Post by Adolf Hitler on Oct 21, 2007 10:41:50 GMT 2
Prága a Cseh Köztársaság fővárosa, egyben legnagyobb települése. A város a Moldva két partján fekszik, Közép-Csehországban. Prága a világ egyik legszebb városa, gyakran hívják �száztornyú városnak�, �arany városnak�, vagy egyszerűen a városok királynőjének.
A mai Prága területén már a kőkor idejéből is találtak emberi letelepedésre utaló nyomokat, s a város környékét ettől kezdve szinte folyamatosan lakják. I. e. 200 körül a mai város déli részén kelta település volt, őket a germán betelepülők szorították ki. A szláv népcsoportok a 4. században jelentek meg a térségben, akik folyamatosan kiszorították, beolvasztották a mai Csehország területén is jelenlevő avarokat.
Prágáról az első írásos emlékeket uralkodásuk idejéből, a 9. századból találunk. A város hamarosan a Cseh Királyság központja lett, s az egyik legfontosabb kereskedelmi központ Európában, ahova a kontinens minden tájáról érkeztek a kereskedők. Ekkor jelentek meg Prágában a város későbbi életében igen fontos szerepet játszó zsidó csoportok is. Az első említés róluk Ibrahim zsidó kereskedőtől és utazótól származik 965-ből. A város mindemellett - vagy mindennek köszönhetően - a vallási élet központja is lett, 973-ban püspökséget alapítottak Prágában.
Vy�ehrad szerepe később fokozatosan elhalványodott, helyét a szintén a 9. században, Bořivoj fejedelem által alapított Hradzsin vette át. Unokája, Vencel helyezte el itt a Szent Vitus tiszteletére emelt első templom alapjait. Vencelt később szentté avatták, és Csehország patrónusa lett. A prágai vár eredetileg fából épült, nagyszabású átalakítását I. Sobe�lav fejedelem kezdte meg, mely aztán századokon át folytatódott. Ekkor kezdődött meg a királyi palota és a Szent György bazilika építése is. Az első állandó hidat a Moldván II. Ulászló király építtette, mely feleségéről Juditról lett elnevezve. A hidat az 1342-es árvíz elvitte, helyén, alapjainak felhasználásával épült az egyik legismertebb prágai nevezetesség, egyben Európa egyik legrégibb hídja, a Károly híd.
1257-ben II. Ottokár király megalapította a Malá Stranát a városrész a német anyanyelvű lakosok otthonává vált, jelentős autonómiát élvezve. Az új negyed az időközben fallal körülvett Óvárossal szemközt, a Moldva bal partján jött létre, a város harmadik városrészeként. A város középkori arculatának kialakítása egyetlen uralkodónak köszönhető, IV. Károlynak, aki 1346-tól kezdve egyszerre volt cseh király és német-római császár. Kora egyik legműveltebb uralkodójaként, a párizsi egyetem diákjaként Prága szellemi központtá való kiépítését tűzte ki célul: 1348-ban létrehozta Közép-Európa első egyetemét. A város uralkodása alatt a Német-római Birodalom fővárosává vált, vallási központ lett, népesség és területe fokozatosan nőtt. Új negyed jött létre az Óvároson túl, s a Petřín oldala is folyamatosan beépült. A település Európa harmadik legnagyobb városává vált.
IV. Károly császár halálának évében, 1378-ban történt meg a nagy egyházszakadás.
1415-ben Husz Zsigmond császártól kapott védlevéllel Konstanzba indult, annak reményében, hogy az egyházi zsinat meghallgatja. A meghívás csapdának bizonyult, Huszt elfogták és július 6-án máglyán elégették. Az árulás egész Csehország területén villongásokat váltott ki. 1419-ben Jan �elivský prédikátor vezetésével nemzeti felkelés tört ki, mely a városházi tanácsnokok ablakon át történő kihajigálásában, az első prágai defenesztrációban csúcsosodott ki. V. Márton pápa 1420-ban keresztes háborút hirdetett az ekkor már magukat egykori vezetőjük után huszitáknak nevező eretnekek ellen. A husziták Jan �i�ka vezetésével összeütköztek a Luxemburgi Zsigmond által vezetett keresztes seregekkel, s Prágától keletre legyőzték őket. A győzelem után alapították a husziták megerősített várost, Tábort. A háború közel húsz évig húzódott el, mely alatt a császári fél többször egyezkedni látszott, majd mindannyiszor visszakozott. 1458-ban Podjebrád György került trónra, aki a huszitákhoz húzott, ezért őt is kiátkozták. 1471-ben bekövetkezett halála után dinasztikus harcok következtek, végül 1526-ban II. Lajos halála után I. Ferdinándot, a német császár fivérét választották trónra, mely a 400 éves Habsburg-uralom kezdetét jelentette.
