Post by Michael Wittmann on May 9, 2008 14:21:10 GMT 2
Francia tengeralattjáró típusok
Argonaute Class
5 egységből álló (Aréthuse, Argonaute, Atalante, La Sultane, La Vestale), rövid hatótávú, korlátozott ideig tartó portyákra tervezett francia parti tengeralattjáró osztály. Különféle változatai 600 és 630 tonna közötti vízkiszorítással készültek el, és 1929-32 között bocsátották őket vízre. Az osztály hajóira jellemző volt a 6 db 533 mm-es és a 2 db 400 mm-es torpedóvető-cső elrendezés. Az osztály névadó hajóját 1928. áprilisában kezdték el építeni a Chantiers Schneider hajógyárban (Chalon sur Saône), és 1929 májusában bocsátották vízre. 1942 november 8-án az észak-afrikai Oran partjainál a brit HMS Achates és a HMS Westcott rombolók elsüllyesztették. A roncsot 1946-ba kiemelték és helyreállították, ma az Argonaute egy szabadon látogatható tengeralattjáró-múzeum Párizsban.
Redoutable Class
A francia Redoutable-osztály egységeit 1928-37 között bocsátották vízre. Az 1500 tonnás szériát 1928-ben kezdték el építeni, és 1937-ig a tervezett 31-ből 29 egység épült meg. Az osztály hajóira - csakúgy mint a jóval kisebb Argonaute Class egységeire - jellemző volt, hogy vegyesen 533 mm-es és 400 mm-es torpedóvető-csővekkel látták el őket. Az osztály névadó hajóját 1924-ben kezdték el építeni a Cherbourg-i hajógyárban, és 1928 februárjában bocsátották vízre. Az 1931. júliusában szolgálatba állított hajót 1942. novemberében saját legénysége süllyesztette el a német megszálláskor Toulon kikötőjében. Miután kiemelték, az olasz flotta kötelékébe került. 1944. márciusában szövetséges repülőgépek véglegesen elsüllyesztették.
Saphir Class
6 hajóból álló francia aknarakó tengeralattjáró-osztály. Az 1930-as években elkészült, felszínen több mint 900 tonna vízkiszorítású hajóosztály egységeit még a 20-as években kezdték el építeni. Az osztály hajóira jellemző volt a 3 db 533 mm-es és a 2 db 400 mm-es torpedóvető-cső elrendezés. Hat Saphir-osztályú tengeralattjáró készült el a Toulon-i Haditengerészeti Hajógyárban 1930-1937 között, ezekből 4 pusztult el a harcok folyamán, csak a Rubis és a Saphir élte túl a háborút, bár ez utóbbit a németek 1943. szeptemberében elfogták Nápoly kikötőjében.
Surcouf Class
A több mint 4000 tonnás Surcouf-osztály egyetlen egysége církáló-tengeralattjáróként készült el. Ezt a hatalmas tengeralattjárót az 1927-ben kezdték el építeni a Cherbourg-i Hajógyárban, és 1929. októberében bocsátották vízre. Az 1934. májusában szolgálatba állított egység 2 db 203 mm-es fedélzeti ágyúval, és összesen 10 torpedóvetõ-csõvel rendelkezett, egyúttal egy Besson MB.411 felderítő hidroplánt is szállíthatott a tengeralattjáró tornya mögötti, vízhatlan hengerben. Ezen a hajón körülbelül 120 fő volt a legénység tervezett létszáma, ez majdnem kétszerese bármilyen másik francia tengeralattjáró legénységének.
A Besson MB.411 könnyű hidroplánt kimondottan a Surcouf tengeralattjáróhoz tervezték, részben felderítésre, részben pedig a tengeralattjáró két ágyúja tüzének irányítására. Úgy gondolták, hogy a gépet szétszedve tárolják, és bevetés előtt össze-, utána meg szétszerelik.
Az egység egyetlen, és névadó hajója 1940. júliusában Franciaország bukásakor Angliába hajózott, majd ezután a Szabad Francia Haditengerészet kötelékében harcolt tovább. 1942 februárjában a Földközi-tengeren elsüllyedt, mert a rossz látási viszonyok következtében egy amerikai szállítóhajó ráfutott.
