Post by Winston Churchill on May 21, 2008 18:15:29 GMT 2
Az árja fajelmélet a 20. században kialakult fajelméleti teória. Az árják (indoeurópaiak) civilizációs szerepét hangsúlyozó történelmi elméletek, a német romantikus nacionalizmus pángermán mozgalma és egyes teozófikusok misztikus fajelméleti tanainak összekapcsolásából született. Gyakorlati alkalmazására a nemzeti szocialista III. Birodalom fennállása alatt került sor.
A földrajzi felfedezések elterjedésével megingott a keresztény teremtéstörténet hitelessége, több európai gondolkodó felvetette azt az elképzelést, hogy az emberiség története elõbbre nyúlik vissza Ádám és Éva teremtésénél, illetve kétségbe vonták, hogy az emberi civilizáció alapnyelve a héber nyelv volt.
A 18. század végén Sir William Jones másodbíróként szolgálta a brit koronát Indiában. Szabadidejében bejárta Ázsia nagy részét, és behatóan tanulmányozta a hindu mitológiát. Megtanulta a szanszkrit nyelvet, és kutatásai során kétségbe vonta a bibliai tanítások alapvetõ kitételeit. Hazatérése után megalapította az Ázsia Társaságot, ahol elõadásokat tartott.
Kutatásai szerint a szanszkrit nyelv nagymértékben hasonlít a görög és latin nyelvekre, de szókincse kifinomultabb és gazdagabb azoknál. Állítása szerint a nagy földrajzi távolság ellenére, a nagyfokú hasonlóság abból ered, hogy e három nyelv egy közös õsi nyelvbõl fejlõdött ki, mely nyelvet beszélõ népcsoport már kihalt, és valaha India területén élt.
Wilhelm Schlegel német kutató Sir Jones tanításai alapján az 1800-as évek elején megpróbálta megcáfolni, vagy alátámasztani angol elõdjei téziseit. Schlegel elõbb jogászi, majd irodalmi tanulmányokat folytatott, és amatõr nyelvészként is kutakodott. 1808-ban kiadott, Az indiaiak nyelvérõl és bölcsességérõl címû mûvében fejtette ki kutatásai eredményeit.
Véleménye szerint az elsõ civilizáció India északi területein alakult ki, nyelve a szanszkrit volt. Ez a harcos faj meghódította az egész világot, és útjaik során megalakították az elsõ történelmi civilizációkat. Ezek a civilizációk indogermán nyelvjáráson alapuló nyelveket beszéltek, és nordikus testi vonásaik voltak. Schlegel ezeket az õsöket a szanszkrit árja szóról nevezte el, mely nemest, vagy fenségest jelent.
A pángermán mozgalom az ókori germánság árja (indoeurópai) származásának elméletet használta fel az egységes Németország megteremtésének tudományos alapjaként. 1871-ben megalakult az egységes Németország, melyben elfogadott volt a német népi hagyományok tisztelete, és a régi germán mitológia alapvetõ ismerete.
Ernst Haeckel német biológus, pszichológus, anatómia professzor a darwinista evolúciós elmélet alapjaira építette fel az árja fajelmélet alapjait.
Tanulmányaiban azt fejtegette, hogy a különbözõ fajok nem egyenrangúak, a rasszok génállományukban hordozzák õseik tanításait, az alsóbbrendû fajok pedig megpróbálnak keveredni az árják leszármazottaival, fertõzve ezzel a nemes vérvonalat. Politikai síkon harcolt a vegyes házasságok ellen, és meghirdette a szegregáció programját.
Richard Wagner német zeneszerzõ erõsen antiszemita kirohanásokat tartott a zsidóság ellen, és a romantikus germán mondakör tagjait dolgozta fel több drámai operájában (Lohengrin, A Rajna kincse, A valkûr, Siegfried, Az Istenek alkonya, Parsifal).
A földrajzi felfedezések elterjedésével megingott a keresztény teremtéstörténet hitelessége, több európai gondolkodó felvetette azt az elképzelést, hogy az emberiség története elõbbre nyúlik vissza Ádám és Éva teremtésénél, illetve kétségbe vonták, hogy az emberi civilizáció alapnyelve a héber nyelv volt.
A 18. század végén Sir William Jones másodbíróként szolgálta a brit koronát Indiában. Szabadidejében bejárta Ázsia nagy részét, és behatóan tanulmányozta a hindu mitológiát. Megtanulta a szanszkrit nyelvet, és kutatásai során kétségbe vonta a bibliai tanítások alapvetõ kitételeit. Hazatérése után megalapította az Ázsia Társaságot, ahol elõadásokat tartott.
Kutatásai szerint a szanszkrit nyelv nagymértékben hasonlít a görög és latin nyelvekre, de szókincse kifinomultabb és gazdagabb azoknál. Állítása szerint a nagy földrajzi távolság ellenére, a nagyfokú hasonlóság abból ered, hogy e három nyelv egy közös õsi nyelvbõl fejlõdött ki, mely nyelvet beszélõ népcsoport már kihalt, és valaha India területén élt.
Wilhelm Schlegel német kutató Sir Jones tanításai alapján az 1800-as évek elején megpróbálta megcáfolni, vagy alátámasztani angol elõdjei téziseit. Schlegel elõbb jogászi, majd irodalmi tanulmányokat folytatott, és amatõr nyelvészként is kutakodott. 1808-ban kiadott, Az indiaiak nyelvérõl és bölcsességérõl címû mûvében fejtette ki kutatásai eredményeit.
Véleménye szerint az elsõ civilizáció India északi területein alakult ki, nyelve a szanszkrit volt. Ez a harcos faj meghódította az egész világot, és útjaik során megalakították az elsõ történelmi civilizációkat. Ezek a civilizációk indogermán nyelvjáráson alapuló nyelveket beszéltek, és nordikus testi vonásaik voltak. Schlegel ezeket az õsöket a szanszkrit árja szóról nevezte el, mely nemest, vagy fenségest jelent.
A pángermán mozgalom az ókori germánság árja (indoeurópai) származásának elméletet használta fel az egységes Németország megteremtésének tudományos alapjaként. 1871-ben megalakult az egységes Németország, melyben elfogadott volt a német népi hagyományok tisztelete, és a régi germán mitológia alapvetõ ismerete.
Ernst Haeckel német biológus, pszichológus, anatómia professzor a darwinista evolúciós elmélet alapjaira építette fel az árja fajelmélet alapjait.
Tanulmányaiban azt fejtegette, hogy a különbözõ fajok nem egyenrangúak, a rasszok génállományukban hordozzák õseik tanításait, az alsóbbrendû fajok pedig megpróbálnak keveredni az árják leszármazottaival, fertõzve ezzel a nemes vérvonalat. Politikai síkon harcolt a vegyes házasságok ellen, és meghirdette a szegregáció programját.
Richard Wagner német zeneszerzõ erõsen antiszemita kirohanásokat tartott a zsidóság ellen, és a romantikus germán mondakör tagjait dolgozta fel több drámai operájában (Lohengrin, A Rajna kincse, A valkûr, Siegfried, Az Istenek alkonya, Parsifal).