Idegenlégiók

[Winston Churchill]

Az idegenlégió egy olyan reguláris haderõ, amelynek tagjai általában nem az adott ország állampolgárai közé tartoznak.Több ország is alkalmazott ilyen jellegû egységeket a 20. század elõtt.Napjainkban ténylegesen csak Franciaország és Spanyolország tart fenn idegenlégiót, de maga az idegenlégió kifejezés a magyarban legtöbbször a franciára utal.

Francia Idegenlégió
Spanyol Idegenlégió
Izraeli Machal
Hollandiának is volt ilyen jellegû csapata, a KNIL (Koninklijk Nederlands Indisch Leger, magyarul: Holland Királyi Indonéz Hadsereg). 1830. március 10-én hozták létre királyi utasításra és egészen 1949-ig szolgált, amikor is Indonézia kivívta függetlenségét.

Több nemzet is használ olyan kisebb katonai egységeket, melynek tagjait bizonyos külföldi országból toborozzák.A legismertebbek a indiai és brit hadsereg nepáliakból álló Gurkha-ezredei és a Svájci Gárda a Vatikánban.

[Winston Churchill]

Spanyol idegenlégió

A Spanyol Légió (spanyolul: Legión Espanola vagy simán La Legión), korábban Spanyol Idegenlégió, a spanyol hadsereg egyik elit alakulata. „Külföldiek Ezrede” (Tercio de Extranjeros) néven alapították, mert eredetileg a Francia Idegenlégió spanyol megfelelõjének szánták.

A Spanyol Idegenlégiót XIII. Alfonz király határozata alapján hozták létre José Villalba, a háborús ügyek miniszterének irányítása alatt. Történelmileg a Spanyol Idegenlégió volt az a képzõdmény, amely hatására kialakult a modern Légió 1920-ban. 1835. június 28-án a francia kormány átadta a korábbi Francia Idegenlégió irányítását a spanyoloknak, mivel az elsõ karlista háborúban Izabella királynõt támogatták. 4000 légióst küldtek, akik augusztus 17-én érkeztek Tarragonába. Ez lett az elsõ Spanyol Légió, amíg 1838. december 8-án fel nem oszlatták. 1920-ban lázadás tört ki Marokkó spanyol fennhatóság alatt álló részén Abdel-Krim rif vezér vezetésével.

1920.szeptember 2-án XIII. Alfonz király átadta a parancsnokságot José Millán Astraynak, a gyalogság alezredesének, aki fõ támogatója volt az egység felállításának. Alkalmas ember volt a posztra és bizarr személyisége a Légió titokzatosságának részévé vált az idõk során.

Szeptember 20-án csatlakoztak az elsõ újoncok az újonnan létrejött alakulathoz. Napjainkban ezt a dátumot évente megünneplik a Légión belül. A kezdeti felállás egy központi egységbõl és három zászlóaljból állt (Banderas vagy „zászlók”). Mindegyik zászlóalj egy parancsnoki feladatokat ellátó századból, két lövészszázadból és egy géppuskás századból állt. Az elsõ állomáshelyük Ceutában volt és ez a bázis még ma is létezik. Fénykorában, a spanyol polgárháború alatt 18 zászlóaljon kívül létezett még egy harckocsi zászlóalj, egy rohamutász zászlóalj és egy speciális csoport. Az utolsó nyolc zászlóalj (12-18) független egységekbõl állt és soha sem tartoztak az ezredhez.

Francisco Franco egyik alapítótagja és másodparancsnoka volt a Légiónak.Az egység harcolt Marokkóban, a rif háborúban is a mór gyarmati sereggel (Regulares) együtt. 1934-ben mindkét alakulatot visszahívta az új köztársaság kormánya Spanyolországba, mivel szükség volt rájuk egy munkáslázadás leverésénél Asturiasban.

Juan Yagüe alezredes parancsnoksága alatt fontos szerepet játszott a Légió és a Regurales a nacionalisták oldalán a spanyol polgárháborúban. E két egység professzionalizmusával tettek szert jelentõs elõnyre Franco hívei a köztársaság kevésbé képzett erõivel szemben és õk jelentették a nacionalista seregek támadóékét is. 1939-ben a nacionalisták gyõzelme után csökkentették a létszámát és visszaküldték a marokkói bázisokra.


