Post by Michael Wittmann on May 9, 2008 14:19:10 GMT 2
Brit tengeralattjáró típusok
A Class
Az A-osztályú tengeralattjárók a T-osztály továbbfejlesztett változata, kifejezetten a távol-keleti hadszíntérre tervezték őket, - meglehetősen megkésve. Ez az új hajóosztály igen nagy hadműveleti hatótávval rendelkezett, erősebb diesel-motorokat kapott és kissé megnövelték a hajótest hosszát. Fő fegyverzete 10 torpedóvető-csőre nőtt (hajóorrban 4 + 2 külső vetőcső, hajófarban 2 + 2 külső vetőcső). Az egységek teljes egészében hegesztett hajótesttel készültek, ezáltal nőtt az elérhető legnagyobb merülési mélység is. A hajóosztályból 46 darab tengeralattjárót építettek, többet is terveztek, de a háború végén a legtöbbet végül törölték. Amegépült 46 egysége közül 2 veszett el a hadműveletek folyamán.
L Class
Az L-osztályú brit tengeralattjárók eredetileg még az I. világháború alatt épültek - az első világháborús E-osztály megnagyobbított, attól kissé eltérő fegyverzetű változataként. A majdnem 900 tonnás - a Vickers építette - tengeralattjárók 4 torpedó-vetőcsővel rendelkeztek az orrban, és kettővel a hajófarban, sebességük elérte vízfelszinen a 17,5 csomót, lemerülve pedig a 10,5 csomót. Az osztály egységeit 1924 és 1926 között állították szolgálatba, mindhárom túlélte a második világháborút. A Royal Navy kötelékében ezek a hajók voltak az elsők, amelyek külső póttartályokkal is rendelkeztek, és ezekben több mint 20 tonna üzemanyagot voltak képesek magukkal szállítani.
A háború alatt elsősorban kiképzésre használták ezeket az egységeket.
O Class
Eredetileg ezt a hajóosztályt is több változatra tervezték az angolok (Odin Group, Oxley Group, Oberon Group), de végül is csak az Odin- és az Oxley-csoport kilenc hajója épült meg 1927-28 között az Oberon prototípus alapján. Az osztály hajói közül 5 pusztult el a háború folyamán.
A HMS Odint, a HMS Orpheust és a HMS Oswaldot olasz rombolók süllyesztették el, a HMS Olympus aknára futott, HMS Oxley-t pedig egy másik angol tengeralattjáró - a HMS Titon - süllyesztette el tévedésből.
P Class
A felszínen több mint 2000 tonna vízkiszorítású "P-osztály" hajói rendkívül hasonlítottak a korábbi "O-osztály" egységeihez, csak egy kissé hosszabbak volt azoknál, illetve a hajók orrának formáját másképpen alakították ki. Az osztály háborúban részt vevő öt hajója közül 4 süllyedt el a harcok folyamán a Földközi-tengeren, egyedül a HMS Proteus élte túl a harcokat, ezt az egységet 1946-ban szerelték le és bontották szét.
Az osztályhoz tartozó hatodik hajó - a HMS Poseidon - még a háború előtt, 1932-ben elsüllyedt, amikor összeütközött a Yuta kereskedelmi gőzössel Kína partjainak közelében.
Porpoise Class
Brit aknarakó hajóosztály. A felszínen 2000 tonna vízkiszorítású típus tervezése a 1930-as évek elején kezdődött, és képessé tették több mint 120 akna hordozására. Fegyverzetéhez még 12 torpedó és egy 102 mm-es fedélzeti ágyú is tartozott. A "Porpoise-osztály" torpedó-kilövői az orrban koncentrálódtak, far vetőcsővel nem rendelkeztek. 1933 és 1939 között 6 darab "Porpoise-osztályú" tengeralattjárót állítottak szolgálatba, ezekből 5 pusztult el a háború folyamán, egyedül a HMS Rorqual élte túl a harcokat. Ezt az egységet 1946-ban vonták ki a szolgálatból.
