Post by Winston Churchill on Oct 21, 2007 11:30:52 GMT 2
M1
A spanyol polgárháborúban kiválónak bizonyult 40 mm-es svéd Bofors légvédelmi ágyút 1940-ben kezdték el továbbfejleszteni az Egyesült Államokban. 1941-ben a hadsereg és a haditengerészet közös projektjének eredményeképpen egy jócskán átalakított, könnyebben gyártható, igen hatékony fegyver született meg. A haditengerészet vízhûtéses ikresített, a hadsereg léghûtéses változatot állított hadrendbe. A fegyver nagy sikert aratott a csendes-óceáni hadszíntéren, késõbb pedig a német pilóták életét keserítette meg Európában. Számos V-1-es "szárnyasbombát" lõttek le vele.
TECHNIKAI ADATOK
Ûrméret: 40 mm
Ûrmérethossz: L/82
Csõhossz: 3266 mm
Személyzet: 8 fõ
Tömeg: 2520 kg
Lõtáv: 2560 m (hatásos) ; 4600 m (max.)
Lövedék-kezdõsebesség: 875 m/s
M1A1
Az 1938-ban tervezett 155 mm-es löveg alapja egy francia ágyú volt. Az amerikai változat gyártását gyakorlatilag a második világháború kitörésekor kezdték el. A "Long Tom"-ként is ismert fegyver elsõ sorozatait M-1A1, késõbb M-2, a háború után pedig M-59 jelöléssel látták el. Önjáró változata is volt, azt M-40-nek hívták. Az ágyú a 14 fõs személyzet segítségével percenként 1 lövés leadására volt képes.
TECHNIKAI ADATOK
Ûrméret: 155 mm
Ûrmérethossz: L/45
Csõhossz: 7010 mm
Személyzet: 14 fõ
Tömeg: 12.600 kg
Lõtáv: 23.500 m
Lövedék-kezdõsebesség: 853,4 m/s
M3
Az amerikai hadsereg 1935-ben kezdett el kifejleszteni egy könnyû páncéltörõ ágyút. Az 1937-ben rendszeresített M3-as tulajdonképpen egy német modell alapján készült. Kis súlya lehetõvé tette, hogy egy Jeep is vontathassa. Ez a mozgékonyság, valamint a japán harckocsik gyengébb páncélzata volt az oka annak, hogy a fegyver a csendes-óceáni hadszíntéren igen sikeres volt. Európában és Afrikában viszont gyakorlatilag hatástalan volt a német páncélosokkal szemben. 1943-ig húszezernél is többet készítettek belõle. A 37 mm-es löveget beépítették az M8-as páncélozott szállító harcjármûbe és az M3A1 Stuart harckocsi egyes sorozataiba is.
TECHNIKAI ADATOK
Ûrméret: 37 mm
Ûrmérethossz: L/53,5
Csõhossz: 1979 mm
Személyzet: 5 fõ
Tömeg: 414 kg
Lõtáv: 11.750 m
Lövedék-kezdõsebesség: 884 m/s
[/img][/center]
M8
A huszas években kifejlesztett M1 jelû 75 mm-es málházott tarackot a harmincas években kezdték el átalakítani. Az addigi fakerekek helyett gumírozottakat kapott, és az immár 8 részre szétszedhetõ fegyver alkalmassá vált arra, hogy légiszállítású egységek vitorlázógépekkel magukkal vihessék. Az M8-asokat szétszerelt állapotból 3 perc alatt lehetett tûzkésszé tenni. Késõbbi változatát, mely 9 részre volt bontható, már ejtõernyõvel is le lehetett dobni. A deszantegységek mellett több más alakulat is használta, fõleg hegyi terepeken vagy a dzsungelben. A háború végén áttervezték, ezt a modellt M116-nak nevezték.
