Post by William Baron on Jan 14, 2008 20:01:04 GMT 2
Név: William Baron
Becenév: Scream, clamar
Nemzetiség: Amerikai
Kor: 40 év (Született: 1899. Jan. 13, Detroit, Michigan)
Nem: Férfi
Beszélt nyelvek: Angol ( anyanyelv), spanyol
Rang: Őrmester
Rend: Szárazföldi erők, gyalogság.
1899, enyhe telén született, egy Detroit-i külváros, kis kórházában. Szülei mindketten gyári munkások. Emiatt kevés pénzből, ennek ellenére szeretettel nevelték fiúkat. Az évek telnek s Bill iskolába jár. Átlagosan közepes tanulónak mondható, de kiváltképp érdekli a történelem, amiből jeleskedik. Emellett rendszeresen hallgatja a rádióban a híreket, megmutatkozik, hogy milyen érdeklődő gyerek. Szabadidejét, azonban nem tanulással, hanem a helybéli gyerekekkel tölti. Mivel sok a spanyol ajkú munkáscsalád, rá is ragad a nyelvből. Később a közép iskolában, felveszi a spanyol nyelvet, a tantárgyai közé.
Szinte olthatatlan tudásszomját, mi sem mutatja jobban, minthogy a kerületi könyvtárban törzsvendég s rengeteg, történelmi témájú könyvet elolvas, még 14 éves kora előtt. Ebből egy összetűzése is támad, méghozzá a történelemtanárával. Merthogy Bill, nem tartja tanárnak vagy tanításra alkalmasnak egyáltalán. Ezért átad tanárnőjének egy listát azokról a könyvekről, amiket érdemes lenne elolvasnia. Hatalmas pofonnal jutalmazzák, segítő szándékát. Ekkor ragad rá a „sikoly” gúnynév.
Az 1914-es hadüzenetek meglepik, egyenesen megrázzák. Legjobban talán az lepi meg, hogy Japán hadat üzen az Egyesült Államoknak. Nap, mint nap hallgatja a rádióadásokat, lopja az újságot, csak még többet tudjon meg az eseményekről.
Azonban jött az érettségi s Billnek el kellett döntenie, hogy mihez is akar kezdeni az életével. A történelmet leszámítva egy tantárgyból sem volt erős, de gyári munkás sem akart lenni. Maradt hát egy éppen népszerűtlen, de aktuális alternatíva a hadsereg. Önként jelentkezett, felvették. Bevonulása napjáig titkolta szülei elől a szándékát. Mindig azt mondogatta, hogy „majd csak lesz valahogy...később is ráérek munkába állni.”. Aztán a napon, mikor érte jött egy katonai teherautónak átalakított gyümölcsszállító, egy levelet hagyott hátra.
„Tisztalt Apám és Szeretett Anyám.
Azért írok nektek, mert elmegyek katonának. Ha szerencsém van, a kiképzés után a frontra küldenek, mert akkor hadi zsoldot fizetnek. Abból pedig több jut haza. Mert nem csak kedvtelésből hagyom el a szívemnek oly kedves szülői házat. Nem kívánom tovább, hogy ti tartsatok el. Eltart majd engem a sereg. Én pedig segítelek titeket abból a pénzből, amit fizetségképp kapok azért, hogy hű lehetek a hazámhoz. Lehet, hogy ez számunkra értelmetlen háború, de ha ott vagyunk, hát legyünk ott.
Ha meghalok, akkor se sirassatok. Tudjátok, hogy hősiesen halok meg s ti azért bőségesen kaptok a zsoldomból, a testem mellé.
Ahogy egy régi görög mondás tartotta: Pajzsoddal vagy pajzsodon.
Ölel és csókol szeretett fiatok:
William.”
Bár belép a hadseregbe s megkapja a kiképzést, hadszíntéren nem vesz részt aktívan. Mire átdobják az óceánon túlra, a háborúnak gyakorlatilag vége. Így kénytelen tűzkeresztség nélkül hazatérni. Otthon nem fogadják olyan kitörő örömmel, mint várja. Hatalmas nyaklevest kap apjától. Anyja csak bőg.
Munkába áll, egy a lakásukhoz közeli boltban. Azonban a régi, spanyol anyanyelvű cimborák rátalálnak s újra együtt kezdenek szórakozni, pihenni és munka mellé járni. Ezek a barátok mutattak neki egy spanyol lapot, amiben „Pont rá volt szükség!”. Meg több száz másik fiatalra és öregre, akik csatlakozni akartak a Spanyol Idegenlégióhoz. Néhány barátjával úgy döntött, hogy elhagyják az Államok posványos állóvizét és Marokkóba mennek rendet tenni, jó pénzért. Ez alkalommal nem hagyott búcsú levelet. Úgy döntött, hogy nagy rakás pénzzel s a meglepetés erejével tér majd haza.
