München főtere (Stefan Shröll)

[Michael Wittmann]

Mikor megérkeztek, Stef kiszállt az autóból és kinyújtóztatta elgémberedett végtagjait. Nem kevés autóút volt a hátuk mögött. "Herr Shröll, sajnos most itt kell hagynunk, mivel nekem vissza kell mennem Berlinbe. Fél órán belül Önért fog jönni egy összekötőnk civilben. Ne keltsen feltűnést, ha megszólítják, ez az akció szigorúan titkos, lehet, hogy végig figyelni fogja valaki. Csak az összekötő tudja, hol van a kiképzőtábor. Sajnos én nem tudom, hogy néz ki ez a személy, éppen ezért ne kérdezzen többet." - közölte Müller és azzal beszállt a BMW-be. 1 perc múlva már sehol sem voltak. Stef egyedül maradt. Leült egy padra és várt. Újonnan csomagolt ruhái egy bőröndben voltak a pad mellett. Már az autóban ellenőrizte őket, mind rendben volt. Cirka fél órán belül egy szürke ballonkabátot és szürke karimás kalapot viselő férfi ült le mellé. Megszólította. "Ön az, Herr Shröll?" Stef gyanakodva nézett a férfira. "Mit akar tőlem? Akár lehetek az is." - válaszolta Stef. "Azonnal velem kell jönnie." - közölte a férfi és elindult a tér távolabbi pontja felé......

[Stefan Shröll]

//Ez nem lett a leghosszabb //

Stef elkezdte követni a szürke kabátos ránézésre úriembert. A kabátos ember iszonyat gyorsan „vágtázott”.
- Chh. Ilyet. Odajött hozzám és még megy ilyen gyorsan mintha félne tőlem. Bár ebbe lehet, hogy igazam van. Stef lassan beérte a kabátos embert mikor melléért elkezdett dünnyögni valamit de Stef nem értett belőle semmit és inkább nem kérdezett vissza.

[Michael Wittmann]

Stefan alig bírta követni a férfit. Ahogy kiértek a belvárosból már eltelt legalább 45 perc. Stef egyre idegesebb volt, ahogy a férfi egyre gyanúsabb sikátorokon át vezette. Az egyik ilyen kis szűk utcában a férfi hirtelen eltűnt. "Hová lett?" - gondolta Stef. "Az előbb még itt volt előtte, aztán, mintha a föld nyelte volna.....affene...!" - járt az agya, de hirtelen valaki hátulról fejbe verte. A földre esett, de nem vesztette el eszméletét. Támadója viszont ezt akarta. Stef eljátszotta, hogy elájult, de szemét résnyire nyitva hagyta. 3, civilbe öltözött alak magasodott felette. Beszélgettek. "Mi legyen vele? Tomasz, vedd el a parancsot! Lukasz, kutasd át a bőröndöt! Siessetek!" - mondta az egyikük. Azzal kivették a zsebéből a parancsot és azt a pisztolyt, amit a kissráctól zsákmányolt. Nem számítottak viszont Stef legjobb barátjára, a LUGERre...

[Stefan Shröll]

Stef még mindig nem kelt fel megvárta a lehető legjobb pillanatot.
„Még várj, még mindig várj és….”-mondogatta magába- Mikor az egyik fickó visszafordult hirtelen elszállt minden gondolat a fejéből. Majd óvatosan a Lugeréhez nyúlt. Stef több éves kiképző tiszt tudással a fejében mit sem ért ezen a helyen. Ő nem az utcai banditákra szakosodott az a rendőrség dolga. Úgyhogy Stef felugrott és elkiáltotta magát.
- DOBJA EL A FEGYVERT! –a fickó akinél a fegyver volt ijedtében elsütötte a fegyvert. Stef hirtelen nem tudta, hogy ki lőtt. „Talán Stef lőtt úgy, hogy nem vette volna észre, vagy a fegyveres férfi lőtt” Stef még egyszer szólt.
- HA NEM HAJLANDÓ ELDOBNI SEGÍTEK MAGÁNAK! –Stef még mindig ordibál- azzal a férfi kezét célba vette.

