Bukarest

[Adolf Hitler]

Bukarest, Románia fővárosa

Bukarest a térképen

A szóbeszéd szerint Bukarestet egy Bucur nevű pásztor alapította, bár sokkal valószínűbb, hogy Öreg Mircse havasalföldi fejedelem rakta le az alapjait a törökök elleni egyik sikeres csatája után.

Hivatalos dokumentumok először 1459. szeptember 20-án említik, nevezetesen egy Vlad Tepes fejedelem által aláírt dokumentum erősít meg javaiban egy bukaresti gazdát.

Mircea Ciobanu megrendelésére 1558 és 1559 között megépült a Curtea Veche és a Biserica Domneasca templom, Bukarest első jelentősebb építményei. Előbbi romjai, illetve a templom egészében még ma is megtekinthetők a város központjában.

Fővárosként először 1659-ben említik, Gheorghe Ghica uralkodása alatt, ekkor kezdődik a város igazi fejlődése. Megjelentek az első kövezett utak 1661, megalapították az első felsőoktatási intézményt, az Academia Domneasca-t 1694 és felépült a Palatul Mogosoaia (Mogosoaia palota, Constatin Brancoveanu, 1702), ahol ma a Nemzeti Művészeti Múzeum található.

Mihai Cantacuzino támogatásával 1704-ben megépült a Coltea kórház. Rövid időn belül Bukarestet is ellepik a mesterek, létrejönnek az első céhek. Míg 1798-ban még csak 30 030 lakost talál a népszámlálás, 1831-ben ez megduplázodik. Megjelennek az első közérdekű építmények, mint a Nemzeti Színház és a híres Cismigiu Park.

[vitéz Nagybányai Horthy Miklós]

Bukarest, Királyi Palota
1939. november 30.

A király, I. Károly, a dolgozószobájában, hatalmas faasztala mögött ült. Kezében egy kormánypárti lapot szorongatott, és arcáról le lehetett olvasni az idegességét. Vele szemben ültél te, az I. számú tanácsadó, és a király arcáról és tétovázásról érezni lehetett, hogy most éppen tanácsot készül kérni. Végül hosszas hallgatás után felemelkedett a székből, és egyenesen a szemedbe nézett.
- Ismét a segítségére volna szükségem, drága rokonom – kezdett bele, a szokott megszólítást használva. – Olvasta a legújabb híreket? Az oroszok megtámadták Finnországot, tagállammá süllyesztették Észtországot és Lettországot és éppen a németekkel kokettálnak. Ez a helyzet egyszerűen…szörnyű!
A siránkozása halk volt, és valamennyire kétségbeesés is érződött rajta. Belelendült a beszédbe, és nem hagyott szóhoz jutni.
- Minden oldalról ellenségek vesznek minket körbe. A szovjeteknek Besszarábia kell, a bolgárok Dobrudzsát akarják, a szerbeknek Bánátra fáj a foguk, a magyarok pedig állandóan revízió után kiáltanak. Félő, hogy ha ezek összefognak, akkor a román hadsereg összeroppan a nyomás alatt. Ezért is hívattam ide. Úgy gondolom, egy ilyen vén róka sikerrel oldja meg ezt a helyzetet… - itt elhallgatott, és a távolba nézett, befejezetlenül hagyva a gondolatsort.

[Vilmos F.K.M von Hohenzollern]

Vilmos csak a székében üldögélt keresztbe tett lábakkal és nézte ahogy a király járkál föl s alá, idegeskedik és siránkozik. A herceg tudta, hogy a király ilyen negatív hozzáállással csak ront a királyi Románia helyzetén. Már épp felszólalni készült mikor Károly belé fojtotta a szót és újabb panaszok tömkelegét borította a vén diplomatára. Mikor végre befejezte Vilmos elkezdett beszélni:
- Ugyan felség felesleges ez a pesszimista felfogás. - mondta nyugodtan - az szovjeteket egy ideig felfogja tartani a finn nemzet ugyanis csak az a céljuk mert várják az angol és francia expedíciós sereget, de nem lesz ilyen. Ezáltal, ha a finneknek sikerül kellő ideig fenntartani az oroszokat akkor maga egy nagyobb hadsereggel bevonul Besszarábiába és ott is marad a hadsereg ahol van. Szerbiát és Bulgáriát sem kell komolyan venni. Az olaszok egy görögországi offenzívát terveznek amely Macedónián át menne. Ne feledje, hogy a második Balkán háborúban is Macedónián kaptak össze a szerbek és a bolgárok. Kizárt dolog, hogy ezt csak hagynák szó nélkül. Na meg persze ott van, hogy mind a kettő a tengelyhatalmak része és Hitlernek ahhoz, hogy nyugaton sikeresek legyenek a harcok békés hátországok kellenek.- a herceg már épp befejezni akarta mikor rájött, hogy kihagyott egy jelentéktelen problémát: a magyarokat.
- A magyaroktól nem kell félni. Jelentéktelen hadseregük. Harckocsik csak azok vannak amelyeket a németek kiselejteztek, a légierő középosztályú olasz gépekből áll amík nem ütik meg a nemzetközi mércét. Mindazonáltal vigyázni kell velük és azt javaslom, hogy a magyar miniszterelnökkel Gróf Telekivel beszéljünk meg egy találkozót és ott földbe döngölöm Telekit és nem lesz kedve többet a revízióról beszélni ezt garantálom. Ja és vissza térve arra, hogy ez a három nemzet összefogjon lehetetlen. A magyaroknak és a szerbeknek konfliktusa van a Délvidék miatt. Szerbia és Bulgária pedig Macedónia miatt perlekedik.- fejezte be mondandóját. Majd arra gondolt, hogy ezt egy kezdő diplomata is megtudta volna oldani nemhogy egy olyan ember aki már negyven éve van a szakmába. Ezek után mélyen Károly szemébe nézett és észre milyen zavaros.
- Valami aggasztja még felség. Mondja el.- fordult királyához.

