|
|
Post by Franklin D. Roosevelt on Dec 22, 2007 13:46:50 GMT 2
Nagyobb rendőrségi illetve katonai kiséret állt meg Washinton legszigorúbban őrzött katonai repülőterén. Az elnöki autó, közvetlenül az Air Force One-mellett állt meg s az 5 fős küldöttség s a testőrség szállt ki, s pillanatokkal később már a repülőgép belsejében volt az elnök és kisérete...
-Washingtoni reptér, itt az Air Force One, azonnali fölszállási engedélyt kérünk. Célállomás Berlin.
-Air Force One itt a torony, engedély megadva, jó utat.
|
|
|
|
Post by Sors on Jan 13, 2008 19:35:06 GMT 2
Közép-Amerikai kaland:
Minden, a fõvároshoz közel állomásozó vagy elszállásolt egységet ideszállítottak, szeptember 7-én, reggel 7:30-ra. A háború egy hete tartott, a németek azóta elfoglalták Krakkót és Lódz városát is. Meg nem erõsített hírek szerint az amerikai elnök ezekben az órákban is Berlin-London között ingázik, hogy tárgyaljon. Sokan átlátnak az elnök szándékán, mások elhiszik, hogy Roosevelt békíteni akar. Ki tudja persze.
Mindenesetre az ideszállított katonáknak megfogalmazódott egy elmélet, egy elképzelés a háborúról, hiszen nyilván nem véletlen kellett idejönniük... Egész szép tömeg gyûlt össze a Waschington közeli katonai reptéren. Mindenhol egyenruhás emberek, terepjárók, fegyveres férfiak és a kézipoggyászuk.
8 óra fele lehetett már, némileg türelmetlenül álldogáltak a katonák, akik közül sokan a családjukat kllett ott hagyni, hogy meghallgassák mirõl is lett szó. Azoknak persze könnyebb dolga volt aki jelenleg is a laktanyák egyikében lakott. Egy pódium volt felállítva az egyik legnagyobb hangár elõtt, egy mikrofonnal ellátva. Egy 45-50 éves férfi ballagott oda, díszes egyenruhával, sok kitüntetéssel a mellkasán. Megtámaszkodott az emelvényen és üdvözölte a tömeget...
- Üdvözlöm Önöket. Nyilván sokakban felmerült a kérdés, mi lehet az oka annak, hogy idehozattuk mindannyiukat. A válasz egyszerû: háború. Háború, mely az egész világot érinteni fogja, ez csak idõ kérdése. Háború, mely Európában pattant ki és amely fenyegetést jelent a jövõben az Ameriaki Egyesült Államokra.
- Maguk azok, akik védik országunkat, akiknek egy egy állampolgár a személyes biztonságát köszönheti mondjuk a Szovjetúnióval szemben. Az elnök, Franklin Delano Roosevelt utasítására, az amerikai csapatok egy részét bevetjük éles szituációban is. De a félreértést megelõzvén, Amerika nem szándékozik beleszólni az európai konfliktusokba (még), de készen létben kell lennünk, ezért az elnök tudni akarja, hogy mire képes a világ legerõsebb serege.
Itt szemét körbejáratta a tömegen, hagyta hogy szavai kicsit érlelõdjenek, értelmet nyerjenek. Majd folytatta ugyan azzal a lelkesítõ hangon.
- Néhány napja Közép-Amerika egyik országában zavargások törtek ki. Mára már a gerillák terrorban tartják az országot, különösen a fõvárost. Fenyegetik Amerikaát, de mi nem tárgyalunk terrorositákkal. Magukra vár a nemes feladat, hogy rendet teremtsenek. Holnap csapatszállító gépekkel fognak utazni a távoli Nicaraguába, ahol majd a dzsungel mélyen áttröve bejutnak a fõvárosba és leszámolnak az ellenséges egységekkel...
Azzal a tiszt elsétált, befjezte mondandóját. A tömeg egy részét örömmel töltötte el, hogy végre történik valami, egy részük inkább aggódva hallgatta ezt az egészet. De nem volt mit tenni, háború van készülõben, a felkészülés pedig megkezdõdött...