A Habsburg uralom első évszázadában Prága ismét visszanyerte régi fényét, II. Rudolf és II. Mátyás itt rendezte be uralkodói székhelyét. I. Ferdinándnak köszönhetően behívott jezsuiták révén a vallási élet is pezsgett.
A jezsuitáknak a központjukból, az általuk alapított Klementínumból irányított, az ellenreformáció tanaira épülő elveik a városban folyamatosan terjedni kezdtek, s egyre inkább feszegették a Habsburg Birodalmon belüli vallási ellentéteket. 1618 májusában az uralkodó két katolikus helytartójának viselkedése annyira felháborította a cseh protestáns főurakat, hogy a Hradzsinban felkelés tört ki, melynek során a helytartókat titkárostul kihajították a vár ablakán. E tett a második defenesztrációként vonult be a történelembe, s kiváltó oka lett a harmincéves háborúnak, melynek során Csehország és Prága is súlyos veszteségeket szenvedett. 1620-ban az uralkodó katolikus seregei fényes győzelmet arattak a fehérhegyi csatában, a felkelés vezetői közül 27 nemesembert az óvárosi téren lefejeztek. A város az elkövetkező években többször idegen megszállás alá került: 1631-ben szász, 1648-ban svéd seregek foglalták el.
1648-ra, a háború végére a Habsburgok elsöprő győzelmet arattak, Csehországot a birodalom provinciájává alázták vissza. Az udvar visszaköltözött Bécsbe, onnan gyakorolták a hatalmat. A protestáns cseh urak vagyonát elkobozták, megkezdődött az erőszakos németesítés, a hazai kultúra elfojtása. Prága lakossága a háború előtti 60 000-ről 20 000-re esett vissza. Ennek ellenére az ellenreformáció győzelmet aratott: a jezsuiták folyamatosan terjeszkedtek, 1625-ben megszerezték a Kisoldali-téren álló Szent Miklós templomot is, melynek helyén a 18. század évtizedeiben felépítették a környéket ma is uraló barokk bazilikát. A jezsuiták 1773-ig, rendük feloszlatásáig a prágai vallási élet legmeghatározóbb szereplői voltak.
A Habsburg elnyomás bénítóan hatott a cseh nép nemzeti törekvéseire. Prágát a Habsburgok teljesen átalakították, barokk ékkővé tették, melyben közrejátszott a városban 1689-ben pusztító óriási tűzvész is. A helyreállításhoz és az új épületek megépítéséhez az itáliai és német mesterek nyomdokain haladva a hazai művészek is hozzájárultak. Ekkor jött létre a kisoldali paloták többsége, ekkor történt meg a Hradzsin és a Loreta rekonstrukciója, új templomok, parkok épültek, barokk szobrok kerültek a Károly hídra. A fejlődés a gazdasági életre is kihatott, spanyol, olasz kereskedők költöztek a városba, finanszírozva az építkezéseket, magukkal vonva a város népességének növekedését � a népesség 1771-re elérte a 80 000-t. A városban a gazdasági életen túl a művészeti is virágzott, játszott itt Haydn, és Beethoven, Mozart pedig többször visszatért Prágába, itt alkotva meg operáinak egy részét.
1784-ben II. József az addig önálló 4 városrészt (Óváros, Újváros, Kisoldal, Hradzsin) egy egységgé tette, melyhez 1850-ben Josefovot, a zsidó negyedet is hozzácsatolták,közigazgatásilag is megalkotva ezzel a mai Prágát. Az ipari forradalom Prágára is jelentős hatással volt, sorra tárták fel környékén a szénbányákat, építették a vasgyárakat. Karlín, az 1817-ben alapított prágai ipari elővárosa húsz évvel később már 100 000 lakosú volt. Az első vasútvonal 1842-ben épült meg.
