Grand Hotel- Párizs

[Edward R. Murrow]

A párizsi Grand Hotel

[Kurt Wagen]

-Nem tudom ki az de ismerős. Asszem St-vel kezdődik a neve, mindegy menjünk!-válaszolt Kurtnak és elfoglalták helyüket.
A vonatút meglehetősen unalmasan zajlott, Kurt a szótárat nézegette és próbált megjegyezni pár alapvető dolgot a francia nyelvből. Kicsit izgult de ez keveredett az izgalommal és a kettő korántsem volt ugyanaz. Úgy gondolta, hogy elég ha a hotelben megbeszélik az akciót, kizártnak tartotta, hogy ott kihallgatják őket.
Elég fáradtak voltak mire megérkeztek így fel se tűnt nekik az a különös hangulat melyet a város nyújtott. Azonban bármennyire is fáradtak voltak még így is feltűnt nekik, hogy a hoteljük lélegzetelállító. Az ajtónál egy elegáns férfi állt és tüzet kért Kurttól, neki nem volt, de Joachim ki tudta szolgálni. Udvariasan megköszönte és továbbment, de az arcát nem látták. A recepción gyorsan bejelentkeztek és felérve puccos rezidenciájukba azonnal nyugovóra tértek. Legalábbis Kurt...

[Joachim Fritzegäld]

Eközben Joachim, azután miután megcsodálta a hotel minden egyes kis részletét és kipróbálta az ágy kényelmességét, melyet már-már hihetetlenül kiválónak tartott, kipakolta cuccait bõröndjeibõl, de puskát bennehagyta, majd a bõröndöt betolta az ágya alá, jó mélyre. Miután fontosabb holmijait elhelyezte a megfelõ helyekre, konkrétan ruháit berakta a szekrénybe, valamint a tisztasági- és orvosi készletét odarakta a fürdõszobai polcocskára, azt mondta Kurt-nak:
- Most elmegyek zuhanyozni, utána jöhetsz te. Holnap tartsunk megfigyelést, csak utána eszeljük ki a tervünket.
Joachim meg se várta a választ, hanem már ment is tisztálkodni. Belenézett a tükörbe, melyben egy közép-magas, rövid barna hajú, fabarna szemû katonát látott, kinek a szakálla már pelyhedzett. A fáradtságtól kissé gyengébben látott, de azt észrevette, hogy az étteremben leette magát, s nem szólt neki Kurt és õ maga sem vette észre eddig azt a foltot. Kisebb szégyenérzete volt, hogy egy ilyen elegáns helyen ilyen igénytelenül mutatkozott meg. Gyorsan levetette ruháit majd megzuhanyzott.

[Sors]

A két férfi terve már meg volt, kérdéses volt azonban, hogy mûködõ képes elképzelés lesz e. Gondolták, másnap megtudják... Azonban mindketten tisztában voltak vele, hogy sok idejük nincs a küldetésre, a legjobb az lenne, ha már 2-3 nap után letudnák az egészet és egy expressz vonaton ülnének útban Berlin felé...

A szobainas felhozta az ételt a szobába majd távozott. Most megtapasztalhatták milyen is a francia konyha...

Evés közben is csak a kületésrõl beszélgettek, próbáltak minden apró részletet kitervelni, elképzelni, saját érveike megcáfolni, esetleg még jobb elképzelést felvetni egymásnak.

Miután végeztek a vacsorával, ledõltek aludni, holnaptól kemény munka vár rájuk, ráadásul háborús idõket élünk, így a titkosszolgálat jelenlétével is számolniuk kell...

[Kurt Wagen]

A nap viharos gyorsasággal telt el. Egész nap a tervet tervezgették és esélyeiket latolgatták. Ha nem járnak sikerrel azzal nem csak a saját életüket veszélyeztetik...
Kurt elment sétálni, valójában egy kis felfedezést tett. Barátságosan érdeklődött volna az arra járóktól-ha tudott volna franciául. Este mikor már alig lehetett látni, arcába húzta köpenyét és a célpontról tudakolt pár dolgot. Mikor ezzel megvolt visszatért a hotelbe, hogy minderről beszámoljon Joachimnak.

