Post by Adolf Hitler on Oct 21, 2007 12:27:03 GMT 2
Lyon a térképen
Lyon területén a legkorábbi állandó településről szóló leletek a vaskorból származnak. Lugdunum városát Kr. e. 43 október 9-én alapította Lucius Munatius Plancus (Julius Caesar helytartója). Kr. e. 27-ben Lugdunum Gallia Lugdunensis provincia fővárosa és a három gall tartomány birodalmi központja lett. A város politikai szerepén túl, hamar komoly gazdasági szerepre is szert tett. Fejlődése a 2. században csak tovább fokozódott, lakossága elérte az 50000 főt is. A metropoliszba sok keresztény is érkezett, akiknek a hatására a város hamar az új vallásra tért át és keresztény kulturális központtá fejlődött.
197-ben azonban Septimius Severus a lugdunumi csatát követően felégette Lugdunum városát, keresztény lakóit pedig nagyrészt megölette. Később többször germánok szállták meg, így a 3. század végére Lugdunum elvesztette Gallia irányítói szerepét � helyette Trier kapta meg �, a város nagy része kihalt.
437-ben a burgonok foglalták el a várost, amelyet 461-ben fővárosukká tettek. 532-ben Chlodion a Frank Birodalomba olvasztotta Burgundiát. A központi hatalom azonban nagyon gyengének bizonyult. Lyon saját vezetőséggel rendelkezett, a püspöküket is maguk választották. 494 és 501 között Szent Rusticus, 512 és 524 között Szent Viventiolus, majd Szent Sacerdos (544�552), majd Szent Nizier mind egy nemesi család tagjai voltak.
Narbonne 718-as elfoglalása után az araboknak lehetősége nyílt a Rhône völgye felé történő terjeszkedésnek. A 720-as években Loudont (Lyon akkori neve) is elérték a muzulmánok, lerombolták a Szent Nizier templomot, illetve rabszolgákat gyűjtöttek a városi lakosságból. 737-ben, rövid időre el is foglalták a várost. Végül Martel Károly és Kis Pipin állította vissza a környék frank uralmát.
A Nagy Károly verduni szerződése értelmében Lyon mint a Saône-tól keletre eső vidékek Lotár kezére került. Így a város Lotaringia része lett. A 9. és 10. században a várost több támadás érte. Elsőként a normannok, majd 911-ben a magyarok rabolták ki a települést. A vandálok egy kisebb kolóniát is létesítettek a környező hegyekben, így több invázióval is sújtották a várost.
1032-ben a Német-római Császársághoz került Lyon. 1078-ben VII. Gergely pápa a lyoni püspökséget érsekséggé alakította, a püspököt Gallia prímásává tette, aki egyben a világi uralmat is gyakorolta a város felett. 1170-ben Pierre Valdo, lyoni kereskedő az evangéliumi szegénységet hirdetve megvált minden vagyonától, és megalapította a valdens egyházat. A papság a kezdetben tolerálta, ám 1184-ben III. Lucius kitagadta az egyházból. Követői, miután felégették a pompázatos Saint Nizier templomot, elmenekültek a városból. A 13. században Lyon két zsinatnak is a székhelye.
A város 1307-ben Franciaországhoz csatolták, az egyházi hatalmat háttérbe szorítták. 1320-ban alakult meg az első lyoni községtanács Szép Fülőp segítségével.
A 15. században egyre több olasz (leginkább firenzei) kereskedő látogatott el a lyoni adómentes vásárokra, amelyet évi kettő, később négy alkalommal rendeztek meg. Az olasz pénzemberek közül többen ideköltöztek, és létrehozták Lyon reneszánsz negyedét, a Vieux-Lyont az 5. kerületben. A város gazdaságában azonban egyre inkább a selyem- és egyéb szövetekre került a hangsúly. A kereskedők mellett megjelent a selyemipari munkások (canut-k) rétege is, akik szintén ebben a városrészben dolgoztak különleges, mintegy négy méter magas plafonnal rendelkező lakásaikban.
I. Ferenc sokszor látogatott el a városba, és uralkodása alatt nagyban gazdagodott a város. 1506-ban itt nyílt meg az első franciaországi tőzsde. A kereskedelem mellett a kultúra is nagy ütemben gyarapodott. Nyomdák, ispotályok nyíltak a városban. 1553-ban itt jelent meg Bakfark Bálint szólólantra komponált első önálló műve, az un. Lyoni lantkönyv, Intavolatura Valentini Bacfarc Transilvani Coronensis címmel.
