12. Kiképzőtábor

[Franz Krüger]

A Das Reich zászlóalj békésen "táborozott" alig párszáz méterre a hatalmas létesítmény bejáratától. Egy hosszú és zsúfolt vonat csattog be az előttük lévő peronra. A felén rácsos személyszállító vagonok a hátsó részén pedig harckocsikat szállító platformok vannak. Zven, Julius, Richard és Franz egyaránt szokásos tevékenységüket végezték az apró építményben, amit akár váróteremnek is nevezhettünk: Pihentek. Lazítottak. Az egész támaszpont 24 órás készenlétben volt. Nem adtak kimenőt, nem lehetett igazából pihenni sem. Ez nem zavarta Richardot, aki a többiek szolidságával ellentétben hangosan horkolt. Zven, hogy elkerülje a felesleges meghurcoltatást Richard viselkedése miatt, amit már nem egyszer el kellett viselnie lekapta lábáról a félig kifűzött katonai bakancsát és szolidan oldalbadobta vele társát. Az felkelt, és megpróbálta visszadni a bakancsot, de nem éppen a legkedvesebb módon. Teljes erejéből belerúgott a surranóba ami átszállt a termen, és a szemközti falon csattant, sárt és vakolatdarabokat omlasztva a békésen szundító Franzra, majd tetőzésképpen a bakancs is rajta landolt. Krüger tizedes hiába kapta meg a kinevezését, egyáltalán nem próbálta meg kordában tartani a szakaszát. Most azonban helyénvalónak tartott egy kis szigort.
-Ulemann közkatona-szólt oda az éppen visszafeküdni készülő Zvennek. Ugyan nem tudhatta ki dobta a bakancsot, mert mire lesöpörte magáról a hulladékot a bakancs már eltűnt és szemmel láthatólag a tulajdonosa fel is vette.
-Igen uram?-vette a lapot Zven.
-Mióta uramozol engem te?
-És te mióta szólítasz Ulemann közlegénynek?
Franz ismét hagyta, hogy Zven szórakozzon vele. Nem akart balhét.
-Szóval. Zven, Richard, Julius! Az a helyzet, hogy rövidesen kipróbálhatjuk a tankokat. Szerintem egyikőtök sem szeretné kívülről figyelni, ahogy a helyére felvett újonc végzi a feladatokat, mert én nem engedem be az új páncélosba! Szóval, kultúrált emberi, az SS-hez méltó viselkedést várok el.

[Edward R. Murrow]

Josef Messer békésen sétálgatott a vasútállomáson. Amióta az eszét tudta, ez itt az ő állomása. Már az apja is itt volt bakter, már az ő apja és az ő apja is. Legalábbis így emlékezett, hisz a valóság lehetett más, tudni illik ez egy igen együgyű figura volt. Ami a biztos, hogy jöttek ezek az "Adolfisák" a szép egyenruhájukkal és besorozták a hadseregbe. Aztán meg hát egy állomásfőnök nem lehet közkatona, hát rangot adtak neki. Namármost itt kezdődtek a bajok. Mert bár alitsztről legyen szó, hát mégis úgy viselkedett az Ő állomásán, mintha tábornok lenne.
Szóval széles mellénnyel és vigyorgó képpel felügyelte Josef a bevagonírozást. Hogy miért szállítják el a katonákat, vagy hova, az őt nem is érdekelte. A lényeg: élet van az ő állomásán. Ebből következik, hogy itt nem lazsálhat senki. Nem is pihen senki éppen, hiszen ők maguk sem tudják, hogy pontosan hova és miért viszik őket. Csak annyit tudnak, legalábbis többségben, hogy élesben próbálhatják ki a harckocsiaikat.
Node elkalandoztam kissé, térjünk vissza Josefhez, aki épp ellenőrző körútját járta. Meglátta hát, hogy ég a villany a postafülkében. Odalopódzik hát és bekukucskál az ablakon. Meglát egy egész harckocsira való lustálkodó katonát. Erre feldühödik és paprikavörössé válik az arca. Hangos léptekkel az ajtóhoz masírozik és berúgja.

