Post by Michael Wittmann on Apr 13, 2008 0:19:08 GMT 2
MICHAEL WITTMANN
(1914. április12. – 1944. augusztus 8.)
Michael Wittmann a II. világháború legsikeresebb harckocsizó ásza és egyik legkarizmatikusabb egyénisége volt. Az általa megsemmisített 138 tank és 132 löveg minden idõk legkiválóbb teljesítménye. (Egyes források 141 tankot említenek.)
1914. április 22-én Bajorország oberpfalzi körzetében, a Beilgries melletti Vogethal falucskában született egy helyi gazdálkodó családban, és valószínûleg egész életében családja földjén dolgozott volna, ha nem a hadsereget választja. Nemzedékének sok más tagjával együtt hitt az "új Németországban", a jobb idõk eljövetelében, és mindenek felett a versailles-i szerzõdés béklyóit levetõ, megújult hadseregben. 1934. február 1.-én, 20 éves korában belépett az ún. Reichsarbeitdienst-be. Itt fél évet szolgált mindössze, majd 1934. október 30-án belépett a München melletti Freisingben állomásozó 19. gyalogezred 10. századába, és 1936. októberig ott is szolgált, miközben õrvezetõi rangra emelkedett.
Elõször az Allgemeine-SS vonzotta, de a tehetségesek számára az egyre növekvõ Waffen-SS nyújtott jobb lehetõségeket, és Wittmann-nak a szigorú fizikai követelmények sem jelentettek akadályt. A tehetségesnek tartott, ambiciózus fiatalembert 1937. április 5-én felvették a Leibstandarte-ba és Lichterfeldében megkezdõdött a kiképzése.
Wittmann a Leibstandarte-ban elõször SS-Mann beosztásban teljesített szolgálatot. Katonai vezetésére képezték ki, és elõször négykerekû könnyû felderítõ jármûveket vezetett (Sd.Kfz.222), majd hatkerekû (nehéz)páncélozott felderítõ jármûvet (Sd.Kfz.232), ami hasznos iskolát jelentett egy leendõ harckocsizónak. A kiképzés után a Leibstandarte 17. páncélos felderítõ századába került 1938 nyarán.
A háború kitörésekor SS-Unterscharführer (szakaszvezetõ) rangban egy Sd.Kfz.232 páncélozott felderítõ gépjármû parancsnokaként harcolt Lengyelországban, majd Franciaországban, de az igazi képességeit akkor mutathatta meg, amikor a Leibstandarte számos új jármûvet, köztük Strurmgeschütze III. Ausf. A (StuG III.-as) rohamlövegeket kapott.
A franciaországi hadjárat után Metzben állomásozó Wittmann kérte parancsnokát, hogy engedélyezze az új jármûvek vezetésének elsajátítását. Késõbb - parancsnoka engedélyével - Wittmann maga választhatta ki jármûvének legénységét, akikkel szoros baráti kapcsolatba került a kiképzés és késõbb a sorozatos bevetések során. Intenzív és igen valósághû kiképzést kaptak. A többi páncélozott harcjármû személyzetéhez hasonlóan rekordidõ alatt meg kellett ismerniük harcjármûvüket, amit szükség esetén akár egy mezõ közepén is szét kellett tudniuk szerelni. 1940 végére befejezõdött a kemény StuG-kiképzés, és Wittmann legénységével együtt türelmetlenül várta a bevetést. 1941. áprilisig kellett várniuk, amikor Olaszország balsikerû balkáni hadjárata után Hitler a Duce segítségére sietett.
A Leibstandarte görögországi hadmûveletei során a legtöbb érdem ugyan Kurt (Panzer) Meyer SS-Obersturmführernek jutott, de Wittmann és StuG III.-asa szintén nagy érdemeket szerzett. Ott voltak a megerõsített Kliszúra-szoros elleni támadásban, majd a klasztóriai elõrenyomulásban, ahol felmorzsolták a 13. görög hadsereget és foglyul ejtették 12 000 katonájukat.
Az 1941-es Szovjetunió elleni hadjáratban már az umanyi harcok sûrûjében tûnt ki bátorságával, és kiérdemelte a másodosztályú Vaskeresztet, amit 1941. július 12-én vett át, miután több szovjet harckocsit megsemmisített. Nem sokkal késõbb - szeptember 8-án - már a Vaskereszt elsõosztályú fokozatát vehette át, ekkor 6 ellenséges harckocsit semmisített meg egyetlen ütközetben.