[vitéz Nagybányai Horthy Miklós]

- Ami engem zavar, az a kommunista előretörés. Egyre hangosabbak ezek az emberek, már ha lehet őket annak nevezni, és a szovjet elvbarátaik készséggel támogatják őket. Lengyelország bukásával túlságosan nagyra nőtt a közös határvonalunk.
A király kezdett magához térni, és egyre nagyobb határozottságot mutatott. A bevezetés úgy tűnik arra vezethető vissza, hogy sok probléma halmozódott fel, és nem tudta melyiknél elkezdeni.
- Biztosítékot szeretnék arra kapni, hogy semelyik állam nem támad váratlanul Romániára a közeljövőben. Azt kérem Öntől, mint nagytapasztalatú diplomatát, hogy különmegbízottamként menjen Moszkvába, Berlinbe, és tárgyaljon a környező államokkal.
A király végre visszaült helyére, és arrébb pakolta a kormánypárti napilapot. Összekulcsolta ujjait, és úgy folytatta.
- Egyelőre semlegességünket nem adjuk fel, azonban szorosabbra kell húznunk némely országokkal a kapcsolatunkat. Legfőbb ideje, hogy eldöntsük, melyik államra tekintünk potenciális szövetségesként, és melyikre ellenfélként. Megkérhetem eme csekélységre, drága rokonom?

[Vilmos F.K.M von Hohenzollern]

- Felség! Rajtam nem fog múlni semmi. Én ha kell Ausztráliába is elmegyek, hogy kieszközöljem a békét. Azt viszont tudnia kell, hogy ha Berlinnel és Moszkvával is túlságosan összehúzzuk a kapcsolatainkat akkor szorítóba kerülhetünk és akár fasiszta vagy kommunista diktatúra is létre jöhet. Én szerintem egyik se különb a másiknál. Ráadásul, ha ne adj isten ez a két ország háborúba kezdene... Abba bele se merek gondolni mi történne. Azt javaslom felség, hogy még ne nagyon hirdessük azt, hogy mi tárgyalunk a háborús tömbökkel. Kezdjünk titkos tárgyalásokat mindenki tudta nélkül. Csak a legbelső rétegek tudják. Ugyanakkor javaslom ne álljunk meg Moszkvánál és Berlinnél. Menjünk el Londonba, Washingtonba és Tokyóba.- itt megállt egy kicsit és ránézett az asztalra hátha talál egy kis vizet majd miután nem talált vissza dőlt fotelébe és a király melletti térképre pillantott. Ördögi terv jutott eszébe, de úgy döntött, hogy ezt nem osztja meg a királlyal egyelőre.- Összeségében szerintem Berlinnel kéne kezdenünk ahol ki kell csikarnunk azt, hogy Goebbelssel, Göringgel vagy éppen ez lenne a legjobb eset, magával Hitlerrel tárgyalhatnánk. Utána mehetnénk Moszkvába. Nem látszódhatunk egyiknél se gyávának mert azt csúnyán kijátszhatják és úgy járhatunk mint Csehszlovákia. Mindenhol felkel ajánlanunk gyártó üzemeket a technológiájuknak, de mindenhol kérnünk kell a gyártott gépezetek kettő negyedét.- ekkor Vilmos felállt és a király mögötti térképhez ment és elkezdett magyarázni és mutogatni.- Egyik félnél sem hagyhatjuk ki a területi nyereségeket. Yugoszláviától meg kell szerezni a feketekőszénben gazdag Szerb-érchegységet, Bulgária északi termékeny alföldjét a Ludogorie-t és Várna kikötőjét. Valamint meg kéne szerezni Kárpát-Ukrajnát kiváló erdői miatt.- mikor végzett már tényleg elég száraz volt a torka és útban a széke felé megpillantott egy pohár vizet.
- Elnézést felség, de kiszáradtam.- megitta vissza tette a helyére és elindult a foteljéhez, de nem ült le.
- Ugyanakkor van egy másik megoldás is.-mondta a királynak s leült.
- Ha örök semlegességet hirdetnénk Svájc mintájára. Egyszóval nem szólnánk egyikhez sem. Lehet, hogy ez csak egy időtartamig lesz hatásos, de addig nagyon meg kell erősíteni az országot.

