|
|
Post by Michael Wittmann on May 8, 2008 10:14:41 GMT 2
Utazása különösebb esemény nélkül telt. Mikor a gép leszállt és Scharlotte kiszállt a gépből, már várták. Nem kis meglepetéssel vette tudomásul, hogy aki a reptéren várja, az nem más, mint Herr Stutz. Ahogy Stutz megpillantotta a nőt, arca széles mosolyra váltott. "Üdvözlöm Kisasszony. Remélem kellemes útja volt. Megkérem, hogy fáradjon velem. Az embereim állítottak Önnek egy külön sátrat, ahol nyugodtan ellehet. Van további 2 sátrunk: az egyik a beosztottjainak, a másik pedig az irodáját hivatott pótolni. Mint már rájöhetett, én nem maradhatok Önnel, bár minden vágyam..." - mondta és közben a körmét piszkálva undorral nézett körül a terepen. Látszott rajta, hogy nem ezekhez a viszonyokhoz volt szokva. "Most odavezetem a sátrához, majd egy óra múlva találkozik az embereivel. Mind kipróbált, harcedzett katonák. Az akcióhoz szükséges felszerelést mindenképp beszerezzük, ezzel kapcsolatban arra kérem, hogy készítsen egy listát, mire van szüksége. Van kérdése?" - kíváncsi tekintettel nézett Scharlotte-ra....
|
|
|
|
Post by Scharlotte von Schwendner on May 8, 2008 13:06:13 GMT 2
Amint a repülö felszállt a levegöbe Scharlotte az ablakra tapadt. Még sohasem utazott repülögépen. Érdekes volt számára Berlin egyre jobban való kissebbedése, és a város közelében lévö szántóföldek egyenletes elrendezése. Amikor már nagyon magasan voltak ki sem mert nézni az ablakon, mert félt, hogy kiesik rajta. Nem mintha lehetséges lenne.
Inkább gyorsan elövette jegyzeteit és elkezdte átnézni azokat. Valószinüleg elalhatott, mert már csak akkor nyitotta ki szemeit, mikor a gép megrázkódott a földetéréskor. Nem aludt éjjel, mindössze négy órát. Korán kellett kelni, a munka pedig nem fejezödik be elöbb attól, hogy ö elutazik.
Amint leszállt a gépröl megpillantotta a fogadóbizottságot Herr Stutz személyében. Fülig érö szájjal várta be a nöt, mig az odaér. Tisztelgés, miegymás, aztán a tábor felé vezette a nöt. A férfi közli, nem maradhat vele, szép is lenne, ha valaki gardirozná, mondhatom. A terep elképesztöen visszatszitó egy jó környezethez szokott nö számára. Persze, ez Lengyelország.
Katonák és tisztek járnak kelnek a sátrak közt, mind tiszteleg, ha nála magasabb rangú közeledik. Igy kell. Ez a normális. Stutz jelentése, miszerint a maga mellé kapott katonák kipróbált, jó harcosok egy kis szánakozást von maga után.
- Remélem nem arról a jól kiképzett fajtáról beszél, aki egy teljes egészségnek örvendö férfiröl elhitte, hogy fogyatékos! - hangja a szokásos ridegséget tükrözi. Nagy bajban van a Birodalom, ha a hadsereg képzetlen. A következö kérdés, hogy mire van szüksége. Nos, még Berlinben észrevette, hogy a fésüjét otthon hagyta, ezért kénytelen lesz azt kérni, más különösebbképp nem kell neki.
Sátrához érnek, majd ha a tiszt elköszön, Scharlotte is ezt teszi, ha nem, akkor behivja, hogy konzultációt folytassanak a Krakkóban történö eseményekröl és a jelenlegi állásról, valamint, hogy tudnak-e valami újat a lázadás kapcsán.
|
|
|
|
Post by Michael Wittmann on May 8, 2008 13:14:29 GMT 2
Stutz Lotte-t sátrához kisérte, majd tisztelgett. "Kívánom, hogy minél előbb akadályozza meg a lengyel akciót és térjen vissza Berlinbe. Ott is szükség van a kitartó munkájára. Ha nincs más, akkor én.....megyek is. Már vár rám a pilóta." - közölte Stutz.