//Nem tudok információkat a férfiről, hol lakik, meg ilyesmik. //

[Joachim Fritzegäld]

Míg Kurt elment sétálni, információkat szerezni, addig Joachim egész nap a terven gondolkozott. Összeségében két ötlettel állt elõ este. Az egyik meglehetõsen rizikós volt, de azért ezt is elmondta Kurt-nak:
-A lényege az 1-es számú tervnek, hogy valahogyan megbarátkozol vele, meginvitáltatod magad a lakásába és ott egy nyitott ablakhoz tereled, s valamilyen jelzéssel felhívod arra a figyelmem, hogy már lõhetek. Ha téged gyanúsítanának, azt is mondhatnád, hogy valójában téged akartak megölni, már egy jó ideje egy õrült vagy éppen egy ellenlábasod van a nyomodban. Vagy valami ilyesmi. Csakhogy a találati szögbõl rájöhetnek, hogy honnan lõttek. Nem túlságosan, de kockázatos megoldás. Ennek lehet egy "Bé" része is, melyben te hívod meg hozzánk õt és én pedig gyilkosnak/rablónak álcázva megölöm õt. Ebben az a bibi, hogy a betörõ, hogy jutott be a lakosztályunkba. Ráadásul a titkosszolgálatnak biztos feltûnne az is, hogy mihelyst veled megbarátkozik, lelövik.
A 2-es számú terv az lenne, hogy csak simán lelõném, de mint már említettem a találati szögbõl, rájöhetnek, hogy honnan adták le a lövést. Nomeg meg kéne várni azt a pillanatot , amikor kinyitja az ablakot és ott is marad egy pillanatig. Akkor viszont menekülnünk kellene, nehogy elkapjanak minket, csakhogy ezzel pedig az a baj, hogy elsõszámú gyanúsítottak lennénk, s elkaphatnának minket még a pályaudvaron.
Megvallom õszintén nem tudom melyik tervet kellene választanunk. Tanácstalan vagyok.

[Sors]

//Csak szólok, az ilyen szituációknál döntõ dolog a gyorsaság és a terv egyszerû és egyben gyors kivitelezhetõsége. Nem tartom valószínûnek, hogy egy ismeretlen férfival összebarátkozna egy francia magasrangú személy, fõleg ha az illetõ egy német, akik épp háborút robbantottak ki és nyíltan-nem nyíltan de Franciaország ellen készülnek... Érdekes olvasni a terveiteket, én nekem lenne elképzelésem, amivel 2 poston belül lezárhatóvá válna a játék, de nem fogom persze elmondani Törjétek egy kicst magatokat, ne feledjétek, ami a realitás határain belül van, addig bármilyen fantáziadús megoldást kieszelhettek vagy épp a legközönségesebb, puritán tervvel is diadalmaskodhattok... Kifejezetten érdekel ennek a kalandnak a kimenetele, úgy hogy hajrá fiúk! //


Még vagy tucatszor átolvasták a francia férfi aktáit, hogy egy kis rálátásuk legyen a dolgokra. A férfi a velük szemben lévõ hotelben vett ki szobát, talán nem akart nagy feltûnést kelteni a puccos Grandban, de ebbõl az következettt, hogy csak ideig-óráig lesz abban a hotelben. A két német magában átkozta a sorsot, hogy nem tudtak franciául, mert akkor kérdezõsködhetnének a szemben lévõ épületben. Bár ez a probléma orvosolható, fõleg ha az embernek még pénze is van...

[Joachim Fritzegäld]

-Esetleg, amikor látjuk hogy otthon van a célpont, te egy gránátot kidobsz az ablakon, ki az utcára, amely felrobban. A robbanás hallatára biztosan mindenki kinéz az ablakon, hogy mi is történt odakint, s akkor kell lelõnöm õt. Mit szólsz?
Joachim erre a tervére különösen büszke volt, s úgy gondolta nem akadhat sok bökkenõ, kivéve azt, hogy amikor mindenki kinéz az ablakon, akkor a lövés hallatára egyes emberek észreveszik majd a gyilkosságot és a gyilkost is. Csak abban bizakodhatunk, -gondolta magában- hogy nagy lesz a hangzavar. Például a sérült emberek ordítása, a mentõautó és a rendõrség szirénája, az emberek beszélgetése, arról hogy mi is történhetett.

