Post by Winston Churchill on Oct 21, 2007 11:22:05 GMT 2
Panzer I
A két világháború közötti német harckocsifejlesztés elsõ termékét még "mezõgazdasági vontató" fedõnéven említették a hivatalos iratok, hiszen a versaillesi szerzõés megtiltotta Németországnak a tankok gyártását. Az 1932-ben kiírt tervpályázat célja egy átmeneti megoldásnak szánt típus elõállítása volt. A Krupp gyár terve lett a gyõztes, az 1934-ben indult termelés gyorsan felfutott. 1935-tõl kezdve az erõsebb, 100 lóerõs Maybach motorral szerelt és meghosszabbított, 5 futógörgõs változatot (Panzer IB) is elõállították. A második világháború elején még minden páncélos alakulatban hadrendben állt, de elégtelen védelme és fegyverzete miatt 1940-ben kivonták a frontról. Jelentõsége a gyártási éskiképzésitapasztalatok megszerzésében volt a legnagyobb.
Panzer II
A számtalan típusváltozatban készített modellt 1934-ben rendelte meg a német hadvezetés. Kezdetben a MAN, 1938-tól a Daimler-Benz gyártotta. A lengyelországi hadjáratban és a franciaországi harcokban meghatározó szerepet játszott. Elégtelen fegyverzete és viszonylag gyenge páncélzata miatt késõbb inkább csak kiegészítõ fegyverzetként illetve felderítésre használták, harcolt az orosz fronton is, de jelentõsebb feladatokat már csak Rommel Afrika-hadtestében kapott.
Panzer III
Gyártását 1936-ban kezdték el, több mint 20 változata különíthetõ el. Lengyelország lerohanásakor már bevetették, bár számuk akkor még nem érte el a százat sem. Rövidesen kiderült, hogy az eredetileg 37 mm-es löveg nem elégséges, azt 1940-tõl kezdve (G változat) 50 mm-esre cserélték. A Szovjetunió megtámadásának idején már ez a típus képviselte a német páncéloserõk gerincét. A harci tapasztalatok azonban azt mutatták, hogy a szovjet KV-1-es és T-34-es típusok sokkal jobbak. Ezt követõen megnövelték a páncélzatot, majd hosszabb (de szintén csak 50 mm-es) löveggel szerelték fel a típust. Mindez a tömeg növekedését erdményezte, és megmutatta a gyártmány korlátait. 1943 augusztusában gyártását beszüntették, és az év végére kevés számú kivételtõl eltekintve kivonták a frontról, bár a hátországban és a megszálló csapatoknál a háború végéig hadrendben maradt. A Panzer III-asok alvázára épült a híres StuG III-as rohamlöveg.
Panzer IV
Tervezését 1934-ben kezdték, a végleges változat elõdjéhez, a PzKpfw III-hoz képest nem tartalmazott forradalmi változtatásokat, de annál erõteljesebb, megbízhatóbb volt. Legnagyobb erényének késõbb az bizonyult, hogy folyamatosan lehetett korszerûsíteni, így ez a modell volt az egyetlen német tank, melyet a háború egész tartama alatt elõállítottak. A gyártás felfuttatása 1942-ben vett lendületet, akkor ez a típus alkotta a német páncélosegységek gerincét, hiszen ebben az idõben csak ez a tank volt képes szembeszállni a szovjetek rettegett T-34-esével. Hatékonyságát nagymértékben megnövelték, amikor hosszabb löveggel szerelték fel. Összesen majdnem 10 ezer darab készült belõle. A magyar hadsereg is alkalmazta, de az ezzel a modellel felszerelt két harckocsiszázad a Don-menti harcokban megsemmisült, csak egy tank került haza Magyarországra.
