|
Post by Schiller von Fokker on Dec 20, 2008 14:31:52 GMT 2
Schiller nem rökönyödött meg Ulrich hallatán, sok olyan némettel találkozott, akik így, hogy belecsöppentek a háborúba, már nem tartották olyan jó ötletnek a vezér szavait. Ő is eléggé fáradt volt már, és a muníció is fogyott. Örült, hogy megjött a segítség. Megvárta, míg társa megválaszolja kérdéseit, majd a Linke csapatáról való kérdésre kis gondolkodás után ezt válaszolta. -Mint az előbb mondtam, szerintem tisztekre tüzelünk, ezért nem kéne szanaszét lyuggatni őket. Várjuk meg hogy felbátorodjanak, majd ha már nem félnek annyira, és lankad a figyelmük, Linke csapata hátba támadhatja őket, és lefegyverezheti. Szerintem ti sem akartok elhúzódó mini állóháborút, mivel te már harcoltál velük, mi meg csak partizánkodtunk, ezért az akció megtervezését rád hagyom, persze ha addig a Sors nem szól közbe…
|
|
|
Post by Philipp Bäcker on Dec 21, 2008 1:50:52 GMT 2
*Jó hangulat uralkodik a Wiesenbaden-i reptér deszantos barakjában.Bakelit lemez dalol ,a termet hangos nevetés és cigarettafüst borítja el, egy-két káromkodás közepette, ám amint belép a százados, mindenki észreveszi hogy komoly dologra kerül sor.* Mint az később ki is derül a deszantszázadunk ezúttal éles ugrást hajt végre a Varsó feletti 7es szektorban. Ezzel is segítve a város német kézre kerítését. *A százados nyugodt léptekkel elhagyja a barakkot,ám furcsa mód valamilyen feszültség érezhető a katonákon ,hiába a sok gyakorlat , és ugrás...* Még az este,Philipp dolga végeztével összefut egy ismerős pilótával, akit megkérdez mire számíthatnak Varsóban.A pilóta láthatólag meglehetősen feszült volt és csak annyit mondott : "picsába paranccsal,a hírek szerint szörnyű idő van Varsó felett" Ezúttal Philippen is úrrá lett a feszültség, hisz tudta a szél akár mélyen a lengyelek közé is befújhatja őket.... //ez lenne a kezdő hozzászólásom ,Sors vagy Thomas légyszíves fűzze be a deszantszázadot a sztoriba //
|
|
Walter Rall
2. szintû / 8 pont
N?met katona
N?met g?ppusk?s.
Posts: 40
|
Post by Walter Rall on Dec 21, 2008 20:11:59 GMT 2
Walter nagyanyjáéknál megcsörren a telefon: -Haló, ki az? -Hallo, ich möchte Herr Rall-szólt bele egy hang "Unokám téged keresnek"-hallotta meg Walter a nagyanyja hangját-"Valami német" Odarohan a telefonhoz: -Hallo, ich bin Herr Rall. -Induljon azonnal a bázisára, ott megkapja az eligazítást. -Jawohl, Herr Haputmann.
Rohant a vonathoz. Budapesten átszállt a következőre, onnan érkezett Bécsbe. Ott szintén vonatra szállt.
Mikor megérkezett, a parancsnok, akárcsak bajtársai már várták az eligazítóteremben. -Figyelem emberek, megindítjuk az offenzívát holnap hajnalban Varsó ellen. Addigra mindenki legyen kész. Ist das klar? Az eligazítás után mindenki ment a körletébe, hogy előkészüljön a hajnali indulásra. Walter ellenőrizte a fegyverket, majd megtisztította. Lefekvés előtt még ránézett példaképe és egyben apja fényképére. "Kívánj nekem szerencsét"-suttogta.
Másnap reggel felszálltak a teherautóra és elindultak.
|
|
|
Post by Sors on Dec 21, 2008 23:50:15 GMT 2
//Most, hogy megint ilyen szép számban összegyûltünk, kezdeném a régebb óta játszókkal...//
Schiller, Jens és Urlich:
A kis csapat igyekezett a lehetõségekhez mérten alkalmas védelmi állást felvenni, néha viszonozták a tüzet, de igazából mindkét fél csak vaktába tüzelt, bár a lengyelek esetében ezt inkább a képzetlenség idézte elõ. Lassan de biztosan azonban sikerült kikeveredni a bajból, a lengyelek közül alig maradtak néhányan, akik inkább sunyi módon visszavonultak a belvárosba.
