A dezertőr, első rész

[Claus von Stauffenberg]

Ez a kaland kizárólag Hans Fellschmudt részéra van kialakítva. Ha van még egy bátor Gestapós akkor az nyugodtan jöjjön.

[Hans Fellschmudt]

Hans az irodájában üldögél és a papír munkákkal szórakozik, amihez semmi kedve. A legutóbbi küldetéséről ír jelentést a felettesének és közben átnézni egyúttal a Berlinben uralkodó helyzetet.
Reméli talál valami olyasmit, ami felkelti az érdeklődését és belevetheti magát egy újabb, izgalmas ügybe melynek végén talán előléptetésben részesülhetne. Nagyszerű lenne számára.

[Claus von Stauffenberg]

Eközben egy tizedes a rádión érkezett jelentéseket fordítja nagy buzgalommal, mikor kikerekedett szemmel megáll. Ez az első levél amely a vezérkar küld. A prioritása a legnagyobb az egész német hadseregben. A tizedes 10-15 másodperc mérlegelés után beleolvas:

MINŐSÍTÉS: KIEMELTEN SÜRGŐS

BESOROLÁS: SZIGORÚAN TITKOS

DÁTUM: 1940. JANUÁR 22., 16.32 MÜNCHEN

FELADÓ: DAS REICH SS PÁNCÉLOSEZRED FŐPARANCSNOKA, HEINRICH HIMMLER VÉDELMI MINISZTER

CÍMZETT: HANS FELLSCHMUDT

HEIL HITLER

NEMRÉG A TUDOMÁSOMRA JUTOTT, MISZERINT A DAS REICH PÁNCÉLOS EZRED 4-DIK SZÁZADÁNAK A PARANCSNOKA DEZERTÁLT A KELETI FRONTRA KIRENDELT EGYSÉGÉTŐL. A RÉSZLETEKÉRT A CÍMZETT HALADÉKTALANUL JELENTKEZZEN HEINRICH HIMMLERNÉL. AMENYIBEN NEM JELENTKEZIK HAZAÁRULÁS VÁDJÁVAL KIVÉGZIK.

HEIL HITLER

A tizedes kicsit meginig, de ugyanúgy faarcal beleteszi egy borítékba a levelet, lezárja és kilő a Gestapós Hans irányába. Tekintve, hogy 3-om emelet választja el a híradós központot és az irodát így teljesen kifulladva, vörös arcal jelenik meg Hans elött. Vigyázzba vágja magát, jobb karját nyújtva előrelendíti.
-Heil Hitler! Uram, jelentem ez 3-om perce érkezett meg. - átnyújtja a levelet. - Továbbá jelentem, hogy csak én illetve a túloldali kolléga tudja a levél tartalmát. - látszik a tizedesen, hogy kicsit izgatott és egyben fél is. Nem volt még ehhez fogható levél a Gestapónál.

[Hans Fellschmudt]