Különleges képzések:

Tengeri hadviselés
Sarki és hegyvidéki hadviselés
Szabotázs és robbantás
Ejtõernyõs kiképzés
Nagy területek felderítése
Antiterrorista kiképzés
Mesterlövész kiképzés

[Winston Churchill]

Francia idegenlégió

A Francia Idegenlégió (franciául Légion étrangère) egy elit katonai alakulat a francia hadseregen belül.1831-ben alapították a Franciaországban tartózkodó külföldi önkéntesek számára, mivel az 1830. júliusi forradalom után külföldieket már tilos volt a francia hadseregbe sorozni.

A 19. század folyamán fontos szerepet játszott a francia gyarmatbirodalom terjeszkedésének és védelmének elõsegítésében, de részt vett a legtöbb, Franciaországot is érintõ háborúban (pl. francia-porosz háború, az I. és II. világháború stb.).

Sikerét a hagyományos katonai szakértelmen kivül az "esprit de corps" -nak (csapatszellem) is köszönheti, mely segítségével a különbözõ országokból érkezõ és sokféle kultúrájú férfiakat egy családdá kovácsolja.

Következésképpen az Idegenlégió nemcsak fizikailag megterhelõ (bár kevésbé extrém a kiképzés ezen része, mint a kisebb elitosztagoknál (pl. SEAL) ), hanem rendkívül nagy nyomást gyakorol a katonák lelkivilágára is

A Francia Idegenlégió felállítását Lajos Fülöp francia király rendelte el 1831. március 10-én, mivel az országban sok külföldi katona tartózkodott és az 1830. júliusi forradalom óta nem lehetett idegen önkénteseket a francia hadsereg állományába felvenni. Kilenc nappal a megalakulása után kiadtak egy kiegészítõ határozatot, amely leszögezte, hogy franciák nem léphetnek be a Légióba.

Fõleg bukott forradalmárok, bajkeverõk és bûnözõk jelentkeztek soraiba, így eleinte csak rossz hírnevet vívott ki magának az új alakulat. A civilek és a legionáriusok között kialakult temérdek konfliktus miatt a kormány úgy döntött, Algériába helyezi át a szervezet központját. E helyszín további 130 éven keresztül volt az egység otthona és a zord körülmények hamar rádöbbentették a katonákat a bajtársiasság és a fegyelem fontosságára.

Az elsõ négy évben csak Algériában tevénykedett a Légió, amely ekkoriban még csak 6 zászlóaljból állt és egy adott zászlóaljon belül általában azonos nemzetiségû férfiak harcoltak.

VII. Ferdinánd halálával trónviszály tört ki Ferdinánd lánya és bátyja, II. Izabella és Don Carlos között. Mivel Anglia és Portugália Izabellát támogatták, ezért Franciaország úgy döntött, hogy hatalmi pozicíójának megõrzése miatt egységeket küld Spanyolországba.

A választás az Idegenlégióra esett és 1835. augusztus 17-én a franciák átadták az alakulat feletti ellenõrzést a spanyoloknak valamint ezen a napon összevonták a zászlóaljakat, hogy vegyes nemzetiségûek legyenek, mivel korábban a "nemzeti" zászlóaljak között ellenséges viszony keletkezett.

Bár a Légió parancsnoka, Joseph Bernelle rengeteg újítást vezetett be (francia, mint közös nyelv, új fegyvernemek) és maga az egység is derekasan helytállt, 1835. december 16-án Lajos Fülöp felhatalmazást adott egy "új" Légió létrehozására.

A "régi" Légiót egy zászlóaljra zsugorították és késõbb fel is oszlatták, a maradék 500 ember visszatért Franciaországba, ahol beléptek az "új" Idegenlégióba, de itt elvették rangjukat és nem ismerték el egyetlen spanyolországi elõléptetésüket és kitüntetésüket sem.

Az újonnan létrehozott egységet Algírba küldték, ahol Abdel-Káder, Maszkara emírje ellen harcoltak,aki 1847-ben megadta magát, de a harcok ténylegesen csak 1882-ben értek véget. Algéria lett a Légió otthona és õk látták el részben az itteni európai lakosság védelmét is.

Idõközben Lajos Fülöp megbukott és Bonaparte Lajos (Napóleon unokaöccse), a II. köztársaság megválasztott köztársasági elnöke 1851-ben III. Napóleon néven császárrá kiáltotta ki magát.

1854 és 56 között a krími háborúban, majd 1859-ben az olasz egyesítésért folyó harcokban is rész vett az Idegenlégió, de sikerei ellenére még mindig mostohán bántak az alakulattal (pl. az itáliai beavatkozást követõ gyõzelmi felvonulás után rögtön visszaküldték õket Algírba).