[vitéz Nagybányai Horthy Miklós]

A király elégedetten bólogatott, miközben a beszédedet hallgatta. Úgy tűnt, hogy nem lesz nehéz meggyőzni arról, hogy valamelyiket a tervek közül elfogadja. Ahogy leültél, a király rögtön átvette a kezdeményezést:
- Moszkvával még gondjaink lesznek. Úgy gondolom, a szovjetek mindenáron vissza akarják kapni Besszarábiát, amit annak idején fegyverrel vettünk el – a király felállt a székéről, és az ablakhoz sétált. – Ráadásul ezt informátoraim is megerősítették. Ha Finnország elbukik, mi vagyunk a következők a listán.
Egy pillanat szüntet hagyott, mintegy mérlegelni a helyzetet, aztán folytatta.
- És ekkor már csak az lesz a kérdés, hogy önként kivonulunk-e vagy fegyverrel késleltetjük az elkerülhetetlent. Ha Moszkvával kezdünk tárgyalásokat, akkor a komoly egyezkedéshez szükség van arra, hogy ősi román földekről és milliónyi honfitársunkról mondjunk le.
A király itt hátrafordult, és egyenesen a szemedbe nézett. Mostanra visszanyerte önbizalmát és erejét, és nagyon céltudatosan folytatta.
- Talán nincs is szükség arra, hogy az oroszokkal tárgyaljunk. Elég ha Németországnál és Franciaországnál bebiztosítanánk magunkat. Ekkor nem érhetne minket meglepetés semelyik irányból.

[Vilmos F.K.M von Hohenzollern]

- Az oroszoknak csak a tengeri része kell Besszarábiának. Ezen a területen nagyon csekély mértékbe vannak románok, de sok a moldáv. Azt javaslom miután kiürítettük azt a részt és elhoztunk mindent ami mozdítható adjuk át a területet. Ha itt végeztünk be kell vonulnunk Erdélybe és erőinket csoportosítsuk Satu Mare, Oradea, Arad és Timisoara térségbe. Az előző háromból meglepetésszerűen megtámadhatjuk Magyarországot. A negyedikből pedig Yugoszláviát rohamozhatjuk kiválóan. Ne feledje a magyaroknak gyenge a hadseregük a szerbek pedig nem számítanak ránk.- mondta folyamatosan.
- Ezáltal megmutathatjuk mind a németeknek, mind az olaszoknak, mind pedig az oroszoknak, hogy nem szabad velünk packázni.
- Mindazonáltal innentől kezdve nem kell foglalkoznunk az oroszokkal, de nem is szabad semmiféle képen hadat üzenni nekik.
- Emiatt azt javaslom még a németekkel és a franciákkal se foglalkozzunk ugyanis egymás ellen harcolnak és nem tudni ki fog nyerni.- hadarta és tudta, hogy a király most kezd maga biztossá válni és ilyenkor képtelen képletekkel áll elő.
- Viszont ott e leggyengébb láncszem: az olaszok. Ne feledje, hogy egy balkáni invázióra készülnek, ha meggyőznénk őket , hogy melettük állunk akkor megtámadhatnánk Bulgáriát, Szerbiát vagy Magyarországot. És hiába vannak ezek az országok sülve-főve együtt a németekkel ők nem akarják velünk összerúgni a port mert az olaszokkal vagyunk tehát a németekkel is. Arról nem is beszélve, hogy lenne hova telepíteni a besszarábiai románokat.- mondta és önelégülten hátra dőlt.
- Kérem felség hallgasson rám.