A jelentés vége felé jár és nosztalgikusan emlékszik vissza a korábbi akcióra, majd lépteket hall távolról a folyosón és talán kilépne, hogy leordítsa annak a marhának a fejét, aki itt szaladgálni mer. Ez nem játszótér, ez a Gestapo főhadiszállása, itt illik, sőt kell méltóságteljesen viselkedni! Még az elítéltek is úgy tesznek, akiket behoznak, valahogy az épület komorsága és a német egyenruha, meg a határozottság, ami Hans arcáról süt, megköveteli és elő is hozza az emberből a komolyságot és méltóságteljes viselkedést. Nem úgy ennél a baromnál. Leteszi a tollát és fel kelne, de ekkor lép be a tizedes olyan piros arccal, mintha a vörös hadsereg festette volna be mókából.
- Mi az, maratont rendeznek kint? - bök fejével a folyosó felé, miután a tizedes becsukta az ajtót. Látszott, hogy futott. Biztos egy sürgős ügy. Hans kíváncsian hagyja pihenni a tollát a jelentésen, ráér befejeznie később. Úgy is csak pár záró sor.
- Heil Hitler - biccent leereszkedően, átveszi a levelet és kérdőn nézegeti, meg vizsgálgatja a tizedes arcát. - Ha ez valami tréfa, inkább most szóljon. Pihenj - int kegyesen, ám mivel valószínűleg nagyon is komoly és nem kap választ, szemügyre veszi a küldeményt és közben hallgatja a tizedes szavait. - Vagy úgy. Akkor maradjon is így. Minél kevesebben tudnak róla, annál jobb - fapofával olvassa el a levelet és nagyon izgatott lesz. Heinrich Himmler?! Az egyik példaképe! Első természetesen a nagyszerű ember, Adolf Hitler. Utána Joseph Goebbels, aztán Himmler. Csodálja ennek a remek embernek a munkáját és olyan akar lenni, mint ő. És most ő írt! Ohó, egy dezertáló szerencsétlen. El fogja kapni. A levelet a zsebébe teszi és felpattan, kabátjáért nyúl.
- Elmegyek, ha valaki keres, akkor közölje vele, hogy várjon. Nagyon fontos ügyem támadt, nem tűr halasztást és egyedül csak a Führer zavarhat, értik? De ő valószínűleg nem fog keresni - ha a tizedes nem fűz hozzá különösebb kommentet, akkor lerohan és a szavadba érve keres egy üres kocsit, sofőrt renedltet mellé és bepattan.
- Vigyen Heinrich Himmlerhez! Sürgős!

[Claus von Stauffenberg]

A sofőr kicsit gondolkozik, majd beszalad. Pár perc múlva ugyanúgy, mint a tizedes - vörös arccal - kirohan, bevetődik a kocsi vezetőülésébe és rátapos a gázra.
-Uram, elnézését kell kérnem... - kezdi a mentegetőzést a sofőr - aki mellékesen közlegény. - Csak én se tudtam, hogy hol tartózkodik Herr Himmler.
Miután látja a tükörben, hogy Hans nem méltatja válaszra, elgondolkozik, hogy mi lehet az a nagyon fontos dolog ami miatt Heinrich Himmler magához hivatta. A tizedes gondolatai a következők voltak:
Vajon miért pont Hans? Miért nem valaki alkalmasabbat keresett? Vagy lehet elrontott valamit? Egy biztos, nem véletlenül kell sietnem... Illetve, hogy nem nekem kell a nagykutya elé állnom.
Ezek a gondolatok a jó 3-om órás úton elkísérték a sofőrt. Mikor megérkeztek egy SS Standartenführer - vezérezredes - fogadta a szárnysegédjével őket.
-Herr Fellschmudt. - kezdi a Standartenführer. - Herr Himmler már várja önt az irodában, kérem kövessen. A sofőr tud a dologról? Ha igen jöjjön ő is.
Majd mondandója befejeztével elindul az épületbe, ami kívülről egy kisebb erődre emlékeztet.

[Hans Fellschmudt]

Megérkeznek a megadott helyre némi galibával fűszerezve, hiszen az elején nem tudták hol van Himmler, ez pedig a német hadseregben bűn. Itt minden olajozottan működik, nem lehet hiba. Hosszú az út, de Hans a végén energikusan pattan ki és utána egy vezérezredes fogadja a segédeivel.
- Heil Hitler! - lendíti karját náci tisztelgésre Hans és tekintetében fanatikus tűz lángja lobban. - Uram, nem tud, csak annyit mondtam neki, hozzon a mélyen tisztelt Herr Himmlerhez, uram! - feleli katonásan és vár, hogy akkor így be kell cipelni a sofőrt, vagy nem? Ha erre választ kap, akkor eszerint jár el és utána mennek máris Himmler irodájába, hogy ott elmondhassa Himmler mit akar.