1920. Október 4.-én csatlakozott a Spanyol Idegenlégióhoz. Ötéves szerződést írt alá először. Aztán még ötöt, majd még ötöt. Ezután nem volt szüksége szerződésre, ment a bajtársaival oda, ahova hívták őket. Az évek alatt végigverekedte magát a Marokkói felkelésben, a rif háborúban. A hatodik évég követően, egy speciális gyalogos zászlóaljhoz került. Többek közt ezt a speciális gyalogos egységet is bevetették Francoék, a Spanyol polgárháborúban. Azonban ez már nem tetszett Billnek. Olyan nemzettel kellett volna együtt harcolnia, amit megvetett az Első világháború miatt. Több összetűzése is volt a Kondor Légió tagjaival. Egyszer egy német hadnagyot is megütött. Ekkor gondolta a zászlóaljparancsnok, hogy az idegennek távoznia kell. Ez nem idegen légiósoknak való. Ez már nemzeti harc. Egy nagyobb összegű, német márkával együtt, feltették az első Olaszországba tartó hajóra, ahonnan Franciaországba utazhatott, ahonnan útnak indult az Egyesült államokba. A Német márka, bár erős volt, annyira nem, hogy kisebb vagyont jelentsen William számára.
1938 júniusában érkezik vissza Detroitba. Rossz híreket hoz, egyes bajtársak családjának, kik hosszú évek óta nem hallottak fiaikról, testvéreikről. Sok Detroiti spanyol meghalt, az elmúlt majd húsz évben. Azonban ő is rossz híreket kap. Szülei halottak, lakásukat már kiadták másnak. Bajtársai rokonainál húzza meg magát egy ideig. Kénytelen újra beszerezni, minden iratát, hisz közel húsz évvel ezelőtt, elhagyta amerikai mivoltát.
1939. februárjára tisztázódik a helyzete. Egy albérletben lakik s abban a gyárban dolgozik, ahol szülei anno. Nagyon nem tetszik neki a munka, hiányzik neki a hadsereg. Ezért be is lép, az Egyesült Államok hadseregébe. Szerencséjére, szakmai előélete kapóra jön. Rövid továbbképzés után, Őrmesteri rangot kap.
Bal melkasán található.
Becenév: Scream, clamar
Nemzetiség: Amerikai
Kor: 40 év (Született: 1899. Jan. 13, Detroit, Michigan)
Nem: Férfi
Beszélt nyelvek: Angol ( anyanyelv), spanyol
Rang: Őrmester
Rend: Szárazföldi erők, gyalogság.
1899, enyhe telén született, egy Detroit-i külváros, kis kórházában. Szülei mindketten gyári munkások. Emiatt kevés pénzből, ennek ellenére szeretettel nevelték fiúkat. Az évek telnek s Bill iskolába jár. Átlagosan közepes tanulónak mondható, de kiváltképp érdekli a történelem, amiből jeleskedik. Emellett rendszeresen hallgatja a rádióban a híreket, megmutatkozik, hogy milyen érdeklődő gyerek. Szabadidejét, azonban nem tanulással, hanem a helybéli gyerekekkel tölti. Mivel sok a spanyol ajkú munkáscsalád, rá is ragad a nyelvből. Később a közép iskolában, felveszi a spanyol nyelvet, a tantárgyai közé.
Szinte olthatatlan tudásszomját, mi sem mutatja jobban, minthogy a kerületi könyvtárban törzsvendég s rengeteg, történelmi témájú könyvet elolvas, még 14 éves kora előtt. Ebből egy összetűzése is támad, méghozzá a történelemtanárával. Merthogy Bill, nem tartja tanárnak vagy tanításra alkalmasnak egyáltalán. Ezért átad tanárnőjének egy listát azokról a könyvekről, amiket érdemes lenne elolvasnia. Hatalmas pofonnal jutalmazzák, segítő szándékát. Ekkor ragad rá a „sikoly” gúnynév.
Az 1914-es hadüzenetek meglepik, egyenesen megrázzák. Legjobban talán az lepi meg, hogy Japán hadat üzen az Egyesült Államoknak. Nap, mint nap hallgatja a rádióadásokat, lopja az újságot, csak még többet tudjon meg az eseményekről.
