Novellák

[Benito Mussolini]

Üdvözletem minden errefelé tévedőnek!

A vezérkar közös megegyezés során arra jutott, hogy esetleg segíthetünk a tehetséges írók kibontakozása érdekében valamit, így létrejött ez a topik. Az egész lényege az lenne, hogy egy pályaművet benyújtva, annak minősége és mennyiségének arányában különböző bónuszokat ajándékokat kaphattok. A szabályok:

I. Forma

1.1 Terjedelem

A műnek mivel "novella" a neve nem kell 900 oldalból állnia, de minimum egy 4 oldalt illene összehozni. Felső határt nem írok, mert ha belelendülsz nem fogod tudni a történet szépségének megtartásával lezárni a sztorit és az egész műved kárba veszik. Menzies úr javaslatának eleget téve kiegészítem azzal a szabályt, hogy nagyjából 17000 karakter fölé essen a történet. Nem lesz baj ha picit kevesebb, de sokkal ne legyen. Ez már így is egy enyhített mennyiség.

1.2 Helyesírás

Mivel ez nem egy egyszerű post, HSZ, reag, ahogyan tetszik, legyetek szívesek a vesszőkre, az alapvető helyesírásra. Ezenkívül felhívom a figyelmet a különböző karakterekre. Pl.: Kötőjel előtt és után szövegben szóközt ütni, sor elején mögötte space. Természetesen a csillag és a ~ jel is elfogadott rendszeres használatra.

1.3 Színezés

Nincs szükség arra, hogy a novella 14 féle szín 260 árnyalatában tündököljön, nem kapsz rá nagyobb bónuszt, csak egy ejnye-bejnye PM-et, hogy miért is akartál szemrákot intézni az elbírálónak.

1.4 Tördelés

Erre a pontra külön felhívnám a figyelmetek. Egy postnál elnézzük, hogyha egy nagy tömbbe írod, itt azonban a 4. oldalnál már elég fárasztó lenne, szóval egy nagyobb cselekedeti sor után egy enter belefér. Ha soronként nyomsz egy entert és beadod, hogy többnek tűnjön, azt nem fogadjuk el.


II. Tartalom

2.1 Orientáció

A szövegnek szigorúan 1939 és 1945 között kell játszódnia, lehetőleg egy csatatéren, vagy csata előtt, de szerintem megértitek, hogy nem Mari néni teadélutánjáról kérünk 4 oldalt. Lehet nagy csatáról szó, mint Omaha, vagy Dijon, de akár Torun elfoglalása is lehet a mese tárgya.

2.2 Stílus

Személy szerint azt mondom, ebben a témában rengeteg stílusban lehet írni. Azthiszem ezt a pontot ezzel ki is merítettem. Persze a netikettet itt is kéretik betartani. Kipontozással káromkodás ritkán, nem 2 soron keresztül elfogadható.

2.3 Alternatív

Itt nem csak saját karaktereddel írhatsz, belebújhatsz társaid karaktereibe is pár oldal erejéig, és akár eddig meg nem személyesített nevekkel is játszhatsz.

III. Értékelés

3.1 Elbírálás

Itt is érvényes, ha lehet még jobban, hogy a moderátor/adminisztrátor szava szent és sérthetetlen. Amennyiben egyértelmű igazságtalanságot veszel észre, akkor ne a magyar-tapló szótárhoz nyúlj, hanem küldj PM-et először annak akinek a bírálása nem tetszett, majd ha úgy érzed, a moderátor/admin nem csinál semmit az ügy érdekében, akkor egy másik Staff tagnak.

3.2 Pontozás

Itt leírnám mit veszünk figyelembe a pályaműveknél:
- Külalak
- Tartalom
- Logika
- Kidolgozás
- Átláthatóság
- Érthetőség
- Pontosság

Ezeket pontozzuk egybevéve, persze ezt nem úgy kell érteni, hogyha mondjuk nem írod le, hogy az előtted rohamozó katona milyen színű alsónadrágot visel, akkor már a pontosságnak nem teszel eleget. Nem Stephen Kinget kell leköröznöd, csak a moderátorok és adminoknak kell megfelelned, ami nem lesz nehéz, főként ha első pár mű között adod be a sajátodat.

IV. Ajándékok

4.1 Az ajándék a novella minőségétől függően jutalompontokat hozhat Neked, amelyeket a szinted által megérdemelt pontjaid mellett az adatlapodon feltüntethetsz, de jegyezd fel, hogy novellaírásért kaptad. Akik olyan novellát írnak, hogy az adminok csak pislogni tudnak, az szintlépésben részesülhet. Az ajándékot mindig a javítást végző moderátor adja át, melyet kétes helyzet esetén a Staffal megvitat.

