Reichstag

[Adolf Hitler]

Íme a Reichstag...

...A Reichstagot 1894-ben nyitották meg Berlinben, és egészen az 1933-as tűzvészig a Német Birodalom parlamentjeként működött.
A Reichstag építését megelőzően a törvényhozás több más épületben ülésezett, melyek azonban szűkösnek bizonyultak. Pályázatot hirdettek egy új épület tervezésére, de a megvalósítás pénzügyi okokból egyelőre még váratott magára.

1882-ben újabb tervpályázatot hirdettek, melynek győztesét, a frankfurti Paul Wallot építészt meg is bízták a Reichstag felépítésével. 1884. június 9-én I. Vilmos császár letette az alapkövet, de már nem élhette meg az építkezés 1894-es befejezését.

Az I. világháború befejeztével a császár, II. Vilmos lemondott trónjáról, és az 1918-as forradalmi hangulatban Philipp Scheidemann a Reichstag erkélyéről kiáltotta ki a Weimari Köztársaságot. A köztársaság idején az épület továbbra is a német törvényhozás otthonául szolgált.

[Vlagyimir Grigorij]

Mélyen tisztelt Reich Marshal!

Én úgy gondolom, hogy a Szovjet német kapcsolat eddig igen rossz volt, hiszen az I.Világháborúban a Német-Orosz viszony elég zûrzavaros volt, hiszen Németország a Központhatalmak(Hármasszövetség) vezetõ országa volt.
És mivel az akkori Orosz Birodalom az antanté cordialé más néven az antant szövetségese volt így ellenség volt a két nemzet,de ez az idõ elmúlt. A cári elnyomás felbomlott és a megújuló Szovjetunió gondolkozott a Német-Orosz megnemtámadási szerzõdés aláírásában persze ide Sztálin elvtárs beleegyezése is kell. Mindketten tudjuk, hogy a háború lassan elkerülhetetlen lesz.
Eennek érdekében a Szovjetunió hajlandó Németországgal „szövetséget”kötni. Ám hangsúlyoznom ide Sztálin elvtárs beleegyezése is, kell. De õt múlthetes moszkvai látogatásomon nem tudtam elérni, így õ nem tud róla.

[Hermann Göring]

Üdvözlletem Griorgij elvtárs!
Javaslom, hogy értesítse Sztálin elvtárst.
Emellett szerintem a két ország közötti kapcsolatnak nagyon jót tenne egy megnemtámadási szerzõdés.
De hisz tudja, hogy én sem élek teljhatalmall tehát értesítem majd én is a Führert.
Teát, kávét?

[Vlagyimir Grigorij]

Kávét! Köszönöm....

Sztálin elvtársat mindenféle képen értesítem a lehetõ leghamarabb,ám nem tudom ,hogy mikor érem el olyankór, amikor tárgyalóképes. A Führer hozzáállását nem tudom, nem ismerem csupán egyszer talákoztam vele akkor is csak kézfogás erejéig.
Önnel Reich Marshal öröm tárgyalni átlátja a dolgokat és a lehetõ legmegfelelõbb utat, választja, ami a legjobb Németországnak.
Majd Grigorijj finoman belekortyolt a remekül elkészített német stílusú kávéba….
Meg szeretném önt kérdezni Reich Marshal, hogy mi az elképzelése a szovjet-német gazdasági szimpátiáról?
Úgyértem milyen módon kíván gazdasági, ipari kapcsolatot teremteni a Szovjetunióval?
Kérdezte a Recih Marshaltól, aki
összekulcsolt kézzel odafigyelve hallgatta végig a szovjet tisztet.
A szovjetunió bõvelkedik nyersanyagokban, mint Németország én javaslom majd Sztálin elvtársnak, hogy egy esetleges háborús konfliktus során szovjetunió fegyvereket, élelmet, benzint, és egészségügyi felszerelést szolgáltasson Németországnak.
És egy utolsó korttyal lehajtotta a kávét és a Reih Marshal-ra nézett s érdeklõdõen várta véleményét esetleges válaszát.