Az 1850-es évek végén Mexikóban polgárháború dúlt, mivel meglehetõsen költséges volt, az állam európai befektetõknek adott kötvényekkel próbálta az adósságot törleszteni. A terv nem tûnt hatásosnak és a mexikói gazdaság tovább romlott, ami a kölcsönök visszafizetésének leállításához vezetett. A befektetõk ezt nem nézték jó szemmel és kormányaikat (többek között a franciát is) sikerült meggyõzni egy közös akcióról valamint III. Napóleon egy franciabarát uralkodót is trónra akart ültetni I. Miksa személyében.

1862-re már csak a francia haderõ volt Mexikóban, így elhárult minden akadály. Mivel a dolgok nem mentek zökkenõmentesen (gerillaháború, elhárított támadások), kénytelenek voltak a Légiót is bevetni, amely itt alapozta meg a legendás hírnevét.

1863.április 30-án egy konvoj megerõsítésére kiküldték az 1. zászlóalj 3. századát, amelynek vezetését Jean Danjou századosra bízták.Cameronénál összetûzésbe kerültek a mexikói lovasság és gyalogság három zászlóaljával. A légiósok az Hacienda de la Trinidad gazdaságba szorultak vissza, ahol a végsõkig harcoltak, maga Danjou is meghalt és az utolsó három harcképes túlélõ feltûzött szuronyokkal kirontott az addigra már lángoló házból, de egy franciául beszélõ mexikói ezredesnek köszönhetõen sikerült tisztességes megadást elérni. A legionáriusok megtarthatták fegyvereiket és elláthatták a sebesülteket, a halottakat pedig teljes katonai tiszteletadással temették el.

A cameronei ütközet napja a Légió legfontosabb ünnepévé, Danjou százados fából készült keze pedig a legfontosabb ereklyéjévé vált ezután.A mexikói bevetés 1866 decemberében ért véget.

Habár rengeteg gonddal küszködött a francia-porosz háború elõtt és alatt a Légió, nagy vesztességek árán helytálltak. A problémák okai a mexikói kaland utáni leépítésekben és a francia hadsereg ill. hadvezetés siralmas állapotában keresendõk.

Eleinte nem akarták bevetni, mivel az 1831-es törvény megtiltotta a francia földön való harcolást az alakulatnak és a német önkéntesekben sem bíztak (akkortájt több mint 58%-a a katonáknak német volt). További bajok merültek fel a szétzilált egységek, a rossz ellátás és a képzetlen újoncok formájában.

Mivel a francia-porosz háború megtépázta a franciák tekintélyét és az ország területe is csökkent, a kormány egy gyarmatbirodalom kiépítésén kezdett el munkálkodni, amelyhez a Légió segítségét is igénybe vették.

Algéria már a franciák fennhatósága alá tartozott és az elsõ világháborúig bezárólag Szenegállal, Új-Kaledóniával, Tahitival, az Új-Hebridákkal (Vanuatu), Indokína egy részével (Tuyen Quang ostroma 1885-ben hasonlított a cameronei ütközethez), Tunisszal, 1885-ben Tajvannal (Formosa) és Madagaszkárral, 1892-ben Benin egy részével (Dahomey), 1893-ban Szudán egyes részeivel és 1907-ben Marokkóval gyarapodott a francia birodalom területe.

Az elsõ világháború elején sok külföldi özönlött az Idegenlégióba, mivel senki sem akart kimaradni a harcokból. Sok fiatal amerikai (pl. Cole Porter) is jelentkezett, mivel országuk csak késõbb lépett hadba.

A megnövekedett létszám miatt új gyalogezredeket (régiments de marche – RM) is alakítottak. Az alakulat ebben a háborúban vívta ki az elit jelzõt, mivel rengeteg ütközetben (pl. hangard-i erdei harcok) kiemelkedõen teljesítettek a nehéz körülmények és a nagy veszteségek ellenére is. Nem hivatalos adatok szerint a Légió a nyugati fronton 11000 katonát vesztett.

A két világháború között Marokkóban és Szíriában törtek ki lázadások, de 1927-re ezeket nagyrészt felszámolták és a második világháború kitöréséig viszonylagos nyugalomban teltek a legionáriusok napjai. A lovasezredet (Régiment Étranger de Cavalerie – REC) is ekkor hozták létre, mivel idejemúlt mivolta ellenére a sivatagban hatásosnak bizonyult.

