Stefan Shröll szolgálati lakása

[Michael Wittmann]

Stefan egy nehéz nap utáni megérdemelt pihenését töltötte, bár rosszul aludt. Megint az a visszatérő álom gyötörte: az orosz front, a hadifogolytábor, az embertelen bánásmód, a szökése, 2 társának halála. Mindez összegyúrva egyetlen undorító masszában. Nem volt kellemes, de nem tudott tenni ellene. Hajnal 3 körül dörömböltek az ajtaján. Reflexszerűen a Lugeréhez kapott, mely mindig oda volt készítve az éjjeli szekrényére, a biztonság kedvéért. Végtére is háború van...Kipattant az ágyból, Lugerével nesztelenül odaosont az ajtóhoz és mögé állt. "A Führer nevében! Kinyitni!" - hallatszott odakintről. "Ezt nem veszem be." - gondolta és nem nyitott ajtót. Fél perc múlva az ajtó zárja megreccsent és hatalmas dübörgéssel kinyílt az ajtó. Egy SS. katona szint beesett rajta. Stef azzal a lendülettel elkapta az egyik karját és szabályos kiképzői tapasztalattal hátracsavarta és a földre vitte a betolakodót. A katona köpni-nyelni nem tudott a meglepettségtől. "Ezt nevezem! Így csinálja egy profi!" - szólalt meg a háta mögül valaki. Stef hirtelen megfordult és már lőni készült, mikor felismerte, hogy egy náci százados áll mögötte. Leengedte a fegyvert és felháborodtan kérdezte: "Mit akarnak tőlem?" "Nyugalom zászlós. Müller százados vagyok. Új feladat vár Önre. Azonnal Münchenbe kell autóznia. Van ott egy kis feladat magának. Speciális kiképzést kell adjon 20 újoncnak. Szigorúan bizalmas és kényes ügy, a Führer személyes parancsára." - azzal egy lepecsételt borítékot nyújtott át Stefnek. "Leszállna a hadapródom hátáról?" - kérdezte Müller. Erre Stef felállt és lenézően méregette a felkászálódó németet. "Biztos nem én képeztem ki." - az epés megjegyzés hallatán a hadapród elvörösödve sütötte le a szemét. "Öt percet kap a bepakolásra. A BMW lent várja. Az úton készüljön fel mindenre. Minden percben legyen éber." "Miért? Mit akar ez jelenteni?" - kérdezte gyanakodva Stef. "Többet nem mondhatok. Jobb, ha nem tud semmit. Hans! Indulás!" - azzl Müller és segédje eltűnt a sötétben.....

[Stefan Shröll]

Stefan -miután a százados mind ezt elmondta- úgy pakolt és öltözött mint még soha senki.
- Ezeknek is most kellett bejönni – dünnyögött Stef- nem lehet egyszer az életbe békén hagyni. „ A Führer nevében” ilyet én is tudok mondani. Chhh.
Stefan már éppen a tányérsapkáját nyomta a fejébe mikor meg akadt a szeme a Lugerén.
- Vigyem vagy ne vigyem. Áhh viszem megtanítom ezeket a porbafingókat lõni.
Azzal a lendülettel ahogy elrakta a pisztolytáskájába a Lugert már kinn is volt az ajtón. Stef bezárta az ajtót és ment a kocsihoz. Egy BMW volt a csomagtartóba berakta a táskát és beszállt a kocsi ajtaján.

[Michael Wittmann]