Azonban jött az érettségi s Billnek el kellett döntenie, hogy mihez is akar kezdeni az életével. A történelmet leszámítva egy tantárgyból sem volt erős, de gyári munkás sem akart lenni. Maradt hát egy éppen népszerűtlen, de aktuális alternatíva a hadsereg. Önként jelentkezett, felvették. Bevonulása napjáig titkolta szülei elől a szándékát. Mindig azt mondogatta, hogy „majd csak lesz valahogy...később is ráérek munkába állni.”. Aztán a napon, mikor érte jött egy katonai teherautónak átalakított gyümölcsszállító, egy levelet hagyott hátra.
„Tisztalt Apám és Szeretett Anyám.
Azért írok nektek, mert elmegyek katonának. Ha szerencsém van, a kiképzés után a frontra küldenek, mert akkor hadi zsoldot fizetnek. Abból pedig több jut haza. Mert nem csak kedvtelésből hagyom el a szívemnek oly kedves szülői házat. Nem kívánom tovább, hogy ti tartsatok el. Eltart majd engem a sereg. Én pedig segítelek titeket abból a pénzből, amit fizetségképp kapok azért, hogy hű lehetek a hazámhoz. Lehet, hogy ez számunkra értelmetlen háború, de ha ott vagyunk, hát legyünk ott.
Ha meghalok, akkor se sirassatok. Tudjátok, hogy hősiesen halok meg s ti azért bőségesen kaptok a zsoldomból, a testem mellé.
Ahogy egy régi görög mondás tartotta: Pajzsoddal vagy pajzsodon.
Ölel és csókol szeretett fiatok:
William.”
Bár belép a hadseregbe s megkapja a kiképzést, hadszíntéren nem vesz részt aktívan. Mire átdobják az óceánon túlra, a háborúnak gyakorlatilag vége. Így kénytelen tűzkeresztség nélkül hazatérni. Otthon nem fogadják olyan kitörő örömmel, mint várja. Hatalmas nyaklevest kap apjától. Anyja csak bőg.
Munkába áll, egy a lakásukhoz közeli boltban. Azonban a régi, spanyol anyanyelvű cimborák rátalálnak s újra együtt kezdenek szórakozni, pihenni és munka mellé járni. Ezek a barátok mutattak neki egy spanyol lapot, amiben „Pont rá volt szükség!”. Meg több száz másik fiatalra és öregre, akik csatlakozni akartak a Spanyol Idegenlégióhoz. Néhány barátjával úgy döntött, hogy elhagyják az Államok posványos állóvizét és Marokkóba mennek rendet tenni, jó pénzért. Ez alkalommal nem hagyott búcsú levelet. Úgy döntött, hogy nagy rakás pénzzel s a meglepetés erejével tér majd haza.
1920. Október 4.-én csatlakozott a Spanyol Idegenlégióhoz. Ötéves szerződést írt alá először. Aztán még ötöt, majd még ötöt. Ezután nem volt szüksége szerződésre, ment a bajtársaival oda, ahova hívták őket. Az évek alatt végigverekedte magát a Marokkói felkelésben, a rif háborúban. A hatodik évég követően, egy speciális gyalogos zászlóaljhoz került. Többek közt ezt a speciális gyalogos egységet is bevetették Francoék, a Spanyol polgárháborúban. Azonban ez már nem tetszett Billnek. Olyan nemzettel kellett volna együtt harcolnia, amit megvetett az Első világháború miatt. Több összetűzése is volt a Kondor Légió tagjaival. Egyszer egy német hadnagyot is megütött. Ekkor gondolta a zászlóaljparancsnok, hogy az idegennek távoznia kell. Ez nem idegen légiósoknak való. Ez már nemzeti harc. Egy nagyobb összegű, német márkával együtt, feltették az első Olaszországba tartó hajóra, ahonnan Franciaországba utazhatott, ahonnan útnak indult az Egyesült államokba. A Német márka, bár erős volt, annyira nem, hogy kisebb vagyont jelentsen William számára.
1938 júniusában érkezik vissza Detroitba. Rossz híreket hoz, egyes bajtársak családjának, kik hosszú évek óta nem hallottak fiaikról, testvéreikről. Sok Detroiti spanyol meghalt, az elmúlt majd húsz évben. Azonban ő is rossz híreket kap. Szülei halottak, lakásukat már kiadták másnak. Bajtársai rokonainál húzza meg magát egy ideig. Kénytelen újra beszerezni, minden iratát, hisz közel húsz évvel ezelőtt, elhagyta amerikai mivoltát.
1939. februárjára tisztázódik a helyzete. Egy albérletben lakik s abban a gyárban dolgozik, ahol szülei anno. Nagyon nem tetszik neki a munka, hiányzik neki a hadsereg. Ezért be is lép, az Egyesült Államok hadseregébe. Szerencséjére, szakmai előélete kapóra jön. Rövid továbbképzés után, Őrmesteri rangot kap.
Tetoválása:
Bal melkasán található.