A második világégés érdekes helyzettel szolgált a Légió számára. Amikor a németek megszállták Franciaországot, az alakulat egy része a Vichy-Franciaországot támogatta, amíg a többiek a Szabad Francia Haderõhöz csatlakoztak. A szíriai harcokban egymás ellen is harcoltak, de késõbb már az egész Idegenlégió a Szabad Francia Haderõhöz csatlakozott. Kiemelkedõ esemény a 13. könnyûdandár gyõzelme az Afrika Hadtest felett Bir-Hacheimnál.

A Légióval kapcsolatban rengeteg tévhit terjedt el a világban. A "legnépszerûbb" talán, hogy bûnözõket, bajkeverõket és más kétes alakokat vár a soraiba. Eleinte így volt, de manapság már szigorú feltételekhez kötik a felvételt, a jelentkezõk felét általában elutasítják különbözõ okok miatt. Ha kiderül az illetõrõl, hogy büntetett elõéletû vagy házas, akkor általában azonnal megszakítják a felvételi eljárást. Az illetõ családi állapota azért fontos, mert a Légió élete egyáltalán nem családorientált.

A tisztek nagy része francia ill. akibõl tiszt lesz egy idõ után, annak fel kell vennie a francia állampolgárságot. Bár franciák hivatalosan nem lehetnek tagok, sok francia is szolgál az alakulatban. Általában belgának vagy svájcinak vallják magukat, ami többé-kevésbé magyarázatot ad francia hangzású nevükre és kitûnõ nyelvtudásukra.

Jelentkezni csak a francia csendõrségeken ill. az Idegenlégió saját toborzóközpontjaiban lehetséges. A francia nyelv ismerete nem alapfeltétel, a kiképzés alatt biztosítanak nyelvoktatást.

Az újoncoktól a legtöbb személyes holmit elveszik (többek között az útlevelet is) és rengeteg teszten (intelligencia, egészségügyi és különféle interjúk) esnek át az aubagne-i bázison. Ha ezeken átjutottak, akkor az Idegenlégió kiképzõbázisára, Castelnaudaryba szállítják õket. Itt négy hónapos kiképzésen vesznek részt, amely három részbõl (erõnléti, fegyverismereti és taktikai) áll és a végén egy sor vizsga következik.

A tényleges belépés csak sikeres vizsga után történik meg ahol az illetõ nemet is mondhat. Ha elfogadja a szerzõdést, akkor öt évig kell szolgálnia a Légiót valamint ekkor osztják be a kilenc ezred egyikébe.

Kilenc ezrede és egy kisebb alegysége van:

Franciaország
1er Régiment Étranger – A Légió 1. ezrede (1 RE), 1841-ben alapították és jelenleg Aubagne-ban (fõhadiszállás) állomásozik,
4e Régiment Étranger – A Légió 4. ezrede (4 RE), 1920-ban alapították és jelenleg Castelnaudaryban (kiképzés) állomásozik,
1er Régiment Étranger de Cavalrie – A Légió 1. felderítõezrede (1 REC), 1921-ben alapították és jelenleg Orange-ban (páncélozott egységek) állomásozik,
2e Régiment Étranger d'Infanterie – A Légió 2. gyalogosezrede (2 REI), 1841-ben alapították és jelenleg Nîmes-ben állomásozik,
2e Régiment Étranger de Génie – A Légió 2. mûszaki ezrede (2 REG), 1999-ben alapították és jelenleg Saint Christolban állomásozik,
1er Régiment Étranger de Génie – A Légió 1. mûszaki ezrede (1 REG), jelenleg Laudun-ben állomásozik,
Korzika
2e Régiment Étranger de Parachutistes – A Légió 2. ejtõernyõsezrede (2 REP), 1948-ban alapították és jelenleg Calviban állomásozik,
Francia külterületek
3e Régiment Étranger d'Infanterie – A Légió 3. gyalogosezrede (3 REI), 1920-ban alapították és a Francia Guyana-i Kourou-ban állomásozik,
Détachement de Légion Étrangere de Mayotte – A Légió mayotte-i különítménye (DLEM), 1976-ban alapították és a mayotte-i Dzaoudziben állomásozik,
Afrika
13e Demi-brigade de Légion Étrangere – a Légió 13. könnyûdandárja (13 DBLE), 1940-ben alapították és Dzsibutiban állomásozik.