R Class
A felszínen több mint 2000 tonna vízkiszorítású hajóosztály egységei hasonló méretekkel és tulajdonságokkal rendelkezett, mint a P-osztály és a korábbi, az 1927-28 között épült O-osztály hajói. Négy R-osztályú tengeralattjáró épült meg 1929-1930 között, ezekből 3 pusztult el a harcok folyamán, egyedül a HMS Rover (N 62) élte túl a háborút. A HMS Regent (N 41) és a HMS Regulus (N 88) aknára futott a Földközi-tengeren, a HMS Rainbow-t (N 16) pedig feltehetőleg az olasz Antonietta Costa süllyesztette el szintén a Földközi-tengeren 1940. októberében.
River Class
Az ilyen osztályú 1850/2725 tonna vízkiszorítású, igen gyors tengeralattjárók eredetileg a "Thames-osztály" néven váltak ismertté, de a brit haditengerészet később "River class" néven állította szolgálatba 1932 és 1935 között a megépült 3 egységet. Az eredeti "Thames" tervektől csak kissé különböztek, például azok vízkiszorítása csak 1805 / 2680 tonna volt. A megépült 3 tengeralattjáró - HMS Clyde (N 12), HMS Severn (N 57) HMS Thames (N 71) - közül csak az eredeti névadó, a HMS Thames süllyedt el, 1940. augusztus 3-án német aknára futva.
S Class
Az "S-osztály" tengeralattjárói közepes méretű, járőrszolgálatra kifejlesztett 600 tonna körüli vízkiszorítású egységek voltak, rendkívül jó manőverező- és merülő képességgel. Fegyverzetét az orrba koncentrálták, itt helyezkedett el mind a 6 torpedóvető-cső. Az igen sikeres konstrukciót majdnem a háború egész ideje alatt gyártották, kisebb különbségekkel. Ilyen volt például, hogy a későbbi egységek már teljesen hegesztett hajótesttel készültek, azáltal az addigiaknál jóval mélyebbre merülhettek. 1931-1943 között 66 darab "S-osztályú", azaz S betűs névvel elnevezett tengeralattjárót építettek a brit haditengerészet részére, ezekből 18 pusztult el a háború folyamán.
T Class (Group 1)
Összesen 60 darab T osztályú azaz T betűs névvel elnevezett tengeralattjárót építettek az angolok, 1940 és 1943 között, három csoportban. A csoportok egységei csak kis mértékben tértek el egymástól (a legénység és a torpedővető-csövek száma, hordozott torpedók, ill. a gyártási idejük). Az összes, T osztályú hajó közül 15 pusztult el a harcokban, köztük a HMS Talisman is, amelyik a HMS Torbay tengeralattjáróval együtt a Rommel elleni merényletet megkísérő kommandót szállította. Az első elkészült T Class (Group 1) tengeralattjáró a HMS Triton volt (1095/1579 BRT). Ezt követte a HMS Tigris és a HMS Torbay, amelyik egy külön, külső torpedóvető-csővel rendelkezett a megszokott 10 vetőcsőhöz képest. Az ebbe a csoportba tartozó 15 egység a Vickers Armstrong Barrow-i és Newcastle-i hajógyárában készült el. Az első egységet 1939 októberében bocsátották vízre, és 1940 decemberében állt szolgálatba.
T Class (Group 2)
Összesen 60 darab T osztályú azaz T betűs névvel elnevezett tengeralattjárót építettek az angolok, 1940 és 1943 között, három csoportban. A csoportok egységei csak kis mértékben tértek el egymástól (a legénység és a torpedővető-csövek száma, hordozott torpedók, ill. a gyártási idejük). Az összes, T osztályú hajó közül 15 pusztult el a harcokban, köztük a HMS Talisman is, amelyik a HMS Torbay tengeralattjáróval együtt a Rommel elleni merényletet megkísérő kommandót szállította. A 7 egységből álló T Class (Group 2) első hajóját 1939. novemberében bocsátotta vízre a Vickers Armstrong, majd 1941. májusában szolgálatba is állt. A T Class (Group 1)-hez képest a legénység létszáma 61 fő lett az addigi 56 fő helyett, és erősebb fegyverzettel látták el.
A csoport hajói: H.M.S. Tempest, H.M.S. Thorn, H.M.S. Thrasher, H.M.S. Traveller, H.M.S. Trooper, H.M.S. Trusty, H.M.S. Turbulent
T Class (Group 3)
Összesen 60 darab T osztályú azaz T betűs névvel elnevezett tengeralattjárót építettek az angolok, 1940 és 1943 között, három csoportban. A csoportok egységei csak kis mértékben tértek el egymástól (a legénység és a torpedővető-csövek száma, hordozott torpedók, ill. a gyártási idejük). Az összes, T osztályú hajó közül 15 pusztult el a harcokban, köztük a HMS Talisman is, amelyik a HMS Torbay tengeralattjáróval együtt a Rommel elleni merényletet megkísérő kommandót szállította.