[Sors]

Kurt-nak nem volt ellenvetése a tervvel kapcsolatban, ezért eltehették magukat holnapra. Mánap korán keltek, várt rájuk néhány fedat, ami a felderítésben merült ki...


//Hogy miket akartok ellenõrizni, kideríteni rátok/rád bízom //

[Kurt Wagen]

Reggel Kurt korán felkelt, s első dolga a fürdőszobába vezetett. Megborotválkozott, majd visszatért az ágyhoz és felébresztette Joachimot.
-Bonjour!-vigyorogva köszöntötte, majd ládájához lépett és pisztolyát ellenőrízte. Reggeli közben megosztotta nézeteit barátjával.
-Figyelj, egész éjjel ezen agyaltam és rájöttem, hogy egyszerűen le kell lőnünk. A legegyszerűbb az lenne, ha pár sarokkal arrébb puffoggtatnánk egyet-kettőt, az elvonná a többiek figyelmét én beöltözök pincérruhába megvárom az ajtó előtt és bamm. Te értem jössz autóval és a pályaudvarra sietünk, útközben átöltözöm persze. Sok a buktatója tudom, tudsz jobbat?- azzal kérdően Joachimra nézett és szájába nyomott egy nagy baguettet.

[Joachim Fritzegäld]

-Ez egy jó terv, a célnak mindenképpen megfelelõ! De talán elég lenne az, hogy én egyedül elsütném a fegyverem pár utcával arrébb. Talán le is lõnék egy embert. Az elvonná az emberek figyelmét. Addig te felmész a célszemélyhez pincérruhában és lelövöd. Egyszerû, de nem nagyszerû terv. A fegyverednek nagy lehet a hangereje, de majd törülközõbe csavarod. Bár az kérdéses, hogy hogy szerzel pincérruhát, legalábbis olyat, amilyet abban a hotelben viselnek. -mondta Joachim nem éppen kitörõ örömmel, miután kiszedte szájából az élelmet.

[Kurt Wagen]

-Szerintem nem kell megölnöd senkit se, elég ha belelősz egy autóba.
Elgondolkodott, majd csilingelt a pincérért. -Figyelj, inkább én csinálom a balhét és te beállsz a lakása alá és amint kidugja a fejét te szétlövöd és elkezdesz rohanni hozzám, én pedig addig szerzek egy kocsit. Vagy improvizáljunk!?
Lépteket hallott, valaki közeledett. -Nálad van a bajonetted?-kérdezte vigyorogva, az ajtóhoz lépett és kitárta.. Egy pincér udvariasan belépett az és megkérdezte, hogy mivel szolgálhat. Kurt behajtotta mögötte az ajtót, a férfi mögé lépett, előhúzta a kését, melyet a tányérról csent el. Eközben Joachim...

[Joachim Fritzegäld]

Eközben Joachi magára terelte úgymond a pincér figyelmét.
- Kérem, jöjjön ide! -mondta Joachim a pincérnek, aki odalépett hozzá, s várta az utasításokat, kéréseket, panaszokat.
A pincér magas volt. Fekete haja, frissen borotvált arca arra utalt, hogy tényleg egy elegáns hotelben szálltak meg.
Ezalatt Kurt a pincér mögé lopódzott, majd nyakon szúrta õt. Az alkalmazottnak esélye sem volt túlélni ezt a halálpontos szúrást. Joachim egy kendõvel gyorsan letörölte a vért az áldozatról, s odanyomta a sebhez azt, nehogy véres legyen a kosztüm.
- A pincérruha már megvan. Most el kellene dönteni, hogy mit is tegyünk. Az addig biztos, hogy aki lelövi a célpontot, az viseli majd a pincérruhát, míg a másik balhét csinál és szerez egy autót.
Sõt nem is kell autó. Elég annyit csinálni, hogy valamelyikünk belelõ egyet egy autóba, ekkor nagy lesz a hangzavar, addig a másik felkopogtat a "barátunkhoz" és megöli õt. Bár a menekülés vagyis inkább a tetthely elhagyása kissé rizikós lesz, de kis ügyességgel és halk léptekkel sikerülhet. -mondta Joachim, kissé egyhangúan. - És ezt a hullát is el kellene tenni valahova. Talán a fürdõszobába. És mostantól gyorsan kell cselekednünk, hiszen keresni fogják a pincért.