A 18-19. század fordulóján az általános elnémetesedésre nyílt elégedetlenséggel válaszoltak a csehek. A városban ekkor csak minden harmadik ember volt cseh nemzetiségű, s a meghatározó pozíciókban kivétel nélkül németek ültek, az utcák német neveket viseltek. Ennek hatására 1848-ban, a tavaszi forradalmak idején Prágában is lázadás tört ki. Júniusban összeült a városban a szláv kongresszus, mely az utcára szólította a cseheket. Az Ausztria-ellenes tüntetést Windischgrätz tábornok leverette, de a nemzeti öntudat a század második felében folyamatosan nőtt. 1881-ben megnyílt a Prágai Nemzeti Színház, 1893-ban pedig a Nemzeti Múzeum.
1914-ben Csehország Ausztria oldalán kapcsolódott a világháborúba. 1915-ben egy emigráns filozófus, Tomá� Masaryk felszólította a cseheket és szlovákokat, hogy ne harcoljanak tovább a monarchia oldalán: nem sokkal később már cseh légió küzdött a szövetségesek mellett. 1918. október 28-án megalakult a Csehszlovák Köztársaság, melynek fővárosa az 1922-ben a környező települések hozzácsatolásával már 850 000 lakosú Prága lett.
Prága, az ekkor még soknemzetiségű város 1938-ban német megszállás alá került, s ettől kezdve a város történetében fontos szerepet játszó zsidóságot folyamatosan kitelepítették. A háború végére a prágai gettó lakosságának 90%-a halt meg valamelyik megsemmisítő táborban. A háború után a pár évtizede még többségben levő németek Németországba települtek, a város fokozatosan egynemzetiségűvé lett. A prágaiak 1945. május 5-én ismét fellázadtak a náci megszállás ellen, majd négy nappal később a Vörös Hadsereg bevonult a városba, az európai fővárosok közül utolsóként felszabadítva Prágát, amely csodával határos módon szinte sértetlenül vészelte át a háborút.
Prága a térképen
A mai Prága területén már a kőkor idejéből is találtak emberi letelepedésre utaló nyomokat, s a város környékét ettől kezdve szinte folyamatosan lakják. I. e. 200 körül a mai város déli részén kelta település volt, őket a germán betelepülők szorították ki. A szláv népcsoportok a 4. században jelentek meg a térségben, akik folyamatosan kiszorították, beolvasztották a mai Csehország területén is jelenlevő avarokat.
Prágáról az első írásos emlékeket uralkodásuk idejéből, a 9. századból találunk. A város hamarosan a Cseh Királyság központja lett, s az egyik legfontosabb kereskedelmi központ Európában, ahova a kontinens minden tájáról érkeztek a kereskedők. Ekkor jelentek meg Prágában a város későbbi életében igen fontos szerepet játszó zsidó csoportok is. Az első említés róluk Ibrahim zsidó kereskedőtől és utazótól származik 965-ből. A város mindemellett - vagy mindennek köszönhetően - a vallási élet központja is lett, 973-ban püspökséget alapítottak Prágában.
Vy�ehrad szerepe később fokozatosan elhalványodott, helyét a szintén a 9. században, Bořivoj fejedelem által alapított Hradzsin vette át. Unokája, Vencel helyezte el itt a Szent Vitus tiszteletére emelt első templom alapjait. Vencelt később szentté avatták, és Csehország patrónusa lett. A prágai vár eredetileg fából épült, nagyszabású átalakítását I. Sobe�lav fejedelem kezdte meg, mely aztán századokon át folytatódott. Ekkor kezdődött meg a királyi palota és a Szent György bazilika építése is. Az első állandó hidat a Moldván II. Ulászló király építtette, mely feleségéről Juditról lett elnevezve. A hidat az 1342-es árvíz elvitte, helyén, alapjainak felhasználásával épült az egyik legismertebb prágai nevezetesség, egyben Európa egyik legrégibb hídja, a Károly híd.
