|
Post by Michael Wittmann on Apr 19, 2008 0:10:43 GMT 2
Mihail Dzsudzsov szörnyű hidegre ébredt. Már lassan 3 napja ugyanabban a valaha emeletes ház (mostmár egy rom) legfelső emeletének egyik helyiségében rostokolt és várta, hogy végre történjék valami. A németek bevették magukat a városba és nagyon úgy néz ki, hogy egy utolsó rohamra készülnek. Mihailhoz csak néha járt fel egy ellenálláshoz tartozó közkatona, teát hozott, néha 1 darabka kenyeret, némi kávét. Mihail összehúzta magán a pufajkát, mivel a hajnali szél első fuvallata megtalálta őt is. Óvatosan kikémlelt az ablakon és a már megszokott látvány fogadta: Törmelékek, hullák, akik már merevre fagytak a hidegben, elhagyott fegyverek, hordók aláhullott betonfal darabok, kiégett lövegek, a szovjetek kezdetleges védelmi barikádjai, körülöttük német illetve szovjet halottakkal. Rengeteg vér, áldozat. Hirtelen hangokat hallott a háta mögül. "Ez Szása lesz" - gondolta és megfordult. "Jó reggelt Dzsudzsov elvtárs. Hoztam 1 kis kávét. Sajnos, most kenyér nincs, mivel nagyon sok a sebesült, őket kell táplálni. Minden emberre szükségünk lesz. Jön a Fritz....Elfogtunk 1 futárt. Ma alkonyatkor támadnak." "Köszönöm, elvtárs." - válaszolta Mihail. "Mi a parancs?" "Hogy mi? Hát, ami mozog azt lője le...!" A nap eseménytelenül telt. Hamar eljött az alkony. Mihail tudta, a németek ott vannak mindenhol. Ellenőrizte a fegyverét, már a 3 nap alatt, ki tudja, hányadszor. Hirtelen mély morajlás hallatszott, a távolban megjelentek a páncélosok, mellettük a páncélosokat támogató egységek rendezetten közeledtek. Lehettek vagy 100-an. Ahogy a menet elhaladt a romok között, mintha a gyalogság megkétszereződött volna. A fritzek kezdtek csatlakozni a rejtekükből az egységhez. Egyszer csak eldördült az első lövés, egy német holtan a földre esett. Ennek a fele sem tréfa. Megkezdődött. Mihail lövésre emelte a puskáját, felhúzta, kibiztosította. Célra tartott....
|
|
|
Post by dexantreal4 on Apr 19, 2008 0:39:24 GMT 2
*A háborúk soha nem jönnek jól egyik országnak se, főleg a pór nép számára jár még több kín keserves munkával... arról a kisci javukról is lekell mondani, ami megmaradt. Egy ház a világ végén egy békés, szeretetteljes családdal... meleg ágy... fűtött szoba, a napi betevő.. ez most mind fényévi távolságra volt Mihail Dzsudzsov elvtárstól, aki Sztálingrádban töltötte immár sokadik éjszakáját embertelen körülmények közepette. De nem panaszkodik! Másnak még ennyi se jut talán. Mocorogva fel kelt, amint a hideg szél eljött hozzá ébreszteni és kivakarta szeméből az álmosságot, majd kesztyűs kezét összedörzsölve elgémberedett ujjaira rálehelt... ez a hideg lassan elviselhetetlen. Összehúzta a kabátját magán, azt a jellegzetes orosz bunda kabátot és várt. Léptek... nem reagált rá, mert tudta, hogy Szása jön, a társa.* - Ugyan Szása... számon kérek én ilyet rajtad? Nem, csak adjatok mindent, amit tudtok a betegeknek... mi a parancs? -*érdeklődött, miközben átvette a kávét és felszürcsölte olyan gyorsan, amennyire a kávé engedte... kérdés mennyire volt forró. Hisz ebben a veszélyes világban kitudja mikor jön el számodra a vég.