[Michael Wittmann]

Stefan most kezdett csak rájönni, ki lőtt: az egyik támadója, aki annyira megijedt, hogy elsült a kezében a fegyver, épp takarásban állt a társa mögött. Ahogy elsült a kezében a pisztoly, azzal a lendülettel hátulról derékon lőtte társát. A férfi mint a colostok, úgy esett össze, hörgött még egy párat, aztán végleg kiszállt belőle a szusz. "Amatőrök." - gondolta Stef és hirtelen két gyorsat tüzelt. Egyiket a fegyvere férfi kezére, amitől a fegyver leesett a földre; a másikat a mellette álló társára, aki épp menekülőre fogta volna a dolgot. Több kenyeret ez sem eszik, azonnal meghalt. Stef a vinnyogó, kezét szorongató támadója fölé magasodott, és megszorította vértől csatakos sebét a kezén: "Kik vagytok és mit akartok?" - kérdezte. A másik a fájdalomtól ordított, s mikor Stef elengedte a kezét, hirtelen egy kést húzott elő a kabátja ujjából és elvágta vele a saját torkát. Vér buggyant ki a szájából, de ennyit még tudott mondani: "Meg.....fffog...... dögleni minden........náci kutyaaaaah...!!!" - Többet nem szólt, elterült a macskakövön. Shröll ezen annyira meglepődött, hogy 1 percig csak lemerevedve állt a hullák fölött. Csak ez után eszmélt, mégis csak meg kéne tudnia, kik ezek a kutyák. Átkutatta a zsebeket. Az egyik hulla zsebében egy sürgönyt talált. "Célszemély Münchenben a főtéren..........azonnal likvidálni.......nem élheti túl.......információkat szerezni.........továbbítani Varsóba X-nek.....vége." - Stef ezen elszörnyülködött, de nem sokáig volt ideje gondolkodni, mivel az utca vége felől rohanó lépteket hallott. 2 SS-egyenruhába öltözött sorkatona jelent meg előtte kivont pisztollyal és a hullákra meredtek, majd - zavarukban - egy Heil Hitlerrel köszöntötték Stefet. "Üdvözöljük Münchenben, uram. Le sem tagadhatná, hogy Ön a kiképző. Most el fogjuk vezetni a bázisra. Kérem, kövessen." - azzal sarkon fordult és megindultak az utcán.
München külvárosában állt egy valaha gépgyár, hozzá tartozó hatalmas területtel, mely München határain kívül is folytatódott. Most, mint szigorúan titkos kiképzőbázisként üzemelt. A látszatot fenntartva egy csarnokban folyt még a kitermelés, a lakosságot megtévesztvén. Stef egy berendezett kaszárnyában találta magát, egy iroda előtt, melyre feketével csak ennyi volt írva: "SS - PRIVATE". Stef belépett rajta. A látvány önmagáért beszélt. Mintha belépett volna álmai irodájába. Bőrkanapé, hatalmas, tölgyfából kifaragott íróasztal állólámpával, a falon a Führer képe lógott, a sarokban szobanövények a másikban egy nagy terepasztal, perzsa szőnyeg. "Ez igen, én is valami hasonló mögé képzelem magam." - ismerte el a látványt. Az íróasztal mögött egy bőrszéken egy nagy darab (kb. 120 kg), zvikkeres, tarkopaszra borotvált alezredes ült, épp konyakot töltött magába. "Üdvözlöm, Herr Shröll! Karl Steiner alezredes vagyok. Ne kérdezze, honnan, mert ezt nem fogom elárulni. Foglaljon helyet. Látom, kicsit ideges. Nyugodjon meg, mostantól minden kérdésére szívesen válaszolok." - üdvözölte és hellyel kínálta. Stef leült és elkezdett kérdezni.....