V. Kiegészítés

5.1 Mindenkit megkérek, hogy legyenek sportszerűek mind játékostársaikkal, mind az elbírálókkal. Nem arcra adjuk a jutalmat, hanem a novella minőségére. Nem a Te feladatod értékelni társad munkáját, vagy sajátoddal összehasonlítani. Mindenki maga felé hajlik ilyen esetekben, anélkül hogy észrevenné. A javítást végző Staff tagnak ki lehet fejezni ellenérzéseidet, de kultúrált módon PM-ben. A többit feljebb már olvashattátok.

Tisztelettel: Benito Mussolini

2008. máj. 27. 23:09

[Benito Mussolini]

Készítette: Benito Mussolini
Szereplők: Fiktív karakterek, Simpson generális
Helszín: Caen-től 45 km re, majd közel a német határhoz
Nagyobb eltérések a történelemtől: Francia, Angol erők megtámadják a német XVIII. páncélos hadtestet Caen mellett. Apróbb eltérések a csaták körül.

Táborozás

"Immáron 3. napja álltunk meg a harckocsikkal ezen a mocskos helyen. Iszap mindenfelé, felfúvódott tetemekkel. Undorító egy hely, és a parancs értelmében itt kell várnunk. Állítólag valami német páncéloserő fog errefelé jönni. Kötve hiszem. Még azok a vak nácik sem elég hülyék, hogy idedugják a képüket ebbe a dögletes mocsárba."

Francois Gorlion tizedes

Az egyre morcosabb angolok, és az egyre jobban bűzlő tetemek leginkább a franciákat zavarták. Az angolok megszokták a nedves időjárást, és amíg német hullák rohadnak, addig nem baj számukra a szag. A legyek kissé zavaróak voltak, de meg lehetett őket szokni. Azoban volt valami amit soha senki sem tudott feldolgozni. Az éjszakai mocsár, ahogyan a cuppogó iszap belefolyik a bakancsba, és csontá f*gyasztja lábujjaikat, de még a vér is megf*gy minden katonában mikor hallja a hűlő mocsár növekvő nyomásának nyomán szétpattanó holttestek pukkanásait, majd az irtózatos szag beteríti a tábort... Ez volt az ami a legerősebb angolt is morcossá tette. Ígyhát a rejtett Shermanok és Sherman Firefly tankok kezelői egyre jobban feszülő idegekkel várták a nagy találkozást a friccekkel.
- Ehh, remélem a következő napon már végre elhagyhatjuk ezt a helyet... - morgolódott az egyik bátor tizedes.
- Majd akkor hagyjuk el, ha a parancsot teljesítettük, és a XVIII. harckocsizók a múlt részévé válnak!
- Igen, uram, én is így gondoltam, uram.
- Helyes. Leléphet.
A forró tea, és a mesés D fejadagok alig csökkentettek a katonák szenvedésein.

Végül eljött a negyedik nap is. A harckocsik az álcaháló alatt, immáron a növények tanyájává váltak, melyeket pár katona tűzzel gyilkolászott, míg az egyik álcaháló fel nem gyulladt, akkor inkább abbahagyták. Új és új sportok ütötték fel fejüket a táborban. Ilyen volt például lassan a tisztálkodás. Ugyan víz volt körülöttük derékig, de ez a víz az oszló hullák leve volt, melyben nem volt tanácsos fürdeni... A tisztálkodás pedig egyre nehezebbé vált. Aztán ott volt a szuvenír - gyűjtés. A robbanásig feszült hullákról lopkodtak le bármit ami csillogott, vagy értékesnek tűnt. Akinek a hullája felrobbant, az bekerült az ördögi körbe, ugyanis a szagot lemosni magáról nagyjából lehetetlen volt. Kisebb gondot okoztak a németek ottfelejtett aknái. Ugyan elszórtan voltak, de akadt belőlük elég, ahhoz, hogy minden kósza gyökérben detonátort lássanak a katonák. Végül a 4. nap is eltelni látszott, és a megszokott sötétség borult a táborra, azonban ez a nap nem ért ilyen egyszerűen véget.