*- Értettem, kösz -*biccentett és vissza adta a poharat, vagy amit hozott neki Szása, aki most elment. Mihail kikandikált és előre bámult... hullák hullák hátán, mozdulatlan, romos, füstölgő és kihalt táj... ám hírtelen felbukkantak a páncélosok és az őket támogató egységek, s egy idejűleg a fritzek előjöttek rejtekhelyeikből... hm, a végső roham? Lehet. És eldördült az első fegyver... Mihail magához kapta a mesterlövész puskáját, rutin szerűen tizedmásodpercek alatt ellenőrizte kitudja hányadszorra és éppn, hogy csak a sisakja látszott ki az ablak pereme felett, de a sisaknak is szinte csak a teteje... igyekezett úgy célpontot találni, hogy az ő feje ne legyen remek célpont egy ellenséges mesterlövésznek, vagy bárki másnak. Ráirányította a puskáját a támogató egységre és körülnézett... tiszt van-e? Ha igen, beszívta a levegőt, tüdejében tartva a tiszt fejére irányította és elsütötte a fegyvert... ha nem, akkor egy köz katonát igyekezett lelőni.*
|
|
|
Post by Michael Wittmann on Apr 19, 2008 12:04:15 GMT 2
//Alakul, elvtárs, alakul, de egy kicsit több önállóságot szeretnék. Ha leírod, hogy lelősz egy tisztet, akkor írd le....a játékban az van, amit Te látsz, Te döntöd el, hogyan zajlanak az események, én csak igyekszem helyes mederben terelgetni a sztorit. // Mihail tenyere izzadt, de tudta, hogy most nincs helye az idegeskedésnek. Mély levegőt vett...egy pillanatra képzeletben otthon járt a szülőfalujában, belegondolt, milyen jó is volna most otthon. Ez olyan halálos nyugalommal töltötte el, hogy elszállt minden idegeskedése. Célba vette az egyik Panzer III-as parancsnokát, nagy levegőt vett, kifújta....majd meghúzta az elsütőbillentyűt. A távolban a tiszt feje hátracsuklott és a test éllettelenül borult a páncélosra. A fritzek, ezt látva láthatóan idegesek lettek, többen fedezéket kerestek. A támadás lendülete megtört, mivel a romos házak tövéből a szovjetek mindent elkövettek annak érdekében, hogy leállítsák a német csapatot. Mihail új célpontot keresett. Meglátott egy német gránátost, aki éppen gránátot akart dobni a szovjetekre. Célzott és lőtt...a német összecsuklott, és mivel a gránát ki volt biztosítva, pár pillanat múlva hatalmas robbanással felrobbant, további 2 németet sebesítve meg ezzel. Időközben a páncélosok pozícióba helyezkedtek és elkezdték a pusztítást: sorra a környező házak megmaradt romjait lőtték, hogy a lezúduló törmelék agyonzúzza az ellent. Mihailnak átfutott az agyán, mi lesz, ha az ő épületét is találat éri..."Nem lesz kellemes" - gondolta, ezért célba vett még egy tisztet. Ezt is eltalálta. Aztán hirtelen egy lövedék csapódott be az ablakpárkányba, közvetlenül a fegyvere mellett. Megijedt. Azonnal behúzta a fejét. Így nem tudott tovább harcolni. Időközben a szovjetek megsemmisítettek 2 tankot, illetve a már előre odakészített és a romok, hullák és törmelékek alá rejtett benzines hordókat kilőve megállásra kényszerítették az ellent. Mihail kikémlelt. Újabb lövés kényszerítette vissza a fedezékbe. "Nem lesz ennek jó vége." - gondolta. 2 választása van: vagy új pozíciót keres (mert mostmár tuti, hogy kiszúrta egy mesterlövész), vagy a helyén marad és kivárja a csata kimenetelét (ennek viszont fennáll a veszélye, hogy 1 páncélos lerombolja a házat). Választania kel...