[Claus von Stauffenberg]

Mielött a lépcsőkhöz érne a Standartenführer, a szárnysegédje hajol Hanshoz, hogy a fülébe súgjon valamit.
-Induljon el, Herr Standartenführer nem szeret várni.
Miután bement Hans egy óriási halban találja magát ahonnan egy lépcső, 6 ajtó és 3 átjáró vezet ki, azon kívül amin bejött. Egy másik tiszt jön le a lépcsőn, egy ezredes. Tiszteleg a Standartenführernek, majd odamegy Hans elé. Náci módra üdvözli, majd mondja neki, hogy jöjjön vele. Felvezeti a lépcsőn, majd jobbra fordulva elindul egy folyosón. Miután majdnem végigmentek rajta, tesznek egy balost ami egy nagy térbe vezet. Még azelött lefordulnak jobbra, amiben Heinrich Himmler fogadja őket. Himmler csak lazán, könyökből enged meg magának egy tisztelgést.
-Heil Hitler, Claus, kérem fáradjon ki. - megvárja míg kimegy, Hans pedig nem mozdul a feszes vigyázzból. - Nos, a lényeg amiért idehivattam az az, hogy megbeszéljük a dezertáláslás következményeit, illetve azt, hogy mégis hogyan kapjuk el. Legutoljára valahol Oroszországban látták. Hazarendeltük azokat az embereket akik utoljára látták, vagy beszéltek vele. 2 napon belül itt is lesznek Berlinben. A neve a dezertőrnek Cranich, Joseph Cranich. Van felesége is, aki valahol Münchenben él. Őt is felrendeltük Berlinbe. Ha nem veszi zokon akkor én töltök magamnak egy kis pezsgőt. Kér? - kérdi Hansot. - Ha igen akkor kérem szolgálja ki magát. - mutat az alkoholra. - Ezt még odaadom önnek. Illetve van itt még valami. Pontosabban két valami. Az egyik ennek a Josephnek az aktája, a másik pedig Claus. Az ő segítségét bármikor kérheti, ha valami van. De nemsokára ki fogjuk rendelni Afrikába. Ajánlom magának, hogy gyorsan kerítse elő azt az ember, egy ilyen szégyenfolot nem engedhetünk meg magunknak. Erről a dezertálásról még maga a Führer is tud! Az Ő utasítására kell minél hamarabb megtalálni. Ha gondolja akkor bármit megkap a nyomozáshoz, kutatáshoz. Ha valami ellenvetése van akkor most szóljon.

[Hans Fellschmudt]

Hans követi a többieket, majd némi kacskaringós út után végre az egyik példaképe elé mehet. És ott ál ő a maga teljes, fenyegető valójában, kinek egyetlen szavára ezrek ugranak nyakukat törve, hogy teljesítsék parancsát. Azt a parancsot, mely bármilyen lehet. Őrült, bátor, merész, vagy egyéb, lényeg soha senki nem kérdőjelezi meg.
És miért? Mert ő Heinrich Himmler! És tőle származik.
Irigyli egy picit, de nem akar a helyére törni, bár jó lenne valljuk be, de nem akar. Tiszteli és mindent megtenne érte. Jó lenne a segédjeként dolgozni.
- Heil Hitler! - tiszteleg náci módra fanatikusan és eltökélten és reméli Himmler semmi kivetni valót nem hagy a tisztelgésében és hibátlan lett.- Nem zsidó ez a Cranich? Olyan hangzású a neve - szűri ki rögtön Hans és kíváncsian várja a választ, közben figyel tovább. - Igen, kérek Herr Himmler és nagyon köszönöm - majd elveszi ő is a poharát és tölt magának és belekortyol, majd figyel tovább. A pezsgő elsőosztályú! Hiába, Himmlernek csak a legjobbakat.
Csendben figyeli a tökéletesség egyik példaképét, hiszen első helyen természetesen a Führer van és örül, hogy itt lehet, szerencsésnek érzi magát. Nem sok embernek adatik meg, hogy kettesben csevegjen Heinrich Himmlerrel.
- Értettem, uram! Ezt az embert hol találom, hova rendelik? Gestapora? Majd beszélek én a fejével. Ami pedig a dezertőrt illeti, teljes egészében véve egyet értek. Szégyenfolt! Gyalázat! Sajnálom, hogy a Führer tud róla, biztos elrontotta ez a hír a remeknek induló napját - sajnálkozik Hans. - Mindent megkapok? Rendben. Akkor ez azt jelenti, hogy bármit kérhetek és senki nem fog akadékoskodni? Ha pl katonai erő kellene a dezertőr kézre kerítéséhez, nyugodtan fordulhatok a Wermachthoz és hivatkozhatok önre? Csupán ezek a kérdéseim - iszik a pezsgőjéből. - Nincs ellenvetésem - vár a válaszra és közben kikortyolgatja a maradék pezsgőt a poharából.