//Stef! Most itt teheted fel a kérdéseidet, most fogsz megtudni mindent, ne hagyj ki semmit!//

[Stefan Shröll]

Stef leült megnyugodott és szépen feldolgozta az imént történteket. Stef körülnézett és az első kérdése az volt, hogy:
- Kérhetek egy kis konyakot? Majd Stef odanyújt az alezredes elé egy kis feles poharat.
- Kb. mennyi ideig kell itt lennem? – Az itt levő újoncok között hány éves a legfiatalabb? Ha az itt levők közül egy ember megsérül meddig lábadozhat, vagy rögtön kicsapják? Német fiatalokkal lesz dolgom? Majd Stef feláll és ismét körülnéz, megnézi a Hitler képet is milyen hűen ábrázolták a Führert. Ja és a két legfontosabbat is felejtettem. Tudnak ezek egyáltalán lőni? És mikor kezdjek?

[Michael Wittmann]

"Nos, Herr Shröll," - kezdett bele a mondandójába az alezredes - " az a helyzet, hogy - mint tudja már megindult a támadásunk Lengyelország ellen, jelenleg éppen Krakkót ostromoljuk, de hamarosan el kell jutnunk Varsóig. Pillanatnyilag nem vagyunk teljesen tisztában azzal, mekkora ellenállásra kell számítsunk. Tudjuk, hogy Varsó közelében a polákok egy eleddig titkos reptéren úgy 100 vadászgépet telepítettek. Nem szeretnénk, ha ezek a gépek megritkítanák a sorainkat, melyeket Varsó ellen vezetünk. Viszont, ha ez kiderül, a német hadtest harci kedve alább hagy. Már így is éppen elég gondot okoztak a polákok kis partizán akciói és a falukban lévő.....hm.......parasztok ellenállása. Szeretnénk, ha ez a csata zökkenőmenetesen telne, ezért a Führer elsődleges parancsa, hogy állítsunk fel egy különleges csoportot és iktassuk ki ezeket a gépeket. A feladatra 25 embert rendeltünk ide, ezeknek kell kiképzést adnia. Már tudják, mire vállalkoztak, s azt is, ha valaki a kiképzés alatt megsérül, ne adj isten elbukik, azt azonnal hadbíróság elé állítjuk és még aznap kivégezzük. Önön múlik az akció sikere, mivel maga fogja őket kiképezni, sőt............hm..........el is kiséri őket. Kell egy tapasztalt vén róka is a sok újonc közé. Erre Ön a legalkalmasabb. Az újoncok mind első osztályú faji minősítést kaptak, echte árja mindegyik. Sajnálatos módon - mint azt már Ön is tapasztalhatta, a lengyel titkosszolgálat emberei még ide, Münchenbe is követték. Igaz, kiiktatta mindet, de az ördög nem alszik, ugye..." - fejezte be mondandóját az ales. Töltött mindkettőjüknek 1-1 italt, aztán újra megszólalt. "Látom, a történtek kicsit megrázták, tele lehet a feje sok új információval. Ma már nem, de holnap reggel mindenképp elkezdheti a kiképzést. 6 hete van rá. Az emberekkel még ma találkozhat, ha akar. Van még kérdése?" - kíváncsian meredt Stefre.....

[Stefan Shröll]

- Nos mélyen tisztelt alezredes úr! Nekem nincs több kérdésem. Én nagyon örülök, hogy Rám gondoltak, hogy kiképezzem ezeket az ifjakat. –mondta Stef- És igaza van minden útra kell egy vén róka. És a 6 héttel sincs semmi bajom ez számomra luxus. Úgyhogy szeretném megnézni ezeket az ifjakat. És ha lehet egyesével szeretném őket megnézni, hogy megtudjam nézni milyen posztra tegyem őket.

[Michael Wittmann]

A következő fél óra azzal telt, hogy Stef kipakolt a szállásán, majd kiment az udvarra kicsit levegőzni. Ekkor vette észre, hogy egy kisebb egység tér vissza futva a gyakorló térre. Mindegyik fekete gyakorlónadrágot, fekete surranót és fekete atlétatrikót viselt. Mind fiatal volt, átlagéletkoruk kb. 20-22 év. Amint meglátták Stefet, egysoros vonalban felsorakozta előtte és vigyázállásban várták az eligazítást. Egyikük kilépett a sorból, már lendült is a karja a levegőbe és élesen, keményen megszólalt: "Heil Hitler! Alakzaaaat, vigyázzzz! Shröll zászlós úrnak jelentem, a speciális egység felsorakozott és a parancsaira vár!!!" - aztán visszalépett a sorba. Az újoncok csendben, fegyelmezetten várták Shröll parancsait.....