A tágas BMW ajtaját a sofőr vigyázzállásban tárta szélesre. "Heil Hitler!" - köszöntötte Stefet a sofőr. "Heil!" - válaszolta kurtán Stef és beszállt a hátsó ülésre. A szolgálati autó megindult a hajnali ködben. Stef a lepecsételt borítékot bontotta fel. "Szigorúan titkos......azonnali hatállyal Münchenbe vezényeljük..........bizalmas......ne bízzon meg senkiben.....Hm. Ez nekem nem tetszik. Mit jelentsen ez?" - gondolta, és belső zsebébe tette az iratot. Az autó éppen kiért Berlinből és rágördült a München felé vezető útra. Stef észrevette, hogy a sofőr a belső visszapillantó tükörből Őt vizslatja. "Mi a neve, fiam?" - kérdezte Stef. "Sepp Konyiecki, uram." - válaszolta a sofőr. "Ez nem német vezetéknév. Honnan származik?" "Badenkirchenből. Örökbe fogadtak, uram. Már itt nőttem fel. Münchenben ki kell tennem Önt a főtéren. Már várni fogják, uram. Addig is kellemes utat kívánok. Ha megenged egy személyes megjegyzést.......próbáljon aludni, ha megengedi, nem néz ki valami jól." - azzal visszatért a vezetéshez. "Szemtelen taknyos. Hogy jön ehhez ez a........várjunk csak egy kicsit......örökbe fogadták? Jó lesz vigyáznom..." - gondolta Stef és az álom utolsó gondolata is elszállt az agyából. 2 órai autóút után Stefet szólította a természet. "Álljunk meg egy alkalmas helyen, könnyítek magamon!" "Rendben uram." Az autó egy kis falu határában megállt. Stef kiszállt a járműből a paranccsal, Lugerével és tartalék táraival a belső zsebében. Behúzódott egy bokor mögé és végezte a dolgát. "Nem kellett volna meginnom azt a kávét. Mindig wc-znem kell tőle." - gondolta. Ebben a pillanatban az autó hangos csikorgással megiramodott és már hetedhét határon túl járt, mire Stef eszmélni tudott volna. "Aaaaaaztazannnnnyááát......!!!!!" - káromkodott egy hatalmasat Stef. Nem maradt nála egyéb, mint a parancs, a Luger, 3 tartalék tár, meg némi készpénz....Szétnézett. Meglátta a kis falu szélső házait, a reggeli napsütés megvilágította a házak hófehérre festett falait....

[Stefan Shröll]

- Azt a hétszázát bűzlik nekem ez a Sepp Konyiecki mondjuk bűzlik ez a Müller is. Áhh ha megtalálom azonnal főbe lövöm ezt a fiút.
Azzal Stef gondolt egyet és elindult a falu felé az első házba amit meglátott bekopogott.
- Jó napot!- mondja Stef- megtudná mondani nekem, hogy milyen messze van innen München?
- Tiszteletem!- felelt az ember aki ránézésre igen életerős fiatal volt- Nem sajnos!
- Te fiú nem gondoltál még arra, hogy beállj katonának? Mert én ilyen erős fiatalokat keresek! Jó katona válna belőled, talán szolgálhatnál mellettem és elsajátíthatnál mindent, fizetést is kapnál. -Hosszas csönd után Stef megint megszólal- Gyere el ifjú nem lesz semmi bajod rendben.

[Michael Wittmann]

//Stefan. Ezúton kérlek, hogy a feladatra koncentrálj. Ha valami személyes megjegyzésed volna, akkor azt ilyen formában kell megtenned, kettős perjel között. Köcce.//

Stef nem értette, miért vágódik be az arca előtt az ajtó. "Miféle népek vannak???" - gondolta és megindult a falu központja felé. A gyomra korgott az éhségtől, nomeg jól esne egy pofa sör is a nagy izgalmakra. A főtérre egy kis templom és egy kocsma nyílott. A templom felől semmiféle hang nem jött, nemúgy a kocsma felől! Belépett hát a füstös ivóba. Abban a pillanatban mindenkinek elállt a lélegzete is, még a légy zümmögését is lehetett hallani, olyan csend lett. Stef körbenézett a társaságon, mely csupa idős emberből állt, csak pár fiatal volt ott. "Heil Hitler!" - törte meg a csendet Stef. A válasz elszomorító volt, csak 1-2 ember viszonozta a köszöntést keseredett hangon. Emberünk a pultoshoz lépett és megszólalt: "Egy pofa sört kérek, illetve ha volna valami harapnivalója, azt szivesen fogadom. Mi ez a keseredett társaság?" "Semmi uram, csak minden öreg azon kesereg, hogy elvitték a fiaikat a seregbe és nem lesz senki, aki a szüretet végigcsinálja. Érthető, hogy nem örülnek Magának. Azonnal viszem az ételt és a sört. Foglaljon helyet." Miután Stef elfogyasztotta a reggelit és az italt, a kocsmároshoz lépett. "Van ebben a porfészekben telefon? Sürgős hívást kell bonyolítanom." "Van uram, de csak a postamester irodájában. Ott van a templom mellett." - jött a válasz. 10 perc múlva már telefonált. "Halló! Müllert kérem...igen a titkos vonalon....!" Stef előadta neki a kis incidenst. Müller nem győzött mentegetőzni. Azonnal küldenek 1 másik kocsit. Stef kilépett a posta ajtaján és levegőzött egy kicsit. Sétált a falu utcáin, amikor szembe ötlött neki egy udvar nyitott fészerében valami. Egy leponyvázott jármű volt. Kérdezés nélkl ugrott át a kerítésen és az autóhoz lépett. Lehúzta róla a ponyvát. A BMW volt az, ami ott hagyta Őt!!! Ekkor hirtelen lövés dörrent valahonnan és közvetlenül mellette a BMW oldalába fúródott...