A krimi elõrenyomulás során a Leibstandarte éjszakai támadást indított Melitopol ellen. Wittmann hirtelen két szovjet harckocsival került szembe. Úgy tûnt ez lesz a vég! Még ha sikerülne is az egyik szovjet harckocsit elpusztítania, a másik azonnal végez velük is. Ekkor Wittmann váratlanul teljes sebességre adott parancsot, és nekihajtottak a két páncélosnak, melyek az ütközéstõl mozgásképtelenné váltak, és melyet személyzetük ezután pánikszerûen elhagyott.
Bár a német támadás lendülete lassan kezdett kifulladni, a Leibstandarte olyan sikeres hadmûveleteket hajtott végre, mint Sztalinó, Taganrog, Rosztov, és Harkov elfoglalása.
Wittmannt alkalmasnak ítélték a tiszti tanfolyamra, és 1942 derekán megkezdte tanulmányait a Bad Tölz-i SS-Junkerschulé-ban, ahol szeptember 5-ig maradt. Ezt követõen 1942. december 21-én elõléptették SS-Untersturmführeré (hadnagy) és visszaküldték a keleti-frontra.
Amikor visszatért a Leibstandarte-hoz, rajparancsnoki kinevezést kapott az idõközben gépesített hadosztályból páncélgránátos hadosztállyá szervezett egység 1. SS-páncélosezred 13. (nehéz)páncélos századában. Wittmann a Tiger század PzKpfw. III. szakaszának parancsnokságát kapta meg, majd 1943 tavaszán már egy Tiger szakaszt vezetett. 1943. július 5-én megindult a Citadella hadmûvelet, amely során a frontvonalban keletkezett nagyarányú szovjet ék felszámolása volt a cél Kursz környékén, és amelyben a szembenálló felek nagyarányú páncélos csoportosításokat vetettek be. Wittmann is részt vett a harcokban egységével, és már az elsõ nap során 13 T-34/76 páncélost semmisített meg és 2 páncélelhárító löveget, miközben kimentette a szovjetek által erõsen szorongatott Helmut Wendorff parancsnok szakaszát is. Július 7-én és 8-án 2 T-34/76 páncélost, 2 SU-122 és 3 T-0/70 harcjármûvet pusztított el. Július 12-én újra lecsapott Wittmann, ekkor 8 szovjet páncélost semmisített meg, 3 tankelhárító ágyút, és 1 tüzérségi üteget. A Citadella hadmûvelet július 17-én kifulladt, és Hitler parancsára a páncélos erõket kivonták a harcból. (Ellentétben a közhiedelemmel; a németek nem veszítették el a csatát, és pláne nem szenvedtek katasztrofális veszteségeket a páncélosok terén, csak kivonták erõiket a küzdelembõl.) A Kurszk környéki és az idõközben lezajlott Harkovi harcok során Wittmann Tiger-ével 30 szovjet harckocsit, és 28 egyéb löveget semmisített meg.
1943. augusztusában az 1. SS páncélgránátos hadosztályt kivonták a frontról és Olaszországba küldték pihenni és feltölteni. Itt októberben ismételten átszervezték, felduzzasztották a tankok számát annyira, hogy elérjék a páncélos hadosztályok szintjét, így létrehozva az elsõ Waffen-SS páncélos hadosztályt. A Leibstandarte új elnevezése ezek után: 1. SS páncélos hadosztály "Leibstandarte SS Adolf Hitler". A 13. páncélos század - amelyben Wittmann szolgált - szintén új nevet kapott, és átszervezték, 101. SS Panzer Abteilungen néven szerepelt ezt követõen. Wittmann az 1331. lajstromszámú Tigert kapta meg, és mellette olyan ászok szolgáltak még az egységben, mint Franz Staudegger (Tiger #1325), Helmut Wendorff (Tiger #1321), Jürgen Brandt (Tiger #1334), és az egység parancsnoka SS-Haupsturmführer Heinz Kling (Tiger #1301)
A szovjetek 1943. októberében nagy offenzívát indítottak, ezért a Leibstandarte-t is keletre vezényelték. Wittmann harckocsijának lajstromszámát S21-re cserélték, és Jürgen Brandt parancsnoksága alatt harcolt. Október 13-án megint a harcok sûrûjében találta magát, aznap 20 T-34-est semmisített meg, és 23 tábori- és páncélelhárító löveget. Decemberben számos kisebb csatában vett részt, és több tucat ellenséges harcjármûvet pusztított el újra.
Aztán 1944. január 13-án újabb 19 páncélost és 3 önjáró löveget semmisített meg. Ezen tetteiért megkapta a Lovagkersztet (1944. január 15.), és SS-Obersturmführerré nevezték ki (1944. január 20.).