Panzer V (Párduc)
A keleti fronton a német harckocsikat ért nagy veszteségek szükségessé tették egy új típus kialakítását. A szovjet T-34-esek konstrukciójából jelentõs elemeket átvéve született meg a Panther. A gyártás megindulása (1942 õsze) után szinte azonnal bevetésre kerültek a kurszki csatában (1943), ahol súlyos veszteségeket szenvedtek a "Párduc"-ok. Fõként futó- és hajtómûproblémái voltak, de az 1944-tõl gyártott G típusváltozatnál ezeket jórészt kiküszöbölték. A javítások nyomán kiváló tankot sikerült elõállítani, sokan a második világháború egyik legjobb modelljének tartják. A fejlesztések következtében folyamatosan nõtt a tömege, ezért egyes szakírók a közepes, mások a nehéz harckocsik közé sorolják. Kb. 5500 darab készült a típusból, ebbõl 3700 volt a G modell.
Panzer VI (Tigris)
A Tiger kifejlesztését a PzKpfw IV-esnél jobb szövetséges és fõleg szovjet tankok teljesítményének felülmúlása motiválta. A németek 1940 májusában kezdték megkonstruálni nehézharckocsijukat. Több cég mellett két fõ versenytárs harcolt a megrendelésért. A Henschel és a Porsche is elkészítette prototípusát, a tornyot mindkettõhöz a Krupp tervezte. A Henschel jobb teljesítményt nyújtott, és az õ modelljüket egyszerûbb volt iparszerûen elõállítani is. Ám a háború elején indult tervezés nem tette lehetõvé a harctéri tapasztalatok teljes körû hasznosítását. Ezért, valamint a gyártás egyszerûsítése céljából a testet és a tornyot is függõleges falakkal készítették, de mivel páncélzatának vastagsága nagyon nagy volt, nem vált könnyen sebezhetõvé. Ebben az idõben a háború legerõsebb tankja volt, 88 mm-es lövege hatalmas tûzerõt képviselt. Nagy hátrányt jelentett, hogy ekkor nem állt rendelkezésre megfelelõ dízelmotor, a benzines megoldás miatt kicsi lett a hatótávolsága, s a motor nehezen viselte a terhelést is. Széles lánctalpai miatt vasúton való szállítása is körülményes volt. Ennek ellenére félelmetes fegyvernek bizonyult, egy Tiger megsemmisítésére 5 Sherman illetve 8 T-34-es elvesztése jutott. A németek fõ veszteségei motorhibából illetve üzemanyaghiányból következtek. A Tigert 1944-ig gyártották.
Panzer VIB (Királytigris)
A németek 1944 januárjában elhatározták, hogy gyártásszervezési okokból egyesítik a Tiger és a Panther elõállítását. A soroztagyártásra februártól került sor, s a Tiger II (vagy Tiger B) fokozatosan felváltotta elõjét, bár meg kell jegyezni, az új modell sokkal inkább a Panther nehezebb változatának felel meg, mintsem a Tiger továbbfejlesztésének. A típus "beceneve" Königstiger lett, bár ezt az elnevezést a német hadsereg hivatalosan sohasem használta. A Tiger II a háború legnehezebb és legvastagabb páncélzatú harckocsija volt. Páncélja és lövege még most is sok típussal versenyre kelhetne. A Porsche és a Henschel vetélkedésébõl itt is az utóbbi cég került ki gyõztesen, de az elsõ 50 darabot a Porsche tornyával gyártották le. Fõ problémája az volt, hogy a Tigernél is nehezebb modellt gyakorlatilag a korábbi változat motorjával tudták csak felszerelni, így az irgalmatlan tömeg és a kis teljesítményû motor hatványozottan hozta elõ a Tiger problémáit, a kis sebességet és hatótávolságot, a nagy fogyasztást és a gyakori meghibásodásokat. A hidak többsége nem bírta el, az ingoványos talajon gyakorlatilag elsüllyedt, manõverezõképessége kicsi volt. Viszont mivel fõként védelemben használták, ráadásul szembõl gyakorlatilag minden fegyverrel szemben biztonságban volt, ellenfelei rettegtek tõle. A háború után elterjedt az a mítosz, hogy harcban egy sem semmisült meg. Ez persze nem igaz, hiszen oldalról és hátulról azonos védettsége volt a Tiger-rel, a szovjet JS nehézharckocsik több mint 1500 m-rõl is át tudták lõni 80 mm-es oldalpáncélját. Fõként a nyugati fronton sok veszteséget okoztak a repülõgépek, de a legtöbb elvesztett példányt (hasonlóan a Tiger-hez) itt is az üzemanyaghiány vagy a mûszaki meghibásodás számlájára kellett írni.