[Sors]

A "pincért hamarosan keresni fogják" elõbb jött el, mint hitték volna. Elõször egy telefon jött, a francia férfi akcentussal beszélte a németet, a pincért kereste, aki információi szerint Kurt-ékhez ment legutóbb, de azóta senki sem látta. A férfit csak nagy nehezen sikerült leszerelni, de gyanakvását nem oszlatták el. Egy óra múlva jött a "szoba-szervíz", az ajtón kopogtak...

[Kurt Wagen]

-A fenébe, most aztán pácban vagyunk!-suttogta ijedten és körülnézett a szobában. Kurt szeme megakadt egy szekrényen, villámgyorsan odafutott és kinyitotta, útközben felkapta a csésze kávéját és Joachimhoz lépett.
-Nyisd ki!-szólt neki fojtott hangon és felemelte a bögrét. Látta, hogy társa furcsán néz rá, de egy szemvillanással jelezte, hogy azzal most ne törődjön. Nyílt az ajtó és Kurt gyorsan a küszöbre lépett, hogy eltakarja a lakosztályt...

[Joachim Fritzegäld]

Joachim pedig villámgyorsan a szekrénybe rakta a hullát. Jött a szobaszervíz. A két alkalmazott gyorsan elvégezte a munkáját; a szemétürítést, a törölközõk lecserélését, ...
Szerencséjükre nem kérdeztek tõlük semmit az eltûnt pincérrõl. Miután befejték kötelességüket, tovább mentek a következõ lakosztályhoz.
- Na, ezt is megúsztuk. Akkor kié legyen a pincérruha? - kérdezte Joachim a tizedest, hiszen Kurt a feletesse volt. - És akkor mit is csináljunk, és mikor is?
Joachim nem akarta azt mondani, hogy most már itt lenne az ideje cselekedni. Õ úgy gondolta, hogy majd õ fog zavart kelteni, míg Kurt végez a célszeméllyel.

[Kurt Wagen]

-Hű Joachim! Én nem ezt terveztem, de el kell ismernem, hogy a te ötleted jobb volt, és kevésbé véres. -Azzal társára kacsintott és lehajolt a táskájáért. Tudta, hogy előbb-utóbb észreveszik a hullát, ezért feltétlenül ki kellett valamit találniuk. Elgondolkozott, majd odasietett a holttesthez, és intett Joachimnak, hogy segítsen cipelni. Ahogy kiértek az ajtón, a szája elé rakta mutatóujját és bekopogott a mellettük levő ajtón. A hullát persze még a saját szállásukon rakták le.
Odabentről nem érkezett válasz.
-Figyelj, most nagyon halkan kell dolgoznunk! Berúgom az ajtót, ami nagyon hangos lesz, és bent elrejthetjük a hullát, jó?
Nekikészült és pontosan a kilincset érte erőteljes rúgása. Az ajtó kitárult, ők visszarohantak a halottért és a szoba közepére fektették. Ezután gyorsan kislisszoltak és a földszint felé vették útjukat.
-Tehát, én felveszem a pincérruhát, megölöm a tagot, te addig rumlit csinálsz, oké?
Várta társa válaszát, mikor azonban kiléptek a kapun, sikoltást hallottak. Kurt elsápadt, csak most jött rá, hogy mekkorát hibáztak...