[Stefan Shröll]

Stefan mikor az egyik újonc köszönt haptákba vágta magát és az égnek szegezte a karját majd elkiáltotta magát.
- Heil Hitler! Rendben ügyesek vagytok fiúk. –dicsérte az újoncokat- Pihenj! -Szólt rájuk Stef- Majd mindenkihez odament.
- Jó katonák lesztek! –mondta Stef a dicsérõ szavakat- De elõtte át kell esnetek egy igen rövid ám de nehéz kiképzésen. Fiúk megtudjátok mondani, hogy merre van innen a legközelebbi erdõ. Stefanon már látszott, hogy egy kis terepfutással fognak kezdeni.

[Michael Wittmann]

Az újoncok a terep legtábolabbi pontjához vezettél Stefet, ahol az erdő kezdődött. Először csak sík terepen ritka és csalitos, majd dombos és egyre sűrűbb erdőség következett. Mire idáig kiértek, már-már beesteledett, de ez a katonákat nem zavarta. Stef megkezdte a kiképzést. Minden újonc tisztában volt vele, ha itt elbukik, az könnyen az életükbe kerülhet. Nem törődtek vele, hiszen egytől-egyig hithű német volt, a Birodalom felemelkedése érdekében bármire képesek. Ez megkétszerezte erejüket. Stef pontosan ilyen katonákra számított.
Az erdő szélén álltak és várták Stef utasításait...

//Itt próbáld kicsit hosszabbra venni a sztorit, öleljen fel 2-3 napot is. Kösz!//

[Stefan Shröll]

A fiúk Stefre figyeltek majd Stef intett a kezével és elindult a menet. Stef ment a sor elején a többiek pedig utána. Stef mögött futott Glöss aki egy igen harcedzett fiú volt és elszánt. Glöss mögött futott egy igen fura alak magát csak vörös keresztnek hívta egyébként õ volt a csapat orvosa. És a többiek. Stef igen gyors tempót diktált. Egy 1 km futás után Stef kicsit vissza vett a tempóból és hagyja, hogy Glöss mellé érjen.
- Glöss vezesd te a sort! Adta ki a parancsot Stef.
- Rendben Uram! Válaszolt tisztesség tudóan Glöss.
Majd Stef kicsit lelassít és mindenki végig kérdez, hogy bírják-e még. Mindenkitõl egyértelmû igen jött. Majd mikor elérte az utolsó embert oda ordított Glössnek Stef, hogy fusson egyenest a hegynek. Stefan a sor végén futott majd egy szempillantás alatt Glöss elõtt termett. Glöss átengedte Stefet a sor vezetésére. Stefék felértek a hegytetõre, majd onnan vissza futottak a táborba. Körû-belül este 10-re értek vissza. Stef összehívta a csapatot a gyakorló tér közepére. És elmondta, hogy mik fognak történni a elkövetkezõ hetekbe.