Az ajtó hangos csattanással vágódik be. Az alacsony, köpcös, vörös arcú Altiszt üvölteni kezd.
- Vííííííííííígyáz! Mi ez itt?! Jelentsenek! Kik maguk?! Mért nem vagonírozzák be magukat?!

[Franz Krüger]

A már amúgy is ébredező harckocsizók vigyázba pattantak az erőszakos hangtól. Franz kilépett a sorból, tisztelgett, és elkezdett jelenteni:

-A 3. zászlóalj, a Das Reich 5. szakasza vagyunk. Jelentem uram, hogy az embereimmel éppén a harckocsinkhoz indultunk volna, mikor ránktört. Elnézést kérek a szakaszom rendezetlenségéért, de nagyon izgatottak, hogy végre kitörhet a háború, és megmutathatják valódi képességeiket.

Ismét tisztelgett és visszalépett a sorba. Közben ezt gondolta:
~A jó istenit, ha ennek most eldurran az agya sosem kerülünk frontra. Életünk végig krumplit fogunk hámozni.

Richard sem hagyhatta szó nélkül az esetet:

-Uram, jelentem, hogy készen állunk bebizonyítani, hogy érdemesek vagyunk a harcra, és az SS egyik legkiválóbb szakaszát alkotjuk!
Alighogy végigmondta a szokásos szöveget rápillantott Zvenre, akinek az egyenruháján még mindig ott éktelenkedett a vakolat. Remélte, hogy a porosz-szerű altiszt nem veszi észre az apró hibát, az egyenruha beszennyezettségét, mert akkor maradnak zoknit mosni és talán mikor az egész körlet kéthavi szennyesét kimosták elkezdhetnek a konyhában operálni.

[Edward R. Murrow]

- Na jómadarak! - kezdett bele fennhangon. - Már ránézésre megmondom, hogy maguk a német hadigépezet legcsúnyább szakasza! Ha nem lenne anyósom, azt mondanám, hogy maguk a német nép legrondább szakasza....de hát van. - a végét, már teljesen normális hangon mondta s már nyúlt is a laposüvegéért. De meggondolta magát és inkább nem vette elő.
- Szóval készen állnak?! Namármost. Ha én úgy rendelkezem, hogy maguk nem mennek...akkor nem mennek. Így nagyongyorsan szereznek nekem egy rekesz jó féle alkoholt. Hogy honnan, azok a maguk gondja. De jóféle legyen! És ha erről bármit is szólnak bárkinek, én magam fogom magukat a rabszálítóba vagonírozni...
Leemelete sapkáját és megtörölte a fejét.
- Maguk még itt vannak?! Tünés! Itt várom magukat! Húsz percük van!

[Franz Krüger]

Franz és 3 embere kirobbant a szabad levegőre.
-Zven! Hozd a vésztartalékot. Úgyis szerzünk majd alkoholt ha megérkeztünk.
Zvennek leesett az álla.
-A VÉSZTARTALÉKOT? Drága dolog a vodka az ilyen altisztekbe!
-Nem kérdeztelek. Amúgymeg... Vegyél ki belőle egy üveget. Ekkora rakománnyal a fickó úgyis alkoholmérgezést kap, vagy elosztogatja. De amennyit a beszédéből kiveszek együltő helyében megissza, csakhogy másnak ne kelljen adnia.

Julius aki eddig békésen baktatott mellettük most dührohamot kapott és belerúgott a mellettük álló vonat oldalába. A korhadt deszka beszakadt, és egy tyúk ugrott ki rajta.
-Na tűnjünk innen mert ezt is felírják a számlánkra!

A vésztartalékot az első napon rejtették még el. Nem ilyen célokra tartogatták, de ha egyszer ez van...