Mocsár

"Végre elhagytuk az átkozott Maginot átkozott hegyeit. Hiába voltak hazai terepnek számító dombocskák, a partizánok komoly problémát okoztak a borsókonzerv aknáikkal. És íme, megérkeztünk Metz-be, és küldenek is fel északra, hogy valami angol akciót fékezzünk meg. Úgyhogy lekapartuk a ráégett kormot a tankokról és elindultunk. Nagyjából fél napja mehettünk, mikor megláttuk a mocsarat... Nem tudtam elhinni, hogy ide vezetnek be minket. A parancs az volt, hogy ássuk be magunkat, és előzzük meg az angolokat. Első gondolatom az volt, hogy itt beásni se kell magunkat, a tankok elsüllyednek. És láss' csodát valóban ez történt. A keskeny lánctalpú StuG-3asok azonnal süllyedni kezdtek, így őket kerülésre ítéltük. A Tigrisek kísérték őket, míg én és a többiek a P-4 esekkel és a párducokkal a Wespét átkísértük az ingoványon. Már elég bent jártunk, mikor egy sárga gumicsizmás aknaszedő angolra lettünk figyelmesek. Szerencsénk volt, hogy épp pihentünk, mikor erre tévedt. Ha menet közben futunk össze, ő vesz minket észre előbb, és nem fordítva, és ideriadóztatja nekünk a RAF-ot akkor aztán meg sem állunk a pokol fenekéig. Mivel azt láttam helyesnek, parancsot adtam, hogy az embereim ne lőjenek. És az angol eltűnt, két emberem pedig követte. Még aznap este visszatértek, hogy megvannak az angolok. Rejtőznek, várnak ránk. Tehát igaz... Az enigmát megfejtették. Rövid gondolkozás és megbeszélés után a támadást választottuk. Nem várhattuk meg, hogy a Tigrisek és a 9db StuG-3 -as megjöjjön. Azonnal kellett cselekedni, hátha sikerül őket meglepni."

Karl Heinzig ezredes a XVIII. hadtest harckocsizóitól

A katonái becsukták a fedélzeti nyílást és lassan elindultak a tábor felé, a zötyögő harckocsik hangját elnyelte a mocsár, és nagyjából úszni látszottak a vizenyős mocsár tetején.
~ Most kapnak azok a mocskok... Az én P5-öseim kiütik őket. - gondolja Heinzig a saját Párducában, és parancsot ad, hogy a Wespe keressen magának rögzítési felületet.
A tüzérségi elem leválik a menetoszlopból és elindul saját útjára.
A tábor elkezd kibontakozni a látóhatáron, és ekkor elszabadul a pokol...

Az ütközet

"Kitámolyogtam a teherautóból melyben éjszakámat töltöttem, nagyon örülve, hogy nem én vagyok őrségen. Éppen ebben a pillanatban megszólalt a riadó. Az egész tábor életre kelt! "Mi a franc?" - gondoltam magamban, és élesítettem pisztolyomat. Befordultam az egyik Firefly mellett, és ekkor kezdődött a lövöldözés. Hamar fel kellett fedeznem, hogy az öreg 6 lövetűm sokat nem fog most érni, mivel egy hatalmas német páncélossal futottam össze. Alighanem egy Panzer III-as lehetett. Mostmár nekem is sürgős volt, hogy tankba kerüljek, így az imént elhagyott firefly alá másztam, ahol a dögletes bűz sokszoros dózisban telepedett. Kinyitottam az alsó titkos nyílást és bemásztam. Odabent minden okés volt. A tank készenállt a bunyóra. Indítottam és elindultam, hogy lövészt és rádióst szerezzek..."

Edward Cullison tankparancsnok

" A támadás bevált, hirtelenjébven úgytűnt senki sem lő ránk, azonban valahonnan elővarázsoltak egy Bazookát, és rásütötték az egyik tankra, azonban a riadalommal leadott lövés jóval mellé szállt. Az élen haladó Panzer III-as beért az egyik firefly mellé, amikor az elindult. Természetesen megijedtem, hiszen az a tank veszélyt jelenthet akármelyik harckocsimra. A csata elkezdődött"

Karl Heinzig ezredes

A csata valóban kezdett kibontakozni, ám akkor érte el tetőfokát, mikor a német csapásra előgördült 5 darab csillogó villogó Sherman, és egy Matilda Mk II, melytől a friccek rettegtek. 6 ágyú sült el egyszerre, mire az élen haladó P3-as tornya leszakadt, és a mögötte érkező H szériájú Panzer IV-es ről a lánctalp lehullott, mire a tank megbillent és felborult a mocsárban. Azonban a parancsnoki párduc egy lövésével harcképtelenné tette az egyik shermant, és a semmiből egy tábori tarack lövedéke is becsapódott a lövöldöző angol tankok közé
- Ez az! - kiáltotta Karl Heinzig. Élete utolsó teljes mondata volt... Egy Bazooka alig 15 méterről oldalbakapta a tankot, amely azonnal kettéhasadt a lövés erejétől. A parancsnoki jármű megsemmisült, a német egységek igazi ereje kerülésre kényszerült és egyre több angol tank aktiválta magát. Még egy francia Renault tank is előpöfögött és a menekülő német gránátosokat kezdte el kergetni. Egyre több tank semmisült meg, és az angol oldalon nem volt sérült tank.