//Kérnék minden AMERIKAI játékost, aki részt akar venni Nicaragua felszabadításában, az ide írjon egy kezdõ hsz-t! Köszönöm, várom a jelentkezõket...//
|
|
Samuel Huxley
2. szintû / 8 pont
Amerikai tenger?szgyalogos
Posts: 13
|
Post by Samuel Huxley on Jan 13, 2008 19:48:08 GMT 2
Samuel Huxley és az egész század ott áldogált a reptéren. Majdhogynem táncot lejtettek amikor meghallották a bejelentést. Hallottak elődjeiktől ilyesmiről már, hogy a közép amerikai harcoknál, a "Send in the marine" (küldjétek a tengerészgyalogságot), amolyan megszokott harcászati fogás. És most a bőrükön tapasztalhatják végre mindazt amire évek óta készítik őket. Samuel ugyan kissé megrettent a gerillaharcoktól, de társain semmi félelmet nem látott, elvégre egy közel 40 éves férfiakból álló edzett, de nem tapasztalt szakasz nem fog megretteni egykét közép amerikai banditától.
-Végre harcok! Végre megmutathatjuk mit tudunk!-örvendezik Ray a szakasz rádiósa.
-Ja, csak ott ne hagyjuk a fogunk!-fejezi ki ellenérzéseit, a mindig megfontolt, és elgondolkozó Tom, aki a szakaszon belül furcsa módon mesterlövészi feladatkört lát el.
Sam csak hümmög és várja, hogy hátha mondanak valami részletesebbet.
|
|
Carl Cheefe
1. szintû / 5 pont
Amerikai katona
Amerikai F? ?rvezet?.
Posts: 9
|
Post by Carl Cheefe on Jan 13, 2008 21:26:50 GMT 2
- Mi az most csak itt állunk vagy fog valami történiis? Szól Carl a mellette álló fickónak aki nem más mint Jamie Frank a legjobb barátja.
- Nem tudom. Szólnak vissza.
- Ha itt leszünk holnapig akkor én mindjárt elalszom. Szólt dühösen Carl a Thompsonját fogdozva.
- Hé Frank nem akarsz ismerkedni?
- De.
Ezzel elkezdtek ismerkedni a körülöttük álló katonákkal. Most így sok barátot szereztek és a feszültéseget is oldták. Egyre inkább jobban érezték magukat.
|
|
|
|
Post by Jason Thomas Grazon "JTG" on Jan 13, 2008 22:02:58 GMT 2
//Közép-Amerikai kaland//
*Kora reggel egy igen színes társaság caplatott be a tér közepére zajosan és rendetlenül.
Sokak szeme megakadhatott rajtuk, de nem nagyon foglalkoztak velük, mert a háború az már ilyen: minden osztály képviselteti magát. Akadhat értelmiségi is a hadseregben, gazdag, vagy éppen utcáról jelentkezõ katona is. Ilyenek õk is.
Brooklyn utcáin nõttek fel és büszkék erre, meg vagányak.
Nem félnek senkitõl, semmitõl, készek rá, hogy haza vágják az ellent.
Arcukról lerí ez is.
Egyetlen egy néger van köztük, de nem látszik kiközösítés emiatt, jól elvannak egymással.
A négeren viszont szintén megakadhat pár tekintet a magassága miatt, mivel egy két méteres állat.
Amúgy barátságos teremtés és vigyorával igyekszik ezt is hírdetni a többieknek.*
- Arcok, háborúúúú! -*rikoltotta szét a nagy hírt John Tevez.*- Remélem hamarosan seggbe rúghatunk pár ellent! Nagyon szívesen megmutatnám nekik az amerikai módszert!
- Módszert mirõl? -*nyihogta Aron Walker.*- Hogyan rakod be nekik hátulról? -*ezen mindenki akkorát röhögött, hogy messzire elhallatszott.*
- Tetetteteeee!!!! -*perdült feléje Tevez.*- Lecsaplak én mindjárt és téged lõllek ki fritzék seggébe!
- Nyugi -*szólt közbe JTG és erre picit csend lett.
Haladtak a katonák sorai közt, hogy találjanak maguknak egy jó helyet, ahonnét jól hallhatják, láthatják a beszélõt és annak beszédét.*
- A háború nem jó dolog, már most meg mondom nektek -*sóhajtozott Joe Johnson, a raj orvosa.*- Sok áldozattal fog ez járni fiúk... és nekem sok munkával.