|
|
|
Post by dexantreal4 on Apr 19, 2008 13:52:34 GMT 2
*A tiszt feje hátra bicsaklott, a test összedőt, mint egy zsák krumpli, de az esés már nem fájt. A tiszt lelke eltávozott az élők sorából és valószínűsíthető, hogy a pokolba. Mihail tovább kémlelte a terepet, a németek sorra jöttek elő, a kint lévő egységek pedig nyomultak előre a páncélosok menedékeiben, de őket ez se menthette meg Mihailtól. Hopp, egy gránátos akart takarítani az ő soraiban, de nem hagyván ezt még időben lelőtte és a gránát megsebesített két másik németet is, mert ki volt már biztosítva. Kezdetnek nem rossz. Tovább pásztázván a frontot, Mihail észre vett egy újabb németet, aki lövésre emelete kar98k fegyverét... gyorsan megnézte kit vesz célba és, akkor látta, hogy Szását, aki hozta a kávéját. Na, nem! A néme a következő pillanatban összeesett, sisakja messze gurult. Ekkor törmelék darabok zápora hullot a fejére és előtte egy robbanás rázta meg a rozoga épültecskét... gyorsan lebukott hát... várt, lihegett és várt megint csak. Kikukucskált és látta, hogy a páncélosok megkezdték a házak rombolását, de egy újabb lövés ismét menedékébe kényszerítette... és egy mesterlövész puska is eldördült a németektől, s ami még rosszabb, pont őt nézte ki. Nem jó ez így... Mihail újra töltötte fegyverét, s lélekszakadva elkezdett lerohanni a lépcsőn, talán még pont jókor ugrott ki a ház első emeletéből... mert újabb robbanás hallatszott és alighanem ez a ház végét jelentheti. Megütve magát kissé érkezett a durva talajra és gurult még párat, köhécselt, de gyorsan feltápászkodott és szétnézett. Világos, hogy házakba már nem mehet. Viszont a csata térnek is megvan a maga előnye és hátránya is. Körülnézve megakadt a szeme egy hullán, ami olyan rangban volt, mint ő... és orosz természetesen.... picit megigazította, oda tolt még másik két hullát és magára fektette őket, majd befeküdt alájuk, aztán az egészből annyi látszott, hogy egy nagy kupac hulla halom van... és ugyan éppenhogy csak kikandikát a tizedesi rangban lévő orosz hulla hasa alól a mesterlövész psuka eleje, a németek aligha fogják ezt nézni, pláne, ha Mihail oda rak mellé még egy követ, ha tud... így már nyugodtan folytathatta a munkáját... és csak, akkor kell menekülne, ha a páncélos ott fog átmenni, ahol ő van. Célra tartott ismét... németek sürgölődtek az egyik Panzerkampfwagen V mellett lebzselő köz katonákra irányította fegyverét. A katonák ott osonkodtak mellette előre, de ahogy eldördült a fegyver, az egyik ismét holtan esett össze...*
|
|
|
Post by Michael Wittmann on Apr 20, 2008 12:34:48 GMT 2
Szörnyű büdös volt a hullák alatt. Mihail alig látott, mert annyira könnyezett a szagtól. Mégis ki kellett tartania, mivel tudta, pillanatnyilag ez az egyetlen esélye az életben maradásra. Viszont itt lent a harctéren nem a legjobb pozíció egy mesterlövész számára. Nem maradhat itt örökké. Ráadásul nem lehet tudni, mikor csapódik be mellé-vagy rá egy gránát, mikor hullik rá egy jókora betondarab. "Mindegy. Egyenlőre itt kell maradnom." - gondolta. Fegyverét számtalanszor sütötte el és töltötte újra. Már csak pár lőszere maradt, ami az életben maradási esélyeit is csökkentette. Már-már úgy gondolta, minden elveszett, amikor szinte a semmiből megjelent a sikátorokból 2 T 34-es tank. A németek feltűnően meglepődtek ezen és a győzelmi esélyeik is megcsappantak. 2 órás heves harc után visszavonulásra kényszerültek. A 6 páncélosból 3 megsemmisült, a gyalogság száma is erősen megfogyatkozott. Az áttörés nem sikerült. A német egységek újra fedezékbe vonultak. Érezhetően nem adták fel ezt a pozíciót. További 1 órába telt, míg minden elcsendesült. Újra az a halálos csend. Mihail nem mert megmozdulni, pedig tudta, hogy nem szabad itt maradnia. Jobb fedezéket kell keresnie. Leszállt az éjszaka. Mihail elérkezettnek látta az időt, hogy cselekedjen. Hirtelen ötlettől vezérelve az egyik hullával magán, háton csúszva elindult a szovjet védelmi állások felé. Ekkor kapta az első találatot...A hulla volt a "páncél", melyet saját életének védelmében használt, de ez a lövés pontos volt. A bal felkarját érte el. Égető fájdalom kúszott végig a testén. "Nem állhatok meg!" - gondolta, és tovább kúszott. Újabb lövés. Ez a hullát érte el. Újabb....ez is a hullába fúródott. Nagy nehezen tudott csak fedezékbe húzódni. Az egyik emeletes ház alagsorában volt berendezve a kezdetleges hadműveleti központ. Grigorij Alexejevics alezredes vodkát ivott a terepasztal felett és közben Mihailnak adott parancsot. "Eddigi teljesítménye dícséretes. 3 tiszt és ki tudja, hány gyalogos. Ez szép, de.....most más feladatot kap. Van egy profi mesterlövészük. Állandóan pásztázza a terepet, és így nem tudjuk elaknásítani a harcteret, mivel tudjuk, itt akarnak áttörni. A parancsom, hogy kutassa fel és iktassa ki a németet. Igyon velem egyet, pihenjen. Hajnalban indul." - Mihailt megtisztele a feladat. Összeszedte a holmijait, keresett egy félreeső zugot, majd aludt 2 órát. Fáradtan ébredt, de tudta, most nem hagyhat ki az agya. Elindult becserkészni a vadat...
