Post by Adolf Hitler on Oct 21, 2007 12:31:40 GMT 2
Cardiff, Wales fővárosa.
Wales első lakosai az utolsó jégkorszak végén telepedtek le. Az első lejegyzett történelmi esemény Britannia római meghódítása volt. Ebben az időben Wales területén sok törzs élt, délkeleten a szilurok, északnyugaton és a középső területeken pedig az ordovíciusok voltak a legerősebbek. A mai Dél-Wales területén a rómaiak egy sor erődítményt építettek, ez a rendszer nyugaton egészen Carmarthenig (Maridunum) ért; a Carmarthenshireben lévő Dolaucothiban pedig aranyat bányásztak. Vannak bizonyítékok, melyek szerint a rómaiak nyugatabbra is eljutottak. Caerleon (Isca) városában építettek egy légiós erődítményt, melynek amfiteátruma ma a legjobb állapotban van a Britanniában építettek közül. A 4. században a kereszténység is eljutott Walesbe.
410-ben, Britanniában összeomlott a római uralom, Wales területén királyságok alakultak. Az angolszász törzsek többször próbálkoztak a királyságok legyőzésével, de az emberek heves ellenállása és a walesi hegyvidék miatt nem jártak sikerrel. Mercia királya, Offa egy nagy falat és árkot csináltatott a merciai-walesi határon, hogy a legyőzött Powys királyságát országához csatolja. A fal egyes részei még ma is láthatók.
A keleti területeket, melyeket Anglia szerzett meg, a walesi lakosság Lloegyrnek hívta, aminek szószerinti jelentése �elveszett földek�; a kifejezés később Anglia walesi nevévé vált. Az angolszászok viszont a római-briteket a már korábban említett walha szóval jelölték, aminek jelentése idegen, külföldi. A walesiek egészen a 12. századig Brythoniaidnak (britek) nevezték magukat, bár a Cymru és az y Cymry kifejezéseket már 633-ban használta Aneirin, egy brit költő. A 930 körül íródott Armes Prydainban a Cymry és a Cymro tizenötször fordul elő, de a Brythoniaid csak a 12. századra tűnt el az írásokból.
A normannok 1066-os győzelme után Wales függetlensége fokozatosan megszűnt. 1282-ben I. Edward csatában legyőzte II. Llywelynt, az utolsó független walesi herceget. Edward - hogy uralma alatt tartsa a walesieket - több kővárat építtetett; a legismertebbek Beaumaris, Caernarfon, Conwy és Harlech. Az országot hivatalosan 1535-ben csatolták Angliához, VIII. Henrik uralkodása idején, aki történetesen walesi volt. Az 1746-os Wales és Berwick törvény kimondta, hogy minden törvény, ami Angliában életbe lép, az automatikusan Walesben is életbe lép (valamint az angol-skót határon fekvő Berwick nevű városban), ha a törvény mást nem mond.
Cardiff a térképen
Wales első lakosai az utolsó jégkorszak végén telepedtek le. Az első lejegyzett történelmi esemény Britannia római meghódítása volt. Ebben az időben Wales területén sok törzs élt, délkeleten a szilurok, északnyugaton és a középső területeken pedig az ordovíciusok voltak a legerősebbek. A mai Dél-Wales területén a rómaiak egy sor erődítményt építettek, ez a rendszer nyugaton egészen Carmarthenig (Maridunum) ért; a Carmarthenshireben lévő Dolaucothiban pedig aranyat bányásztak. Vannak bizonyítékok, melyek szerint a rómaiak nyugatabbra is eljutottak. Caerleon (Isca) városában építettek egy légiós erődítményt, melynek amfiteátruma ma a legjobb állapotban van a Britanniában építettek közül. A 4. században a kereszténység is eljutott Walesbe.
410-ben, Britanniában összeomlott a római uralom, Wales területén királyságok alakultak. Az angolszász törzsek többször próbálkoztak a királyságok legyőzésével, de az emberek heves ellenállása és a walesi hegyvidék miatt nem jártak sikerrel. Mercia királya, Offa egy nagy falat és árkot csináltatott a merciai-walesi határon, hogy a legyőzött Powys királyságát országához csatolja. A fal egyes részei még ma is láthatók.
A keleti területeket, melyeket Anglia szerzett meg, a walesi lakosság Lloegyrnek hívta, aminek szószerinti jelentése �elveszett földek�; a kifejezés később Anglia walesi nevévé vált. Az angolszászok viszont a római-briteket a már korábban említett walha szóval jelölték, aminek jelentése idegen, külföldi. A walesiek egészen a 12. századig Brythoniaidnak (britek) nevezték magukat, bár a Cymru és az y Cymry kifejezéseket már 633-ban használta Aneirin, egy brit költő. A 930 körül íródott Armes Prydainban a Cymry és a Cymro tizenötször fordul elő, de a Brythoniaid csak a 12. századra tűnt el az írásokból.
A normannok 1066-os győzelme után Wales függetlensége fokozatosan megszűnt. 1282-ben I. Edward csatában legyőzte II. Llywelynt, az utolsó független walesi herceget. Edward - hogy uralma alatt tartsa a walesieket - több kővárat építtetett; a legismertebbek Beaumaris, Caernarfon, Conwy és Harlech. Az országot hivatalosan 1535-ben csatolták Angliához, VIII. Henrik uralkodása idején, aki történetesen walesi volt. Az 1746-os Wales és Berwick törvény kimondta, hogy minden törvény, ami Angliában életbe lép, az automatikusan Walesben is életbe lép (valamint az angol-skót határon fekvő Berwick nevű városban), ha a törvény mást nem mond.