Igazi ász lett és igazi sztár. A Göbbels-i propagandagépezet is lecsapott rá, és több tucat fénykép és propagandaplakát készült róla és vele. Egyik híres képén a személyzetével áll az akkor S04-es számú Tiger-e elõtt, amelynek csövén ekkor már 88 db "fehér kör" díszeleg, a megsemmisített 88 ellenséges páncélos trófeájaként. (Fura ráadás, hogy a Tiger félelmetes ágyúja is 88mm-es.) 1944. március 1.-én feleségül vette kedvesét Hilgerad Burmestert. 1 hónap szabadság után májusban újra az egységénél volt.
A szövetségesek partraszállása készülõben volt és ezt a németek is tudták, csak a pontos helyszínt nem. A helyzetet kezelendõen hatalmas páncélos csoportosítást vontak össze ezért Franciaországban, amely a Leibstandarte egységein kívül még a 12. SS páncélos hadosztály "Hitlerjugend", és a Panzer Lehr hadosztály alakulataiból állt.
A normandiai partraszállás napján, június 6-án a zászlóaljat az arcvonalra vezényelték. Felvonulás közben azonban ellenséges légitámadás érte õket, így az egység maradéka csak június 10. után érkezett meg a harci övezet peremére, Caen-tõl dél-nyugatra. 1944. június 12-én Wittman parancsot kapott, hogy foglaljon állást Villers-Bocage-tól északkeletre és védje meg a térséget az északi irányból várható angol támadás ellen. Wittmann egysége 6 db PzKpfw.VI. (Tiger I.) és legalább 1 db PzKpfw.IV.-bõl állt. Jobbján Möbius SS-Hauttsturmführer 1. százada foglalta el állásait.
Montgomery tervei szerint az angol erõknek már a partraszállás napján el kellett volna foglalniuk Caen városát, de ez a keményen védekezõ Hitlerjugend hadosztály miatt végülis nem sikerült idõre. Ezért a brit és kanadai erõk június 12-én újból kisérletet tettek Caen elfoglalására, aminek következtében a Panzer Lehr hadosztály balszárnyán óriási rés támadt, amit a brit erõk igyekeztek is kihasználni. A déli irányba elõretörõ szövetséges harckocsik éjszakára megáltak a Bayeaux-tól délre fekvõ Villers-Bocage falucskában.
Június 13-án 8.00-kor az ellenséges harckocsik - a 3. Country of London Yeomanry (az angol 22. harckocsidandár egy harckocsizó és egy gépesített lövészzászlóalja) - egy Cromwell, Stuart harckocsikkal és négy Sherman Firefly páncélossal felszerelt osztaga haladt felfelé az úton. Wittmann elhatározta, hogy felderíti a helyzetet és az ellenséget megkerülve behatol a faluba. Majdnem azonnal beleütközött három ellenséges harckocsiba négy közül, és ki is lõtte azokat 88 mm-es lövegével. A negyedik angol pácélos az útról befarolt egy gyümölcsösbe, és a parancsnok, Pat Dyas százados, illetve tüzére kénytelen volt tétlenül végignézni, ahogy Wittmann Tigere, amelynek oldala ilyen távolságból sebezhetõ lett volna, elhalad mellettük.
Wittmann a falu központjába tartott, ahol összecsapott a "B" osztag ott állomásozó harckocsijaival, és legalább egy találatot kapott egy Sherman Fireflytól. ( Megjegyzés: A Sherman Firefly 17 fontos ágyújával képes volt megsemmisíteni egy Tigert, akár szembõl is. ) Ekkor hátramenetbe kapcsolt, és egyenesen Dyas harckocsija felé vette az irányt, amely kétszer (sikertelenül) rálõtt 75-mm-es lövegével, mielõtt a Tiger végleg elintézte volna.
Wittmann lefordult az útról, és elindult visszafelé a domboldalon. Elõször kilõtt egy, az oszlop hadtápját szállító féllánctalpast, majd figyelmét az "A" osztag Firefly harckocsijai felé fordította. Ekkor lépett színre az osztag többi páncélosa. Wittmann lassan végighaladt az oszlop mentén, miközben kilõtte mind a 25 jármûvet, majd visszafordult a faluba, ekkor már két további Tiger és egy PzKpfw. IV.-es társaságában. Ekkor azonban csapdába került, és bal oldali lánctalpa páncéltörõ-találatot kapott a szûk utcákon.