- Figyelem fiúk! –szólt Stef- Ha ilyen jól fog menni a következõ 6 hét biztos, hogy mi leszünk a kiképzõtábor legjobbjai. A lényeg a következõ 2 hétben mindenféle erõnléti felkészítés lesz. Azután 2 héten keresztül lõni fogunk. És megtanuljuk a közelharcot. Azutáni 2 héten szellemi gyakorlatok lesznek. Na fiúk mennyetek el aludni és holnap találkozunk. Stef a többiekkel elment lezuhanyozni és aludni. Majd másnap 6:00-kor keltek. Stefék most nem az erdõben futottak hanem felmérték ki mit bír.
- Fiúk figyeljetek elsõször 200 fekvõtámaszt kell megcsinálnunk. –adta ki a parancsot Stef- Majd nekiláttak a 200 fekvõtámasznak. Stefék úgy a 150-nél jártak mikor Stef bíztató szavakat kiabált.
- Bírjuk fiúk bírjuk! Nem adjuk fel! A BIRODALOMÉRT!!!
Majd Stef mintha varázsolt volna mert minden újonc erõre kapott és a következõ 50 már úgy ment mint a karikacsapás. Stef utána egy kis pihenõt adott a fiúknak. Majd 200 fekvõtámasz jött de ez Steféken még mindig nem fogott ki, bár igaz ez nehezebben ment mint a fekvõtámasz. Úgy 10 perc múlva végeztek mindennel. És most jött csak a neheze. Elfáradtan teljes menetfelszerelésben kellett átcsónakázni a túlpartra egy gumicsónakkal. A folyópartra kimentek Stefék felfújták a csónakokat és beletették a vízbe egyesével beszálltak mind a 2 csónakra. És Stef az elsõ csónakból vezényelt. Akkor volt a sodrás, hogy alig lehetett bennmaradni a csónakba.
- Húúúzd meg! Húúúzd meg! –kiabált Stef- Stefék átértek a part túloldalára. Mindenki úgy el volt fáradva még maga Stef is, hogy lábukat nem tudták mozgatni. Stef mikor rálépett a partra egybõl azt mondta, hogy 20 perc szünet. Majd miután letelt a 20 perc vissza fordultak és újra vízre szálltak. Stefék ismét küzdöttek a víz sodrásával. Most kicsivel gyorsabban ment a folyón az átkelés. Stefék az ebédre pont visszaértek. Mindenkit figyelmeztetett Stef, hogy ne egyenek túl sokat mert délután egy kis 4 órás kocogás lesz az erdõben. A 26 fõs brigád az ebéddel miután végzett ismét kimentek a gyakorlótérre és elkezdõdött a 4 órás kocogás. Ez zökkenõ mentesen ment. Mikor Stefék vissza értek mindenkit hamar elküldött aludni, hogy holnap különleges nap lesz. Tényleg különleges volt. Hajnal 2-kor keltek és ismét teljes menetfelszerelésben menetgyakorlatoztak az erdõben.
//Remélem elég//