Panzer VIII Mause
Panzer Kampfwagen VIII..MAUS Minden idõk legnagyobb tankaj, sajnos nem került bevetésre, és nem volt hozzá elég erõs motor sem.
A háború befejezõ idõszakában, a német harckocsigyártásban két irányzat alakult ki: az egyiket Ferdinand Porsche professzor, a másikat Heinz Guderian tábornok képviselte. Elõbbi a minél nagyobb tömegû és ûrméretû lövegekkel szerelt, szinte mozgó erõdként funkcionáló harckocsikat, utóbbi a gyors, kevésbé védett, nagy tûzerejû tankokat részesítette elõnyben, a szovjet T-34-et ideális típusnak tartotta.
A háború végsõ, pánikszerû hangulatára jellemzõ, hogy Hitler mindennemû megfontolás nélkül Porsche felfogását támogatta (nem árt tudni, hogy Porsche prof. Hitler egyik személyes kedvence volt). Így született meg a gúnynevén Mausnak - egérnek- nevezett típus. Fegyverzeteként egy 150 mm-es, egy 75 mm-es löveget és két darab 7, 92 mm-es géppuskát kapott. Meghajtását diesel-elektromos motorral oldották meg. A prototípus elkészült, az akkor még fából készült toronnyal szerelt példányt Hitler meg is szemlélte. A fennmaradt adatok szerint 10 db prototípus volt készülõben, de csak kettõ volt mozgásképes. Ezeket a szovjet csapatok gyors elõrenyomulása miatt Kummersdorfban felrobbantották.
A két világháború közötti német harckocsifejlesztés elsõ termékét még "mezõgazdasági vontató" fedõnéven említették a hivatalos iratok, hiszen a versaillesi szerzõés megtiltotta Németországnak a tankok gyártását. Az 1932-ben kiírt tervpályázat célja egy átmeneti megoldásnak szánt típus elõállítása volt. A Krupp gyár terve lett a gyõztes, az 1934-ben indult termelés gyorsan felfutott. 1935-tõl kezdve az erõsebb, 100 lóerõs Maybach motorral szerelt és meghosszabbított, 5 futógörgõs változatot (Panzer IB) is elõállították. A második világháború elején még minden páncélos alakulatban hadrendben állt, de elégtelen védelme és fegyverzete miatt 1940-ben kivonták a frontról. Jelentõsége a gyártási éskiképzésitapasztalatok megszerzésében volt a legnagyobb.
Panzer II
A számtalan típusváltozatban készített modellt 1934-ben rendelte meg a német hadvezetés. Kezdetben a MAN, 1938-tól a Daimler-Benz gyártotta. A lengyelországi hadjáratban és a franciaországi harcokban meghatározó szerepet játszott. Elégtelen fegyverzete és viszonylag gyenge páncélzata miatt késõbb inkább csak kiegészítõ fegyverzetként illetve felderítésre használták, harcolt az orosz fronton is, de jelentõsebb feladatokat már csak Rommel Afrika-hadtestében kapott.