|
|
|
Post by dexantreal4 on Apr 22, 2008 11:24:06 GMT 2
*Tudta, hogy nem maradhat örökké a hulla kupac alatt, hisz bármikor becsapódhat egy lövedék valamelyik panzerből és akkor pacsizhat Szent Péterrel. Így hát már kezdett utolsó imájához folyamodni, mikor orosz tankok jelentek meg a hadszín téren és visszaverték a németeket... ő pedig a hullát felhasználva próbált visszakúszni a vonalaikhoz, hogy végre menedékre leljen... de hát nem tudhatták a fiúk, hogy ő van a hulla alatt, így érthetőek a leadott szándékos lövéseik... egyik eltalálta és a fájdalom beleégette magát a testébe és perzselte a bőrt kíméletlenül és talán még csillagokat is látott. Ám összeszorított foggal átért nehezen.* - Francért lőttetek rám elvtársak! Szerintetek, ha egy hulla mozog felétek, akkor az német, vagy orosz? Orosz, mert ki más lehetne, mint én?! -*háborgott talán jogosan Mihail és innen-onann is jöttek a bocsánatok, meg a szanitéc, akiért Mihail kiáltott.*- Doki, foltozz össze légyszi! -*s a doki összefoltozta. Utána jelentkezett a hadiszálláson, ahol a felettese gratulált neki, de közölte vele újabb feladatát. Mesterlövész párbaj! Kitűnő, ez olyan izgalmakat hordoz magában, hogy már alig bírta megvárni a reggelt, de hát aludni is kell, amit meg is tett. Kora reggel kelt és bekészített pár rudacskát, meg feleslegessé váló orosz sisakokat és útra indult. Az éj leple alatt kisétált és visszatért az ő számításai szerint észrevéltenül ahhoz a házhoz, melyet meglőttek a német tankok, mikor ő ott lapult. Kitett az ablakhoz két botot, rátett két sisakot, s ott hagyván őket jót derülve ment tovább, s közben persze észrevétlenül próbált közlekedni. Elhelyezett még egy-két házban ilyen kis csalikat, s a csata térre is tett az orosz állásokhoz közel párat, ahol még úgy gondolta, hogy biztonságba tudhatja még magát. Ha nem sikerülne, akkor egyből egy kiszemelt rejtekhely felé vette az irányt, mely egy hatalmas fa volt. A fa körül hogy-hogy nem jó pár lim-lom található, székek, fotelek, satöbbi melyek a házakból lettek kihordva. Mihail azok közé hasalt le és várt.... innen éppen jó rálátása nyílik a csata térre, hogy, ha lő a csalikra a német, akkor tud reagálni rá... és, ha nem lő, akkor némi várás után új helyet keres magának.*
|
|
|
Post by Michael Wittmann on Apr 23, 2008 0:07:47 GMT 2
Sven Steinberg csak egy volt a sokból, aki sztálingrádba érkezett. Mesterlövész volt, speciális egységével a múlt héten érkezett a városba. Otthon hagyta a családját 3 gyermekét és a feleségét Heidit. Most itt ül és a szovjetet cserkészi. Kimondottan csak egyet. Egységének parancsnoka vörös fejjel, ordibálva közölte vele, hogy azonnali hatállyal ki kell iktatnia a szovjet mesterlövészt, mert ha még egy náci tisztet lő fejbe, úgy Sven fog felelni érte. Ha viszont Ő felel, az minimum hadbíróság, aztán a büntetőszázad. Valahogy nem volt ínyére aknákat szedni a hadtest előtt. Nyugodtan hasalt állásában. Ekkor hirtelen mozgásra lett figyelmes. Észre vette, hogy egy szovjet mozgolódik a téren és fedezéket keres egy fa tövében. Aztán hirtelen eltűnt. Fegyverének látcsövén állítva végigpásztázta a szovjet addigi útját, amíg a fáig ért. "Hm. Fura. Ezek a sisakok nem voltak ott előtte. Ennyire amatőrnek nézne?" - gondolta és halványan elmosolyodott. "Ezt nem veszem be. Nem fogok tüzelni. De vajon, mesterlövész létére miért bújt el a téren? Így, még ha kiszúr is, nem fog tudni leszedni. Amatőr. Játszani akarsz? Akkor játsszunk." - azzal felhúzta fegyvert és megcélozta a fán azt az ágat, mely pont Mihail fedezéke felett húzódott. Nagy levegőt vett, majd kifújta. Tüzelt. Az ág, mely lehetett kb. 10-15 kg, hatalmas reccsenéssel Mihail fedezékére hullott. Sven elmosolyodott....