- Bírni fogod doki haver -*vigyorgott Walker.*
- Kétlem, de meglátjuk.
Jeff Felton csendben haladt a többiekkel és kémlelte a terepet.*
- Elég sokan vagyunk -*jegyezte meg azért.*- Valami nagy durranásról lesz szó asszem.
- Ja -*helyeselt Marcus Dickson, a néger srác.*
- Na, csapat állj. Itt jó lesz -*vezényelt JTG és felsorakoztak egy helyen, majd strázsáltak, vártak és dumcsiztak.
Aztán egy tiszt felcaplatott az emelvényre.*
- Nézdmán, mennyi plecsni... -*morogta oda Walker Teveznek.
A beszédet elkezdte mondani és lassan csend telepedett mindenki. Feszült csend.
Nem tudták mirõl van szó, de pillanatokon belül kiderült.*
- Ehh -*jegyezte meg Tevez.*
- Na, errõl ennyit -*tette hozzá Walker is.*
- Kuss -*közölte JTG és figyelt tovább, mikor kiderült, hogy mirõl van szó.*- Legalább tudjuk, hogy mit kell tennünk és nem csak tespedünk itt és pihentetjük a seggünket. Szerintem léphetünk a dolgunkra -*nézett szét és érdeklõdve figyelte a tömeget, hogy mit csinálnak.*
- Ja, aztán írhatjuk a levlapokat haza, hogy bevetés és rizikós lesz, az szent! -*dörmögte Marcus Dickson.*
- Ráér az még. Én az ellent féltem -*mondta komoly képpel Joe.*
- Ne felejtsd el, hogy õk keresték a bajt! -*vágott neki oda hevesen Tevez.*- Most... vagyis holnap megkapják! -*azzal elégedetten megigazgatta a felszerelését.
A csapat pedig megindult valamerre valamit csinálni.*
|
|
William Baron
2. szintû / 8 pont
Amerikai katona
Volt Spanyol Idegenl?gi?s, Amerikai ?rmester
Posts: 19
|
Post by William Baron on Jan 14, 2008 22:10:04 GMT 2
Bill elégedetlenkedve ült a Jeep anyósülésén. Valaki elkeverte a kérvényét aktív szolgálatra s így késve érkezett meg a mozgósítási parancsa. De legalább megérkezett. A Detroiti katonai bázison tartott kiképzéseket eddig, de hiányzott már neki egy kis izgalom, meg csatatér. Úgy gondolta, hogy még a végén elkényelmesedik a komfortos barakkokban.
A terepjáró lassított, mikor az összecsődült emberek közé ért.
- Melyik egységhez?
- Parancsnoki sátor...- vakkantotta röviden az Őrmester - még nincs egységem.
A Detroiti egység kiképzése, még nem fejeződött be, így őket még nem vezényelték ide. Az autó megáll, míg a beszéd tart, majd folytatja útját a parancsnoki sátorhoz. Ott William kiszállt, majd zsákját és aktáját is levette a hátsó ülőalkalmatosságról. Aztán a sátor bejáratához sétált. Bal hóna alá az aktáját rejtő dossziét csapta, majd jobbjával szalutált.
- William Baron Őrmester, szolgálatra jelentkezem.
|
|
|
|
Post by Frank Oldvest on Jan 15, 2008 16:51:52 GMT 2
Oldvesték a hír hallatán elkezdték énekelni a Lory Glory-t majd az éneklés után elcsendesedtek és nézték középen azt a nagy tumultust.
- Mi történik ott? Kérdezte Frank
- Valakik elkezdtek ismerkedni.
Frankék is oda mentek a nagy tumultus közelébe miközben valaki meglökte.
- Ki volt az? Kérdi Frank.
- Én bocs. Válaszolta Jamie.
- Jamie hol a hadnagy?
- Nem tudom valahol a parancsnoki sátor körül. De miért kérded?