Argonaute Class
5 egységből álló (Aréthuse, Argonaute, Atalante, La Sultane, La Vestale), rövid hatótávú, korlátozott ideig tartó portyákra tervezett francia parti tengeralattjáró osztály. Különféle változatai 600 és 630 tonna közötti vízkiszorítással készültek el, és 1929-32 között bocsátották őket vízre. Az osztály hajóira jellemző volt a 6 db 533 mm-es és a 2 db 400 mm-es torpedóvető-cső elrendezés. Az osztály névadó hajóját 1928. áprilisában kezdték el építeni a Chantiers Schneider hajógyárban (Chalon sur Saône), és 1929 májusában bocsátották vízre. 1942 november 8-án az észak-afrikai Oran partjainál a brit HMS Achates és a HMS Westcott rombolók elsüllyesztették. A roncsot 1946-ba kiemelték és helyreállították, ma az Argonaute egy szabadon látogatható tengeralattjáró-múzeum Párizsban.
Redoutable Class
A francia Redoutable-osztály egységeit 1928-37 között bocsátották vízre. Az 1500 tonnás szériát 1928-ben kezdték el építeni, és 1937-ig a tervezett 31-ből 29 egység épült meg. Az osztály hajóira - csakúgy mint a jóval kisebb Argonaute Class egységeire - jellemző volt, hogy vegyesen 533 mm-es és 400 mm-es torpedóvető-csővekkel látták el őket. Az osztály névadó hajóját 1924-ben kezdték el építeni a Cherbourg-i hajógyárban, és 1928 februárjában bocsátották vízre. Az 1931. júliusában szolgálatba állított hajót 1942. novemberében saját legénysége süllyesztette el a német megszálláskor Toulon kikötőjében. Miután kiemelték, az olasz flotta kötelékébe került. 1944. márciusában szövetséges repülőgépek véglegesen elsüllyesztették.
Saphir Class
6 hajóból álló francia aknarakó tengeralattjáró-osztály. Az 1930-as években elkészült, felszínen több mint 900 tonna vízkiszorítású hajóosztály egységeit még a 20-as években kezdték el építeni. Az osztály hajóira jellemző volt a 3 db 533 mm-es és a 2 db 400 mm-es torpedóvető-cső elrendezés. Hat Saphir-osztályú tengeralattjáró készült el a Toulon-i Haditengerészeti Hajógyárban 1930-1937 között, ezekből 4 pusztult el a harcok folyamán, csak a Rubis és a Saphir élte túl a háborút, bár ez utóbbit a németek 1943. szeptemberében elfogták Nápoly kikötőjében.
Surcouf Class
A több mint 4000 tonnás Surcouf-osztály egyetlen egysége církáló-tengeralattjáróként készült el. Ezt a hatalmas tengeralattjárót az 1927-ben kezdték el építeni a Cherbourg-i Hajógyárban, és 1929. októberében bocsátották vízre. Az 1934. májusában szolgálatba állított egység 2 db 203 mm-es fedélzeti ágyúval, és összesen 10 torpedóvetõ-csõvel rendelkezett, egyúttal egy Besson MB.411 felderítő hidroplánt is szállíthatott a tengeralattjáró tornya mögötti, vízhatlan hengerben. Ezen a hajón körülbelül 120 fő volt a legénység tervezett létszáma, ez majdnem kétszerese bármilyen másik francia tengeralattjáró legénységének.
A Besson MB.411 könnyű hidroplánt kimondottan a Surcouf tengeralattjáróhoz tervezték, részben felderítésre, részben pedig a tengeralattjáró két ágyúja tüzének irányítására. Úgy gondolták, hogy a gépet szétszedve tárolják, és bevetés előtt össze-, utána meg szétszerelik.
Az egység egyetlen, és névadó hajója 1940. júliusában Franciaország bukásakor Angliába hajózott, majd ezután a Szabad Francia Haditengerészet kötelékében harcolt tovább. 1942 februárjában a Földközi-tengeren elsüllyedt, mert a rossz látási viszonyok következtében egy amerikai szállítóhajó ráfutott.