//Ha be akarod hívni, itt most megteheted.//
|
|
|
|
Post by Scharlotte von Schwendner on May 8, 2008 13:45:18 GMT 2
*Az alezredes már el is köszönne, közli, hogy várja öt a pilóta. Milyen pilóta? Meg egyáltalán hova megy? Egyáltalán hogy kerül ide? Ha itt állomásozik, akkor hova megy? Ha pedig nem, akkor minek jött? Valószinüleg nem erpüli át az ember fél Európát, hogy néhány instrukciót közöljön egy másik tiszttel.* Csakúgy kavarognak a kérdések a fejében. Természetesen, nincs felhatalmazása megkérdezni az öt érdeklö dolgokat, meg persze köze sincs hozzá.
- Herr Stutz, egy pillanatra, kérem bejönne az ún. irodámba? - Kérdi, majd rámutat arra a sátorra, mely a jelenlegi irodáját takarja. Ha a férfi beleegyezik a meghivásba, akkor elindulnak a sátor felé, majd be is lépnek. Már útközben megkéri öt, hogy ismertesse vele a helyzetet, és a jelenlegi állást.
Az "iroda" egy kopott, terepszinü sátorban foglal helyet. Van bent egy asztal székkel, egy kisebb irattartó szekrény meg egy gyertya. Egy nagy, vastag gyertya. Ezt biztos csak a részére helyezték ide, mivel valószinüleg egy normál méretü gyertya elolvadna Scharlotte munkatempója és -ideje mellett. Visszatszitó, hogy nincs áram. Dehát ez Lengyelország. A semmirekellö zsidók országa. Mit vár az ember?
A zsidókkal egyébként semmi gond nem lenne, ha keresztények lennének, szöke haj, kék szem párositással. Mivel ez a legföbb különbség köztük és a németek között, igy nincs mit tenni. Természetesen, attól, ha egy zsidó átkeresztelkedik és szökére festi a haját, még nem illeszkedett be a Birodalomba. *Még azokat a zsidókat sem küldeném Theresiastadtba, akik harcoltak az I. Világháboróban. Gázkamrába az összeset. Az a nekik való. Felmerül a kérdés, hogyan élhet egy jóra való német család nyugodt életet, ha a szomszédsága zsidó? Ez a közjó érdeke!* Gondolja, majd várja, hogy Stutz beavassa a részletekbe.
A hangos zsivalytól, amit odakint az ebédelö katonák csapnak, alig hallja az alezredes szavait, ha mond is valamit. Egy szék van a sátorban, azt kinálja fel a tisztnek, ö a magasabbrangú. Scharlotte majd elötte áll merev, kihúzott háttal, mintha karót nyelt volna, ahogy mindig. Hosszú, szöke haja szoros kontyban összefogva, fején sapka. Ez már megszokott. Azért még az egyenruha rásimul karcsú alakjára, és láthatod, milyen csinos nö az viseletétöl eltekintve.
