Az arany

[Joseph Goebbels]

Santa

Az orosz gondolatban már temette magát. Azon dühöngött, hogy még csak le se szedhet egy nácit, mielőtt meghal. Ám meglepődött a válasz hallatán és elvigyorodott.
- Hogyne Tovaris! Szpasziba! (Köszönöm!) - és gyors kotorászás után landolt a kés Santánál. Közben egyre sűrűbben süvítettek a golyók, de valami égi csodának köszönhetően semmi bajuk nem lett. Ismerős zaj hallatszott. A panzerfaust kiköpte halálos lövedékét, mely szélsebesen süvített a fa felé, ahol az orosz csüngött, mivel a német észre vette őt. Santa iparkodva és cifrákat szitkozódva levágta az oroszt, aki a földre esett, feltápászkodott és magával rántotta Santát, belevetették magukat a fa mögött pár méterre lévő hóbucka mögé. Ekkor hullott ripityára a fa! Ez közel volt! A golyók most a hóbucka fölött süvítettek el és egy gránát is robbant. Kezdett igen csak forróvá válni a helyzet. Ekkor azonban az orosz vigyorogva elővette a mesterlövész puskáját és gonosz vigyorral így szólt.
- Tüzelj vissza cimbora, hogy lefoglald őket. Így letudom szedni a nácikat.

Varg és Walter

- Igen? Akkor húzzák vissza a belüket, de azonnal és vegyék fel új védelmi pozíciójukat a fő téren! Csak ott élhetik túl! - jött az ezredes válasza.
Walter kézi harca rövid, ám fájdalmas volt. Pár pofon, rúgás, üvöltés, kisebb zúzódások a németnek, de nem vészes és a ruszkik a földön hevertek, mert hát a Mauser is besegített, meg Varg is.
Ám még ott voltak az érkező oroszok, akik meghallva a dulakodást egy gránátot hajítottak, mi kis híján felrepítette az égbe a két németet. Varg és Walter egymásra nézett, majd veszettül futni kezdtek visszafelé a főtérre. Úgy vélték csak ott van esélyük.


Andrew

Az MG-42 köpködte magából az ólmot és egyik társát Andrewnak elkapta hasi tájt, amaz felüvöltött és összeesett. Az MG-42 körül csoportosuló németek - AKIK KÖZT NEM VOLT PANZERES - tüzet nyitottak és négy gránát repült a csapat felé és vészesen közel csapódott be. Andrew fedezékbe ment és onnan, egy fa mögül ki-kilesve tüzelt. Pár perc után sikerült is leszednie az egyik németet. De az MG-42 még mindig ontotta magából a halált. Valamit ki kéne találni.

[Walter Rall]

Hát, azért a belüket nem húzták maguk után, de sprinteletek visszafelé. Walter lemaradt. Varg után kiáltott:
-Nem tudok ezzel az MG-vel olyan gyorsan futni, meg az a nyamvadt rádió is az oldalamon van. Vedd már át.
Odadobta a rádiót Vargnak az elkapta, ám az a tétovázás majdnem az életükbe került. Orosz és szövetséges golyók nógatták őket gyorsabb mozgásra.


Nagy nehezen beértek a faluba, és ott várva az új parancsot a parancsnok arcába lihegtek.

[Varg Vikernes]