Wittmann és a kezelõszemélyzet többi tagja otthagyta a sérült harckocsit. Az SS-Obersturmführer felismerte, hogy ebben a szektorban lehetõség van az angol támadás megállítására, így gyalog elindult a Panzer Lehr hadosztály mintegy 6 km-re lévõ fõhadiszállásának irányába. Egy század PzKpfw.IV.-essel tért vissza, melyeket Möbius Tigereivel erõsített meg. A falut kisebb veszteségek árán visszafoglalták, és mintegy 100 foglyot ejtettek.
Ezen tette meghozta számára az SS-Hauptsturmführer (százados) kinevezést, amit Fritz Bayerling tábornok, a biztos pusztulástól megmentett Panzer Lehr hadosztály parancsnoka hagyott jóvá. Wittmann volt a II. világháború legmagasabb kitüntetésében részesülõ páncélosásza. 1944. június 25-én Sepp Dietrich elõterjesztése alapján Adolf Hitlertõl vehette át a kardokat a tölgyfalombbal ékesített Lovagkeresztjéhez. A parancsnokság úgy vélte, hogy Wittmann a Waffen-SS kiképzõközpontjában kamatoztathatná a legjobban tapasztalatait, õ azonban ezt a lehetõséget visszautasította, mint késõbb kiderült; vesztére.
1944. július 6-án újra Caen környékén harcolt, sérült Tiger-e helyett pedig kölcsönkapott egy újat, amely a 007-es lajstromszámot viselte.
1944. augusztus 8-án a Wittmann jobb oldalán harcoló 213-as Tiger SS-Hauptscharführerének jelentése szerint a Caen-Cintheaux út gaumesnili szakasza mellett Wittmann harckocsiját megsemmisítette egy robbanás, ami leszakította a lövegtornyot. Az öttagú személyzet életét vesztette. Ezt a szûkszavú jelentést 12.55-kor adta le rádión Höflinger, a 213-as Tiger parancsnoka.
Amikor Wittmann este nem tért vissza a harcból, páncélososztályában harcoló bajtársai, valamint a 12. Hitlerjugend SS-páncéloshadosztály katonái a keresésére indultak, akik végül is megtalálták a kilõtt harckocsit. A 007-es legénységét jeltelen sírba temették a szétroncsolódott harckocsi mellett.
Nem volt szemtanú, vagy túlélõ, aki pontos leírást adhatott volna arról, hogy mi is történt a végzetes napon. Sokan a brit Northamptonshire Yeomanry "A" századának tulajdonították Wittmann legyõzését, akik állítólag egy Sherman VC Firefly harckocsi 17 fontos ágyújával lõtték ki a Tigert. Bár mások szerint kétséges, hogy a századnak lett volna egyáltalán Firefly páncélosa. De ugyanezt a dicsõséget más egységek is szeretnék maguknak tudni, mint pl. az 1. lengyel páncélos hadosztály, és a 4. kanadai páncélos hadosztály.
De a legvalószínûbb az, hogy a Királyi Légierõ egy Hawker Typhoon csatarepülõgépe lõtte ki egy páncéltörõ rakétával. A rakéta átütötte a Tiger hátsó részének 25mm vastagságú páncélját, és felrobbantotta a motorblokkot, a második robbanás pedig elérte a harckocsi lõszertárolóját, megölte a személyzetet és a levegõbe repítette a lövegtornyot.
Nemrégiben kiadták Wittmann egyik bajtársának visszaemlékezéseit. Ebben leírja, hogy a 101. SS Panzer Abteilungen katonáival együtt õ is ott volt, amikor Wittmann kilõtt harckocsiját megtalálták. A nyomokból ítélve repülõ okozhatta a páncélos pusztulását, ahogy aznap (1944. augusztus 8-án) még 134 másik német páncélos pusztulását is. (Ebben az idõben a nyugati fronton leginkább már a vadász- és csatarepülõgépek pusztították legnagyobb számban a német haderõt.) 1945-ben egy Serge Varin nevezetû úriember megtalálta a 007-es roncsait és le is fényképezte. Ez újabb bizonyítékul szolgál a repülõgép elmélet pártolói számára.
Leibstandarte-beli bajtársai számára Michael Wittmann jelentette a csendes, de kimagasló tudású harckocsizót, aki a harcban is nyugodt maradt, és szinte egy hatodik érzékkel jósolta meg ellenfeleinek következõ lépését. Ez a tehetség természetesen nem érvényesülhetett volna kiváló legénysége nélkül, akikkel tökéletes összhangban harcoltak. És Wittmann az a harckocsizó ász, akinek neve tökéletesen tiszta maradt a háború mocskában, nem szennyezte be sem katonai- sem civil személyek elleni atrocitás.