[vitéz Nagybányai Horthy Miklós]

A király csendben, rezzenéstelen arccal hallgatta végig a mondandódat, majd ő is belekezdett.
- Úgy gondolom, rokonom, hogy Besszarábia feladása ellenkezne mindazzal, ami Románia. A mi katonáink haltak meg azért, hogy elfoglalják ezt az ősi román földet. Most pedig csak úgy adjuk át az oroszoknak? Nem is tudom… Talán mégiscsak tárgyalni kéne az oroszokkal, hogy elodázzuk a dolgot. Amit pedig az olaszokról mondott, az hiánytalanul igaz, talán Magyarországot kivéve. Az olaszok és a magyarok nagyon jóban vannak, és egyértelmű, hogy egy magyar támadás esetén az olaszok szembehelyezkednének velünk...
A király ismét elhallgatott, azonban amikor megszólaltál volna, akkor ismét közbevágott. Az arca felderült, és látszott rajta, hogy úgy érzi, megtalálta a megoldást.
- A kisantant! Hát persze. Találkozót kell szervezni Jugoszláviával, esetleg Tiso Szlovákiájával, aki sokat vesztett a magyarok ellenében, hogy így kapjunk biztos szövetségeseket. Igen, ez volna a leghelyesebb…

[Vilmos F.K.M von Hohenzollern]

- Uram teljesen igaza van, hogy az erkölcs nem hagyja, hogy Besszarábiát feladjuk. Gondoljon bele felség nem az egész terület kell neki, hanem csak a tengeri partvidék. Ne a múlt katonáira hanem a jelen polgárára gondoljon. Arról meg nem is beszélve, hogy az oroszok úgyse adják fel követeléseiket.- Vilmosban izzott a düh a király szűk látókőrűsége miatt, de tudta nem fejezheti ki. Lenyugtatta magát és újra megszólalt.
- A magyar- olasz kérdésben igaza van mivel kölcsönösen segítik egymást . A kisantantos kérdéssel pedig csak egyetlen egy dologban nem értek egyet. Szerintem Szlovákiát hagyjuk ki a dologból mivel ők tulajdonképpen a németek bábjai és így a kisantant politikájába belefolyhatnának a nagyhatalmak ami senkinek sem jó. Egy találkozót kéne szervezni egy független helyen a yugoszláv királlyal. És még mindig megmaradhat egy szövetség Bulgária ellen.

[vitéz Nagybányai Horthy Miklós]

A király ismét végighallgatta mondanivalód érdemi közbeszólás nélkül. Látszott, hogy valamiféle tisztelettel viseltetik irántad, a tapasztalt diploma iránt. Amint befejezted egy leheletnyi idő telt el, amíg gondolkozott.
- Talán – szólalt meg, és érződött rajta, hogy ismét kissé elbizonytalanodott. – A tengerparti területek feladása elképzelhető. De semmi több. Jugoszláviával való találkozás pedig igazán tetszik nekem. Mindenesetre érdemes Tisot is megkörnyékezni, hogy kipuhatoljuk mennyire németbarát a kormányuk. Azt hiszem nincs több mondandóm. Talán csak annyi, hogy különleges felhatalmazást kap arra, hogy a nevemben tárgyaljon az adott országok vezetőivel, és előkészítsen jövőbeli szerződéseket velük.
A király ezután leült, és ismét olvasni kezdett, majd felpillantott, mintha elfelejtett volna valamit.
- Óh, igen. Az audiencia véget ért – mondta, és olvasott tovább, rád sem hederítve.

[Vilmos F.K.M von Hohenzollern]

- Örülök felség, hogy belátásra tért.- mondta.- Engedelmével akkor azonnal Belgrádba megyek, hogy tárgyaljak II. Péterrel arról amit itt most megbeszéltünk. Megígérem nem jövök vissza rossz hírekkel.- mondta.
- Nos felség viszontlátásra.- meghajolt majd kiment az irodából.
- Ostoba!- gondolta magába Vilmos - úgy táncol ahogy én fütyülök.

[Vilmos F.K.M von Hohenzollern]

1939. december. 1.
Bukaresti vasútállomás

- Vigyázz magadra drágám, na meg Antonra is.- mondta Auguszta hercegnő férjének.
- Ne aggodalmaskodj már annyit.- pirította le Vilmos Nagy vagyok már én is meg a gyerek is.
- Tudom, de a mostani helyzetben bármi megtörténhet.- mondta aggodalmasan miközben megigazította fia gallérját.
Esett a hó az évben először, hideg is volt ráadásul Vilmos rosszul is aludt. Nem véletlenül hiszen a királynál elért siker miatt hosszú iső után felöntött a garatra. A családi beszélgetést a vonat sípolása szakította félbe.
-Na mennünk kell. Búcsúzkodj el anyádtól.-parancsolt fiára.
Miután mindenkitől elbúcsúzkodtak Vilmos és fia Károly Anton felszállt a vonatra ami meg sem állt Belgrádig.