|
|
|
|
Post by Michael Wittmann on May 8, 2008 14:03:47 GMT 2
Az alezredes belép a sátorba Scharlotte-val. Közli vele az alábbiakat: "A hadtesthez jelenleg kétféle irányból is érkezik ellátmány. Az egyik, északkelet felől, vonattal érkező szállítmány élelmiszert tartalmaz, illetve egészségügyi ellátmányt. A másik, mely vonattal érkezik északnyugati irányból, nos az tartalmazza a hadianyagot: fegyverek, harckocsik, gépjárművek, lőszer, robbanóanyag, stb. Értesülésünk szerint eme szállítmány vonalát próbálják majd elvágni a lengyelek. Az Ön feladata, hogy mindezt embereivel megakadályozza. A támadás feltehetőleg a vasúti sínek megrongálására irányul. Időpontja 1 nap múlva esedékes, a hajnali órákban. A leggyengébb pontja a vasúti síneknek ez itt...." - és a sátorban lévő asztalhoz lép, ahol egy térkép van kiterítve. Rábök az ujjával egy mocsarasabb területre. A sínpár itt egy hídon át fut tovább. A mocsarat erdő veszi körül. "Ha szeretne egy kis terepszemlét tartani, természetesen megteheti." - közli vele. Aztán belekezd Krakkó ostromának részletezésébe. //Lotte! Itt most nem fogom leírni, mert: 1. A sztori szempontjából ényegtelen; 2. Ha érdekel, nézd meg a Krakkó ostroma topikban.// Miután az ales befejezte mondandóját, még annyit tett hozzá: "Szólok az embereinek, hogy 1 óra múlva sorakozzanak az irodasátor előtt. Most, ha megengedi, engem szólít a kötelesség. Sikeres küldetést! Heil Hitler!" - azzal határozott léptekkel elhagyja a sátrat. Scharlotte egyedül marad gondolataival...
|
|
|
|
Post by Michael Wittmann on May 9, 2008 10:47:14 GMT 2
//Amikor az előző reagot írtam, még csak a gyertyás részig jelenítette meg a gépem. Ezért ezt most kitöröltem.//
A kis csoport egyöntetűen rázta meg fejét. Mindenki tisztában volt a paranccsal. Az egyikük megkérdezte: "Milyen felszerelést kapunk és mikor? Mikor és hol fogunk gyülekezni?" - majd ismét vigyázzba vágta magát. "Jelentem, mesterlövészünk csak egy van. Mindannyian ki vagyunk képezve közelharcra, robbanóanyag hatástalanítására is. Ez a levél Önnek szól!" - és átnyújtja a borítékot, melyet ezidáig kezében szorongatott. Lotte átvette, és felnyitotta:
"SZIGORÚAN BIZALMAS....
Scharlotte von Schwendner részére....
A berlini kiképzőközpont 10 katonája:
1 mesterlövész, 2 robbanóanyag hatástalanító-műszerész, 1 csapatorvos, 2 felderítő, 4 gránátos.......mindegyik a legjobb faji minősítést kapta.....mindennemű fegyver használatára tökéletesen kiképezve....stb. stb......
Titkos SS Kiképzőbázis, Berlin.
Tisztelettel.....stb stb. ......."
Lotte elolvasta a levelet, majd a katonákra meredt, akik addig vigyázállásban várták további utasításait.
|
|
|
|
Post by Scharlotte von Schwendner on May 9, 2008 11:44:37 GMT 2
Stutz lelépett, Scharlotte pedig megvette az irányt a hálósátra felé. Bent egy megviselt ágy, kis szekrény és egy gyertya foglalt helyet. Az ágyra helyezte utazótáskáját, kinyitotta azt és a szépen elrendezett ruhákat és egyéb kiegészitöket kivette belöle. A szekrény polcaira katonai besorolással helyezte el holmiját. Itt végzett is.
Az irodasátorban elöveszi ennek az akciónak az iratait és elkezdi átnézni azokat. Félóra múlva, valamivel tisztábban lát, és egy készen áll a tervvel is. Belép egy tiszt, aki jelzi, hogy katonái kint várnak. Behivatja öket az imént érkezövel. Körülbelül egy tucat katona lép be a sátorba, tisztelegnek. Scharlotte is.
- Ki a rangidös? - kérdi a katonákat. Elöre lép egy szökésbarna hajú, köpcös alak. Közli nevét, rangját és hadosztályát, melyben szolgál. - Helyes. - bólint és térképhez hivja azt. - Ennél a pontnál várható a támadás. - és rábök, arra a helyre, ahova Stutz is mutatott.