[Edward R. Murrow]

A négy férfi, a "Vésztartalékukkal", már csak egy saroknyira van a postafülkétől. Kötetlen beszélgetősüket, olykor-olykor az induló és érkező vonatok zaja. Az egész bázis és állomás nyüzsgött. Ennek egyik jele az volt, hogy történetünk kis szakasza egy hadnaggyal fut szembe. Az csak rájuk pillant s tisztelgéssel felel a tisztelgésükre. Aztán haladna is tovább, de megáll.
- Állj. Vígyázz!
Visszalép a négy férfi elé, miután azok megállnak.
- Maguk kik és miért nem a harckocsijukat pakolják fel a vonatra vagy miért nem a fülkéjükben ülnek a zsákjukkal?!
Aztán a katonák csomagjára téved a tekintete.
- És mit visznek maguk?

[Franz Krüger]

Zven és Richard egyre gondolt: Most mártsák be az állomásfőnököt!
Azonban Franz máshogy döntött:

-Jelentem uram, hogy ezt a szállítmányt nem szabad felbontani. Egyenest az állomásfőnök úrhoz vitetem. De jöjjön velünk uram, ha látni szeretné mi van benne. Mellesleg mi sem tudjuk-hazudott bele a tiszt képébe. Ha valamit akkor hazudni azt jól tudott.

Kíváncsian várták a tiszt lépését, ugyanis hiába tiszt itt, és hiába van a ranglétrán alatta az állomásfőnök, ez az állomás csak és kizárólag az állomásfőnök irányítása alá esik.

-Azt hallottam,-hajol a tiszthez közel, és suttogóra fogja a hangját- hogy ez a valami amit viszünk egyenest a tiszt urakhoz fog kerülni, csupán az állomásfőnök úr leellenőrzi, hogy minden rendben van-e. Alighanem a győzelem utánra való alkoholt visszük. De jöjjön velünk uram! Hamár így elcsípett minket... Jöjjön, és leplezze le ön a Führer ajándékát és meglepetését.

Szemrehányó hangsúlya még bőven a megengedhető határon belül volt, de éreztette a tisztel, hogy mégiscsak amit a FÜhrer küld, azt illik békén hagyni, amíg a parancs szerinti felbontási helyre nem ér.

[Edward R. Murrow]

- Hogy az állomás főnök úr?! Értem.
Megcsóválja a fejét és szélesen elvigyorodik.
- Látom nem akarnak maguk a háborúba menni. Uraim. Ha elkísérem magukat az altiszthez, hát ő tagadni fog. Akkor maguk bajba kerülnek és nem mennek a frontra. Nah én ezt nem akarom. Úgyhogy most azonnal elmennek a felszerelésükért. Helyrehozzák a ruhájukat és bevagoníroznak, vagy nem a frontra, hanem a legközelebbi fogdában fogják tölteni a front nyomulását!
Már tovább indulna, de megtorpan.
- Azt a ládát pedig ejtse el és tapossa. A jó kis bakkancsaiknak nem árt.

[Winston Churchill]

// Szeretném megkérdezni, hogy Franz Krüger akkor részt vesz e Krakkó ostromában, mert azt írta, szeretne együtt szerepelni Günter Frechmat-tal, és õ részt fog venni. Kérem minél elõbb jelezze.//

[Franz Krüger]

A szakasz kénytelen kelletlen ugrálni kezdett a ládán, és majdnem elsírták magukat hallva a drága vodkásüvegek ropogását.
~Hülye...reccs szemét....reccs tisztek...reccs-kraccs-szitkozódott magában Franz.
-Elég lesz uram?-nézett a darabjaira taposott ládára.

A környéken mindenki őket bámulta. Valaki még nevetett is. Megalázó egy helyzet volt.

-Utálom ezeket a mocskos hadnagyokat. A legrosszabb fajtát fogtuk most is ki.-morogta oda Franznak Zven.