[Claus von Stauffenberg]

Himmler ránéz Hansra. Pillanatnyi csend ereszkedik a két emberre és látszik, hogy Himmler nagyon gondolkozik.
-Tudomásom szerint nem. De ha az lenne akkor arról nem értesülhet a Führer! Ha ez megtörténik magát kinyiratom. - préseli a fogai közt. - Claus már várja magát, a sofőrjét pedig már elvitte egy motoros futár. - odafordul az asztalához és valamit keres. Pár perc múlva meg is találja. - Ez az okmány hasonló "ranggal" ruházza fel magát, mint amilyen nekem van. Röviden. Mindenki ugrik a parancsára, mintha tőlem kapná. Clauson kívül kap egy sofőrt is. Egy SS katonát. Remélhetőleg nem lesz semmi galiba...
Odasétál az ablakhoz és kinéz. Ránéz az órájára.
-Kérem fáradjon ki. Rengeteg a dolgom. - leül az asztalához és ráhajol a jelentésekre.

[Hans Fellschmudt]

- Nem azért kérdeztem uram, mert kétségbe vonnám az ön nagyszerű képességeit! - siet mentegetőzve Hans. - Ha zsidó, ön biztos tudja, csak hát nekem is tudnom kell róla. És ne aggódjon, nem kell megölnie, tisztában vagyok a helyzet súlyosságával és, ha kiderülne ez, a Führer semmiképen se szerez róla tudomást. Még egyszer elnézést - kér bocsánatot Hans.
Következő pillanatban kap egy olyan felhatalmazást, ami körülbelül Himmler rangjával egyenlő és bármit megtehet ezzel. Magában már örül. Így sokkal könnyebb lesz. - Köszönöm Herr Himmler! - tiszteleg ismét.
- Nem lesz galiba, erről biztosíthatom és örültem a találkozásnak. Természetesen, máris megyek. Heil Hitler! - üölti és kinyargal lelkesen.
Na, ezzel a megbízással nagyot szakíthat, ha sikerrel jár és miért ne járna? Ő Hans Fellschmudt és megoldja.
Kint már várja a sofőr, a képletnek megfelelően egy SS és Claus is ott áll, vagy pedig ő vele még az épületben találkozik és együtt mennek ki.
Megnézi magának Hans Claust. Hans a harmincas éveiben jár, tapasztaltnak tűnik és határozottnak... Claus pedig?
- Gondolom valamilyen szinten értesült az akcióról - szól Clausnak, majd beül hátulra, valószínűleg Claus követi. - A Gestapora! - adja ki a parancsot a sofőrnek. - Ha bármi történne, ne foglalkozzon vele, mert ez olyan fontos ügy, hogy maga csak itt egy szarkupac. Értette? - mondja a sofőrnek és kérdi tőle. - Ha valami balul üt ki, ne foglalkozzon semmivel, csak minket védjen. Na, ennyi a lényeg maga számára - vigyorog.
- Most pedig elő kell készítenünk a terepet a tisztelt vendégünk számára. Kíváncsi vagyok mit fog csiripelni - céloz itt Cranichra és Clausra néz, majd előre és figyeli az utat.