Azonban az istenek úgy rendelték, hogy a németeknek szerencséjük legyen. Megérkeztek a kerülővel közeledő Tigrisek, és azonnal ki is lőttek 3 Shermant és egy Fireflyt. A bazooka lövedékei ugyan átvágták a páncélt, de a közelben egy Bazookás katona sem volt, így a harckocsik két tűz közé kerülve a Panzer VI os Tigereket kezdték el lőni, a legkevesebb hatás nélkül. Az elkeseredett lövöldözés közepette az egyik Firefly-nek sikerült szétroncsolni az egyik Tigris csövét, így harcképtelenné téve. Ezt már komoly sikerként könyvelhették el. Ezúttal azonban a franciák pártjára állt a szerencse, mivel 5 Bazooka-s katona bukkant elő az egyik teherautóról, és azonnal célbavették a tigriseket. Az első lövés lecsúszott a harckocsi páncéllemezeiről, a második viszont szétszakította az acélt, így egy tank ismét harcképtelen lett. Pár bátor katona mágneses aknákkal és kézigránátokkal indított rohamot a német vasak ellen. Köztük volt Irwin közlegény is, akit mindenki csak Állatnak becézett. Bekúszott az egyik Tigris mellé, és egy kibiztosított kézigránátot szorított be a meghajtótengely és a lánctalp közé... A tank egy gyors manővert hajtott végre, mire összepréselte a gránátot, ami lerobbantotta róla a lánctalpat. Több se kellett a katonáknak, megszórták mágneses aknával a tankot rendesen, majd gyorsan hasravágták magukat. A robbanás sorozat nemcsak azt az egy tankot, de a mellette állót is megsemmisítette.
Közben a StuG-3 asok teljes gőzerővel ostromolták az angolok ekkor beindított Cromwelljeit. Azok persze visszalőttek és hamarosan megsemmisült a 9 önjáró.

A vég kezdete

"Egyértelmű volt, hogy a harcot elvesztettük. A 8 tigrisemből 5öt kilőttek, a többi tank nagy része is harcképtelen volt. A Wespe elsüllyedt, jómagam pedig egy szétlőtt Panzer V-ösben kuksolok és várom a kegyelemdöfést...."

A harc immáron egyértelműen az angoloké volt. Nem volt már kérdéses, hogy ki fog nyerni. Már csak az volt a nagy probléma, hogy lesznek-e német túlélők.
Az egyik Panzer III-as aknára futott. A legényég pánikszerűen hagyta el a mozgásképtelen harckocsit, majd megadták magukat. Rövidesen feltűntek a német tankokon a fehér zászlók. Végül már csak egy tigris harcolt. A többieket megtörte a harc, és az előtte lévő hiányos élelmezés, a hiányos ellátmány... Minden hiányos volt. Míg az angolok és a franciák minden jóban dúskáltak. Igazi megváltás volt náluk hadifogolynak lenni. A harc nagyjából fél óra alatt végetért, és a németektől mindössze a Wespe 4 fős személyzete menekült meg. Az angolok vesztesége minimális volt. 1 teljesen szétlőtt Sherman, kettő súlyosan megrongálva, 3 mozgásképtelen vagy sérült Firefly, és egy minimálisan sérült Cromwell. Megérkezett a parancs, hogy folytassák útjukat Berlin felé. Mindenki tisztában volt vele, hogy odáig az út nem lesz egyszerű, de talán ilyen számukra egyszerűnek mondható csatákkal megúszhatják a németek ellenállását. Talán ez volt az utolsó harckocsizó hadosztály amivel összefutottak. Habár ez a haderő is le volt gyengülve, de a Tigriseik komoly fejfájást okozhattak volna. Ki tudja, lehet, hogy legközelebb valahol Dijon felé a németeknek fog kedvezni a terep, és akkor akár meg is izzaszthatják a kezelőket.