//Részt veszek Krakkónál, ha a tisztelt hadnagy úr elenged addigra //

[Edward R. Murrow]

- Elég lesz. Maga meg, ne morogjon ott az orra alatt. - A hadnagy leveszi sapkáját és végigsimítja rövidrenyírt haját. Aztán körbetekint. - MAGUKNAK SEMMI DOLGUK?! NE KELLJEN ELLENŐRZÉST VÉGEZNEM!
Az összegyűlt kis tömeg hamar szerterebbent. Erre a tiszt visszafordult a kis, büntetett szakahoz.
- Namármost. Irány a felszerelésük. Ha találkoznak az állomásfőnökkel, mondják meg nekik, hogy Holstein hadnagy várja az irodájában! Gyerünk.

[Franz Krüger]

A fiúk a hadnagy üzenetének hála lenyugodtak valamelyest sé elindultak a felszerelésükért. Mikor végre megérkeztek a cuccaikhoz elkezdték felpakolni, és reménykedtek, hogy az állomásfőnök megtalálja őket. Mindig is szerették látni ahogyan egy feljebbvalójuknak ég a talpa.
-Hát végülis egész jól megúsztuk-fordul Julius Zvenhez, akinek a ládataposás óta furcsán remegett a bal szemhéja.
-Egy francokat. Oda 40 liter vodka. Ez szerinted megúszás?? Komolyan mondom Julius, te egyre kevésbé tűnsz épelméjűnek. Szerintem vizsgáltasd ki magad Uule dokival!
Már majdnem kitört a verekedés így Richard közbeavatkozott:
-Nyugi srácok, akarom mondani lányok! Majd a fronton annyi ellenfelet lövünk, hogy nem győztök majd lenyugodni. Na induljunk, és szálljunk be a csotrogányba.
Azzal elindultak a kijárat felé, hogy átvegyék harckocsijukat.

[Edward R. Murrow]

Az 5. szakasz szerencsésnek mondhatja magát. Nem találkoznak az állomásfőnökkel. Valószínüleg valahol részegen fetreng, de hát ilyesmi a Német Nemzet dicső katonáinak meg sem fordulhat a fejükben, ha egy felettesről van szó. Még akkor sem, ha ez az igazság.
A szakasz épp, egy hosszú út előtt áll. A cél pedig. A háború és a lengyel front. Bár már megkezdődtek a harcok, a harckocsikat még csak most csoportosíthatják át.

//Engedély megadva...aztán ki ne lőjjenek az első ütközetben //

[Constantin Holstein]

Ideiglenesen itt szállásolták el a 4. Gépesített Katonai Szállító Századot. Az összes teherautó, terepjáró, segédkocsi és az emberállomány. Ezen kívül a teherautók megrakodva. Bútorok, nyomtatvány minták, írógépek. Az egész század be volt csomagolva és indulásra készen várták a századost.

A fekete szolgálati mercédesz, dél körül gördült be a kapun. Egyből a századnak kijelölt barakokhoz hajtott. Constantin kiszállt. Magához már érkezett is a vezető logisztikusa.
- Milyen gyors vagy Rudolf...
Schumaher tisztelgett és összecsapta a bokáit.
- Ugyan, szóltam a kapunál, hogy telefonáljanak fel, ha megjöttél.
- Ügyes. Készen állunk? Jelents kérlek.
- Megmutatod az indulási parancsot és tíz percen belül itt van mindenki. További öt percen belül mindenki gépjárművön lesz. Az irodákat két óra alatt összerakjuk, ha a hely kész. Körülbelül érkezés után öt órával már kezdhetjük a munkát.

Constantin a csuklójára tekint, megigazítja mindig elcsúszó óráját, majd visszanéz Schumaherre.
- Tizenöt percen belül indul a konvoly. Mérem.

Húsz perc múlva a bázis teljesen üresen állt és Holstein is elhagyta a helyet. Neki még volt pár napja a városban, mielőtt Lengyelországba utazna.