Mikor az ezredestől megkaptuk a parancsot, egyből elindultunk vissza a táborba. A fene ezt a bozótot. Nem lehet tőle járni sem, mindenütt a gaz, meg a mocsok. Heh, ez lesz abból a szép erdőből, amit már megmérgez az ember. Nagyon siettünk, de mikor egy kisebb tisztásra értünk, és gyorsan tudtunk haladni, Walter lemaradt, ugye neki ott volt még az MG 34-e is, és a rádió is. Persze, most mondhatnám, hogy miért nem bírja úgy, mint mi, de azért kicsit más kiképzést kaptunk mi a légierőnél. De sebaj, éppen mikor el akartam kérni, Walter szólt, hogy vegyem el tőle a fegyvert. Átvettem, de ez maradt kézben, az enyém úgyis vállon van, nem tudnám használni. Miközben futottunk tovább, Az oroszok megint előkerültek. Kénytelen kelletlen, tüzet nyitottam árjuk, miközben nógattam a többieket, hogy siessenek. Az oroszok is kiértek a tisztásra, meg feltűnt mellettük két angol is. Ezt a pechet. Szegények, most megnézhetik, milyen a Német sortűz.
- Borgir! Vissza. Walter, téged nem kockáztatlak, te Krügerrel menj tovább, mindjárt megyünk mi is. Most Borgir, adjunk a pofájukba! - Ő kibiztosította a fegyverét, én meg levettem a saját MG 42-met is, meg fogtam ugye Walterét, és tűz. Ropogott a fegyver, hullott az ólom. Azt hiszem, ha valaki látta volna rajtunk kívül, akkor ezt a percet erősen emlegetnék az angolok, és oroszok. Nagy szégyen volt az biztos. Mikor azt a maroknyi oroszt és angolt - lehettek vagy nyolcan - szétlőttük, újabbak tűntek fel, a tisztás szélénél. De így is nyertünk egy kicsit, fegyver vissza vállra, most mindkettő, és tünés.
- Na Borgir, a legközelebbi kocsmában vendégem vagy egy sörre. - És mikor beértünk a faluba, jöttek a mocskok mögöttünk. Csak az nem tudták, hogy Walterék várják őket, pár szép golyó társaságában. Miután átkutattuk őket, sok mindenütt nem találtuk, néhány fontot, meg rubelt, és pár egészen értékes kis ékszert az angoloknál. Miután elosztottuk, szépen visszamentük a táborba, mintha mi sem történt volna, és jelentkeztünk annál a félhülye ezredesnél,.

[Joseph Goebbels]

Walter és Varg

Walter átadta terhe egy részét társának és rohant Varg egyik emberével a térre.
Vargék pedig elintézték a mögöttük loholó bandát, kicsit elidőzgettek a testek felett, majd követték Waltert és jelentkeztek az ezredesnél.
- Remek! - mondta. - Most beszéltem a konvojjal. Negyed óra és itt vannak! Ezt már röhögve is kibírjuk! Főleg, hogy jön pár Királytigris! - ördögi vigyor jelent meg az arcán. - Itt vegyenek fel ezek a barikádok egyikénél tetszőleges védelmi pozíciót és várjanak. Úgy néz ki picit megcsappant a támadó hullám, vagy csak ravaszkodni próbálnak. De az is lehet nincs miből és túl becsültük őket! Heil Hitler! - örült előre az ezredes.
Ekkor azonban pechjére az erdő széléről egy ismerős fegyver sült el. Egy Springfield mesterlövész puska és telibe kapta, majd szétrobbantotta az ezredes fejét! A fej sehol se volt, a hulla meg szépen eldőlt, fegyvere kiesett a kezéből.
Ekkor minden létező fegyverből tűz zúdúlt az erdő felé, de ott csend honolt, bár hallani véltek páran kárörvendő nevetéseket.
- Ezek a rohadt jenkik szórakoznak velünk! - dühöngött az egyik közlegény.
Tenni kellett valamit.

[Varg Vikernes]

- Ahogyan látom, én maradtam itt a rangidős, most, hogy lelőtték az ezredest. Eltemetni nincs időnk, a legjobb az lenne, ha valakik - itt kettő emberre rámutattam - esetleg ti, ki vinnétek innen a körből, mondjuk be az egyik házba. Aztán feltérképezzük a környékünket, és lehetőség szerint elbújunk úgy, hogy kívülről ne lehessen leszedni minket. Azzal kezdjük, hogy mindenki hasra. Krüger, és Borgir ti itt maradtok, te Walter, gyere velem. Megnézzük magunknak egy kicsit a jenkiket. Mindenki jól van? Oké. Fegyvereket kibiztosítani, és igen. Lehetőség szerint egy golyó, egy halál. Nem spórolni akarok, de nem tudjuk, hogy mikorra érdek ide a németek, és hogy mennyien vannak ellenünk. - elő vettem egy cigarettát, és rágyújtottam. - Értették? Akkor mit álnak még itt? Munkára! - Szép lassan elindultam az egyik ház felé. Walter, mit gondolsz, merre menjünk? Véleményem szerint az erdő nem túl nagy, ha futunk, akkor fél óra alatt elérjük a végét, és hamar a jenkik mögött leszünk. Gyorsan szereztem egy Kar98k-t még az MG 42-m mellé, és elindultunk.