[Vlagyimir Grigorij]

De ekkor sietve beállított egy orosz küldött Moszkvából. Hirtelen Grigorij felállt majd a küldött tisztelgett a szovjet tisztnek majd végignézte a német tisztek arcát és hirtelen a Reich Marshalt meglátva, azt mondta:
-Reich Marshal tiszteletem!
Majd körülkémlelve Grigorijra nézet és a fülébe súgta sietségének okát.
- Uram!.....Németország megtámadta Krakkót…. A Kreml hazarendeli önt tárgyalásra mihamarabb…….Grigorij rá nézett a küldöttre majd a Reich Marshal-ra.
Tudta jól, hogy a Marshal tisztában van a történtekell, mégsem értesítette róla.
Aztán felvette az asztalról a tiszti sapkáját….
- Reich Marshal tiszturak! Köszönöm a tárgyalást de sajnos sietve távoznom kell zûrzavarok, vannak Moszkvában.A Reich Marshal lekísérte a szovjet tisztet a Reichstag kapujába és mintha évekóta jó barátok lettek volna elbúcsozott egy erõs kézfogással. Majd Grigorijj a küldöttel együtt vonatra szállt és Moszkva felé vették az irányt. Egészen besötétedett mikor Lengyelország határát átlépték.
Mikor Lengyelországon át kell lehetett látni a bombák robbanásának villanásait.
Sõt német katonák leállították a vonatot és végignézték a vasutat elkérve a papírokat az utazóktól.
Grigorij-hoz érve a két német katona enyhén elmosolyodva tisztelgett a tisztnek a papírokat nem kérték el.
Majd Moszkvába érve az állomáson ott várta az egész Szovjet tiszti kar Grigorij elvtárs hazatértét.

[Franklin D. Roosevelt]

Sürgős üzenet Adolf Hitlernek s a Reistag fontos belügyi képviselőinek.
Az egyesült államok elnöke és küldöttsége hamarosan megérkezik Berlinbe, a német fővárosba...

[Franklin D. Roosevelt]

//folytatom, ha nem probléma.//

A kép ami Roosevelt elé tárul gyönyörű. Mintha a Washington valamely parkjában lenne. Tetszett neki ez. Az út csöndben telt Göring vagy nem mert vagy nem adtak rá engedélyt alig szólalt meg. Amikor Roosevelt kérdezett valamit, akkor válaszolt csak. Az emberek sétáltak a parkban s a környékén. Az autó amivel a küldöttek érkeztek megállt a Reistag előtt, s a bejárat környékén a katonák azonnal haptágba vágták magukat. Az emberek érdeklődve figyelték, hogy mi fog történni, s amikor megláttak az USA elnökét azonnal közelebb akartak lépni s megnézni, vagy megérinteni. Láthatólag örültek neki..

Egy 5 év körüli kislány biztos nem vették észre a sofőr mögött elsuhant s megráncigálta Roosevelt nadrágját. A német katonák megindultak, amikor Roosevelt egyik embere gyengéden megfogta s fölemelte. Roosevelt elnök odafordult, s megkérdezte a nevét. A lány neve Lili.
Ekkor Roosevelt benyúlt a smoking zsebébe, s kivett belőle egy kitűzőt, s odanyújtotta a lánykának.

- Ez a tied kislány, várj van itt még valami, - intett s azonnal intézkedtek az emberei, odanyújtottak az elnöknek egy tálcát. - Ebben a tálcában 1Dollar van. Vigyázz rá kicsi lány. Most bocsájs meg de a bácsikkal meg kell beszélnem valamit. Hank, kérlek vidd vissza a szüleihez a lányt, aztán gyere utánnunk.

Azzal Roosevelt megindult befelé. Közben az ujságírók serényen fotóztak, s írták a hallottakat...

