Post by Winston Churchill on Jan 7, 2008 19:12:55 GMT 2
Az európai telepesek érkezése elõtt a mai New York körüli területeket a lenape (más néven delaware) indiánok különbözõ csoportjai lakták (manahattoes, canarsies és raritan). 1524-ben Giovanni da Verrazzano volt az elsõ európai, aki kikötött a majdani város helyén. Õt Henry Hudson követte 1609-ben. Hudson expedíciója után, 1626-ban egy holland szõrmekereskedelmi állomás jött létre Manhattan déli csücskén, Új-Amszterdam (Nieuw Amsterdam) néven (magát a gyarmatot Új-Hollandiának hívták). Ugyanebben az évben történt, hogy Peter Minuit egész Manhattant és a mai Staten Islandet megvette az algonkinoktól néhány árucikkért. (Egy forrás szerint mai áron kb. 24 dollár értékû holmit, fõleg értéktelen dísztárgyakat adott a területért, de az hogy a bennszülöttek belementek az üzletbe, köszönhetõ volt annak is, hogy a terület állítólag nem is az övék volt. Mindenesetre ez késõbb feledésbe merült és ez volt egyben a világ legjobban jövedelmezõ ingatlanbefektetése, hiszen a terület értékét ma még csak felbecsülni sem lehet, Dél-Manhattan (Downtown) egyes részein egyetlen négyzetméter több százezer dollárt ér.) A telep benépesítésében ezután nagy szerepe volt az Európából menekült hugenottáknak.
1664-ben egy angol flotta harc nélkül elfoglalta a várost, mely angol kézen is maradt a második angol-holland háborút lezáró bredai egyezmény értelmében (1667). A várost ekkor nevezték át Új Yorkra, az angliai York hercegének, Jakabnak (James) a tiszteletére, aki II. Károly király öccse volt. Miután 1685-ben II. Jakab néven trónra került, New York királyi birtok lett.
Az amerikai függetlenségi háborúban, a brooklyni (vagy Long Island-i) csatában a város jó része leégett és brit megszállás alá került 1783. november 25-ig. Ezen a napon tért vissza George Washington a városba, és vonultak ki az utolsó brit csapatok az Egyesült Államok területérõl (Evacuation Day). Április 30-án a Wall Streeten található Federal Hallban zajlott Washington elnöki beiktatása. New York 1790-ig az USA fõvárosa volt, itt ülésezett a Kontinentális Kongresszus.
A 19. század folyamán egyre több bevándorló érkezett, a város lakosságának összetétele jelentõsen átalakult. New York állam törvényhozása 1811-ben elfogadta a város bõvítésének tervét (Commissioners' Plan of 1811), melynek alapján a 14. utcától a sziget északi részén lévõ Washington Heightsig négyzetrácsos szerkezetû utcahálózatot alakítottak ki, illetve elkészítették az Erie-csatornát (1819), ami könnyebben megközelíthetõvé tette a kikötõt a középnyugati államok és Kanada agrárvidékei felõl. 1835-re, Philadelphiát megelõzve, New York lett az USA legnagyobb városa.
Az amerikai polgárháború során (1861-1865), bár az állam az Unióhoz tartozott, a város lakosai közül sokan a Konföderációval szimpatizáltak, részben a déli államokkal való kereskedelmi kapcsolatok, részben a kötelezõvé tett katonai szolgálat miatt. Az elégedetlenség az 1863-as évben Unió-ellenes lázadást szült, mely 1200 halálos áldozatot követelt (vélhetõen ez volt a történelem egyik legvéresebb zendülése).
A polgárháborút követõen az európai bevándorlók száma jelentõs növekedésnek indult, ekkor lett New York az Újvilágba érkezõ milliók elsõ megállója, akiket 1886-tól már a Szabadság-szobor fogadott.
1874-ben, illetve 1895-ben Westchester megye déli részét (azaz Bronxot) New York megyéhez csatolták (vagyis az addig csak Manhattanbõl álló New York városához). 1898-ban alakult meg Nagy-New York (Greater New York) önkormányzata, miután Manhattanhez és Bronxhoz a környezõ megyékbõl leválasztva három további kerületet kapcsoltak. Az új területeken lévõ önkormányzatok megszûntek; így például Brooklyn városa – melyet 1883-tól a Brooklyn híd kötött össze a szigettel. 1914-ben Bronxból önálló megye jött létre.
A 20. század elején két nagyobb katasztrófa történt: 1904. június 15-én a General Slocum nevû gõzhajó gyulladt ki az East Riveren, több mint ezer ember – fõként német bevándorlók – haltak meg; 1911. március 25-én a Greenwich Village-ben lévõ Triangle gyár égett le, 145 ruhakészítõ munkásnõ veszett oda. Utóbbi eset hatására a város tûzoltósága jelentõs támogatást kapott, és tûzvédelmi szabályzatot dolgoztak ki a munkahelyek számára.