(1914. április12. – 1944. augusztus 8.)
Michael Wittmann a II. világháború legsikeresebb harckocsizó ásza és egyik legkarizmatikusabb egyénisége volt. Az általa megsemmisített 138 tank és 132 löveg minden idõk legkiválóbb teljesítménye. (Egyes források 141 tankot említenek.)
1914. április 22-én Bajorország oberpfalzi körzetében, a Beilgries melletti Vogethal falucskában született egy helyi gazdálkodó családban, és valószínûleg egész életében családja földjén dolgozott volna, ha nem a hadsereget választja. Nemzedékének sok más tagjával együtt hitt az "új Németországban", a jobb idõk eljövetelében, és mindenek felett a versailles-i szerzõdés béklyóit levetõ, megújult hadseregben. 1934. február 1.-én, 20 éves korában belépett az ún. Reichsarbeitdienst-be. Itt fél évet szolgált mindössze, majd 1934. október 30-án belépett a München melletti Freisingben állomásozó 19. gyalogezred 10. századába, és 1936. októberig ott is szolgált, miközben õrvezetõi rangra emelkedett.
Elõször az Allgemeine-SS vonzotta, de a tehetségesek számára az egyre növekvõ Waffen-SS nyújtott jobb lehetõségeket, és Wittmann-nak a szigorú fizikai követelmények sem jelentettek akadályt. A tehetségesnek tartott, ambiciózus fiatalembert 1937. április 5-én felvették a Leibstandarte-ba és Lichterfeldében megkezdõdött a kiképzése.
Wittmann a Leibstandarte-ban elõször SS-Mann beosztásban teljesített szolgálatot. Katonai vezetésére képezték ki, és elõször négykerekû könnyû felderítõ jármûveket vezetett (Sd.Kfz.222), majd hatkerekû (nehéz)páncélozott felderítõ jármûvet (Sd.Kfz.232), ami hasznos iskolát jelentett egy leendõ harckocsizónak. A kiképzés után a Leibstandarte 17. páncélos felderítõ századába került 1938 nyarán.
A háború kitörésekor SS-Unterscharführer (szakaszvezetõ) rangban egy Sd.Kfz.232 páncélozott felderítõ gépjármû parancsnokaként harcolt Lengyelországban, majd Franciaországban, de az igazi képességeit akkor mutathatta meg, amikor a Leibstandarte számos új jármûvet, köztük Strurmgeschütze III. Ausf. A (StuG III.-as) rohamlövegeket kapott.
A franciaországi hadjárat után Metzben állomásozó Wittmann kérte parancsnokát, hogy engedélyezze az új jármûvek vezetésének elsajátítását. Késõbb - parancsnoka engedélyével - Wittmann maga választhatta ki jármûvének legénységét, akikkel szoros baráti kapcsolatba került a kiképzés és késõbb a sorozatos bevetések során. Intenzív és igen valósághû kiképzést kaptak. A többi páncélozott harcjármû személyzetéhez hasonlóan rekordidõ alatt meg kellett ismerniük harcjármûvüket, amit szükség esetén akár egy mezõ közepén is szét kellett tudniuk szerelni. 1940 végére befejezõdött a kemény StuG-kiképzés, és Wittmann legénységével együtt türelmetlenül várta a bevetést. 1941. áprilisig kellett várniuk, amikor Olaszország balsikerû balkáni hadjárata után Hitler a Duce segítségére sietett.
A Leibstandarte görögországi hadmûveletei során a legtöbb érdem ugyan Kurt (Panzer) Meyer SS-Obersturmführernek jutott, de Wittmann és StuG III.-asa szintén nagy érdemeket szerzett. Ott voltak a megerõsített Kliszúra-szoros elleni támadásban, majd a klasztóriai elõrenyomulásban, ahol felmorzsolták a 13. görög hadsereget és foglyul ejtették 12 000 katonájukat.
Az 1941-es Szovjetunió elleni hadjáratban már az umanyi harcok sûrûjében tûnt ki bátorságával, és kiérdemelte a másodosztályú Vaskeresztet, amit 1941. július 12-én vett át, miután több szovjet harckocsit megsemmisített. Nem sokkal késõbb - szeptember 8-án - már a Vaskereszt elsõosztályú fokozatát vehette át, ekkor 6 ellenséges harckocsit semmisített meg egyetlen ütközetben.