[Walter Rall]

Walter felkiálltott, ahogy ráesett a parancsnok hullája:
-Bassza meg, tiszta vér lett az egyenruhám, pedig most tisztítottam ki.
Mikor Varg az ész osztása közben rágyújtott kunyerálni kezdett. Kapott is cigit. Az MG-jét rábízta egy másik katonára, hogy azzal jobban tudnak védekezni és kért egy géppisztolyt. Meglepődött amikor nem MP-t, hanem egy ruszki PPSh-t kapott. "Na, sebaj - gondolta - legalább nem a mi lőszerünk fogy."
- Bár, ha szabad megjegyeznem főnök az ellenséget hátbatámadni nem a legjobb dolog, de legalább mókás lesz és azt is hihetik, hogy megjött az erősítés.
Elindultak az erdőbe.

["santa" Klaus Oppenheimer]

Az orosz leesett. A támadás meglepte őket. Fedezte a ruszkit. Könnyen elintézték őket. Mondta az orosznak, hogy kövesse, mert van egy ötlete. Az nem értette. Ekkor jött jól az a módszer, amit már a Homo Rudapitecus is ismert. Kézzel-lábbal elmagyarázta neki. Az orosz bólintott. Elindult Santa a falu irányába. Az erdőszélén megálltak. Elővett egy távcsövet és kémlelni kezdett. Észrevette a parancsnokot. Az orosznak elmutogatta mit kell tennie.
- Heil Hitler!-hallotta orosz akcentussal, majd lövés dördült. A távcsőbe látta, hogy az egyik katonára esik a hulla. Az orosz felröhögött. Úgy látszott tetszett neki, amit lát. Ekkor megkérdezte az orosz mesterlövész nevét, hogy legalább valahogy hívni tudja.

[Joseph Goebbels]

Walter és Varg

- Mégis minek szenvedjünk vele? Még a végén leszed iván, vagy tommy! - háborgott az egyik közlegény, mikor arról volt szó, hogy az ezredes hulláját valakinek el kéne vinni. A többi rész tetszett a népnek, máris megszerették Vargot, mert Varg nem volt olyan idióta, mint az ezredes. A parancsa szerint berendezkedtek a főtéren.
Walter követte Vargot.
Az erdőben jártak már, a csillagok és a Hold barátságosan mosolygott le rájuk, a Hold alapján mérték be, hogy hol lehetnek. Aztán irányt váltottak, mert Varg úgy vélte, erre vannak a vagány jenkik.
Eltelt vagy húsz perc és mire esetleg Walter megkérdőjelezhette volna Varg elképzelését, végre hallották az egyik amerikait köhögni. Lehasaltak.


Santa

- Jurij Dzsudzsenko - mondta az orosz, mikor megértette mit kérdez tőle a társa. Mutogatással visszakérdezett. - És te? - majd tovább tépelődtek, hogy mi legyen. Eléggé a falu mögé kerültek, látták az egyszerű templomot is, amin túl a németek vették fel védelmi pozícióikat a fő téren. A templom mögött feltűnt Santának, hogy csak pár német egység tartózkodik, könnyű lesz elintézni őket. Ám megütötte a fülét a jól ismert német dízel motorok zúgása.
- Francba! A konvoj! - morogta Santa. Sietniük kellett. A konvoj még nem volt látóhatáron belül, de hamarosan oda ér és akkor számukra igen csak forróvá fog válni a helyzet, hisz a konvojt legalább négy Királytigris és kitudja mennyi gyalogos egység kíséri. Noha Santáék természetesen a tankokról semmit se tudnak, a jelentésben erről szó sem volt.

[Varg Vikernes]

- Igazság szerint, ötletem sincs, hogy mit kéne mostmár csinálni. Ezek vannak vagy ötvenen. Szembe nem szállhatunk így magunkban velük, talán még a táborral sem bírnánk őket megállítani, viszont annyi előnünk van, hogy nem tudják, mennyien vagyunk itt. Szerintem hátba fogjuk őket támadni, és eltűnűnk. Mennyi ideig tudsz futni? Mert hosszú hajsza lesz szerintem, egészen addig, amíg azok a tetves amcsik meg nem fulladnak, mert most én is elszórakozom velük egy kicsit. Na figyelj - itt elővettem az MG 42-met - sőt, még jobb ötletem van. Nem is futunk el a picsába. Keresünk egy jól védhető kis helyet, és pofánnlőjjük a faszfejeket. Válassz, te mész segítségért, tehát elfutsz a táborig fegyver nélkül, vagy megvársz itt, és keresel egy jól védhető helyet?