|
|
|
Post by dexantreal4 on May 4, 2008 16:56:55 GMT 2
*Összekucorodott és várt. Hogy miért bújt el itt? Talán, mert figyelmetlen volt és ez természetes, mindenkivel előfordulhat. A puskája csöve kikandikált a törmelékek közül, a fegyvert letakarta műlevelekkel, hogy ne lehessen észre venni, s magán is voltak álcázó levelek. Azonban nem számolt a másik talpra esettségével és ügyességével. Az ág váratlanul szakadt el a fától és halk surrogással készült alá hullani. Minden bátorságát latba vetve villámgyorsan igyekezett elmozdulni és sebtiben felugrani, majd egy tigris bukfenccel eljutni a közelben lévő ház sarkáig, hogy ott lélekszakadva felrohanhassaon az emelertre és meghúzhassa magát.*
|
|
|
Post by Michael Wittmann on May 5, 2008 0:17:49 GMT 2
Steinbergnek minden önuralmára szüksége volt ahhoz, hogy hangosan fel ne nevessen. "Nyuszi, hopp! Hogy szalad a SZÁSA...! Ijesszünk rá!" - gondolta, azzal a futásban lévő Dzsudzsov mellé lőtt egy figyelmeztető lövést. A szovjet megugrott, de még idejében elkapta a torkolattüzet. Sven nem gondolta meg tettét időben. Mihail lélekszakadva futott be egy emeletes ház kapualjába, de már legalább tudta, hogy merre bújkál a német. "Szóval ott vagy...! Szórakozol velem, mi...? Rendben. Akkor játsszunk egy kicsit, de most az én szabályaim szerint....!" - gondolta Mihail. Őt sem olyan fából gfaragták, hogy megijedjen egy kis játéktól. Tervet eszelt ki..........
//Elvtárs! Ön jön!//
//Sztem nem ártana egy "bocsi" Jenőnek...//
|
|
|
Post by dexantreal4 on May 7, 2008 11:57:01 GMT 2
*Ahogy futott, tudta, hogy nagx kockázatot vállalt. Picit a harci láz kaphatta el talán, pontosabban a harci lámpaláz! Hogy előbb olyan ostoba módon helyezkedett el azalatt a fa alatti menedéknél, mert utólag tényleg nem valami kiváló búvóhely egy mesterlövész számára. Nos, az ijesztés sikerül, rémülten felkiált, de közben szerencséjére észre veszi a torkolattüzet és sátáni vigyor ül ki ábrázatára. ~Megvagy fritz!~ Gondolta és beugrott, bevetődött szinte abba a házba, ahol a legfelső emeleten pár csali sisak helyezkedett el egy-egy boton. Felfutott, a puska kezében pihent végig, mikor felért, oda dobta magát szinte a falhoz, hátát neki vetette és mélyeket lélegzett, hogy lenyugodjon. Egyetlen egy esélye lesz, hisz a német is ügyes. Meglehet, hogy a csali sisakok ellenére kiszúrja majd őt is... sőt biztos. Megvárta, míg szívverése lelassul, aztán visszaemlékezett a helyre, ahonnan lőtt. Gyorsan kidugta fejét, tüdejében tartotta a levegőt és megkereste azt a bizonyos helyet, fegyvere csöve pedig, ha ott volt a törmelék halmok között a német, ráirányult... ~Most én játszok veled.~ Eldördült az orosz remek gyártmány és a német azt tapasztalhatta, hogy átlőtték a puskáját! Már, ha sikerül ez Mihailnak.