"A harc a mienk volt, a németek megadták magukat, habár a tigriseket felrobbantották, a túszoktól talán valami érdekeset is megtudhatunk. A taktikájuk jó volt, csupán a kivitelezésbe esett csorba. Igazából hatalmas mázlink volt, hogy ennyivel megúsztuk az esetet. Végre elhagyhatjuk ezt a piszok mocsarat, és talán a holnap éjszakát már valahol Lipcsében tölthetjük könnyűvérű lányokkal, jófajta szeszt iszogatva. Elvégre egy kis pihenés kell az embereknek. Az utunkban még egy kisebb csata állhat a jelentések szerint, de komolyabb ellenállásra nem kell számítani. Légitámogatást kaphatunk immáron bármikor, hála a 5. hadosztálynak, akik elfoglaltak valami flancos repteret, úgyhogy immár franciaország területéről indíthatunk légicsapást. Remek kilátások... Rövidesen Berlinbe érünk, és elvesszük a szobafestők kedvét a népírtástól egy életre..."

Az angol támadás egyértelmű sikere a franciákat is felbuzdította, és hamarosan kisebb nagyobb városokban lázadások törtek ki, melyek elsöpörték a gyenge német védelmet. Néhol percek alatt, néhol napokig tartó szenvedéssel, de az eredmény önmagáért beszélt: Franciaország többet nem él a nácik árnyékában. Egyre több helyről kaptak jelentést az angol felszabadítók, hogy a németek visszavonulnak. És így elérkezett a hadtest Metz-hez, az utolsó nagyvároshoz a német határ előtt. A dimbesdombos hegyesvölgyes területre épült város reptere kulcsfontosságú lehetett, mivel innen egész németország a lábuk előtt hevert. Azonban a Maginot vonal maradványaiból épített védelem elég komolynak bizonyult ahhoz, hogy fejfájást okozzon az angoloknak, így megelőző jelleggel bombázni kezdték a területet. Az egész bombázás alatt bunkerek váltak finom porrá, és egész századok szűntek meg létezni. A nácik morálja tengerszint alá süllyedt. Igazából már nem is akartak győzni. Minden katonának egyetlen vágya volt már csak: Végre nyugodtan aludni egy jót, előtte vacsorázni egy kicsit. Ennyi maradt a nagy világuralmi vágyakból. Metz tartása azonban igen nehéz feladat volt, ám a Führer személyesen kérte a csapatokat, sőt parancsolta nekik, hogy utolsó csepp vérükig tartsanak ki. Azonban a szemből rohamozó angolok mind lelki, mind fizikai túlerőben voltak. A németek egyetlen reménye abban a pár bunkerben és beásott tankban rejlett melyeket előkészítettek a véres harcra...

A harcosok

A Führer beszéde a németeket inkább dühre fakasztotta, semmint hazafias érzésekre, bár a tisztek szerint ez így jobb volt, mivel köztudott volt, hogy a katonából akkor lesz harcos, ha dühből küzd életéért, vagy más ösztönös célokért. Azonban a gyávasággal és megtörtséggel nem számoltak, hiszen az árjákban nincs meg a félelem... Vagy mégis?
Végül a látcsöveken feltűntek a Matildák és a Shermanok. A friccek legnagyobb félelme azonban mégsem a már megszokott tankok voltak, sokkal inkább a hatalmas majd' 90 tonnás M26-osok, melyekhez hasonlót még nem nagyon tapasztaltak. Még a páncélrém is lepattant róla. Lehetetlen volt kilőni. És mintha ez nem lenne elég, a tűzereje bármit elsöpört. Mindezt figyelmen kívül hagyva a tisztek nem rendeltek el visszavonulást. A beásott tankok közt volt az aduász: Egy páncélvadász tigris. alig lógott ki a földből, és homokzsákok vették körül, hogy tovább növeljék amúgy sem gyenge páncélvédettségét. Azonban a megfáradt elmék nem gondoltak arra, hogy éppen ezzel hívják fel a figyelmet a harckocsira.
A tankok egyre közelebb értek, így kiadták a tűzparancsot minden ütegnek.