[Hermann Göring]

-Biztosítom, hogy a Führer meg fog érkezni!-szólt Göring.
-Addig is szeretném bemutatni önt Joachim Ribbentrop külügyminiszternek!-folytatta.
-Üdvözlöm az Elnök urat!-szólalt meg a külügyminiszter.

[Franklin D. Roosevelt]

Roosevelt színtén kezet nyujtott.
-Üdvözlöm uram- szólt az elnök. S közben megindult befelé.-Látom itt önöknél nagyon szeretik az emberek a külföldieket. Gyönyörű egy város. De most kérem vezessenek a szálláshelyre, hogy lepakoljunk aztán intézzük a tárgyalást..

[Adolf Hitler]

- Ahogy kívánja.- mosolygott el a külügyminiszter, majd magához hívatta az egyik biztonsági őrt.

- Kérem kísérjék az Elnök Urat a szállására.- mondta, mire a katona haptákba vágta magát és elindult, hogy megmutassa az USA elnökének a lakhelyét.

- Kérem jelenjen meg 20 perc múlva a Führer irodája előtt. Az ajtója előtt álló őr majd megmutatja hova kell mennie.- közölte, majd távozott a folyosóról Ribentropp.

[Franklin D. Roosevelt]

Roosevelt, a szobában még egy gyors egyeztetés követően elkészült és szólt az embereinek, hogy indulhatnak.
Az elnök embere kinyitotta az ajtót ami előtt egy őr állt.
-Uram indulhatunk a tárgyalóterembe.- szólt az elnök titkára, és máris indultak.
A tiszt elkísérte őket a bejáratig, kinyitotta az ajtót, s az elnök belépett. Vele még a titkár is belépett a terembe.
Bent, nem volt hideg, takaros az egész terem, egy nagy asztal, több szék található itt. Adolf még nem volt, sehol...

[Adolf Hitler]

Franklin:

Amikor az ajtó kinyílt egy kis szobába találhatták magukat a vendégek. Egy íróasztal volt a terem másik végében, amin egy régi lámpa volt felkapcsolva. Egy-két fontos papír volt található az asztalon, amik a Führerre vártak, hogy elolvassa. Az egyik német tiszt hellyel kínálta az USA elnökét, szemben a Führer asztalával.

Pillanatokon belül üres lett a szoba. A német katonák kikísérték Roosevelt embereit, hogy a két államfő diszkréten tudjon beszélgetni. Egyszer csak az ajtó kinyílt, és maga Adolf Hitler lépett be a szobába. Arcáról sugárzott a vidámság, és odalépett Delano-hoz.

- Üdvözlöm. Adolf Hitler vagyok.- nyújtott kezet Hitler, majd várta, hogy Franklin kezet fogjon vele. Nagyon jól tudta, hogy Amerika elnöke ismeri Hitlert, de az etikettet neki is be kellett tartania.

- Miben lehetek a segítségére?- kérdezte, majd helyet foglalt a székében.

Eisenhower:

// A játékodat addig nem kezdheted meg, míg az előtörténetedet nem másoltad be a megfelelő helyre, és még nincs elfogadva. Hitler amúgy is csak Roosevelt elnököt fogadja, téged semmi képpen sem. Le sem írtad az ide utad, így képtelenség, hogy a szobában legyél. Kérlek töröld a hozzászólásodat! //

[Franklin D. Roosevelt]