|
|
|
Post by Michael Wittmann on May 7, 2008 12:12:40 GMT 2
"Afffffffeneeeeee...........!!!!" - szitkozódott a német. Puskáját olyan hirtelen dobta el magától, mintha rájött volna, hogy az valójában nem is fegyver, hanem egy királykobra. Azonnal hasra vágta magát. "Tudtam, hogy nem kellett volna játszanom az eszem." - gondolta. Szétnézett maga körül. A helyiség, melyben megbújt teljesen üres volt, csupán betontörmelékek hevertek mindenfelé. Felkapott egy kisebb méretűt. Kidobta az ablakon. A betondarab a tér egy távolabbi pontján landolt egy bádoglemezen, mely nagy zajt csapott. Ezzel akarta elterelni a másik figyelmét. Ha viszont még mindig figyeli, akkor már teljesen mindegy, úgyis tudja, hol van. Várt egy kicsit. Semmi reakció. Csak a Lugere maradt nála, ami édeskevésnek bizonyult a harchoz. "El kell mennem másik puskáért, mert így fél ember vagyok." - gondolta, majd lassan elkezdett hason kúszni a helység kijárata felé. Csak remélhette, hogy a szovjet nem látja meg...
|
|
|
Post by dexantreal4 on May 8, 2008 11:23:05 GMT 2
*Jókedvűen figyeli az eseményeket. Most megtanulja a német legalább, hogy ne fölényeskedjen. Legyen alázatos, tisztelje ellenfelét, még, ha az bármekkora mocsok is és akármennyire gyarló, vagy éppen gonosz. ~"Mihail, sose becsüld le ellenfeled!!!!" Ez volt amit elsőnek a fejembe vertek a kiképzésen.~ Gondolta magában, miközben figyelte a németet, s hallotta, amint a távolban valami zajt kelt... ~Régi trükk.~ Ahogy tovább koncentrált és türelmesen várta a kedvező alkalmat, úgy arra gondolt hírtelen, hogy vajon ez a német családos-e?... Rémülten hasított bele agyába a tudat, hogy esetleg egy több gyermekes családfőt ölne meg.... de nem! Ilyenre nem szabad gondolni, ez a másik, amit rögtön fejébe vertek érkezése után. Mondták, hogy az ellenfél könyörtelenül, hideg vérrel, precíz gondolkodással és akcióval törölné el őt a föld színéről.... és a csatában ilyen hülyeségek nem számítanak. Meglátta a németet a célkeresztben... kegyetlenül és könyörtelenül meghúzta a ravaszt, útjára engedve a golyót, mely egyenesen a német fejébe fog belefúródni, hacsak valami nagy csoda nem történik.*
|
|
|
Post by Michael Wittmann on May 8, 2008 11:44:05 GMT 2
Steinberg kúszás közben megérzett valamit. Villámgyorsan átvillant agyán az érzés, de hirtelen nem tudta eldönteni mi is az. Mintha megfagyott volna körülötte a levegő, egy szempillantás alatt kiverte a hideg veríték. Ez az. Rájött. Egyszer már érzett ilyet. Még Kharkov-nál, akkor, amikor fegyverének távcsövén keresztül kiszúrta, hogy egy szovjet mesterlövész pontosan őt vette célba. Akkor is, most is megfagyott ereiben a vér. Akkor nem érte sérülés, mert azonnal tüzelt. Most viszont se puska, se távcső, csak egy szovjet, aki packázik vele. Annyi ideje maradt csak, hogy hirtelen elrántsa a fejét. Tudta, ha a célkeresztben van, a fejére céloznak. Így is történt. A lövedék a fejének bal oldalát érte el és kegyetlenül leszakította a fülét. Rohamsisakja, fejének rándulása miatt a földre esett. Iszonyú fájdalmat érzett, mely beleégett az agyába. Patakokban folyt zubbonyára a vér. Tudta, ha nem állítja el a vérzést, itt fog meghalni. Segítségre nem számíthat, felettese mindent megtagadott tőle. Magányos farkasként cserkészte be ellenfelét, és most úgy néz ki, űzőből űzött vad lett. Letépte zubbonyának ujját és szorítókötést tett a fejére. Ezzel az volt a gond, hogy így egyik szemét is eltakarta. Semmit nem hallott, egyik szemét sem használhatta. Tudta, hogy perceken belül megjelenik a szovjet, hogy megnézze, biztosan meghalt-e. Előkészítette Lugerét és várt. Nehezére esett még ülni is, alig kapott levegőt. A falnak támaszkodott, félig vakon és teljesen süketen. Ráadásul nem volt semmi fedezék sem a helységben, ahol elbújhatott volna. Most először érzett félelmet a harctéren. Hideg verítékétől vizes és véres zubbonya rátapadt testére. Nem tehetett mást, mint várt. Várt a végzetére....