[Stefan Shröll]

//Nem értem miért mondod ezt a két perjeles dolgot. Ez jó lesz. Jó km vagy!!!//

Stefan beugrott a BMW mögé és a Lugerét pedig kivette a pisztolytokból és betárazta.
- NE AKARJA, HOGY LŐJJEK! – ordít Stef. Kinéz a kocsi mögül és két golyót megereszt
- HA MÉG EGYET LÖVÖK AZ EMBER ÉLETBE FOG KERÜLNI, ÉS AZ NEM ÉN LESZEK! –ordít torka szakadtából. Stef érzi, hogy ebből nagy gond lesz ő már egyszer túlélt ilyet de nem akarta másodszor. FIGYELJ FIÚ MIÉRT NEM TESZED LE A FEGYVERT! ÉN ITT NEM AKAROK VÉRFŰRDŐT. –ordít megállás nélkül- ELMESÉLEK VALAMIT MÉG 1919-ben történt –Stef már nem ordított hanem úgy beszélt mint egy baráttal- Oroszországban voltam egy hadifogoly táborban 11-en megszöktünk de csak én maradtam életben meghalt a legjobb barátom, sose bocsátom meg Magamnak. Úgy hívták azt az embert, hogy Fridrich Auft már a kiképzés során megismerkedtünk. De azon a napon elvesztettem örökre. Elhatároztam, hogy többet nem fogok hadifogolytáborban embereket szöktetni hisz csak 16 éves volt én pedig 19. Stefan szemeiből már kicsordult a könny. Körülnézett és megkérdezte magától. „Miért, miért hagytam, hogy velem jöjjön?”

[Michael Wittmann]

Ismét lövés dördült valahonnan. Stef a ház sarka felől hallotta. "Látom, nem hatotta meg a történetem. Most akcióba kell lépnem." - gondolta, azzal óvatosan a BMW mögül kikukucskálva felmérte a terepet. Aztán egy közeli hordóhoz ugrott egy tigrisbukfenccel. Onnan eleresztett 2 gyors lövést saját maga fedezésére. Még egy tigrisbukfenc és már a ház sarkánál is termett. Hirtelen előbukkant a sarok takarásából és már lövésre emelte volna a Lugert, azonban a látvány azonnal visszariasztotta. Egy tízéves forma gyermek állt ott, pisztollyal a kezében. "Hát te meg ki vagy? Mit keres nálad az a pisztoly?" - kérdezte Stef. "Egy férfi adta a kezembe, adott nekem 5 Márkát. Azt mondta, hogy néha lőjek vele arra az autóra." - válaszolta a gyermek. "hol van most a férfi? Add azt ide szépen!" "Elszaladt." - és átnyújtotta a pisztolyt. "Most le fog lőni?" - kérdezte a gyerek, és könny csordult le az arcán. "Nem, nem foglak lelőni. Szaladj vissza a mamához." - jött a válasz. Stef elgondolkodott. "Már megint kifogott rajtam ez a...........! Tényleg vigyáznom kell magamra, igaza lehet Müllernek." - azzal elindult a kocsmába, mivel oda volt megbeszélve a találkozó az új kocsival. 1 óra múlva megjelent az új szolgálati autó, és csodák csodájára Müller szállt ki belőle. "Herr Shröll! Sajnálom, hogy így alakult a dolog. Kárpótlásul elkísérem, a személyes sofőröm fog minket elvinni, plusz berendeltem magunk mellé 2 motoros kísérőt is." - üdvözölte Stefet. "Így már rendben lesz a dolog." - válaszolta Stef. Az út München felé biztonságban telt el, így jutott ideje aludni is egy kicsit.
//Stef!!! A sztorit ezennel áttettem Münchenbe, ezúttal ott kell keresned a folytatást München főtere néven. Remélem eddig elnyerte a tetszésed, bízom benne, hogy jól szórakozol. //