- Csak megkérdezném tõle, hogy körübelül hány órakor indulunk és, hogy mit vigyünk magunkal. Egy 10 perc múlva megtalálták a hadnagyot és megtudták mit kell vinni és mit nem.
|
|
|
|
Post by Sors on Jan 15, 2008 19:44:25 GMT 2
//Örülök, hogy az elmúlt napokban csatlakozott az oldalhoz még pár amerikai. Így még érdekesebb lesz a játék...//
A beszéd végeztével a katonák körében nagy volt a mozgolódás, mindenki ismerkedni próbált.
A jókedélyû beszélgetéseket a hangosbemondó recseõ hangja törte meg...
- Minden egység figyelem, minden egység figyelem. Mindenki foglalja el a számára kirendelt lakhelyet és készüljenek fel a holnapi utazásra. Részletes eligazítás holnap hajnalban, majd reggel 7 órakkor Önök repülõn útnak indulnak Közép-Amerikába. Oszolj...
A katonák zsákjukat a vállukra kapva indultak, el néhányan céltalanul, de félóra után már mindenki "berendezkedett" ideiglenes szállásában. Néhányan levelet írtak családjuknak, vagy más módon értesítették õket. Majd mindenki a holnapi napra készülõdött. Néhol egész nagy volt az izgalom, sok helyen a közelgõ harc volt a beszédtéma. Szépen lassan azonban mindenki elaludt, hogy kipihenten vághassanak bele életük talán elsõ fegyveres ütközetükre amerikai lobogók alatt.
Másnap hajnalai 5-kor egy riadósziréna kellemetlen hangjára ébredtek a katonák. Lassan szedelõzködtek. 1 óra elteltével már mindenki indulásra és harcra készen állt. A házakat egymásután keresték fel a magasrangú tisztek. Közöltéka helyzetet és a csapatok beosztását...
7 órakkor valóban mindenki felszállt a gépre, majd elindultak Nicaragua felé...
//A kalandra vonatkozó egy-két szabály:
- Mind az öten a béta csapatba kerültetek, a csapat vezetõje William Baron õrmester lesz. Ez annyit jelent, hogy amit õ mond a játékban, az mint parancs értendõ. A ti csapatotok lesz a legkisebb létszámú, úgy 50-60 emberrel számoljatok. A második hullámban fogtok Nicaraguába érkezni.
- Amennyiben a csapat szétváll, a vezetõ tiszt jelöli ki a másik csapat vezetõjét, ami lehet NJK illetve közületek valaki, de csak aki tisztes. Ezt persze megvétózhatja a KM.
- Amennyiben a vezetõ tisz meghal, a KM jelöli ki az esetleges új vezetõt, aki lehet NJK vagy JK is.
- A kaland során szabadon lehet játszani, a beszélgetések miatt nem kell várni a KM reagálásra, de semmi jelentõset nem csinálhattok a KM nélkül, ergó, ha véletlen nem bírnék feljönni 4-5 napra, ez idõ alatt nem vehetitek be egész Nicaraguát. Viszont ha valaki csak ennyit ír, hogy hogy hívnak, értelemszerûen nem lenne fair, ha a KM-re kéne egy egész kört várni.
- Sorrend nincs, és hsz korlátozás sem, de mint mondtam a történésekkel csak óvatosan...
A következõ hsz-t mindenki Nicaragua dzsungelei nevû topicba írja, amint utazik a csapatszállítón, részemrõl beszélgethettek is, amíg úgy nem döntök, hogy ugrotok...//
|
|
|
|
Post by Sir Stewart Menzies on Jan 15, 2008 21:29:41 GMT 2
//Elnézést, van egy kis kavarodás. Nem akarok beleszólni, de a katonai hagyományokhoz híven, a további bejelentésig, változtatnék Sors írásán:
- Mind az öten a béta rajba kerültetek, a raj vezetõje William Baron õrmester lesz. Ez annyit jelent, hogy amit õ mond a játékban, az mint parancs értendõ. A ti rajotok 19-25 fõbõl áll (Frank Oldvest, Samuel Huxley, Carl Cheefe, "JTG"+7NJK, és 5 mesélõi NJK, és még akik jelentkeznek. A második hullámban fogtok Nicaraguába érkezni.