" Nyomultunk előre, le a domboldalon, mire egyszerre áldás szakadt a nyakunkba. A mellettünk haladó Shermant darabjaira tépte egy nagy űrméretű töltény. Azthittem sétagalopp lesz az út, elvégre ezt mondták nekünk. Ez már közepesnél is erősebb zárótűz, vagy fedezettűz lehetett. Vagy épp zárótűz. Megreccsent a rádiónk, és Wilkinson őrnagy benyögte, hogy felgyorsítani, és tűz alá venni mindent amin horogkereszt van. A tűz nem enyhült, sőt immár pár tank aknára is futott, így meggyérültünk. Melegség öntötte el a szívem amint láttam, hogy az M26-os légiósunk elrobog mellettünk és az ágyúja nagy füstöt vetve elsül. Igazi szépség volt... Ahol felbukkant a harc eldőlt."

Bern Johnson tizedes

Az angolokra zúdított tűz meglepetésként elsöpört pár tankot, de csak pár sörmit és egy matildát. A vezérkar nem volt elégedett, így bevetették második cselüket, a 200 darab álcafüst gránátot. A zöld és szürke füst keveréke ellepte a dombtetőt. Az angolok megálltak. Ilyen feltételek mellett a németek voltak előnyben. Ekkor tűnt fel Simpsonnak a dombtetőről, hogy embereit mekkora veszély fenyegeti.
- SZÉTSZÓRÓDNI! - ordított rádiójába. Ám pár perccel elkésett. Oldalról Nashornok és Elephantok robogtak elő. Menet közben nyitottak tüzet az összezárult menetoszlopra, így is biztosítva a sok sérült tankot. A hatás leírhatatlan volt.

" Megijedtem, látván, hogy tankok jönnek mindkét oldalról. De egyenesen pánikba estem, mikor megláttam, hogy Nashornok azok. Ezektől a páncélvadászoktól semmiféle védelmet nem nyújtott a Matilda még szemből sem, nemhogy oldalról. Azonnal parancsot adtam, hogy próbáljuk otthagyni a tömeget, ám egy lövedék a lánctalpat robbantotta szét. Elhagytuk a biztonságot immáron egyáltalán nem nyújtó Mk2-est, és berohantunk egy roncsá lőtt Sherman mögé. Onnan moziztunk. Úgy látszott helyreáll minden, sorra semmisültek meg a német páncélvadászok. Mellettünk valami egy iszonyatosat robbant. Odakaptam a fejem és legnagyobb megdöbbenésemre az M26ost láttam kilyukasztott oldallal, amit a legénység elhagyja, és felrobbantja. Nem hittem a szememnek."

Bern Johnson tizedes

A németek szívéről egy kő esett le, mikor úgylátszott az angolok végleg odavesznek a Nashornok csapdájában. Azonban kitörni látszottak, amikor egy szép lövéssel az egyik páncélvadász kishíján kettéhasította a Pershinget. A tiszti sátorban ujjongás tört ki. Úgylátszott a páncélosok visszavonulnak. Azonban az égen ekkor Mustangok és Spitfireok tűntek fel, géppuskáikból ólmot szórva a dombtetőre, nemcsak a tiszteket, de az árkokban álló katonákat is meglyuggatta. Más sem kellett a páncélosoknak, elindultak felfelé. A nagyreményű Panzer VI Ausf. páncélvadász tökéletesen csődöt mondott, mivel az egész elektronika meghibásodott valamitől, a tornya forgathatatlan lett. Harcászati értéke így is nagy lett volna... Ha nem lett volna beásva. Azonban az angol francia és amerikai erők felismerték hibáját és egyszerűen kikerülték a csövet. Végül a Metzi reptérről felszállt pár Me. Bf 109-es de még mielőtt harcászati magasságba emelkedhettek volna legéppuskázták őket. A metzi csata azonban az angol katonaság szívében és agyában örökre megmaradt, mivel a németek majd' tizedannyi tankkal is hatalmas károkat okoztak a hadtestben. A félelem ellenére a német katonák tökéletesen harcoltak, teljesítették a parancsokat, és pusztítottak a halálukig. Harcosok voltak.

Utószó

Az igazat megvallva nehezen jött össze ez a novella, kissé erőltetett is, de nem abban az értelembe, hogy leültem és fulladásig írtam. Akkor írtam amikor ihlet volt. Valós megtörtént esetekről írtam, nem kevés fantáziával feltuningolva. A Metzi csata során nem lőtték ki az M26-ost, az odáig sem jutott el, Caen mellett pusztult el. Elnézést a nagy vágásért a közepén, de az út során nem történhettek harcok, fizikai képtelenség lett volna odahazudni egy német hadosztályt. Remélem van akit felbuzdított ez a rövid kis történet, és esetleg egy ennél sokkal jobb pályaművet értékelhetek pár héten belül. Megköszönöm azoknak akik elolvasták a szösszenetem.

Benito Mussolini