[Michael Wittmann]

//Igaz, én nem írtam bele a folyót a sztoriba, de így sem lesz rossz....!//

Stefan az embereit napról-napra keményebben edzette. Tudta, a háború nem "kislányoknak" való. Az emberei minden nap fizikai teljesítésük csúcsán voltak, Stef tudta, hogy kell ezt kihozni belőlük. Az egyik nap hajnalán a kis csapat éppen az erdőben teljesítette a bemelegítő futást, nem is sejtették, hogy a távolból valaki figyeli őket. Az erdőtől 400 méterre egy domb tetején állt egy alak, messzelátót szorítva a szeméhez. Szürke ballonkabátot és szürke karimás kalapot viselt. "Ez igen. Nem gondoltam volna, hogy ez az alak megússza. 3 emberemet már jégre tett, de engem nem fog. Gyertek csak Lengyelországba, náci kutyák. Majd ott meglátjuk, ki is az erősebb..." - gondolta. Azzal levette a messzelátót a szeméről és eltűnt a messzeségben.
Elérkezett a kiképzés második fázisa. Stefan most fogja eldönteni, melyik embere a legalkalmasabb a mesterlövész posztra....

//Fejtsd ki ezt a fázist, Stefan.//

[Stefan Shröll]

- VÍÍÍÍÍÍÍÍGYÁZ! –ordított Stef. A csapat igen fürgén felsorakozott.- Szobaellenõrzés! Szekrényeket kinyitni! Minden szekrénybõl kipakolni!
-Ez a szobaellenõrzés eltartott egy 10-15 percig.– Szép fiúk! Minden renden! 5 perc múlva találkozunk a lõtéren. Stef már kint volt mikor még a csapat a faházakból jött ki. A csapat szép lassan felsorakozott.
- Ma megismerkedünk a Walther P-38-assal. Ez a német hadsereg rendszeresített oldalfegyvere. Igaz nekem Lugerem van. Elõször mindenki vegyen el az asztalról egy Walthert. A fiúk egyesével elvették a pisztolyokat és betárazták.
- A feladat az, hogy idõre próbáljatok minél több tányért, poharat szétlõni. Sorakozzatok fel a vonalra. Célra tarcs! TÛÛÛÛZ! A csapat amint Stef kimondta a parancsszót már lõtt is.
- Tüzet szüntess! –adta a parancsot Stef- Szépvolt fiúk! Szépvolt! Fáradjatok át a másik oldalra! Most egyesével kell lõnötök. Mindenki 1 percet kap a lövésre. Ki lesz az elsõ?
- Én! Szólalt meg a tömegbõl valaki.
- Rendben gyere csak. Ahogy mutattam. ÉÉÉÉÉÉS TÛÛÛÛÛZ! –a fiú nagyon pontosan és gyorsan lõtt, a tárazás is hamar megvolt. Tüzet szüntess! Mi a neved fiam?
- Ulmann Rötz uram. Rendben Ulmann rád figyelni fogok majd mikor lement mind a 25 ember Stef csak ennyit mondott takarodó. Ulmann te gyere velem! Stef elment Ulmannal a tábor egyik legtávolabbi pontjára.
- Ulmann te lõttél a legjobban, ha akarod te lehetsz a mesterlövész, de ez csak holnap dõl el végleg holnap ha ugyan ilyen pontosan, fogsz lõni kinevezlek mesterlövésznek. És most te is menny pihenni, holnap nehéz nap lesz. Azzal Stef és Ulmann elmentek a pihenõhelyükre Stef felment a szálláshelyére leoltotta a villanyt és lefeküdt aludni.

[Michael Wittmann]

Másnap hűvös hajnalra virradt a nap. Stefan úgy gondolta, nem kell az időjárással törődni, hiszen a fronton sem kérdezi meg az ellenség, mikor legyen a csata. A napi lőgyakorlatot a szokásos reggeli futás előzte meg. A kis csapat megindult, a szántóföldön és hamarosan elérte a csalitos területet, ahol már rendes ösvény volt kitaposva a sok futás miatt. Oszlopban haladtak, amikor hirtelen lövés dördült valahonnan, majd aztán közvetlenül utána még egy A menetoszlop elején és a végén haladó újonc hirtelen a torkához kapott és összeesett. Kisebb agonizálás után meg is haltak. "Hasraaaaaa!!!!!!!!" - üvöltötte Stef. "Fedezékbeeeeee!!!!!" - kiabálta, miközben gyorsan egy bokor aljába ugrott. Mindenki hasra vágódva keresett fedezéket. A harmadik és negyedik lövés is szinte egyszerre érkezett, további két újonc azonnali halálát okozva ezzel. "Az istenfáját....! Biztos, hogy 2 lövész van! Mindenki maradjon a helyén! Semmi mozgást!" - adta ki az utasításokat Stef, és közben járt az agya veszettül. "Tudták, hogy futás közben fegyvertelenek vagyunk, ezekl figyeltek minket. Tudták, merre fogunk jönni. Hol a viharban lehet az őrség???" - gondolkodott Stefan. Akkor még nem sejtette, hogy a kirendelt 5 őr, akik arra voltak rendelve, hogy az egység zavartalanul gyakorlatozhasson, már régen az örök vadászmezőkön jártak. Mindnek át volt vágva a torka. "Most ebből hogy mászunk ki, gondolkodj Stef, törd az agyad.....!"

//Ezúton kérlek, hogy ezen túl a helyesírásra szánj kicsit több időt!!! Továbbá ha ebből kimászol, és az egységed nem veszít további tagokat, megérett a feladatra, a kiképzés további fázisait nagy vonalakban fogom leírni, mert úgy gondolom, kicsit elhúzódik. Azonban előbb mássz ki a szituból!!! //

[Stefan Shröll]

