Szálloda

[Franklin D. Roosevelt]

Egy igényesen kialakított 4 csillagos szálló nem messze a fehér háztól.

[Joszif V. Sztálin]

Miután Molotov és két kísérője elfoglalta a szállodában a nekik kibérelt szobákat, kényelembe helyezkedtek és mindannyian aludtak egyet, a hosszas utazás után. A külügyminiszter azon gondolkozott, hogy végülis mi is az értelme ennek a találkának. Ne talán-tán Roosevelt, ki akar belőlük húzni valamit. Le akar csapni egy szóra? Vagy csak egyszerűen ki akarja deríteni, hogy mi a helyzet Európában, és Ázsiában. A Szovjetunió nagy területet felügyel, de mégis, csak kell legyen valami titkos célja az idekerülésüknek.

Még 3 napig maradnak elő tervezve aztán mennek. Ezt a három napot ki kell, hogy használja. Meg kell figyelni mindent a legapróbb részletekig. Áá, lehet, hogy már öreg vagyok és egyszerűen rémeket látok. - gondolkozott Molotov...

[Franklin D. Roosevelt]

Kopogtattak a szállodai szoba ajtaján. Amint kinyitotta valaki az ajtót, egy férfi állt az ajtó előtt.
-Uraim, a Védelmi miniszter és az alelnök a folyosó végi szobában várja önöket. Megvárom míg elkészülnek és aztán elkísérem önöket oda.

A folyosó teljesen kihalt volt, ám testőrökből legalább egy tucatot meglehetett számolni. Igazából most tűnt föl, hogy mennyire odafigyelnek a biztonságotokra. Egy nagyobb szobába nyit be a testőr aki elkísért benneteket, aztán bezárja maga mögött az ajtót. A két férfi bent éppen kávét szürcsölgetett. De látni nektek is oda van készítve a három csésze.

-Üdvözlöm önöket Henry S. Trumann. alelnök- áll föl egy alacsonyabb férfi, és kezet nyújt.
- illetve az úr a védelmi miniszter Willam Harris.
-Uraim gondolom beszéltek már az elnökkel, de neki sajnos a napirendje nem engedi meg a hosszasabb tárgyalásokat így arra itt vagyunk mi. Térjünk a tárgyra.

Willam elővesz egy igen méretes aktatáskát, benne egy halom papírral. - Ezek uraim a jelenlegi európai fejlemények, és amik esetleg bekövetkezhetnek. Amerika nem szeretne háborút de ez a jelenlegi helyzetben elkerülhetetlen.
A dokumentumok szólnak az európai összes csatatéren folyó harcokról. Mely országok kihez tartoznak jelenleg, mely országokat igázta le németország. Képek áldozatokról, asszonyokról, gyerekekről, katonákról...

Trumann komoran végignézett a társaságon, s várta, hogy egy kis emberiesség kiüljön valamelyik küldött arcára...

[Joszif V. Sztálin]

Molotovot egyáltalán nem hatotta meg a látvány. 1934 óta tartó tisztogatásoknál is néha hasonló volt a végeredmény. A képeket így arrébb tette, és az iratokat olvasta a külügyminiszter. Sok mindenről olvasott. Olvasott hadnagyoktól- tábornagyokig, kik milyen munkákat végeztek. De ami nagyon zavarta a külügyminisztert az az volt, hogy nem talált az iratokban semmi furcsát. Valamiért minden rendben volt. Nem találta amit keresett. Mindent elolvasott. De végül is semmi újat nem tudott meg. A nácik a fasiszta Olaszországgal vannak nagy barátságban. Az angolok illetve a franciák már csatáznak is elvétve a németekkel, Amerika tartózkodik, A Szovjetunió annektálta a balti államokat. A Japán császárság elfoglalta Kína egy részét, illetve elég nagy fenyegetést jelentenek, Mandzsúriára és a Csendes-óceáni térségre. De még sincs ezekben az iratokban buktató. Hosszú perceken át tartó csend után a Szovjetunió külügyminisztere megszólalt:

- Nagyon értékes munkát végzett az aki ezt megtette. De mint ön is mondta a háború elkerülhetetlen. És ahogy olvasom a papíron. A fél világ foglal területeket, illetve nem ül nyugodtan, hanem harcol. Úgyhogy a háború elkerülése egyre lehetetlenebbé válik. Alighanem újra ki fog törni egy háború. De önöknek is meg kell tenniük a lépéseket ahhoz, hogy erre felkészüljenek. Persze ha maguk konkrétan nem akarnak részt venni, csak támogatni egyes országokat, akkor el kell dönteniük, hogy ki pártjára állnak. Folyamatos közhelyekkel nem lehet eredményt elérni, de ezt gondolom önök is pontosan tudják.

A labda most az alelnök, és a védelmi miniszter oldalán pattog.

[Franklin D. Roosevelt]

Az alelnök hátradőlt a fotelban és rájött, hogy valahol ennek a Molotovnak igazat kell adnia, ám még koránt sem nincs vége ennek az egész huzavonának. Tudta, hogy amerikának nincsennek követeléseik európa felé, s tudták jelenleg nekik sem lehet ide. Fájt neki viszont az hogy az ártatlan gyermekek és asszonyok fotói csöppet sem ringatta meg hitében a férfit. De most itt volt az alkalom valamire ami esetleg máshogyan is elsülhetett amerikai részről pozitívan.

-Lehet benne valami amit mond. Hitler leigázza Európát egy ideig eltart neki, de tétellezzük föl sikerül neki- s most olyan komor s szimpadiasan szigorú lett mint amikor az elnökkel veszekednek valamin. - Mi van ha önöket és minket is meg akarna Hitler támadni?- nézett mélyen Molotov szemébe.- A későbbiek folyamán az elnökkel megvitatom, hogy amerika csatlakozik e avagy sem ehhez az igen görcsös háborúhoz. Sajnos jelenleg nem én döntök.

[Joszif V. Sztálin]

A külügyminiszter pókerarccal hallgatta végig az alelnök mondanivalóját és egy pillanatra sem tűnt rémültnek. De belül sem volt az. Biztos volt a dolgában, és tudta, hogy miért jött ide. Viszont azt nem tudta miért hívták.. És eddig még mindig nem érkezett az a jel, vagy az a szó, ami gyanússá tehette volna számára az ittlétet. Pár perc gondolkozás után nyugodtan válaszolta:

- Azt nem tudjuk, hogy önök mennyire vannak felkészülve egy Németországtól érkező támadásra. Azt mi, ellenben pontosan tudjuk, hogy miután megkötöttük a Náci Németországgal a megnemtámadási szerződést, hogy az országunk kellő biztonságban van. Úgyhogy erre így nem tudok, és nem áll módomban válaszolni. De most meg kell előznöm magát. Ön nagy valószínűség szerint azt kérdezné, de mi van akkor, hogyha ezt a Náci Németek semmibe veszik? Nos ebben az esetben vannak tartalékaink a Csendes-óceán térségében illetve, van hely ahonnan tudunk toborozni katonát...

Azt nem tette hozzá a külügyminiszter, hogy nincs olyan sok katona köszönhetően a nagy tisztogatásnak, ahol jó pár ezredet kaszaboltak le.