Schillerék "nyugodtan" indulhattak mostmár vissza a tábor felé. A város szélét elérve ár ki is rajzolódtak a német állások. A nappali fényben láthatóvá vált az az elképezstó készülõdés, ami valószínûleg egy mindent elsöprõ offenzívát készít elõ. A csapat hulla fáradt volt, és bár nem igazán kellett már semmitõl sem tartaniuk, éberen hátra-hátra tekintettek. Az utolsó pár száz méteren kisebb, békés hangvételû, baráti beszélgetés is kialakult a felek között...
//A táborba érés után írjátok le, hogy egy helyi tisztnek jelentést tesztek... A pontosítás végett: az észak-nyugati táborba tértetek vissza. //
Thomas Meyer:
//Philipp Bäcker hsz-re figyelj majd, az õ személyében kapod majd meg a várt légitámoatást. //
A gestapos tiszt érdeklõdve hallgatta az eleddig merészségérõl híressé vagy épp hírhedté ált Thomast. Az untersturmführer beszédének befejeztével kisétált az épületbõl, az ügynök férfi valamit elégedetten írni kezdett egy fekete kis könyvbe. Nagyot sóhajtva hamarosan õ is elhagyta az épületet és a sátra felé vette az irányt.
Thomas közben intézkedett, a csapat pedig hamar támadásra készen állt. A vezetõség részérõl már meg volt a terv, nem kellett tehát külön engedélyt kérni az indulásra. A jelentések szerint a város határ ezen részén erõs ellenállásra kell számítani (már amennyire erõs lehet egy szétzilált nemzet utolsó városának védelme a dicsõ harmadik birodalom csapataival szemben). Idõközben még egy érdekes rádió üzenet futott be, az észak-nyugati tábor jelentette, egy maroknyi német csapat tért vissza a városból, kisebb károk elõidézése után. A város észak-nyugati része éppen ezért most sebezhetõ, kora délutánra már német megszállás alá kerül. Thomas Meyer arcán egy apróbb mosoly jelent meg, az elsõ jó hír ezen a rohadt napon. Sürgetett az idõ, az észak nyugati egységekkel karöltve be kell zárni ezt a gyûrût és ezért elsõként õ kezeskedik, hiszen az északi egységek elsõ rohamját az õ irányítása alatt kezdik meg a németek.
Még egy utolsó pillantást vetett a térképre és a jelentésre is. A város határát homokzsákok és számos lõállás védi, minden bizonnyal hiányos munícióval felszerelve. Ha minden terv szerint megy, nem lehet gond és órákon belül megszállás alá kerül a városhatár...
//A hsz-be írd bele nyugodtan, hogy Philipp Bäcker képviselte deszantosok leszálltak a kijelölt helyre. Amennyiben beszélni akarsz vele, tedd meg nyugodtan, értelemszerûen a felettese vagy...//
Hans Fellschmudt:
Dél körül 3 Messerschmith Bf-110 gép jelent meg az égen. A német felségjel megnyugtatta a gépeket nézõket, németek jöttek ide. Pár kör a tábor felett, és a gépek leszálltak. A három ember aki kiszáll a gépbõl, nagyon megdöbbenti a kiváncsiskodókat.
Hans érdeklõdve tekint fel az égre: "- Na ezt megnézem magamnak."- jegyzi meg. A három gép a nyugati táborban szállt le, épp ahol õ is tartózkodott, így oka volt rá, hogy tudja, mi ez a zsibvásár. Az elõtte toporgó, számára söpredéket jelképezõ közkatonákat sorra lökte arrébb, utat törve magának a kifutóig. Egyenruhás emberek sorjáztak ki egymás után a gépekbõl, az élükön egy altiszt rangjelzésû férfi lépked, majd erélyes hangon kiállt a jelenlévõknek:
-Vezessen az ezredeshez, vagy aki itt mindent irányít.-Hans megelõzte a katonát, akiek szólt a parancs és a küldöttség elé lépett...
//Varg Vikernes hsz-rõl volt itt most szó, lehet pár köröig vele fogsz játszani, szóval figyeljetek egymásra. //
Varg Vikernes:
//Javaslom olvasd el Hans Fellschmudt-nak írt reagom, kettõtök játéka részben összefonódik most a kezdetekkor. Egyébként a nyugati táborba lettél besorolva, az erre vonatkozó információt az elsõ oldalon a 3. hsz-ben találod, bár nem feltétlenül lényeges.//
Philipp Bäcker:
Az ugrás elõtt pár perccel jött a hír, hogy Thomas Meyer hadnagy vezette SS alakulatok már javában aprítják a lengyel ellenállást, így a deszantos egységeknek az erõsítés funkciója marad és a város északi részére fognak ugarni, majd a 7-es szektor északi részére kell tovább nyomulniuk, ahol egyesülve a földi alakulatokal tovább haladnak és a szektort délkeleti irányból támadják majd meg. Így szóban elég jól hangzott minden, de az ugrás elõtti pillanatok mégis elég feszültek voltak. Mivel már a nap felkelt (igaz néha felhõk takarták el ezen a kicsit borús napon) biztonsági okokból kicsit távolabb dobták ki az egységeket a várostól...