[Walter Rall]

-Maradok, és keresek, egy jó rejtekhelyet-mondta Walter,-vagy keresünk. Helyesbített. Elindultak. Találtak egy kis magaslatot, egy jól mászható fával.
- Valamelyikünk felmászik, a másik pedig felhergeli őket, oszt majd kapnak egy kis skulót-javasolta Walter.
//Dönts te Varg//

["santa" Klaus Oppenheimer]

- Klaus Oppenheimer-mutatkozott be Santa-de a barátikörben cak Santának hívnak. Remélte, hogy megérti az orosz. Ekkor vette észre a konvojt.
-A francba! A konvoj.-káromkodott-Jurij nincs nálad véletlenül egy rádió, szólnunk kéne a többieknek-mutogatta el. Jurij nemet intett a fejével.
-Valami akna?-mutogatott tovább. Ismét nem volt a válasz.
-Akkor vissza kell menni szólni a többieknek. Úgyhogy fussunk.
És elindultak visszafele. A sötétben majdnem belebotlottak egy adag britbe.
-Jön a fricek konvoja!-ordította Santa.-Szóljatok a főnöknek!

[Joseph Goebbels]

Varg és Walter

Walterék csendben elhelyezkedtek a helyen, amit maguknak szemeltek ki. Az amik semmit sem sejtettek, csendben rendezték csapatukat az erdőben. Vagy tizenöten voltak. Volt köztük mesterlövész, orvos, Thompsonnal felszerelt katona volt rengeteg, de pár M1 Garandos is, valamint egyiknek volt egy MG-42-hez hasonló fegyvere is. Szép kis csapat. Vargéknak sietnük kellett, ha rajtuk akartak ütni, azt most kellett tenni.


Santa


Santa futott az orosszal az erdőben és majdnem belebotlott egy brit katonába, aki éppen felállt helyéről, hogy arrébb menjen.
- A jó életbe! - suttogta a brit közlegény. - Nem látsz, pupák? Mi?? Kösz! - és rohant előre a sötétben, Santa és az orosz pedig követte. Lihegve fékeztek le egy lapuló trió mellett, melynek közepén egy százados nézte a falut távcsövén át.
- McCartney százazod úr, uram! - szólt a közlegény.
- Mit akar közlegény?
- Ez a brit jelentette az előbb, hogy a fritzek konvoja mindjárt rátapos a farkunkra! Le vagyunk maradva! - sápítozott a közlegény.
- Köszönöm közlegény, nyugalom, leléphet - majd megfordult és Santára, meg a ruszkira nézett. - Érdekes csapat - futott szájára egy gúnyos mosoly.
Utána elmagyarázta, hogy nekik sincs sok katonájuk, nyolcan vannak, valamint csak könnyű fegyvereik vannak és bizony látta a százados, hogy a németeknek még panzerfaust is jutott.
- Szóval nem sok esélyünk lesz, katona - nézett Santára. - De, ha elég bátor, tartson velünk, most megrohamozzuk azt a nyomorult főteret. Futunk, lövünk, gránátot dobunk. Utána lenyúljuk a nácik kályhacsöveit és szétdurrantjuk az átkozott konvojt! Mit szól? - kérdezte meg, de igazából nem is várt választ. Amikor Santa is indulásra kész volt, intett és az egész kis csapat megindult a faluba.
Eleinte nem történt semmi, de mikor eljutottak oda, ahol Andrew és társai vesztegeltek, egy kis utcánál, aminek a végén az MG folyamatosan kötpe az ólmot, támadásba lendültek. Gránátok repültek, golyók zúgtak a németek felé és pillanatok alatt csend lett.
Tovább haladtak a főtér felé, immár Andrew csapatával együtt. A főtér közelében vették észrte őket a németek, azonnal tüzet nyitottak.