Amíg Sors, vagy más kompetens személy nem rendelkezik máshogy, így kérek postolni, a postokat kijavítani. Megértéseteket köszönjük. //
|
|
|
|
Post by Franklin D. Roosevelt on Sept 12, 2009 10:52:43 GMT 2
Nagy pompában van jelenleg a Washingtoni Andrew-s katonai támaszpont- díszvirágok, katonák egyenruhába öltözve, katonai zenekar. Zenészek, ujságírók, soha nem látott pompa a támaszponton.
"mindenki a fürert várja.-mondja a post riportere"mindenki az eget kémleli. amikor fölbukkan egy gép az égen amit megvilágít a nap. Már Roosevelt elnök és kisérete is várja a Fürert.
|
|
|
|
Post by Adolf Hitler on Sept 12, 2009 11:03:29 GMT 2
Hitler magángépe megközelítette a Washingtoni Katonai Repteret, majd a landoláshoz szükséges manővert végrehajtotta a pilóta. A propelleres gép finoman, lágyan ért földet, majd kellő idő elteltével megállt és a motorjai is kikapcsoltak. A Führer sosem járt még az USA-ban és nagy meglepetésként érte Roosevelttől, hogy meghívta őt a hazájába. Az ablakon sok mindent szemügyre lehetett venni, és Adolf tetszését sok minden el is nyerte, de nem tetszett neki az emberek mentalitása. Igaz, nem tudhatta, hogy itt hogy állnak hozzá az emberek a dolgokhoz, de a bizalmasaitól sok mindenről tudomást tudott szerezni.
A gép ajtaja kinyílt és maga a Führer lépett ki elsőként. Mögötte még egy-két belügyi miniszter és persze a saját SS testőrei. Nem mintha Amerikától kellene tartania Hitlernek, de azért őt mindig mindenhova elkísérik a testőrök. Adolf magabiztosan, kihúzva és vidáman hagyta el a repülőgép környékét, majd elindult egyenesen előre. Nagyon örült annak, hogy az USA ilyen pompában fogadta őket, nem gondolta volna ezt Rooseveltről. Hitler közben várta a fogadóbizottságát.
|
|
|
|
Post by Franklin D. Roosevelt on Sept 12, 2009 11:11:12 GMT 2
Roosevelt elnök és kisérete amint meglátta hogy megáll a gép és a Fürer kilép a gépből, lassú méltóságteljes lépésekkel megindult Adolf felé. Adolf meglepetésére félúton intett az elnök, innen egyedül megy tovább. Innen csak a személyi titkára kisérte az elnököt. Már messziről köszönt. Igaz a katonai zenekar az ujságíró és a tömeg zaja elnyomta. - Üdvözlöm Amerikában. Bocsájtson meg, de jelenleg nem tudtam volna személyesen elmenni önhöz, sajnos nekünk is meg kell bírkóznunk dél-amerikával.- kezdett bele az elnök.
|
|
|
|
Post by Adolf Hitler on Sept 12, 2009 11:16:53 GMT 2
- Semmi probléma, Elnök Úr. Teljes mértékben megértem önöket. - jelentette ki a Führer, amikor a kísérőivel Franklin mellé érkeztek.
- Jó nagy a hangzavar és a parádé, biztosan jól élnek itt az emberek Amerikában. - közölte Hitler, hogy jó benyomást keltsen az Elnöknek, de a szavak mögött legszívesebben arra vágyna, ha egy nyugodtabb helyre mennének beszélgetni.
|
|
|
|
Post by Franklin D. Roosevelt on Sept 12, 2009 11:27:08 GMT 2
-Jól élünk az túlzás, inkább sokan vagyunk-itt fölnevet az elnök. A protokoll-t követve kezetfognak, aztán az ujságírók ellövik a maguk fényképüket. A biztonsági emberek, nem engedik hogy kérdéseket tegyenek föl Adolfnak az újságírók. Megindultak az autókhoz. A limuzin egy új tipusú Ford modell, igen tágas. Amint a Fürer és az elnök odaérnek, kinyílik az ajtó. Az autót oldalt 4 ember kiséri a bejáratig.
Kint a támaszponton rendőrségi kíséret és több autó kíséri az elnöki autót. -Megnyugodott? Látom nincs hozzászokva ezekhez a mulatságokhoz. Az itteni emberek már csak ilyenek.-mondta kedvesen az elnök.
|
|