A krimi elõrenyomulás során a Leibstandarte éjszakai támadást indított Melitopol ellen. Wittmann hirtelen két szovjet harckocsival került szembe. Úgy tûnt ez lesz a vég! Még ha sikerülne is az egyik szovjet harckocsit elpusztítania, a másik azonnal végez velük is. Ekkor Wittmann váratlanul teljes sebességre adott parancsot, és nekihajtottak a két páncélosnak, melyek az ütközéstõl mozgásképtelenné váltak, és melyet személyzetük ezután pánikszerûen elhagyott.
Bár a német támadás lendülete lassan kezdett kifulladni, a Leibstandarte olyan sikeres hadmûveleteket hajtott végre, mint Sztalinó, Taganrog, Rosztov, és Harkov elfoglalása.
Wittmannt alkalmasnak ítélték a tiszti tanfolyamra, és 1942 derekán megkezdte tanulmányait a Bad Tölz-i SS-Junkerschulé-ban, ahol szeptember 5-ig maradt. Ezt követõen 1942. december 21-én elõléptették SS-Untersturmführeré (hadnagy) és visszaküldték a keleti-frontra.
Amikor visszatért a Leibstandarte-hoz, rajparancsnoki kinevezést kapott az idõközben gépesített hadosztályból páncélgránátos hadosztállyá szervezett egység 1. SS-páncélosezred 13. (nehéz)páncélos századában. Wittmann a Tiger század PzKpfw. III. szakaszának parancsnokságát kapta meg, majd 1943 tavaszán már egy Tiger szakaszt vezetett. 1943. július 5-én megindult a Citadella hadmûvelet, amely során a frontvonalban keletkezett nagyarányú szovjet ék felszámolása volt a cél Kursz környékén, és amelyben a szembenálló felek nagyarányú páncélos csoportosításokat vetettek be. Wittmann is részt vett a harcokban egységével, és már az elsõ nap során 13 T-34/76 páncélost semmisített meg és 2 páncélelhárító löveget, miközben kimentette a szovjetek által erõsen szorongatott Helmut Wendorff parancsnok szakaszát is. Július 7-én és 8-án 2 T-34/76 páncélost, 2 SU-122 és 3 T-0/70 harcjármûvet pusztított el. Július 12-én újra lecsapott Wittmann, ekkor 8 szovjet páncélost semmisített meg, 3 tankelhárító ágyút, és 1 tüzérségi üteget. A Citadella hadmûvelet július 17-én kifulladt, és Hitler parancsára a páncélos erõket kivonták a harcból. (Ellentétben a közhiedelemmel; a németek nem veszítették el a csatát, és pláne nem szenvedtek katasztrofális veszteségeket a páncélosok terén, csak kivonták erõiket a küzdelembõl.) A Kurszk környéki és az idõközben lezajlott Harkovi harcok során Wittmann Tiger-ével 30 szovjet harckocsit, és 28 egyéb löveget semmisített meg.
1943. augusztusában az 1. SS páncélgránátos hadosztályt kivonták a frontról és Olaszországba küldték pihenni és feltölteni. Itt októberben ismételten átszervezték, felduzzasztották a tankok számát annyira, hogy elérjék a páncélos hadosztályok szintjét, így létrehozva az elsõ Waffen-SS páncélos hadosztályt. A Leibstandarte új elnevezése ezek után: 1. SS páncélos hadosztály "Leibstandarte SS Adolf Hitler". A 13. páncélos század - amelyben Wittmann szolgált - szintén új nevet kapott, és átszervezték, 101. SS Panzer Abteilungen néven szerepelt ezt követõen. Wittmann az 1331. lajstromszámú Tigert kapta meg, és mellette olyan ászok szolgáltak még az egységben, mint Franz Staudegger (Tiger #1325), Helmut Wendorff (Tiger #1321), Jürgen Brandt (Tiger #1334), és az egység parancsnoka SS-Haupsturmführer Heinz Kling (Tiger #1301)
A szovjetek 1943. októberében nagy offenzívát indítottak, ezért a Leibstandarte-t is keletre vezényelték. Wittmann harckocsijának lajstromszámát S21-re cserélték, és Jürgen Brandt parancsnoksága alatt harcolt. Október 13-án megint a harcok sûrûjében találta magát, aznap 20 T-34-est semmisített meg, és 23 tábori- és páncélelhárító löveget. Decemberben számos kisebb csatában vett részt, és több tucat ellenséges harcjármûvet pusztított el újra.
Aztán 1944. január 13-án újabb 19 páncélost és 3 önjáró löveget semmisített meg. Ezen tetteiért megkapta a Lovagkersztet (1944. január 15.), és SS-Obersturmführerré nevezték ki (1944. január 20.).