[Varg Vikernes]

Felmértük a terepet, és szomorúan láttuk, hogy nem kis ellenséget szemeltünk ki magunknak. Miután elhelyezkedtem, Céloztam, - Walter, tűz. - Először a mesterlövészre lőttem, utána az orvosokat keztem szétszedni. Walter is osztotta őket rendesen. Szégyen az Amerikára. - Ekkora ellenállást, ehh,. - Összesen kettő katona volt készen a viszonzásra, tőlük kaptunk egy szép tár Thompsont, de később ők is elhalgattak. Walterrel odamentünk, átkutatni őket. A fegyvereket összeszedtük, és egyéb értékeket, volt egy férfinél egy arany tárca, amiben egy fénykép volt, azt otthagytam. Pár dollár, meg néhány ékszer. - Irány vissza a táborba - közel 15 perc megfeszített futás után vissza is értünk a táborba, és azt vettük észre, hgy az amcsik már ittvannak. - A fenébe. Akkor most kapnak egy kicsit. - fegyver ismét le, és - spóroltam a golyókkat- és 12 lövéssel leszedtem ezt a 4 embert. Persze, lehetett volna 4 golyóval is, de minek hősködjek? Nem számított akkor, meg amúgy is. HÁtulról befutottunk a táborba, befeküdtünk egy lövészárokba, és tüzelni kezdtem. Valamerre, Walter is lehet, éppen hasonlóan cselekedett.

[Walter Rall]

*Futottak visszafelé.*
~Kurva állvány, egyszer istenbizony megrövidítem~gondolta Walter.
*Ekkor látták meg a szövetségeseket, Varg eltűnt Walter szeme, elől, ez egyáltalán nem zavarta.*
~Nem baj, legalább több marad nekem~
*Ekkor egy kisebb sorozatot halott, és látta, hogy 4 szövi elesett.*
-A rohadt életbe, hagyjál nekem is-ordította Walter
*Ekkor lefeküdt, állványt kitámasztotta, töltött, kibiztosította a fegyvert, és elkezdte szépen lassan aprítani őket. A kereszttűz betett nekik. Sorba hullotak el. Néha hallotta valahol Varg beszólásait, de nem zavartatta vele magát. Látta, hogy kezd fogyni a heveder. Fél kezét a ravaszon tartva, előhúzott egy amcsi granyót, amit még Varggal loptak. Kibiztosította és eldobta. Elfogyott a heveder, és nem volt több.*
- Scheisse, scheisse és scheisse-káromkodoot Walter.
*Ekkor robbant a gránát, Walter a géppuskát otthagyva elkezdte keresni Vargot. Ekkor egy ütést érzett, majd elsötétült előtte a világ*

["santa" Klaus Oppenheimer]

*Az első kraut lövés mellé ment. Ekkor már behúzott fejjel haladtak. A főtér szélén fedezékbe húzódtak. Gránátokkal szórták tele az epületek ablakait. Ekkor egy lövés találta lábon Jurijt.*
-ORVLÖVÉÉÉSZ!!!-ordította-Van itt egy szanitéc???
-Máris megyek.
-Siess, addig fedezlek.
*Előrántotta a pisztolyát és több célzott lövést adott le a fritz orvlövészre. Jurij felordított, amikor a szanitéc kiszedte a lábából a golyót.*
-GRÁNÁT-ordította valaki.
*Ezt megerősítendő két brit darabjai terjengtek a levegőben. Egy másik katona a látványra, no és arra hogy egy felérepülő kéz pofon vágta, kiadott magából mindent.*
-Santa nekem van egy ötletem-mondta Jurij enyhe akcentussal-Menjünk be abba az epületbe és szedjünk szét őket bennt.
-Da-válaszolta Santa kimerítve ezzel minden orosz tudását. Santa átfuttot a ház kapujába, amíg Jurij fedezte. Aztán a szerepek cserélődtek és Jurij próbált futni és Santa fedezte. Az epületbe beéérve meglepődtek.*
//Legyen a tiéd a meglepetés Göring//

[Andrew Harrison]

Majd holnap írok!

[Joseph Goebbels]

Walter és Warg

Mindketten átkutatták az akció után a hullákat, meglepő módon az amcsik nem vágtak vissza olyan jól, mint a hír nevük alapján várni lehetett volna. Valószínűleg a váratlan rajta ütés miatt nem. Ezután visszasiettek a faluba, ahol már a jenki bagázs szinte teljesen körbe zárta a főtéren szorongő bandát és mindenki azon imádkozott, hogy jöjjön a büdös konvoj, valamint végre elhúzhassák belüket, lehetőleg még élve.
A távolban lánctalp csikorgás hallatszott. Mindenki újult erővel kezdett lőni az amcsikra, mert ez azt jelentette, hogy a konvoj mellé rendelt tankok megérkeztek. Méghozzá príma tankok!
Három Tigris tank dübörgött fenyegetően a főtér felé, de még messze voltak, volt pár perce az amerikai erőknek, hogy alakítsanak valami nagyot.
Ha oda érnek a Tigrisek, akkor sincs még veszve semmi, csak picit forró lesz a szövetségesek alatt a talaj.
Nos, Walter kapott egy ütést, nem tudni honnan, de az ellenfele nem sokáig örülhetett, mert miután Varg padlóra küldött előző sorozatával pár amerikait, Walter ellenfelét szépen leütötte és halálra püfölte fegyverével. Csak, hogy az erdő felől sorozatos golyó zápor tartotta sakkban Vargot és egy négy fős különítmény vált le a csapattól, hogy Varg felé induljon... lehet foglyot akartak ejteni? Vargnak cselekednie kellett.