Szintén kezet nyujtott az elnök, és helyet foglalt amikor Hitler is leült a székében.
-Örülök, hogy végre személyesen is sikerült találkoznunk egymással. Sok idő telt el és rengeteg dolgot kellene megbeszélni ám mindkettőnknek sok a dolga.-kezdett bele az elnök. -Nem is tudom hol kezdjek bele. Egy pár hete az amerikai szenátus döntése alapján készek vagyunk segíteni az európai országok föllendítésének kezdeti lépéseit elindítani. Úgy tudom, önöknek is kell a segítség hogy az országuk biztonságosan fejlődjön. Idő közben az összeg is kibontakozott 800Ezer USA dollárt biztosítunk önöknek amiből föllendíthetik az országot. Viszont van itt más is.- Ekkor fölállt az elnök és odasétált az ablakhoz.
-Úgy vélem még nem érkezett el az idő, amikor a háború új hadszíntéren bonyolódjon le. Remélvén, hogy a nagyhatalmak, és az európai országok egymás mellett békében éljenek. Kérdem én miért kellett önöknek megtámadni Krakkót? Azon területeket megszerezhették volna békés úton is nem?
Adolf- ekkor fordult meg- kivonhatná a csapatait az országból?!...

[Adolf Hitler]

Hitler, az asztalon összekulcsolt kezekkel hallgatta végig Delano elnök mondandóját. Igazából csak a pénz lepte meg, hiszen tudta, hogy a lengyelországi hadművelet nem fog tetszeni a demokratikus Amerikának. A Führer elfolytott magában egy derűs mosolyt, majd kitekintett az ablakon, ahová Franklin is nézett.

- Nagyon nagylelkű Amerika, hogy ennyi pénzt áldoz Európa újboli fellendülésénék.- kezdte, de némileg nem tetszett neki az, hogy ennyi pénzt kap minden európai ország kézhez. Talán ki akarja gúnyolni Németországot, aki arra hivatott, hogy egész Európát irányítsa. Ezzel a rengeteg pénzzel talán Roosevelt azt akarja sugallni Adolfnak, hogy bármikor eltörölhetné őket. Ezt a III. Birodalom korlátlan ura nem hagyhatja.

- Sajnálom. Ez a lépés szükségszerű volt Franklin. Senki nem állíthat meg az előretörekvéseimben.- szögezte le Hitler.

[Franklin D. Roosevelt]

"Sajnálom. Ez a lépés szükségszerű volt Franklin. Senki nem állíthat meg az előretörekvéseimben.-" Roosevelt, némán hallgatta és visszasétált az asztalhoz.
- A szükségszerű az relatív dolog, gondolom Lengyelek lerohanása csak a kezdet, bár nem értem az értelmetlen öldöklésnek mi értelme amikor, tudod te is Adolf, hogy tárgyalásokkal is megoldható, visszaszerezhetőek ezen területek.
Míg mi itt beszélgetünk, addig máshol éheznek. Tudom mindenki számára a hatalom hatalmas ügy. Én hiába vagyok az USA elnöke, nem vagyok annak a híve, amit itt folytatok. Ezért nem fogunk a háborúba belebonyolódni. - Gondold át Adolf, nem fogunk megállítani benneteket. De azt remélem te is tudod, hogy békével is megoldhatóak, ezek a törekvések... Van esetleg valami kérdésed kérésed felém?- Néztem rá kérdőn mikor leültem vissza az asztalhoz

[Franklin D. Roosevelt]

Éppenhogy leült Delano az asztalhoz, pillanattal később nyílt az ajtó.
- Elnök úr egy pillanatra. - Roosevelt odalépett, mondott a férfi az elnöknek valamit.
-Elnézést kell kérnem, de sajnos nagyon fontos halaszthatatlan dolgom akadt, s vissza kell repülnöm az Államokba. Amiről beszélgettünk kérlek gondold át, és a konzulátuson keresztül keress meg. Köszönöm!

Azzal már meg is indult az elnök lefelé a lépcsőn, egyenesen a repülőtérre..