A vallásháborúk idején Lyont több támadás is érte, egészen IV. Henrik nantes-i ediktumáig. A rend valamelyest helyreálltával Lyon kisebb fokú autonómiát kapott a királytól, aki itt vette feleségül Medici Máriát.
A 17. században a királyi udvar fényűzését szolgáló magas adók, a pestisjárványok visszavetették a város fejlődését. Mindazonáltal ekkor jött létre egy jezsuita kollégium és több további iskola, megalapozván Lyon kiemelkedő tudományos szerepét. A 18. századtól számos tudós és feltaláló tevékenykedett a városban. Így Marie François Xavier Bichat, a modern anatómia megalapítója, a Jussieu fivérek a növények rendszertanának kutatói, valamint a század végén André-Marie Ampère is Lyonban dolgozott, de a Montgolfier fivérek első repülése is a városban történt. Szintén Lyonban nyílt meg az első állatorvosi iskola is.
Az 1789-es francia forradalom során a királypártiak oldalán állt a város. 1793-ban, a girondisták letartóztatását követően a város a Nemzeti Konvent hatalma ellen lázadt. 1793. október 12-ére a jakobinusok elfoglalták a várost, és a Robespierre féle uralom elrendelte a város megszűntetését. Így mintegy háromezer lakos került guillotine alá, illetve több palotát is leromboltak (leginkább a Bellecour környékén).
Város helyzete csak Bonaparte Napóleon hatalomra jutását követően kezdett javulni. Az uralkodó rendelete, amely a lyoni iparra bízta a Birodalom szövetellátását, ismét nagyban fellendítette a város gazdaságát. A szövőipar teljesítményének fokozásához nagyban hozzájárult Jacquard, aki egyébként szintén Lyonban tevékenykedett, találmánya, a szövőgép (1805). Így a 19. században a szövőipar óriási ütemben bővült, azonban a korábbi munkásokra egyre kevesebb szükség volt, életkörülményeik sokat romlottak. 1831-ben a �szövőipari munkások forradalma� volt a 19. századi munkásmozgalom egyik első jelentősebb megmozdulása. A lyoni munkások alapították az első kommunista újságot: a L'Écho de la Fabrique-ot, amelyben 1833-ban jelent meg a híres mondat: �Világ proletárjai egyesüljetek!�. Karl Marx is sokat merített a lyoni munkásmozgalom eseményeiből, eredményeiből és követeléseiből műve megalkotásához.
Mindazonáltal a város folyamatosan gyarapodott. 1836-ban Lyon Perrache pályaudvaráról indult az első franciaországi vonat Saint-Étienne irányába. Több híd épült a Rhône-on és a Saône-on, és több utca épült a két folyó közt. Igazán komoly építkezések azonban leginkább III. Napóleon idején voltak, amikor a városkép is nagyban átalakult, az 1. és 2. kerület kiépültével. Ebben az időszakban olvadtak be a város környéki települések (mint Croix-Rousse, Vaisse, Guillotière) is Lyonba. 1860-ban pedig indult meg a világ első siklója a Croix-Rousse oldalán.
A szociális problémák orvoslására az 1850-es évek ipari bővülése során kerülhetett sor. A szövőipar mellé hamarosan komoly vegyipar, később gépipar is települt. Az ipar mellett a tudományos élet is bővült, több egyetem nyitotta meg kapuit ebben az időszakban, és több találmány, így a Lumière testvérek filmezési technikája, és Marius Berliot kamionja is a városban készült el.
A 19. század során lakosságszámát tekintve megnégyszereződött, immár 400 000 főt számláló város polgármestere 1905-ben Édouard Herriot, radikális politikus lett, aki tovább emelte a város jelentőségét. Az I. világháború idején Lyon távol esett a fronttól, így a teherautó-gyártás zavartalanul működhetett ellátva a francia hadsereget. Majd a két háború között, a szenátorként is működő polgármester számos kölcsönt intézett el a város számára több szociális nagyberuházás (iskolák, kórházak építése, infrastrukturális fejlesztések) elindítására.