Walter Rall:
//A nyugati táborba kerültél//
A kocsik megálltak, félreérthetetlen módon jelezve, megérkeztek uticéljukhoz. A katonák sorban lepattantak a teherautóról és és elképedve látták, micsoda töme képviselteti itt magát. Itt tartózkodásuknak hamar híre ment.
Nem sokkal érkezésük után a tábori "nyugalmat" három gép leszállása bontotta meg. A teherautón érkezõk is kiváncsian tódultak a többiekkel együtt a leszálló pályához. Gondolatban azonban már a harcmezõn voltak, hiszen már õket is értesítették, hogy hamarosan támadást indítanak a város ellen, a cél, hogy a belvárosig szorítsák a partizánokat. //Nem tudom, hogy írok a még postot, amennyiben mindenki villámgyorsan le tudja zavarni ezt a kört még elképzelhetõ, de karácsony napján azt hiszem egyetérthetünk, hogy ne a háborúról és a gyilkolásról szóljon akár egyetlen másodperc is. Valószínûleg fel fogok még nézni, de ezúttal is szeretnék mindenkinek NAGYON BOLDOG ÉS BÉKÉS KARÁCSONYT KÍVÁNNI!
|
|
|
Post by Philipp Bäcker on Dec 22, 2008 3:17:02 GMT 2
*Philippnek az első dolga az ejtőernyőhevederek lecsatolása után az volt, hogy a gyülekezőponthoz rohanjon. Mindenkinek feltűnt hogy a landolás sikeres volt , ám mégis furcsálltak valamit. Méghozzá azt hogy az őrmesterük szőrén szálán eltűnt,pedig az ugrást megelőző pillanatokban még jelen volt.
Ezt a mintegy két-tucatnyi összezavarodott katonát egy olyan tapasztalt százados mint Histermann ,egyből kiszúrta. Odarohan hozzájuk majd artikulátlanul elkezd kiabálni velük, hogy ki az őrmesterük és mi a szart csinálnak ott egy helyben. (Mivel Thomas Meyer tisztnek jól jönnének a deszantosok.)*Philipp is legalább annyira megijedt a kialakult helyzettől mint a többiek de mégis válaszolt a századosnak: -Uram ,Fobherr őrmester mintha nem is landolt volna! -Miaz hogy nem landolt, maga idióta !? A levegőben nem szívódhat fel... Mindegy , nem érdekel, nem érek rá foglalkozni most ezzel. -Uram.... -Csöndlegyen !! Tizedes fogja meg ezeket a katonákat és induljon északi irányba. Meyer tiszt emberei ezekben a pillanatokban indították meg az offenzívát.Csatlakozzon! AZONNAL KATONA ! -Igenis Uram ! *(Histermann százados dühösen rohant vissza a többi deszantoshoz.Akikkel északkeleti irányba indult el.) Philipp tüstént meg is parancsolta a csapatnak hogy kövessék őt Meyerékig ahol majd becsatlakoznak az offenzívába. Mintegy párszáz méteres futás után, egyből meglátják Meyer harcoló egységeit. Nem volt nehéz rájönni Philippnek hogy hol a támadást vezénylő tiszt ,mivel a parancsnoki sdkfz hátrébb állt a frontvonaltól. Philipp azonnal odavezette az embereit a járműhöz, és öklével két ütéssel kívánta jelezni a páncélzaton hogy "vendégek" érkeztek. (Nyikorogva kinyílik a parancsnoki jármű fedele,majd az egyenruhájából ítélve egy tiszt tekint ki.)*(Philipp egyből tudta hogy ez Meyer tiszt lesz.Tiszteleg majd jelentést tesz ) ... //így legalább beszélünk //
|
|
Walter Rall
2. szintû / 8 pont
N?met katona
N?met g?ppusk?s.