- Az információkból megtudhatjuk, hogy valószinüleg húsz lázadó érkezik ide. Nyugalom, ök csak lengyelek, nem baj, hogy mi kevesebben vagyunk. - néz a többiekre, majd rangidös beosztottjához fordul ismét.
- A terület mocsaras, tehát valamiféle növények is fellelhetök arrafelé, meg buckák. Azok mögé fogunk elbújni. - újra a figyelö közönségre néz. - Mestrelövészekre van szükségem. - elöre lép egy férfi. - Helyes. - figyelme újra a térképre irányul.
- Ezeken a területeken fogunk várni. - rámutat négy pontra. Egy a hid mellett van lent, a többi a hid tövében szétszórva fent. - A hid alatt a mesterlövész foglal majd helyet. Itt, itt és itt pedig a többiek. Köztük én is. - ekkor mindenkivel szemkontaktust tart. - Nem vesznek észre minket, mert csendben leszünk és nem mozgunk, úgyhogy olyan ne jöjjön akinek szélgörcsei vannak, vagy hasonló.
Már ma este kimegyünk, és ott várjuk be a hajnalt. A vonat, számitásaim szerint öt óra tizenöt perckor halad át ezen a ponton, úgyhogy vacsorázzanak be jól, mert a támadás végéig sehova nem mennek.
A hadmüvelet rövid ismertetése: A lengyelek valószinüleg valamiféle harci gépjármüvel érkeznek, amit vélhetöleg hallani fogunk. Én azért kinézem belölük, hogy futva jönnek a kaszárnyából, hogy ne hallja öket senki. Ezért leszünk mi éberek. Az elsö dolgunk, ahogy a hidhoz értünk megnézni, helyeztek-e már robbanószerkezetet a sinekre. Mivel a terület jól átlátható, ezért nem hiszem, hogy már ott táboroznak, ha mégis, akkor könnyebb dolgunk lesz, természetesen.
Ahogy megjelennek a hidon, vagy a közelében, a mesterlövész kilövi öket, akik meg életben maradnak, azokat pedig mi. Ez nem kiképzés. Összesen egy túszt kell ejtenünk, lehetöleg egy tisztet. A többit szabadon lelöhetik. Nincs szüksége a tábornak mégtöbb éhes szájra.
A túsz kihallgatásra kerül, remélem általam.
Van kérdés? - fordul most ismét a beosztottak felé.
|
|
|
|
Post by Michael Wittmann on May 9, 2008 11:56:33 GMT 2
//Lotte! Vedd úgy, mintha az előző reagom lenne a mostani  // |
|
|
|
Post by Winston Churchill on May 9, 2008 15:52:02 GMT 2
MODERÁLÁS!
Scharlotte von Schwendner! A karaktered egyszerre van jelen itt és Berlinben. Nyilván belátod, hogy ez fizikai képtelenség lenne, ezért szeretné, ha az itteni kalandod jegelnéd, amíg a Hanssal folytatott vacsora véget nem ér.
A jövõben ne forduljon elõ, hogy egyszerre két helyen játszol...
Köszönöm!
|
|
|
|
Post by Scharlotte von Schwendner on May 9, 2008 16:31:47 GMT 2
//Wittmann, nem veszem sehogy se! Eröltesd meg magad és irj pár sort, amiben közlöd, hogy van vagy nincs kérdésük. Aztán háborúba megyünk.//
|
|
|
|
Post by Michael Wittmann on May 9, 2008 21:18:11 GMT 2
//Scharlotte! Feljebb olvastam egy MODERÁLÁST Churchilltől. Ezennel ezt a kalandot jegeltem, amíg a másik kalandod véget nem ér. Remélem, hamarosan találkozunk ismét itt. Addig is jó játékot!//
|
|