Santa

Santa figyelte, hogy zajlik az élet. Jurij kapott a lábába, aztán gránát robbant. Nem unatkozhatott. Jurij egy jó ötlettel állt elő, s miután ellenvetés nem volt, egymást szépen fedezgetve befutottak az épületbe, csak, hogy az épületben várt rájuk egy kis meglepetés, amiről halvány lila gőze se volt senkinek. Még a németeknek sem!
Ahogy beléptek, látták a ház padlóján, hogy van egy csapóajtó, ami eléggé gyanús. Jurij felrántotta és betekintett. Oda lent egy kisebb vagyon várta a két katonát. Jó pár rúdni arany pihent.
De közben a ház ablakait feltépték a német golyók és az üvegek csörömpölve hullottak szomorúan a padlóra. A németek látták bemenni a két szövetségest és feltett szándékuk volt kiugrasztani a nyulat bokorból. Közben valaki szólhatott rádión az egyik tanknak, mivel a ház ajtaja a következő pillanatban eltűnt! Sietni kellett, mert az egyik Tigris megtette a maradék távot és lőtávolságon belülre ért. Emellett a konvoj is nagyon közel ért a többi, ennél sokkal több aranyhoz, hogy elvigyék. Persze fel is kellett rakodni, szóval van idő.

//Goebbels, nem Göring//

[Varg Vikernes]

Valami készül, éreztem. Lecsapkodtam Walter hátáról a fószert, és módszeresen ütlegelni kezdtem. Sokat már nem érez a külvilágból. Valahol, nem messze tőlünk vonultak az amerikai katonák, és észrevettek minket. Egy hirtelen ötlettől vezérelve, ami nem is volt olyan hirtelen, verekedni támadt kedvem. Lelőni innen úgysem tudnám őket, még talán egyedül, de egy ájult Walterrel nem. Nem kockáztathatom. Szép lassan leengedtem a fegyverem, és köszöntöttem őket.
- Sieg Heil! - erre grimaszba torzult az arcuk. - Ist jemand Spitzenkerbe auf Deutsch? (Tud valaki németül?) - Rázták a fejüket. Így hogy juttassam a tudtukra a szándékom? - Og i norsk?( És norvégul?)- Erre az egyikük bólintott. - Arra jutottam, hogy nem lenne túl férfias, ha most így lelőnének minket. Mit szólnának mondjuk ahhoz, hogy verekedjünk? Sokkal férfiasabb, és ha megvertek, akkor lelőhetnek, vagy elfoghatnak mindkettőnket. - Elmondtam, és vártam.

[Walter Rall]

*Walter ütések zajára ébredt. Nagyon fájt a tarkója. Felült és körülnézett, szemei még egy kicsit homályosan láttak. Látta, amint kétkatona egy kört húz a porba, és egy kigyúrt állat félmeztelenre vetkőzik. Kezdett magához térni.*
-Varg, mi a fene folyik itt?
-Nyugi, összeverem ezt az agrárcsemetét itt, aztán mehetünk tovább.
*Walter arcára kiült a kérdés.*
-Ezt? Szerintem egy kicsit erősíteni kellene hozzá.
-Az ész uralkodik a test felett, és egyben kontrollálja az erődet.
*Ekkor megkezdődött a harc. Walter jobbnak látta, hogyha pihen még egy kicsit.*

["santa" Klaus Oppenheimer]

-A fenébe.-káromkodott Santa-Itt van ez rohadt tank, mit csináljunk.
*Jurij nem szólt semmit, valószínűleg nem is értette mit mondott Klaus. Csak a csapóajtóra mutatott. Santának is bevágódott, elbújnak az arany közé és ha elkezdik felpakolni a németek akkor akkora meglepetés éri őket, hogy ökölbe fog szorulni a nadrágjuk.*