezénylik Lengyelországba,hogy Varsó ostromát segítsék-a tömegen meglepett de örömteli moraj futott át.Végre megyünk harcolni-gondolhatta mindenki-egységeink fogják alkotni a Vársoba betörõ német erõk ékét-erre méginkább kihúzták magukat a fiúk.A jórészük még fiatal és tapasztalatlan volt,egszercsak fontosnak és legyõzhetetlennek hitték magukat-Na hajrá hölgyeim-kiabált a ScharFührer-befelé ezekbe a teherautókba mielõtt elszámolok háromig?!-mindenki sietve felkapta amilyen volt és gyorsan odarohant a legközelebbi teherautóhoz.Michäel az elsõk között pattant be és gyorsan kényelembe helyezte magát.Mikor ezt mindenki más is megtette a motor felbõgött és a jármû szépen lassan elindult.

[Sors]

Amennyi ember volt, annyira meglepõ volt, hogy 5 perc múlva már a teljes ezred készen állt az indulásra. A teherautó konvoj lassan megindult, hogy elhagyják Berlint, majd hamarosan az országot is. Az elõzetes csata mindenkit büszkeséggel töltött el, nem sok mindenkinek adatott meg ez a kegy, hogy a Führer utasítására az elsõ csatában bevetésre kerüljenek.

A teherautók lassan zötykölõdtek a jó minõségû német hadiutakon, miközben a nap elsõ sugarai már kezdték bevilágítani a teret. Délre elérték az országhatárt. Estére talán már Varsó vonzáskörzetében lehetnek.

A háború kezdete óta eltelt egy-két nap sok mindent megváltoztatott, például a határon már nem lengyel, hanem árja határõrök várták õket és mosolyogva kívántak az ezrednek sok sikert, amint elhaladtak. Mindenki tudta, hogy mostmár csak napok kérdése, hogy mikor kebelezi be a fasiszta veszedelem a tehetetlen és magára hagyott Lengyelországot.

A határt átlépe érezhetõen romlottak a terepviszonyok, semmi kétség, már Lengyelországban jártak.

//A kalandod a mellékelt linken folytatódik, kérlek írj egy kezdõ hsz-t és folytatom a mesélést Varsó felé... Köszi!//