A T-osztály legnépesebb csoportja a 38 egységből álló T Class (Group 3) első hajóját 1941. decemberében bocsátotta vízre a Vickers Armstrong, majd 1942. szeptemberében már szolgálatba is állították. A T-osztály első két csoportjához képest nem sokat változtattak, a fegyverzetet erősítették tovább (plusz légvédelmi fegyvereket kapott), megnövelték az akkumlátorok teljesítményét (ezáltal kissé nőtt a víz alatti sebesség) ill. más lett a torpedóvető-csövek elosztása.
U Class
A brit U-osztályú, azaz U betűs névvel elnevezett tengeralattjárók egyenes leszármazottjai voltak az I. világháború során alkalmazott H-osztály-nak, amelyet partmenti járőrfeladatokra terveztek. Elsősorban az Északi-tenger és a Földközi-tenger vizein alkalmazták ezeket a tengeralattjárókat. Javított, továbbfejlesztett változata a későbbi "V-osztály" lett.
Az osztály hajóit háromféle változatban (U class1, U class2, U class3) építették meg, kisebb eltérések voltak a torony felépítésében, a fegyverzetben és a torpdó-vetőcsövek elrendezésében. Az osztály különböző változataiból összesen 49 hajó épült 1937-1943 között, amelyek közül 19 pusztult el a harcok folyamán.
V Class
A brit "V-osztály" tengeralattjáróit az a kishatótávolságú "U-osztály"-ból fejlesztették ki, alig változtatva az eredeti külső szerkezeten. Bár megerősítették a hajótestet is, a változtatások elsősorban a meghajtást érintették, megnövelték a beépített motorok teljesítményét, ezáltal megnőtt az egységek sebessége és hatótávolsága.
A Royal Navy részére 34 darab V-osztályú, azaz V betűs névvel elnevezett tengeralattjárót építettek 1943-1944 között, ezek közül egy sem veszett oda a harcokban.
A Class
Az A-osztályú tengeralattjárók a T-osztály továbbfejlesztett változata, kifejezetten a távol-keleti hadszíntérre tervezték őket, - meglehetősen megkésve. Ez az új hajóosztály igen nagy hadműveleti hatótávval rendelkezett, erősebb diesel-motorokat kapott és kissé megnövelték a hajótest hosszát. Fő fegyverzete 10 torpedóvető-csőre nőtt (hajóorrban 4 + 2 külső vetőcső, hajófarban 2 + 2 külső vetőcső). Az egységek teljes egészében hegesztett hajótesttel készültek, ezáltal nőtt az elérhető legnagyobb merülési mélység is. A hajóosztályból 46 darab tengeralattjárót építettek, többet is terveztek, de a háború végén a legtöbbet végül törölték. Amegépült 46 egysége közül 2 veszett el a hadműveletek folyamán.
L Class
Az L-osztályú brit tengeralattjárók eredetileg még az I. világháború alatt épültek - az első világháborús E-osztály megnagyobbított, attól kissé eltérő fegyverzetű változataként. A majdnem 900 tonnás - a Vickers építette - tengeralattjárók 4 torpedó-vetőcsővel rendelkeztek az orrban, és kettővel a hajófarban, sebességük elérte vízfelszinen a 17,5 csomót, lemerülve pedig a 10,5 csomót. Az osztály egységeit 1924 és 1926 között állították szolgálatba, mindhárom túlélte a második világháborút. A Royal Navy kötelékében ezek a hajók voltak az elsők, amelyek külső póttartályokkal is rendelkeztek, és ezekben több mint 20 tonna üzemanyagot voltak képesek magukkal szállítani.
A háború alatt elsősorban kiképzésre használták ezeket az egységeket.
O Class
Eredetileg ezt a hajóosztályt is több változatra tervezték az angolok (Odin Group, Oxley Group, Oberon Group), de végül is csak az Odin- és az Oxley-csoport kilenc hajója épült meg 1927-28 között az Oberon prototípus alapján. Az osztály hajói közül 5 pusztult el a háború folyamán.