[Joseph Goebbels]

*Amikor a fekete autó lefékezett a híres épület előtt, mintha megfagyott volna a levegő. Az emberek, kik látták az autót és a belőle kiszálló alakot, összesúgtak.*
- Ő az.
- Már megint itt van... gyere, ne álljunk az útjába.
- Joseph Goebbels! -*suttogta valaki áhítattal.
Bizony ő volt, az egyik legfontosabb ember a nácik közt, aki igen aktívan vette ki a részét abból, hogy az NSDAP a hatalomra kerülhessen és a Führer megkezdhesse ténykedését az országon belül és ezt kiterjessze is a világra. Jól tudta mit tesz és egyáltalán nem zavarta Joseph-t a dolog, nagyon is meg volt elégedve vele és egyetértett Adolf Hitler eszméivel és hűen követte, imádta.
Elsétált a civilek között, nyugodt tempóban betért a Reichstagba, ahol a folyosókon folytatta donga lábával az útját.
Hogy merre megy azt csak ő tudta és igyekezték kikerülni. Némelyek magukban ellenszenvet éreztek iránta, mások mély tisztelettel tekintettek rá, de ő észre se vette ezt, vagy nem akarta.
Ideje ismét munkába állni, itt egy újabb nap. Dolgozzunk a hazáért és a Führerért!

[Joseph Goebbels]

*Végig sétál pár folyosón és betér az irodájába, mely ízlésesen be van rendezve. Természetesen a jókora mréetű asztal elengedhetetlen kelléke a helységnek, mely a közepénél terpeszkedik fel. Az asztalon egy csinos lámpa az éjszakai munkához esetleg, no meg egy ilyen beszélőke, amin át szólhat a titkárnőjének, ki egy másik szobában végzi munkáját...
Leül és szétnéz. Az ablakon át rálátni a kinti forgatagra, mi a Reichstag előtt van. Az asztal mögött köynves polcok sorakoznak, odébb különböző iratok és dokumentumok... és hát nagyjából ennyi.*
- Mai teendők. Hm. Vajon a Führernek van-e különleges kívánsága? Majd biztos közli... most jobb, ha előkészítem egyik beszédét... -*és elővesz egy papírt, majd maga elkezdi írni. Hisz a Führer beszédéért ki más lehetne a felelős, mint ő? Ő tudja ezt a legjobban, a vérében van... hol szenvedélyesen írja le mindazt, amit a Führer fog elmondani, hol egyszerűen... hol provokálóan, hol hívogatóan... hol pedig csak szimplán, nyugodtan... mestere a nép hergelésének, fellázításának, vagy éppen lehűtésének. A szavakhoz nagyon ért.*

[Adolf Hitler]

Egy egyenruhás küldönc menetel hangos léptekkel Martin Bormann irodája felé. Zord tekintettel bámul egyenesen előre, nem néz rá senkire és nem is köszön vissza. Mintha egy gép lenne, ami addig nem áll le, amíg a parancsot végre nem hajtotta. Amikor odaér az irodához, bekopog az ajtaján, majd finoman benyit.

- Heil!- tiszteleg a kezével, majd kihúzza magát és a Führer személyi titkárára tekint, aki épp egy kényelmes székben foglal helyet.

- A Führer látni óhajtja.

[Martin Bormann]

Bormann egy hatalmas bõrfotelban foglalt helyet a márványlapos íróasztala mögött. Elõtte a Lengyelországból megküldött hadiiratok tömkelege. Elmélyülten bogarászott bennük. Az iratok mellett ezüsttálcán egy csésze kávé (már régen kihûlt, Martinnak semmi ideje sem volt meginni). Csak akkor pillantott fel, mikor a küldönc belépett az ajtón. Cigarettára gyújtott, majd elrendezgette az iratokat az asztalán. Egy kupacba húzta õket - természetesen rendszerezve - majd magához ölelte a nagy csomó papírt és felállt. "A Führer látni kíván? Akkor nem késlekedem. Menjünk, fiam." - Elnyomta a cigarettát és sietõs léptekkel elhagyta a dolgozószobát. Percekkel késõbb a Führer ajtaja elõtt találta magát. Bekopogott, majd egy határozott mozdulattal benyitott a helyiségbe. Bokáit összecsapva, szálfaegyenesen, felszegett állal vágta magát vigyázzba. Mély hangja betöltötte a termet: "Heil Hitler!"