Panzer III
Gyártását 1936-ban kezdték el, több mint 20 változata különíthetõ el. Lengyelország lerohanásakor már bevetették, bár számuk akkor még nem érte el a százat sem. Rövidesen kiderült, hogy az eredetileg 37 mm-es löveg nem elégséges, azt 1940-tõl kezdve (G változat) 50 mm-esre cserélték. A Szovjetunió megtámadásának idején már ez a típus képviselte a német páncéloserõk gerincét. A harci tapasztalatok azonban azt mutatták, hogy a szovjet KV-1-es és T-34-es típusok sokkal jobbak. Ezt követõen megnövelték a páncélzatot, majd hosszabb (de szintén csak 50 mm-es) löveggel szerelték fel a típust. Mindez a tömeg növekedését erdményezte, és megmutatta a gyártmány korlátait. 1943 augusztusában gyártását beszüntették, és az év végére kevés számú kivételtõl eltekintve kivonták a frontról, bár a hátországban és a megszálló csapatoknál a háború végéig hadrendben maradt. A Panzer III-asok alvázára épült a híres StuG III-as rohamlöveg.
Panzer IV
Tervezését 1934-ben kezdték, a végleges változat elõdjéhez, a PzKpfw III-hoz képest nem tartalmazott forradalmi változtatásokat, de annál erõteljesebb, megbízhatóbb volt. Legnagyobb erényének késõbb az bizonyult, hogy folyamatosan lehetett korszerûsíteni, így ez a modell volt az egyetlen német tank, melyet a háború egész tartama alatt elõállítottak. A gyártás felfuttatása 1942-ben vett lendületet, akkor ez a típus alkotta a német páncélosegységek gerincét, hiszen ebben az idõben csak ez a tank volt képes szembeszállni a szovjetek rettegett T-34-esével. Hatékonyságát nagymértékben megnövelték, amikor hosszabb löveggel szerelték fel. Összesen majdnem 10 ezer darab készült belõle. A magyar hadsereg is alkalmazta, de az ezzel a modellel felszerelt két harckocsiszázad a Don-menti harcokban megsemmisült, csak egy tank került haza Magyarországra.
Panzer V (Párduc)
A keleti fronton a német harckocsikat ért nagy veszteségek szükségessé tették egy új típus kialakítását. A szovjet T-34-esek konstrukciójából jelentõs elemeket átvéve született meg a Panther. A gyártás megindulása (1942 õsze) után szinte azonnal bevetésre kerültek a kurszki csatában (1943), ahol súlyos veszteségeket szenvedtek a "Párduc"-ok. Fõként futó- és hajtómûproblémái voltak, de az 1944-tõl gyártott G típusváltozatnál ezeket jórészt kiküszöbölték. A javítások nyomán kiváló tankot sikerült elõállítani, sokan a második világháború egyik legjobb modelljének tartják. A fejlesztések következtében folyamatosan nõtt a tömege, ezért egyes szakírók a közepes, mások a nehéz harckocsik közé sorolják. Kb. 5500 darab készült a típusból, ebbõl 3700 volt a G modell.
Panzer VI (Tigris)
A Tiger kifejlesztését a PzKpfw IV-esnél jobb szövetséges és fõleg szovjet tankok teljesítményének felülmúlása motiválta. A németek 1940 májusában kezdték megkonstruálni nehézharckocsijukat. Több cég mellett két fõ versenytárs harcolt a megrendelésért. A Henschel és a Porsche is elkészítette prototípusát, a tornyot mindkettõhöz a Krupp tervezte. A Henschel jobb teljesítményt nyújtott, és az õ modelljüket egyszerûbb volt iparszerûen elõállítani is. Ám a háború elején indult tervezés nem tette lehetõvé a harctéri tapasztalatok teljes körû hasznosítását. Ezért, valamint a gyártás egyszerûsítése céljából a testet és a tornyot is függõleges falakkal készítették, de mivel páncélzatának vastagsága nagyon nagy volt, nem vált könnyen sebezhetõvé. Ebben az idõben a háború legerõsebb tankja volt, 88 mm-es lövege hatalmas tûzerõt képviselt. Nagy hátrányt jelentett, hogy ekkor nem állt rendelkezésre megfelelõ dízelmotor, a benzines megoldás miatt kicsi lett a hatótávolsága, s a motor nehezen viselte a terhelést is. Széles lánctalpai miatt vasúton való szállítása is körülményes volt. Ennek ellenére félelmetes fegyvernek bizonyult, egy Tiger megsemmisítésére 5 Sherman illetve 8 T-34-es elvesztése jutott. A németek fõ veszteségei motorhibából illetve üzemanyaghiányból következtek. A Tigert 1944-ig gyártották.