[Claus von Stauffenberg]

Claus egy 29-34 közötti fiatalember. Nem törődik Hans kérdéseivel. Ő csak felügyeli a kihallgatást. A sofőr a gázratapos. Isméelten egy 3-om órás út...

Mindeközben a berlini katonai reptérre megérkezett egy Junkers szálítógép. Mikor megáll a gép elözönlik az SS katonák teljes harci díszben. 5 katona száll ki fegyverek nélkül. Lesétálnak, egy taharautó várja őket. Egy Kübelwagen is van a teherautó elött. Felszáll mind az 5 katona a teherautóra, utánuk pedig 10 SS katona pluszba. A konvoj elindul. A katonák teljes csendben utaznak. A kübelwagenben 3-om katona ül. Tisztek. A konvoj meg sem áll a Gestapó főhadiszállásáig.

Hansék érkeznek hamarabb az épülethez. Claus és a sofőr kipattan. A sofőr nekidől az autónak és rágyújt. Claus pedig Hansot várja. Amint kiszállt ő is elindulnak a kihallgatás helyére. A pince északi részébe.

[Hans Fellschmudt]

Hans nyugtázza Claus kinézetét, átlagos német, nem kavar sok vizet és nem is égeti le jelenlétével őt. És ez fontos, egy ilyen fontos ügyben.
Megint három órás út. El is alszik alatta a felénél és a végéig alszik, mikor is a fékező és csikorgó kerekek zajára ébred fel. Ásít egy hatalmasat. Persze, aludt ő éjjel, de ilyen hosszú utak alatt el tud aludni.
Ám mikor kiszáll és mélyet lélegez, máris energikus, friss és üde. De bent azért szívesen meginna egy pohár bort, ha akad.
Elindulnak hát a kihallgatás helyszínére, ami, mint kiderül, a pince északi része.
Mikor odasétálnak, Hans elfoglalja helyét és vár és úgy dönt, hogy szemügyre veszi ennek a Joseph Cranichnak aktáját.
Kinyitja és olvasni kezdi.

[Claus von Stauffenberg]

Az akta nem túl vastag, de így is több órába tellhet elolvasni. A lényeget átlapozva Hans arra jön rá, hogy a feleségén kívül van még 2 gyereke és a származása bárói rangot ad neki. Mivel erre nem számított, ez meglepi Hansot. 1 óra folyamatos olvasgatás után fékcsikorgatásra lesz figyelmes a banda.
-Asszem megjöttek. - mondja Claus. - Készüljön fel lélekben. Az asszony majd valamikor a holnapi nap folyamán fog megérkezni. - odamegy az asztalhoz, amire már ki van készítve több doboz cigaretta és egy üveg vodka. Nem tölt pohárba, üvegből iszik. Rágyújt egy cigarettára.
Bakanccsattogásra lesznek figyelmesek és egy másik szobába, ahova egy üvegablakon keresztül lehet belátni. Mind az öt katona fegyvertelen és rangjukat nézve sima egyszerű SS katonák. Claus mosolyog ahogy végigméri őket.
-Szerintem kezdheti. - mondja a válla felett. - Minél hamarabb lezárjuk az ügyet, annál hamarabb hagynak békén minket.

[Hans Fellschmudt]