// Én word be írok és mégis, nem tom mi van vele//

Stef csak nézett és járt az agya. Majd egyszer valami az eszébe jutott és ezt a harcmezőn tanulta a „nagyoktól”.
- Figyeljetek fiúk mindenki a helyén marad! –suttogott Stef- Én kikúszok a bokor mögül és megnézem, hogy honnan jön a torkolat tűz. Stefan úgy is tett ahogy azt eltervezte. Kikúszott és felállt majd odébb ugrott.
- Jól van fiam! Most megállj! Stefan visszakúszott a bokor mögé.
- Felcser. Gyere ide. Te vagy a leggyorsabban futó ember! Most fuss vissza a bázisra és hozz ide egy puskát. Timeg fiúk rúgjátok a földet ahogy csak tudjátok így fogjuk eltakarni a dokit. Stefan mikor megadta a vezényszót a csapat elkezdte rúgni a földet akkora por kerekedett, hogy még Stefék is alig láttak
– Rendben doki fuss! A felcser olyan gyorsan futott ahogy csak tudott. Mikor átért a doki a fás részre Stefan csak így szólt.
- Ügyes fiú! Eltelt egy jó 15 perc mikor Stef észre vette, hogy a doki vissza fele fut.
- Rúgjátok a port! Rúgjátok! -Üvöltözött Stef- A doki vissza ért a bokor mögé.
- Ulmann gyere ide! –Szólt Stef izgatottan-
- Parancs uram! Itt a puska fogd meg! Most rajtad a sor. Az egyik ember a bal felső bokorban van. Lődd ki! –Bíztatta Stef- Ulmann kikúszott és egyszer csak ez hallatszott tőle „Mi atyánk ki vagy a mennyekben szenteltesd meg a földet add, hogy megmentsem a barátaimat. Bumm…!
- Gyere vissza Ulmann. Ulmann visszakúszott és Steftől kapta a dicsérő szavakat.
- Várj Ulmann megint kimegyek megint. Stefan ismét úgy cselekedett ahogy az elöbb.
- Ulmann a másik lövész ott van a jobb felső fa lombjai között. Ulmann ismét kikúszott és megint az úristenhez fohászkodott. Bumm…! A másik lövész is ki van lőve.
– Ulmann gyere vissza. Ulmann már vérző lábbal jött vissza! Sikerült?
- Igen uram.
- Rendben vissza a bázisra a hallottakat és a két lövészt hozzátok magatokkal. Azzal Stef és a csapat vissza tért a bázisra.

[Michael Wittmann]

//Nem is rossz!!! Alakul!//

Stefék a bázison halálos csendben tették a dolgukat. Rövid szertartás kíséretében eltemették társaikat, majd a két mesterlövészt vették szemügyre. Elhűlve vették tudomásul, hogy a lövészek fegyvere orosz gyártmányú mesterlövész puska volt. "Ezek tuti, hogy lengyelek!" - lepődött meg Stefan, és elmesélte a katonáknak az eddigi eseményeket. Azok elhűlve vették tudomásul a történteket. "Emberek. Ezek tudják, hogy menni fogunk. Beszélnem kell az alezredessel, lehet, hogy lefújják az akciót." - azzal bement az aleshez. Az magából kikelve ecsetelte, hogy semmi esetre sem fújják le az akciót, felejtsék el a történteket. Stefan tudomásul vette, és a kiképzés folytatódott...
A 6 hét letelte után elérkezett az indulás hajnala. Mindenki izgatottan várta a parancskiosztást. "Emberek! Mindenki civil ruhában, hamis papírokkal fog utazni. A cél Varsó külterületének egy eldugott reptere. Találkozási pont 12 km-rel arrébb az erdőben (mutatta a térképen Stef). Mindenki külön utazik, együtt semmiképpen ne lássak senkit, csak a találkozási ponton! A hadianyag, ami az akcióhoz szükséges, már ott fog várni minket! Fél óra múlva indulhatnak!" - azzal eltette a térképet és visszavonult a szállására.....

[Stefan Shröll]

//Bocs több nem jutott az eszembe //

Stefan hasznosan töltötte el azt a kis időt. Már a pakolással is kész volt és már csak a ruhát vette fel. Egy barna kalap egy fekete ballonkabát és szürke nadrág cipőnek pedig egy fekete lakkcipő. Majd elindult a szállásról egy cigivel a szájában. Mikor kiért megállt várt egy 5 percet és elnyomta a cigit majd útnak indult.

[Michael Wittmann]

//Herr Shröll! Újabb helyszín várja, Varsó határa címmel! Keresse meg kérem!//