A 20. század elsõ felében a város világviszonylatban is fontos ipari, kereskedelmi és távközlési központtá fejlõdött. Az elsõ metrótársaság, az Interborough Rapid Transit 1904-ben jött létre, és a felszíni vasúti közlekedési vonalak száma is nõtt. Az 1930-as években épült fel számos, a város képét napjainkban is meghatározó, és akkoriban a világ legmagasabb épületei közé tartozó felhõkarcoló.
A II. világháború után a rohamosan növekvõ gazdaság és az általa, valamint a bevándorlók és a visszatérõ katonák által okozott népességnövekedés új területek beépítését tette szükségessé, fõként Kelet-Queensben. 1951-ben az ENSZ áttette székhelyét a queensi Flushing Meadows Parkból Manhattan keleti oldalára.
Városrészei:
Manhattan
Brooklyn
Queens
Bronx
Staten Island[/center]
1664-ben egy angol flotta harc nélkül elfoglalta a várost, mely angol kézen is maradt a második angol-holland háborút lezáró bredai egyezmény értelmében (1667). A várost ekkor nevezték át Új Yorkra, az angliai York hercegének, Jakabnak (James) a tiszteletére, aki II. Károly király öccse volt. Miután 1685-ben II. Jakab néven trónra került, New York királyi birtok lett.
Az amerikai függetlenségi háborúban, a brooklyni (vagy Long Island-i) csatában a város jó része leégett és brit megszállás alá került 1783. november 25-ig. Ezen a napon tért vissza George Washington a városba, és vonultak ki az utolsó brit csapatok az Egyesült Államok területérõl (Evacuation Day). Április 30-án a Wall Streeten található Federal Hallban zajlott Washington elnöki beiktatása. New York 1790-ig az USA fõvárosa volt, itt ülésezett a Kontinentális Kongresszus.
A 19. század folyamán egyre több bevándorló érkezett, a város lakosságának összetétele jelentõsen átalakult. New York állam törvényhozása 1811-ben elfogadta a város bõvítésének tervét (Commissioners' Plan of 1811), melynek alapján a 14. utcától a sziget északi részén lévõ Washington Heightsig négyzetrácsos szerkezetû utcahálózatot alakítottak ki, illetve elkészítették az Erie-csatornát (1819), ami könnyebben megközelíthetõvé tette a kikötõt a középnyugati államok és Kanada agrárvidékei felõl. 1835-re, Philadelphiát megelõzve, New York lett az USA legnagyobb városa.
Az amerikai polgárháború során (1861-1865), bár az állam az Unióhoz tartozott, a város lakosai közül sokan a Konföderációval szimpatizáltak, részben a déli államokkal való kereskedelmi kapcsolatok, részben a kötelezõvé tett katonai szolgálat miatt. Az elégedetlenség az 1863-as évben Unió-ellenes lázadást szült, mely 1200 halálos áldozatot követelt (vélhetõen ez volt a történelem egyik legvéresebb zendülése).
A polgárháborút követõen az európai bevándorlók száma jelentõs növekedésnek indult, ekkor lett New York az Újvilágba érkezõ milliók elsõ megállója, akiket 1886-tól már a Szabadság-szobor fogadott.
1874-ben, illetve 1895-ben Westchester megye déli részét (azaz Bronxot) New York megyéhez csatolták (vagyis az addig csak Manhattanbõl álló New York városához). 1898-ban alakult meg Nagy-New York (Greater New York) önkormányzata, miután Manhattanhez és Bronxhoz a környezõ megyékbõl leválasztva három további kerületet kapcsoltak. Az új területeken lévõ önkormányzatok megszûntek; így például Brooklyn városa – melyet 1883-tól a Brooklyn híd kötött össze a szigettel. 1914-ben Bronxból önálló megye jött létre.
A 20. század elején két nagyobb katasztrófa történt: 1904. június 15-én a General Slocum nevû gõzhajó gyulladt ki az East Riveren, több mint ezer ember – fõként német bevándorlók – haltak meg; 1911. március 25-én a Greenwich Village-ben lévõ Triangle gyár égett le, 145 ruhakészítõ munkásnõ veszett oda. Utóbbi eset hatására a város tûzoltósága jelentõs támogatást kapott, és tûzvédelmi szabályzatot dolgoztak ki a munkahelyek számára.
A 20. század elsõ felében a város világviszonylatban is fontos ipari, kereskedelmi és távközlési központtá fejlõdött. Az elsõ metrótársaság, az Interborough Rapid Transit 1904-ben jött létre, és a felszíni vasúti közlekedési vonalak száma is nõtt. Az 1930-as években épült fel számos, a város képét napjainkban is meghatározó, és akkoriban a világ legmagasabb épületei közé tartozó felhõkarcoló.
A II. világháború után a rohamosan növekvõ gazdaság és az általa, valamint a bevándorlók és a visszatérõ katonák által okozott népességnövekedés új területek beépítését tette szükségessé, fõként Kelet-Queensben. 1951-ben az ENSZ áttette székhelyét a queensi Flushing Meadows Parkból Manhattan keleti oldalára.
Városrészei:
Manhattan
Brooklyn
Queens
Bronx
Staten Island[/center]