Igazi ász lett és igazi sztár. A Göbbels-i propagandagépezet is lecsapott rá, és több tucat fénykép és propagandaplakát készült róla és vele. Egyik híres képén a személyzetével áll az akkor S04-es számú Tiger-e elõtt, amelynek csövén ekkor már 88 db "fehér kör" díszeleg, a megsemmisített 88 ellenséges páncélos trófeájaként. (Fura ráadás, hogy a Tiger félelmetes ágyúja is 88mm-es.) 1944. március 1.-én feleségül vette kedvesét Hilgerad Burmestert. 1 hónap szabadság után májusban újra az egységénél volt.
A szövetségesek partraszállása készülõben volt és ezt a németek is tudták, csak a pontos helyszínt nem. A helyzetet kezelendõen hatalmas páncélos csoportosítást vontak össze ezért Franciaországban, amely a Leibstandarte egységein kívül még a 12. SS páncélos hadosztály "Hitlerjugend", és a Panzer Lehr hadosztály alakulataiból állt.
A normandiai partraszállás napján, június 6-án a zászlóaljat az arcvonalra vezényelték. Felvonulás közben azonban ellenséges légitámadás érte õket, így az egység maradéka csak június 10. után érkezett meg a harci övezet peremére, Caen-tõl dél-nyugatra. 1944. június 12-én Wittman parancsot kapott, hogy foglaljon állást Villers-Bocage-tól északkeletre és védje meg a térséget az északi irányból várható angol támadás ellen. Wittmann egysége 6 db PzKpfw.VI. (Tiger I.) és legalább 1 db PzKpfw.IV.-bõl állt. Jobbján Möbius SS-Hauttsturmführer 1. százada foglalta el állásait.
Montgomery tervei szerint az angol erõknek már a partraszállás napján el kellett volna foglalniuk Caen városát, de ez a keményen védekezõ Hitlerjugend hadosztály miatt végülis nem sikerült idõre. Ezért a brit és kanadai erõk június 12-én újból kisérletet tettek Caen elfoglalására, aminek következtében a Panzer Lehr hadosztály balszárnyán óriási rés támadt, amit a brit erõk igyekeztek is kihasználni. A déli irányba elõretörõ szövetséges harckocsik éjszakára megáltak a Bayeaux-tól délre fekvõ Villers-Bocage falucskában.
Június 13-án 8.00-kor az ellenséges harckocsik - a 3. Country of London Yeomanry (az angol 22. harckocsidandár egy harckocsizó és egy gépesített lövészzászlóalja) - egy Cromwell, Stuart harckocsikkal és négy Sherman Firefly páncélossal felszerelt osztaga haladt felfelé az úton. Wittmann elhatározta, hogy felderíti a helyzetet és az ellenséget megkerülve behatol a faluba. Majdnem azonnal beleütközött három ellenséges harckocsiba négy közül, és ki is lõtte azokat 88 mm-es lövegével. A negyedik angol pácélos az útról befarolt egy gyümölcsösbe, és a parancsnok, Pat Dyas százados, illetve tüzére kénytelen volt tétlenül végignézni, ahogy Wittmann Tigere, amelynek oldala ilyen távolságból sebezhetõ lett volna, elhalad mellettük.
Wittmann a falu központjába tartott, ahol összecsapott a "B" osztag ott állomásozó harckocsijaival, és legalább egy találatot kapott egy Sherman Fireflytól. ( Megjegyzés: A Sherman Firefly 17 fontos ágyújával képes volt megsemmisíteni egy Tigert, akár szembõl is. ) Ekkor hátramenetbe kapcsolt, és egyenesen Dyas harckocsija felé vette az irányt, amely kétszer (sikertelenül) rálõtt 75-mm-es lövegével, mielõtt a Tiger végleg elintézte volna.
Wittmann lefordult az útról, és elindult visszafelé a domboldalon. Elõször kilõtt egy, az oszlop hadtápját szállító féllánctalpast, majd figyelmét az "A" osztag Firefly harckocsijai felé fordította. Ekkor lépett színre az osztag többi páncélosa. Wittmann lassan végighaladt az oszlop mentén, miközben kilõtte mind a 25 jármûvet, majd visszafordult a faluba, ekkor már két további Tiger és egy PzKpfw. IV.-es társaságában. Ekkor azonban csapdába került, és bal oldali lánctalpa páncéltörõ-találatot kapott a szûk utcákon.