Állát simogatja Hans. Erre nem számított. Egy báró. Kíváncsi mit tud mondani. Talán a felesége kellemes látvány lesz majd. Elvigyorodik. És kellemesen eltársaloghat vele, muhaha. Nos, most először az öt SS, lévén a bárói rang a Gestaponál nem jelent semmit, ha a másik oldalon ül a kihallgatásánál. És a báró a másik oldalon ül majd és Hans lesz, aki kihallgatja. Tesz magasról a rangra.
- Igen, igaza van - hagyja rá Clausra. - Ennek fényében javaslom engedje be az öt díszpintyünket egyszerre. Így még érdekesebb és izgalmasabb, valamint gyorsabb lesz az eljárás - közben tölt magának egy pohár bort és jólesően megissza.
Mikor befárad az öt SS katona, Hans végigméri őket, int nekik, hogy üljenek le.
- A biztonság kedvéért ismertetem a tényeket. Az orosz fronton dezertált a Das Reich páncélosezredének negyedik századának a parancsnoka - hatás szünet és mint a Sas, úgy néz áldozataira Hans, mert őket annak tekint. Aki vele szemben ül a kihallgatáson, az tulajdonképpen mind egy áldozat. Egy menekülő patkány, akit el kell kapni és szét kell cincálni, rábizonyítani, hogy ő tette és kész. Ügy letudva. De ők még menekülhetnek, ők csak apró csavarok a gépezetben, nem számítanak. De biztos félnek. Ha így van, ez Hansot elégedettséggel tölti el. - Az én feladatom az, hogy elkapjam ezt a mocskos árulót. Nem érdekel, hogy eddig milyen hőstetteket vitt véghez, mi a rangja és satöbbi. Mostantól csak egy dezertőr, egy áruló. Maguk pedig azért vannak itt, hogy beszámoljanak erről az illetőről, erről a féregről, ki csupán a mai naptól kezdve egy szégyenfolt Németország szívén! Gyalázat! És ne aggódjanak... - vált vészjósló hangnemre Hans és az asztal felett áthajolva közel tolja az arcát az öt SS-hez. - Mindent tudunk magukról, minden priuszról, ha van, ha nincs. Úgy, hogy jobb, ha dalolnak nekem és ismertetik a helyzetet, mert, ha nem: olyan szarban találják magukat, amit még az életben nem pipáltak! - leül a székére és várakozva néz rájuk. - Mondjanak el mindent és mehetnek Isten hírével, vagy nélküle - tényleg befejezi már a szónoklatát és vár. Úgy hiszi remekül beszélt és elérte a kívánt hatást.

[Claus von Stauffenberg]

Az öt SS tag csak ül, Hans szemébe néznek, mikor bejön. Miután az első részét elmondta semmi reakció nem volt. Ezek a srácok a tökösebb típúsból valóak. Nem ilyednek meg egy ilyen kis mihaszna Gestapósnál. A szemükben a vad, kökemény idealizmus csillog. Tekintve, hogy csak Hitlernek tartoznak elszámolni valóval, nemigazán fognak reagálni Hansnak. Csak hallgatják, néha lehajtják fejüket, de semmi nem változik. Mikor befelyezte Hans, az egyik - láthatóan a legidősebb - megszólal.
-Befelyezte a parádét uram? Semmi kedvem nincs magát hallgatni, miközben a társaim a keleti fronton lyuggatják szét a testüket.
-Fogd már be! - szól rá a társa. - Inkább örülj neki, legutóbb is téged szettünk le a drótkerítésről...
-És akkor mi van? Egy ilyen mihaszna barom nekem ne tegyen fel kérdést a parancsnokomról akiről semmit nem tud! AZON A KÚRVA TEMETÉSEN SE TUDTAM OTT LENNI MIATTA!!!
-Mostmár elég legyen! - szólal meg a harmadik. - Fogd be... Senki sem látta a hullát...
Ez a veszekedés addig fog zajlani amíg Hans nem szól közbe, vagy amíg el nem csattan az első pofon.

[Hans Fellschmudt]