1257-ben II. Ottokár király megalapította a Malá Stranát a városrész a német anyanyelvű lakosok otthonává vált, jelentős autonómiát élvezve. Az új negyed az időközben fallal körülvett Óvárossal szemközt, a Moldva bal partján jött létre, a város harmadik városrészeként. A város középkori arculatának kialakítása egyetlen uralkodónak köszönhető, IV. Károlynak, aki 1346-tól kezdve egyszerre volt cseh király és német-római császár. Kora egyik legműveltebb uralkodójaként, a párizsi egyetem diákjaként Prága szellemi központtá való kiépítését tűzte ki célul: 1348-ban létrehozta Közép-Európa első egyetemét. A város uralkodása alatt a Német-római Birodalom fővárosává vált, vallási központ lett, népesség és területe fokozatosan nőtt. Új negyed jött létre az Óvároson túl, s a Petřín oldala is folyamatosan beépült. A település Európa harmadik legnagyobb városává vált.
IV. Károly császár halálának évében, 1378-ban történt meg a nagy egyházszakadás.
1415-ben Husz Zsigmond császártól kapott védlevéllel Konstanzba indult, annak reményében, hogy az egyházi zsinat meghallgatja. A meghívás csapdának bizonyult, Huszt elfogták és július 6-án máglyán elégették. Az árulás egész Csehország területén villongásokat váltott ki. 1419-ben Jan �elivský prédikátor vezetésével nemzeti felkelés tört ki, mely a városházi tanácsnokok ablakon át történő kihajigálásában, az első prágai defenesztrációban csúcsosodott ki. V. Márton pápa 1420-ban keresztes háborút hirdetett az ekkor már magukat egykori vezetőjük után huszitáknak nevező eretnekek ellen. A husziták Jan �i�ka vezetésével összeütköztek a Luxemburgi Zsigmond által vezetett keresztes seregekkel, s Prágától keletre legyőzték őket. A győzelem után alapították a husziták megerősített várost, Tábort. A háború közel húsz évig húzódott el, mely alatt a császári fél többször egyezkedni látszott, majd mindannyiszor visszakozott. 1458-ban Podjebrád György került trónra, aki a huszitákhoz húzott, ezért őt is kiátkozták. 1471-ben bekövetkezett halála után dinasztikus harcok következtek, végül 1526-ban II. Lajos halála után I. Ferdinándot, a német császár fivérét választották trónra, mely a 400 éves Habsburg-uralom kezdetét jelentette.
A Habsburg uralom első évszázadában Prága ismét visszanyerte régi fényét, II. Rudolf és II. Mátyás itt rendezte be uralkodói székhelyét. I. Ferdinándnak köszönhetően behívott jezsuiták révén a vallási élet is pezsgett.
A jezsuitáknak a központjukból, az általuk alapított Klementínumból irányított, az ellenreformáció tanaira épülő elveik a városban folyamatosan terjedni kezdtek, s egyre inkább feszegették a Habsburg Birodalmon belüli vallási ellentéteket. 1618 májusában az uralkodó két katolikus helytartójának viselkedése annyira felháborította a cseh protestáns főurakat, hogy a Hradzsinban felkelés tört ki, melynek során a helytartókat titkárostul kihajították a vár ablakán. E tett a második defenesztrációként vonult be a történelembe, s kiváltó oka lett a harmincéves háborúnak, melynek során Csehország és Prága is súlyos veszteségeket szenvedett. 1620-ban az uralkodó katolikus seregei fényes győzelmet arattak a fehérhegyi csatában, a felkelés vezetői közül 27 nemesembert az óvárosi téren lefejeztek. A város az elkövetkező években többször idegen megszállás alá került: 1631-ben szász, 1648-ban svéd seregek foglalták el.