Wittmann és a kezelõszemélyzet többi tagja otthagyta a sérült harckocsit. Az SS-Obersturmführer felismerte, hogy ebben a szektorban lehetõség van az angol támadás megállítására, így gyalog elindult a Panzer Lehr hadosztály mintegy 6 km-re lévõ fõhadiszállásának irányába. Egy század PzKpfw.IV.-essel tért vissza, melyeket Möbius Tigereivel erõsített meg. A falut kisebb veszteségek árán visszafoglalták, és mintegy 100 foglyot ejtettek.
Ezen tette meghozta számára az SS-Hauptsturmführer (százados) kinevezést, amit Fritz Bayerling tábornok, a biztos pusztulástól megmentett Panzer Lehr hadosztály parancsnoka hagyott jóvá. Wittmann volt a II. világháború legmagasabb kitüntetésében részesülõ páncélosásza. 1944. június 25-én Sepp Dietrich elõterjesztése alapján Adolf Hitlertõl vehette át a kardokat a tölgyfalombbal ékesített Lovagkeresztjéhez. A parancsnokság úgy vélte, hogy Wittmann a Waffen-SS kiképzõközpontjában kamatoztathatná a legjobban tapasztalatait, õ azonban ezt a lehetõséget visszautasította, mint késõbb kiderült; vesztére.
1944. július 6-án újra Caen környékén harcolt, sérült Tiger-e helyett pedig kölcsönkapott egy újat, amely a 007-es lajstromszámot viselte.
1944. augusztus 8-án a Wittmann jobb oldalán harcoló 213-as Tiger SS-Hauptscharführerének jelentése szerint a Caen-Cintheaux út gaumesnili szakasza mellett Wittmann harckocsiját megsemmisítette egy robbanás, ami leszakította a lövegtornyot. Az öttagú személyzet életét vesztette. Ezt a szûkszavú jelentést 12.55-kor adta le rádión Höflinger, a 213-as Tiger parancsnoka.
Amikor Wittmann este nem tért vissza a harcból, páncélososztályában harcoló bajtársai, valamint a 12. Hitlerjugend SS-páncéloshadosztály katonái a keresésére indultak, akik végül is megtalálták a kilõtt harckocsit. A 007-es legénységét jeltelen sírba temették a szétroncsolódott harckocsi mellett.
Nem volt szemtanú, vagy túlélõ, aki pontos leírást adhatott volna arról, hogy mi is történt a végzetes napon. Sokan a brit Northamptonshire Yeomanry "A" századának tulajdonították Wittmann legyõzését, akik állítólag egy Sherman VC Firefly harckocsi 17 fontos ágyújával lõtték ki a Tigert. Bár mások szerint kétséges, hogy a századnak lett volna egyáltalán Firefly páncélosa. De ugyanezt a dicsõséget más egységek is szeretnék maguknak tudni, mint pl. az 1. lengyel páncélos hadosztály, és a 4. kanadai páncélos hadosztály.
De a legvalószínûbb az, hogy a Királyi Légierõ egy Hawker Typhoon csatarepülõgépe lõtte ki egy páncéltörõ rakétával. A rakéta átütötte a Tiger hátsó részének 25mm vastagságú páncélját, és felrobbantotta a motorblokkot, a második robbanás pedig elérte a harckocsi lõszertárolóját, megölte a személyzetet és a levegõbe repítette a lövegtornyot.
Nemrégiben kiadták Wittmann egyik bajtársának visszaemlékezéseit. Ebben leírja, hogy a 101. SS Panzer Abteilungen katonáival együtt õ is ott volt, amikor Wittmann kilõtt harckocsiját megtalálták. A nyomokból ítélve repülõ okozhatta a páncélos pusztulását, ahogy aznap (1944. augusztus 8-án) még 134 másik német páncélos pusztulását is. (Ebben az idõben a nyugati fronton leginkább már a vadász- és csatarepülõgépek pusztították legnagyobb számban a német haderõt.) 1945-ben egy Serge Varin nevezetû úriember megtalálta a 007-es roncsait és le is fényképezte. Ez újabb bizonyítékul szolgál a repülõgép elmélet pártolói számára.
Leibstandarte-beli bajtársai számára Michael Wittmann jelentette a csendes, de kimagasló tudású harckocsizót, aki a harcban is nyugodt maradt, és szinte egy hatodik érzékkel jósolta meg ellenfeleinek következõ lépését. Ez a tehetség természetesen nem érvényesülhetett volna kiváló legénysége nélkül, akikkel tökéletes összhangban harcoltak. És Wittmann az a harckocsizó ász, akinek neve tökéletesen tiszta maradt a háború mocskában, nem szennyezte be sem katonai- sem civil személyek elleni atrocitás.