[Joachim Fritzegäld]

- Mindegy, ne foglalkozz most azzal! Te menj a hotelbe én addig robbantok egy gránátot! - mondta Joachim, majd elment úgy két saroknyival arréb.
Körülnézett, s nem látott sok járókelõt. Alaposan megnézte, hogy ki merre néz, ki mit csinál, valaki figyeli-e õt. Ránézett az ablakokra is, hogy van-e valaki, aki nézelõdik vagy sem. De fõként csak behúzott függönyöket látott, úgy tûnt ekkortájt mindenki csendes pihenõt tartott. Elõvett a kabátja belsõzsebébõl egy kendõbe csavart gránátot. Kibiztosította, majd elszámolt magában öt másodpercig. Ezt mormogta magában: " Egy Heil hitler, két Heil Hitler, három Heil Hitler,..." Ez egy egészen sajátos számolásmód volt. Különben is, Joachimnak jó volt az idõérzéke. Majd ekkor az utca sarkán állva, ráfordult a merõleges utcára és elhajította a gránátot az járda és a parkoló autók közé. Két másodperc múlva nagy robbanás volt hallható.
Joachim nem nézte meg milyen hatással volt a gránát a szép Renault-okra és Citroënekre. Inkább gyorsan visszasietett a szállodájukba, ahol nagy volt a nyüzsgés. Egy mentõautó és egy rendõrautót látott közvetlenül a szálló elõtt. Õ persze tudta a mentõsök hiába jöttek. Csak nagy nehézségek árán tudta felverekdni magát a lakosztályukhoz. Összecsomagolt mindent, bepakolt a bõröndökbe és távozásra készült. A pénzt kifizette a recepciónál és távozását azzal indokolta, hogy hallott a halálesetrõl és õ nem tartja megfelelõ biztonságúnak ezt a hotelt. Már éppen kifelé tartott, amikor, hátranézett és látta, az egyik rendõr ki akarja õt kérdezni, ezért még gyorsabban ment. Hamar kiért, s várt a társára...

[Kurt Wagen]

-Hát jó, ahogy érzed!
Kurt kilépett az utcára és egy pillanatra szinte minden bajáról megfeledkezett. Csodálatosan kellemes idő volt, csend és béke honolt mindenütt-még. Tudta, hogy hamarosan ide is elérkeznek a Führer seregei és akkor itt kő kövön nem marad. Aznap reggel már átesett egy gyilkosságon és még egyszer megteszi majd-de nem zavarta különösebben. Remélte, hogy ha végeznek ezzel a taggal, akkor sikerül nekik a frontra áthelyeztetni magukat. Természetesen Joachim és ő, úgy érezte, hogy remek párost alkotnak ketten. Gondolataiba merülve vette észre, hogy éppen a hotel ajtaja előtt álldogáll. Köszönt a portásnak és belépett az ajtón. Ez a szálloda messze nem volt annyira fényűző, mint amelyikben ők voltak, de azért a jobbak közé sorolható. A recepcióhoz sietett és megpróbálta megtudakolni, hogy Fontaine melyik szobában van. Bőröndjét lóbálta, ezzel jelezte, hogy csomagot hozott az úrnak. Bár a hölgy elég furcsán nézett rá, rámutatott a 412-es kulcsra és elfordult. Kurt zajokat hallott az utcáról, ezért sietve felrohant a negyedikre. A folyosó végén megtalálta az ajtót, egy pillanatra megállt majd lenyomta a kilincset. Az persze zárva volt, ezért berúgta és azonnal bedobott egy kézigránátot.

[Sors]

Joachim egy mellékutcába tért be a hotel mellett, hogy kivonja magát a bámészkodó tömeg elõl. A rendõr azonban utána ment, temperamentumos francia nyelven ordibálni kezdett, miután látta, hogy a férfi semmit sem ért, fegyverét elõvéve kérte, hogy dobja el a bõröndjeit, majd álljon a falhoz. Joachim megértette a mutogatást, de, hogy meg is csinálja azt még csak most dönti el...


Kurt, ahogy berúgta az ajtót a szemben évõ párkánynál egy férfi körvonalait látta, aki a zaj miatt megfordult. A robbanás nem végzett a férfival, ezért Kurt berontott. A párkánynál bújkáló férfi könyörgött, de nem volt kegyelem. Egy lövés a fejbe, a test elterült, a vér pedig lassan mindent eláztatott. Kurt már elhagyni készülte aszobát, amikor közvetlen mellette töltények ütöttek méretes lyukat a falba. Úgy tûnt volt még valaki a szobában...

//Aki rád lõtt, az a célszemély, Fontaine.//