TECHNIKAI ADATOK
Ûrméret: 75 mm
Ûrmérethossz: L/15,9
Csõhossz: 1195 mm
Személyzet: 6 fõ
Tömeg: 653 kg
Lõtáv: 8790 m
Lövedék-kezdõsebesség: 381 m/s
[/color]
A spanyol polgárháborúban kiválónak bizonyult 40 mm-es svéd Bofors légvédelmi ágyút 1940-ben kezdték el továbbfejleszteni az Egyesült Államokban. 1941-ben a hadsereg és a haditengerészet közös projektjének eredményeképpen egy jócskán átalakított, könnyebben gyártható, igen hatékony fegyver született meg. A haditengerészet vízhûtéses ikresített, a hadsereg léghûtéses változatot állított hadrendbe. A fegyver nagy sikert aratott a csendes-óceáni hadszíntéren, késõbb pedig a német pilóták életét keserítette meg Európában. Számos V-1-es "szárnyasbombát" lõttek le vele.
TECHNIKAI ADATOK
Ûrméret: 40 mm
Ûrmérethossz: L/82
Csõhossz: 3266 mm
Személyzet: 8 fõ
Tömeg: 2520 kg
Lõtáv: 2560 m (hatásos) ; 4600 m (max.)
Lövedék-kezdõsebesség: 875 m/s
M1A1
Az 1938-ban tervezett 155 mm-es löveg alapja egy francia ágyú volt. Az amerikai változat gyártását gyakorlatilag a második világháború kitörésekor kezdték el. A "Long Tom"-ként is ismert fegyver elsõ sorozatait M-1A1, késõbb M-2, a háború után pedig M-59 jelöléssel látták el. Önjáró változata is volt, azt M-40-nek hívták. Az ágyú a 14 fõs személyzet segítségével percenként 1 lövés leadására volt képes.
TECHNIKAI ADATOK
Ûrméret: 155 mm
Ûrmérethossz: L/45
Csõhossz: 7010 mm
Személyzet: 14 fõ
Tömeg: 12.600 kg
Lõtáv: 23.500 m
Lövedék-kezdõsebesség: 853,4 m/s
M3
Az amerikai hadsereg 1935-ben kezdett el kifejleszteni egy könnyû páncéltörõ ágyút. Az 1937-ben rendszeresített M3-as tulajdonképpen egy német modell alapján készült. Kis súlya lehetõvé tette, hogy egy Jeep is vontathassa. Ez a mozgékonyság, valamint a japán harckocsik gyengébb páncélzata volt az oka annak, hogy a fegyver a csendes-óceáni hadszíntéren igen sikeres volt. Európában és Afrikában viszont gyakorlatilag hatástalan volt a német páncélosokkal szemben. 1943-ig húszezernél is többet készítettek belõle. A 37 mm-es löveget beépítették az M8-as páncélozott szállító harcjármûbe és az M3A1 Stuart harckocsi egyes sorozataiba is.
TECHNIKAI ADATOK
Ûrméret: 37 mm
Ûrmérethossz: L/53,5
Csõhossz: 1979 mm
Személyzet: 5 fõ
Tömeg: 414 kg
Lõtáv: 11.750 m
Lövedék-kezdõsebesség: 884 m/s
[/img][/center]
M8
A huszas években kifejlesztett M1 jelû 75 mm-es málházott tarackot a harmincas években kezdték el átalakítani. Az addigi fakerekek helyett gumírozottakat kapott, és az immár 8 részre szétszedhetõ fegyver alkalmassá vált arra, hogy légiszállítású egységek vitorlázógépekkel magukkal vihessék. Az M8-asokat szétszerelt állapotból 3 perc alatt lehetett tûzkésszé tenni. Késõbbi változatát, mely 9 részre volt bontható, már ejtõernyõvel is le lehetett dobni. A deszantegységek mellett több más alakulat is használta, fõleg hegyi terepeken vagy a dzsungelben. A háború végén áttervezték, ezt a modellt M116-nak nevezték.
TECHNIKAI ADATOK
Ûrméret: 75 mm
Ûrmérethossz: L/15,9
Csõhossz: 1195 mm
Személyzet: 6 fõ
Tömeg: 653 kg
Lõtáv: 8790 m
Lövedék-kezdõsebesség: 381 m/s
[/color]