|
|
|
Post by dexantreal4 on May 8, 2008 21:19:10 GMT 2
*Szitkozódik halkan. Talált, de nem volt halálpontos. A fejének egyik oldalát lőtte meg és vitte le a fülét. Elvigyorodik. ~Szenvedj csak mocsadék.~ Előbb ugye még aggódott a családja iránt, most meg már gyűlöli... hát ilyen ez a világ, vagy a háború teszi ilyenné az embereket. Gyorsan szétnéz egy pillanat leforgása alatt a csatamezőn, hogy közel s távol észlelhető-e ellenséges aktivitás... ha lát bárkit, lő és utána megy csak ki a megtisztított terepre. Megjegyezte a helyet, gyorsan oda szalad, útközben ösztönösen veszi kezébe a gránátját és biztosítja ki, majd futva számol magában. ~Egy... kettő... há...~ És megpróbálja ügyesen bedobni az ablakon. Köztüdott, hogy egy gránát általában négy másodpercig tartható kézben, utána robban. Nos, szeretné minél tovább magánál tartani, hogy a németnek esélye se legyen elmenekülni... és észlelni a támadást. Mikor berepül a gránát, vélhetően rögtön robban. ...rom, négy... és bumm! Ha ügyes volt, akkor néhány vakolat darab repül rá fentről és közben a németnek vége. Ha nem, szaladhat fel maga megnézni... nem akar kockáztatni ezért.*
|
|
|
Post by Michael Wittmann on May 9, 2008 10:23:17 GMT 2
//Nem túlságosan stílusos befejezése egy mesterlövész párbajnak...// Mihail a gránátot eldobva azon gondolkodott, vajon az beesik-e az ablakon, avagy sem. A biztonság kedvéért azért megfelelő fedezéket keresett magának arra az esetre, ha mégsem talált volna be. A gránát azonban betalált... Steinberg feje zúgott, agyáig hatolt a fájdalom. Lugerét markolva próbálta magát tartani, nem sok sikerrel. Mivel teljesen süket volt, egyszerűen nem hallotta a gránát koppanását a szoba padlóján. Már csak azt vette észre, hogy az gurul felé. Hirtelen átfutott agyán egész élete: kisgyermekként a badeni tónál, apja kezének erős szorítása, mikor vitte őt át az úttesten, a középiskola, ahová járt, a kiképzés, az első puskája, kislányát hintáztatja a kertben, feleségének ölelése, anyja halála, a bevonulás, a hullák Kharkovnál, az orosz tél, füstszag, felettesének vörös, ordító feje, a megrongált puskája, és most ez a gránát.....így múlik el a világ dicsősége...! Annyi ideje maradt, hogy elordítsa magát: "Heil Hitleeeeer!!!!!!". Mihail hallotta ezt a mondatot, minden tagjából beleborzongott. "Ez igen. Igazi katona volt." - gondolta a robbanás után, mely - feltehetőleg darabokra szaggatta a németet. Mihail felállt. Mély levegőt vett, a délutáni frissebb levegő beáramlott tüdejébe. Megnyugodott. "Feladat elvégezve. Örülni fognak a többiek." - gondolta, majd visszatért rejtekébe. Másnap a németek még egy rohamra készültek. Csapataikat összeszedték és még egyszer megpróbáltak áttörni a téren. A szovjetek mindent bevetettek, hogy ez ne sikerüljön. Nem is sikerült nekik. Itt nem. A csata Sztálingrádban azonban még tovább folytatódott...... //Ezennel a topikot lezártam. Remélem jól szórakoztál...! //
|
|