A HMS Odint, a HMS Orpheust és a HMS Oswaldot olasz rombolók süllyesztették el, a HMS Olympus aknára futott, HMS Oxley-t pedig egy másik angol tengeralattjáró - a HMS Titon - süllyesztette el tévedésből.
P Class
A felszínen több mint 2000 tonna vízkiszorítású "P-osztály" hajói rendkívül hasonlítottak a korábbi "O-osztály" egységeihez, csak egy kissé hosszabbak volt azoknál, illetve a hajók orrának formáját másképpen alakították ki. Az osztály háborúban részt vevő öt hajója közül 4 süllyedt el a harcok folyamán a Földközi-tengeren, egyedül a HMS Proteus élte túl a harcokat, ezt az egységet 1946-ban szerelték le és bontották szét.
Az osztályhoz tartozó hatodik hajó - a HMS Poseidon - még a háború előtt, 1932-ben elsüllyedt, amikor összeütközött a Yuta kereskedelmi gőzössel Kína partjainak közelében.
Porpoise Class
Brit aknarakó hajóosztály. A felszínen 2000 tonna vízkiszorítású típus tervezése a 1930-as évek elején kezdődött, és képessé tették több mint 120 akna hordozására. Fegyverzetéhez még 12 torpedó és egy 102 mm-es fedélzeti ágyú is tartozott. A "Porpoise-osztály" torpedó-kilövői az orrban koncentrálódtak, far vetőcsővel nem rendelkeztek. 1933 és 1939 között 6 darab "Porpoise-osztályú" tengeralattjárót állítottak szolgálatba, ezekből 5 pusztult el a háború folyamán, egyedül a HMS Rorqual élte túl a harcokat. Ezt az egységet 1946-ban vonták ki a szolgálatból.
R Class
A felszínen több mint 2000 tonna vízkiszorítású hajóosztály egységei hasonló méretekkel és tulajdonságokkal rendelkezett, mint a P-osztály és a korábbi, az 1927-28 között épült O-osztály hajói. Négy R-osztályú tengeralattjáró épült meg 1929-1930 között, ezekből 3 pusztult el a harcok folyamán, egyedül a HMS Rover (N 62) élte túl a háborút. A HMS Regent (N 41) és a HMS Regulus (N 88) aknára futott a Földközi-tengeren, a HMS Rainbow-t (N 16) pedig feltehetőleg az olasz Antonietta Costa süllyesztette el szintén a Földközi-tengeren 1940. októberében.
River Class
Az ilyen osztályú 1850/2725 tonna vízkiszorítású, igen gyors tengeralattjárók eredetileg a "Thames-osztály" néven váltak ismertté, de a brit haditengerészet később "River class" néven állította szolgálatba 1932 és 1935 között a megépült 3 egységet. Az eredeti "Thames" tervektől csak kissé különböztek, például azok vízkiszorítása csak 1805 / 2680 tonna volt. A megépült 3 tengeralattjáró - HMS Clyde (N 12), HMS Severn (N 57) HMS Thames (N 71) - közül csak az eredeti névadó, a HMS Thames süllyedt el, 1940. augusztus 3-án német aknára futva.
S Class
Az "S-osztály" tengeralattjárói közepes méretű, járőrszolgálatra kifejlesztett 600 tonna körüli vízkiszorítású egységek voltak, rendkívül jó manőverező- és merülő képességgel. Fegyverzetét az orrba koncentrálták, itt helyezkedett el mind a 6 torpedóvető-cső. Az igen sikeres konstrukciót majdnem a háború egész ideje alatt gyártották, kisebb különbségekkel. Ilyen volt például, hogy a későbbi egységek már teljesen hegesztett hajótesttel készültek, azáltal az addigiaknál jóval mélyebbre merülhettek. 1931-1943 között 66 darab "S-osztályú", azaz S betűs névvel elnevezett tengeralattjárót építettek a brit haditengerészet részére, ezekből 18 pusztult el a háború folyamán.