1648-ra, a háború végére a Habsburgok elsöprő győzelmet arattak, Csehországot a birodalom provinciájává alázták vissza. Az udvar visszaköltözött Bécsbe, onnan gyakorolták a hatalmat. A protestáns cseh urak vagyonát elkobozták, megkezdődött az erőszakos németesítés, a hazai kultúra elfojtása. Prága lakossága a háború előtti 60 000-ről 20 000-re esett vissza. Ennek ellenére az ellenreformáció győzelmet aratott: a jezsuiták folyamatosan terjeszkedtek, 1625-ben megszerezték a Kisoldali-téren álló Szent Miklós templomot is, melynek helyén a 18. század évtizedeiben felépítették a környéket ma is uraló barokk bazilikát. A jezsuiták 1773-ig, rendük feloszlatásáig a prágai vallási élet legmeghatározóbb szereplői voltak.
A Habsburg elnyomás bénítóan hatott a cseh nép nemzeti törekvéseire. Prágát a Habsburgok teljesen átalakították, barokk ékkővé tették, melyben közrejátszott a városban 1689-ben pusztító óriási tűzvész is. A helyreállításhoz és az új épületek megépítéséhez az itáliai és német mesterek nyomdokain haladva a hazai művészek is hozzájárultak. Ekkor jött létre a kisoldali paloták többsége, ekkor történt meg a Hradzsin és a Loreta rekonstrukciója, új templomok, parkok épültek, barokk szobrok kerültek a Károly hídra. A fejlődés a gazdasági életre is kihatott, spanyol, olasz kereskedők költöztek a városba, finanszírozva az építkezéseket, magukkal vonva a város népességének növekedését � a népesség 1771-re elérte a 80 000-t. A városban a gazdasági életen túl a művészeti is virágzott, játszott itt Haydn, és Beethoven, Mozart pedig többször visszatért Prágába, itt alkotva meg operáinak egy részét.
1784-ben II. József az addig önálló 4 városrészt (Óváros, Újváros, Kisoldal, Hradzsin) egy egységgé tette, melyhez 1850-ben Josefovot, a zsidó negyedet is hozzácsatolták,közigazgatásilag is megalkotva ezzel a mai Prágát. Az ipari forradalom Prágára is jelentős hatással volt, sorra tárták fel környékén a szénbányákat, építették a vasgyárakat. Karlín, az 1817-ben alapított prágai ipari elővárosa húsz évvel később már 100 000 lakosú volt. Az első vasútvonal 1842-ben épült meg.
A 18-19. század fordulóján az általános elnémetesedésre nyílt elégedetlenséggel válaszoltak a csehek. A városban ekkor csak minden harmadik ember volt cseh nemzetiségű, s a meghatározó pozíciókban kivétel nélkül németek ültek, az utcák német neveket viseltek. Ennek hatására 1848-ban, a tavaszi forradalmak idején Prágában is lázadás tört ki. Júniusban összeült a városban a szláv kongresszus, mely az utcára szólította a cseheket. Az Ausztria-ellenes tüntetést Windischgrätz tábornok leverette, de a nemzeti öntudat a század második felében folyamatosan nőtt. 1881-ben megnyílt a Prágai Nemzeti Színház, 1893-ban pedig a Nemzeti Múzeum.
1914-ben Csehország Ausztria oldalán kapcsolódott a világháborúba. 1915-ben egy emigráns filozófus, Tomá� Masaryk felszólította a cseheket és szlovákokat, hogy ne harcoljanak tovább a monarchia oldalán: nem sokkal később már cseh légió küzdött a szövetségesek mellett. 1918. október 28-án megalakult a Csehszlovák Köztársaság, melynek fővárosa az 1922-ben a környező települések hozzácsatolásával már 850 000 lakosú Prága lett.
Prága, az ekkor még soknemzetiségű város 1938-ban német megszállás alá került, s ettől kezdve a város történetében fontos szerepet játszó zsidóságot folyamatosan kitelepítették. A háború végére a prágai gettó lakosságának 90%-a halt meg valamelyik megsemmisítő táborban. A háború után a pár évtizede még többségben levő németek Németországba települtek, a város fokozatosan egynemzetiségűvé lett. A prágaiak 1945. május 5-én ismét fellázadtak a náci megszállás ellen, majd négy nappal később a Vörös Hadsereg bevonult a városba, az európai fővárosok közül utolsóként felszabadítva Prágát, amely csodával határos módon szinte sértetlenül vészelte át a háborút.