Panzer VIB (Királytigris)
A németek 1944 januárjában elhatározták, hogy gyártásszervezési okokból egyesítik a Tiger és a Panther elõállítását. A soroztagyártásra februártól került sor, s a Tiger II (vagy Tiger B) fokozatosan felváltotta elõjét, bár meg kell jegyezni, az új modell sokkal inkább a Panther nehezebb változatának felel meg, mintsem a Tiger továbbfejlesztésének. A típus "beceneve" Königstiger lett, bár ezt az elnevezést a német hadsereg hivatalosan sohasem használta. A Tiger II a háború legnehezebb és legvastagabb páncélzatú harckocsija volt. Páncélja és lövege még most is sok típussal versenyre kelhetne. A Porsche és a Henschel vetélkedésébõl itt is az utóbbi cég került ki gyõztesen, de az elsõ 50 darabot a Porsche tornyával gyártották le. Fõ problémája az volt, hogy a Tigernél is nehezebb modellt gyakorlatilag a korábbi változat motorjával tudták csak felszerelni, így az irgalmatlan tömeg és a kis teljesítményû motor hatványozottan hozta elõ a Tiger problémáit, a kis sebességet és hatótávolságot, a nagy fogyasztást és a gyakori meghibásodásokat. A hidak többsége nem bírta el, az ingoványos talajon gyakorlatilag elsüllyedt, manõverezõképessége kicsi volt. Viszont mivel fõként védelemben használták, ráadásul szembõl gyakorlatilag minden fegyverrel szemben biztonságban volt, ellenfelei rettegtek tõle. A háború után elterjedt az a mítosz, hogy harcban egy sem semmisült meg. Ez persze nem igaz, hiszen oldalról és hátulról azonos védettsége volt a Tiger-rel, a szovjet JS nehézharckocsik több mint 1500 m-rõl is át tudták lõni 80 mm-es oldalpáncélját. Fõként a nyugati fronton sok veszteséget okoztak a repülõgépek, de a legtöbb elvesztett példányt (hasonlóan a Tiger-hez) itt is az üzemanyaghiány vagy a mûszaki meghibásodás számlájára kellett írni.
Panzer VIII Mause
Panzer Kampfwagen VIII..MAUS Minden idõk legnagyobb tankaj, sajnos nem került bevetésre, és nem volt hozzá elég erõs motor sem.
A háború befejezõ idõszakában, a német harckocsigyártásban két irányzat alakult ki: az egyiket Ferdinand Porsche professzor, a másikat Heinz Guderian tábornok képviselte. Elõbbi a minél nagyobb tömegû és ûrméretû lövegekkel szerelt, szinte mozgó erõdként funkcionáló harckocsikat, utóbbi a gyors, kevésbé védett, nagy tûzerejû tankokat részesítette elõnyben, a szovjet T-34-et ideális típusnak tartotta.
A háború végsõ, pánikszerû hangulatára jellemzõ, hogy Hitler mindennemû megfontolás nélkül Porsche felfogását támogatta (nem árt tudni, hogy Porsche prof. Hitler egyik személyes kedvence volt). Így született meg a gúnynevén Mausnak - egérnek- nevezett típus. Fegyverzeteként egy 150 mm-es, egy 75 mm-es löveget és két darab 7, 92 mm-es géppuskát kapott. Meghajtását diesel-elektromos motorral oldották meg. A prototípus elkészült, az akkor még fából készült toronnyal szerelt példányt Hitler meg is szemlélte. A fennmaradt adatok szerint 10 db prototípus volt készülõben, de csak kettõ volt mozgásképes. Ezeket a szovjet csapatok gyors elõrenyomulása miatt Kummersdorfban felrobbantották.