T Class (Group 1)
Összesen 60 darab T osztályú azaz T betűs névvel elnevezett tengeralattjárót építettek az angolok, 1940 és 1943 között, három csoportban. A csoportok egységei csak kis mértékben tértek el egymástól (a legénység és a torpedővető-csövek száma, hordozott torpedók, ill. a gyártási idejük). Az összes, T osztályú hajó közül 15 pusztult el a harcokban, köztük a HMS Talisman is, amelyik a HMS Torbay tengeralattjáróval együtt a Rommel elleni merényletet megkísérő kommandót szállította. Az első elkészült T Class (Group 1) tengeralattjáró a HMS Triton volt (1095/1579 BRT). Ezt követte a HMS Tigris és a HMS Torbay, amelyik egy külön, külső torpedóvető-csővel rendelkezett a megszokott 10 vetőcsőhöz képest. Az ebbe a csoportba tartozó 15 egység a Vickers Armstrong Barrow-i és Newcastle-i hajógyárában készült el. Az első egységet 1939 októberében bocsátották vízre, és 1940 decemberében állt szolgálatba.
T Class (Group 2)
Összesen 60 darab T osztályú azaz T betűs névvel elnevezett tengeralattjárót építettek az angolok, 1940 és 1943 között, három csoportban. A csoportok egységei csak kis mértékben tértek el egymástól (a legénység és a torpedővető-csövek száma, hordozott torpedók, ill. a gyártási idejük). Az összes, T osztályú hajó közül 15 pusztult el a harcokban, köztük a HMS Talisman is, amelyik a HMS Torbay tengeralattjáróval együtt a Rommel elleni merényletet megkísérő kommandót szállította. A 7 egységből álló T Class (Group 2) első hajóját 1939. novemberében bocsátotta vízre a Vickers Armstrong, majd 1941. májusában szolgálatba is állt. A T Class (Group 1)-hez képest a legénység létszáma 61 fő lett az addigi 56 fő helyett, és erősebb fegyverzettel látták el.
A csoport hajói: H.M.S. Tempest, H.M.S. Thorn, H.M.S. Thrasher, H.M.S. Traveller, H.M.S. Trooper, H.M.S. Trusty, H.M.S. Turbulent
T Class (Group 3)
Összesen 60 darab T osztályú azaz T betűs névvel elnevezett tengeralattjárót építettek az angolok, 1940 és 1943 között, három csoportban. A csoportok egységei csak kis mértékben tértek el egymástól (a legénység és a torpedővető-csövek száma, hordozott torpedók, ill. a gyártási idejük). Az összes, T osztályú hajó közül 15 pusztult el a harcokban, köztük a HMS Talisman is, amelyik a HMS Torbay tengeralattjáróval együtt a Rommel elleni merényletet megkísérő kommandót szállította.
A T-osztály legnépesebb csoportja a 38 egységből álló T Class (Group 3) első hajóját 1941. decemberében bocsátotta vízre a Vickers Armstrong, majd 1942. szeptemberében már szolgálatba is állították. A T-osztály első két csoportjához képest nem sokat változtattak, a fegyverzetet erősítették tovább (plusz légvédelmi fegyvereket kapott), megnövelték az akkumlátorok teljesítményét (ezáltal kissé nőtt a víz alatti sebesség) ill. más lett a torpedóvető-csövek elosztása.
U Class
A brit U-osztályú, azaz U betűs névvel elnevezett tengeralattjárók egyenes leszármazottjai voltak az I. világháború során alkalmazott H-osztály-nak, amelyet partmenti járőrfeladatokra terveztek. Elsősorban az Északi-tenger és a Földközi-tenger vizein alkalmazták ezeket a tengeralattjárókat. Javított, továbbfejlesztett változata a későbbi "V-osztály" lett.
Az osztály hajóit háromféle változatban (U class1, U class2, U class3) építették meg, kisebb eltérések voltak a torony felépítésében, a fegyverzetben és a torpdó-vetőcsövek elrendezésében. Az osztály különböző változataiból összesen 49 hajó épült 1937-1943 között, amelyek közül 19 pusztult el a harcok folyamán.
V Class
A brit "V-osztály" tengeralattjáróit az a kishatótávolságú "U-osztály"-ból fejlesztették ki, alig változtatva az eredeti külső szerkezeten. Bár megerősítették a hajótestet is, a változtatások elsősorban a meghajtást érintették, megnövelték a beépített motorok teljesítményét, ezáltal megnőtt az egységek sebessége és hatótávolsága.
A Royal Navy részére 34 darab V-osztályú, azaz V betűs névvel elnevezett tengeralattjárót építettek 1943-1944 között, ezek közül egy sem veszett oda a harcokban.