Hans meglepetten konstatálja, hogy tesznek magasról ezek a katonák rá. Õ benne is száz százalék odaadással dübörög a hûség a Führer iránt és öt ilyen maszlag nem fog problémát jelenteni a számára. Attól még, hogy az SS srácok tökösnek hiszik magukat, még nem biztos, hogy azok. Itt, a Stadthausbrücke 8-ban akit behoznak az már nem számítható tökösnek. Esetleg pár pillanatig, idõ kérdése csupán és megtör, vagy rosszabb esetben elveszti némely testrészét... esetleg pont a nemesebbik szervét ott lent, középen. Hans az állát simogatja és tovább figyeli az SS-ket, akik most vitatkozni kezdenek. Mosolyogni kezd rajtuk és arra gondol, hogy azt hiszik mindent tudnak, közben nem és olyan gyerekesek.
- Ha annyira megakar halni, itt is elintézhetjük - szól fenyegetõ hangon Hans az idõs SS-nek. - Maga dönti el, hogy hogyan teszi hasznossá magát a haza számára. Én személy szerint úgy vélem, hogy az lenne a legbölcsebb, ha dalolna. Lévén nem annyira hazafias halál az, ha teszem azt szétloccsan a feje az itteni falak egyikén valami véletlen és rejtélyes balesetbõl kifolyolóag - Hans ártatlan képet vág és fütyörészni kezd, mint aki az elõbb semmi ilyet nem mondott. - És ne higyje, hogy nem merem megtenni. Én a hazát szolgálom és az elsõ embert, Adolf Hitlert, a Führert, akinek maga és társai hûséggel tartoznak. És most olyan ügybe keveredtek, ami nagyon fontos a Führer számára, csak úgy mint Herr Himmlernek és nekem. Én amúgy is megtenném, hogy oda verem a fejét a falhoz, ha nem lesz szíves beszélni, mert hátráltatja az ügyet. És nem érdekel, hogy meghal, mert másik négy társa beszélni fog. Vagy így, vagy úgy. De, hogy még érdekesebb legyen a helyzet, had szögezzem le, hogy Herr Himmlertõl kaptam egy felhatalmazást, miszerint mindenhez oda nyúlhatok a Harmadik Birodalomban ebben az ügyben és mindenkinek úgy kell ugrani rá, mintha maga Herr Himmler parancsolta volna. Így már feltételezem nagyon is felfogják az ügy fontosságát és beszélnek az elcseszett parancsnokukról, a dezertálásról, hogy mit tudnak és mindenrõl. Minden információra vevõk vagyunk. Ennek fényében pedig nyilván belátja maga - szól az idõs SShez -, hogy halála cseppet se fog érdekelni senkit, sõt mi több: Herr Himmler és a Führer is azon a véleményen lesz, hogy micsoda egy ostoba alak volt... hátráltatta a nagyon is fontos ügyet. Ajánlom beszéljen - mondja fenyegetõen és gyorsan iszik még egy pohár bort.

[Claus von Stauffenberg]

Egy pillanatnyi csend következik be, de csak annyi, hogy felfogják amit Hans mondott.
-Ó, milyen tökös a kis Gestapós... - mondja mosolyogva a legidősebb. - Csak ne felejtsen hátra is nézni, mikor megy haza... - mondja rejtélyes gúnnyal a hangjában. - Ha annyira nagy hatalmat kapott, akkor gondolom nem csak maga nyomoz a parancsnokunk ügyében. Érdekli mi történt vele? - benyúl a zsebébe és előveszi a Juno pakkját, majd rágyújt. - Nos, szokásunkhoz híven a középszárnyon mászkáltunk a tankjainkkal és dumáltunk. Ha jól emlékszem akkor éppen a berlini kurvákról. - elmosolyodik a társaság, mindenkinek beugrik a társalgás:

-Will, nekem akármit mondhatsz, a müncheni kurvák a legjobbak. - recsegte a rádió. - De végülis nem jártam még Berlinben.
-Tomas... - csóválja meg a fejét a tankparancsnok, Willhelm. - Én Berlinben nőttem fel, aztán a nagyszüleimnek hála elmentem egy kicsit Münchenbe és Hamburgba. De akkor is a Berlini kurvák voltak a legjobbak. - elmosolyodott ahogy eszébe jutottak az emlékek. - Ha visszamentünk akkor majd bemutatlak pár igen megnyerő hölgynek.
A tank társasága hangos nevetésben tört ki, nem érdekelte őket harc.
-Will, elismerem, hogy te nagy nőcsábász vagy, de nekem akkora hegekkel, mint ide Berlin nem fog sikerülni... - reccsent meg a rádió. - De ha megcsinálod, hogy 3-om éjszakámat végigkufircoljam akkor meghívlak titeket egy óriási piálásra apám birtokára.
-Benne vagyok Tom. - mondta mosolyogva. - Csak nehogy kiigyunk a vagyonodból.
Hangos kacaj jött a vonal túloldaláról. Viszont ennek a jónak nagyon hamar vége szakadt... A leghátsó tankunkat kilőtték... Mikor ráfordultunk a célokra AT állásokat láttunk... Ha nem lőnek egyszerűen elmentünk volna mellettük... Az első 10-15 AT állást kiiktattuk 3-om tank veszteséggel. Aztán kaptunk egy találatot és kigyulladt a tankunk... Egy ember kivételével mindenki kijött, a sofőrünket bent érte a robbanás, a töltőt az egyik görgő nyomta szét... A tankparancsnok - Willhelm - a géppuskás és én éltük túl. A vezértankunk elgurúlt melletünk és a géppuskái kattogtak. Annak a tanknak a parancsnoka Joseph Cranich volt. Egy lövedék lekapta a tornyát, 1 embert kettészelt. A vezető és a rádiós kipattant, őket egy aknavetőgránát kapta el.

-És innentől kezdve nem tudjuk mi történt. - felyezi be a történetet a legidősebb. - Mostmár maga is láthatja, hogy fogalmunk sincs, hogy túlélte-e vagy sem. Mi van akkor ha dezertált? Mi van akkor, ha meghalt? Semmi! Rohadék... Sokan azt se tudják ki volt ő! Pedig egy kedves ember volt... - látszik az SS-en, hogy néhány részt kihagyott, de Hans nem tudja eldönteni, hogy melyik részen hiányos a kirakó.
A többiek csendben hallgatják a történetet, egyszer-egyszer ők is beleszólnak, de nem szakítják meg a monológot.

[Hans Fellschmudt]

Hans hátratett kézzel vigyázzban állva halvány érdeklődéssel hallgatja végig a fickó állítólagos igaz történetét. Hogy ez végül is mennyire igaz, vagy mennyire lett teletömve hazugságokkal, az majd kiderül. És, ha hazudott, akkor addig élt. Percei meglesznek számlálva. Bólint egyet a fickónak, hogy méltányolja a közreműködését az ügyben, még akkor is, ha ez ilyen akadozva történt.
Int a következőnek és utána a következőnek. Mindenkitől akarja hallani a történetet. Ha ez megvan, akkor elbocsájtja őket és összegzi a hallottakat.

[Claus von Stauffenberg]

A történetet nem hallod mégegyszer vissza. Mindenki néma hallgatásba búrkolózva ül és vár.

Eközben Claus értesül, hogy megérkezett a feleség.
-Máris? - kérdi csodálkozva. - Úgy volt, hogy holnap hajnalban jön.
-Igen uram, úgy volt. - kezd el mentegetőzni egy tizedes. - De repülőgép helyett vonattal jött...
-És most hol van? - vág közbe Claus.
-Jelentem a legelőkelőbb lakosztályunkban... - mondja, majd hírtelen rájön mekkora baromságot követett el ezzel...
Claus csak ránéz.
-Holnap pontban nyolckor jelentkezik a keleti frontra tartó vonat mellett. - azzal hátat fordít a tizedesnek. - Maga! - mutat egy másik tizedesre. - Azonnal vigye le azt a lotyót valamelyik magánzárkába!
Felír valamit egy papírra és bemegy Hanshoz.
Ahogy Hans végigfutja a lapot megtudja, hogy megjött a feleség.

[Hans Fellschmudt]

Hans éppen állát vakargatja, hogy mi legyen, mikor meghozzák neki a papírt. Gyorsan elolvassa, bólint.
- Köszönöm a közreműködést uraim, lehet még a jövőben felkeressük önöket - majd Claushoz. - Tüntesse el őket, aztán megnézzük a nőcit, hogy mit tud csiripelni. Hiszen, ha itt van, minek várjunk? - és elindul kifelé, hogy kihallgassa a csajt.