Posts: 40
|
Post by Walter Rall on Dec 22, 2008 11:54:47 GMT 2
Walter látta, hogy 3 "Messer" érkezett. Arra gondolt hogy: "a pilóták egója, lehet, hogy, tönkrefogja tenni azt a "békés" légkör, ami a táborban uralkodott. A propaganda gépezet folyamtosan hirdeti, hogy a pilóták így, meg úgy. Sejtette, hogy nem mindegyik pilóta ennyire jó repülő. Bár-folyt tovább a gondolatmenete- a képességeiket nem kéne megkérdőjelezni látatalanba" Szóval irigységet érzett a pilóták iránt. Aztán a holnapi támadásra gondolt, bár irtózott attól, hogy kitegye magát a lengyel orvlövészeknek, tudta, hogy ez a kötlessége. tudta, hogy majd a bajtársait fedezni kell a géppuskával, és azt is tudta, hogyha meghal holnap akkor csak egy névetelen halott lesz az utcán, és a varjak eledele. Elmélkedéseit a takarodóra való felszólítás szakította ketté.
Másnap reggel megint becsomagolták magukat a teherautóba az utánptólás felszereléssel együtt és elindult a konvoj a városba.
|
|
|
Post by Varg Vikernes on Dec 22, 2008 15:30:20 GMT 2
Varg észreveszi a közeledő hadnagyot. Boka össze, kar lendül. a Tartása tökéletes, sokan rácsodálkoznak, ilyet talán csak kiképző tud. - Sieg Heil! A parancsom az, amit maga Herr Göring adott ki, hogy repüljek ide az embereimmel, és esetleges légitámadás esetén fedezzük a tábort, amíg segítséget küldenek. Ezenkívül hatoljunk be Varsó lengyel területeire, és a légvédelmet hatástalanítsuk. Ha ez megtörtént, akkor a levegőből támogassuk a behatolást. - Hans kérdően nézett rá - Elnézést, a nevem Varg Vikernes- Leveszi a kesztyűt, és kezet nyújt. Ezután az emberekhez fordul, és emelt hangon kiadja a parancsot. - A gépeket tankoljátok újra, és nézzétek át a fegyvereket. Nem kéne, hogy támadás esetén probléma legyen.- visszafordul a Hadnagyhoz- Kéne továbbá egy sátor, ahol aludnhatunk. Meg lőszer a fegyvereinkbe. Gyorsan kellett indulnunk, és csak az üres fegyvereket tudtuk elhozni, remélem megoldható. És kérnék még magam mellé egy,. - benyúl a zsebébe, és elővesze egy finom szivart. - Megkínálhatom egy Szivarral? - kérdi Hans-tól-és rágyújt. - Szóval kéne még valaki, aki ismerteti az eddigi állapotokat, hogy mi merre, mert bár a helyzetet valamelyest ismertették velem, de azóta változhattak a dolgok. De az első amit szeretnék kérni tisztelt hadnagyom, az egy tányér étel, mert pár órája repülünk már, - itt tart egy rövid szünetet, és a szabad kezét a gyomrára teszi - és igencsak megéheztem, ami szerintem a társaimra is igaz. A legjobb az lenne, hogyha a hadnagy úr kalauzolna el egy rövid ideig, amíg kiismerem magam a táborban, hogy a legjobban tudjam teljesíteni a kötelességem, mely a Führerhez fűz...
//Kellemes ünnepeket mindenkinek!!!!!//
|
|
Thomas Meyer
2. szintû / 8 pont
N?met tiszt
Thomas Meyer SS Untersturmf?hrer, SS.VT-Standarte Deutschland, Aufklarung-Abteilung
Posts: 19
|
Post by Thomas Meyer on Dec 22, 2008 20:28:09 GMT 2
Thomas Meyer
*A rádióüzenetek feldolgozása után feldübörögnek a motorok. A páncélkocsik kényelmes sebességgel elindulnak a gyülekezési pont felé. A hadnagy leszedi a fejhallgatóját a nyakába és derékig kiül a járműből. Figyeli az egysége tagjait. Büszkeség tölti el. A nyolckerekű gépszörnyek nemsokára elérik a bekötőutat, ahol már féllánctalpasok és krupp tehergépjárművek várják őket. A motoros felderítők is megérkeztek már, és a négykerekű páncélkocsik is begördültek. Meyer kipattan a jármű tetejére és végignéz a nem is olyan kicsi kompánián. Derekára teszi a kezét és vár pár pillanatot. Az altisztek csendet teremtenek. Már csak a tücskök ciripelését lehet hallani. A hadnagy hangos szavakkal szólal meg.*
- Katonák! Barátaim, társaim! Eljött az idő, hogy pontot tegyünk ennek az offenzívának a végére. Vissza nem térő esélyünk akadt egy wehrmacht egység jóvoltából. A lenygel ellenállás egy helyen meggyengült. Ez pedig tudják mit jelent. A támadás megindul. Mi leszünk az ék. Mi törünk át a védelmen és nyomulunk az ellenség területeinek szívébe. Mögöttünk jön majd a Wehrmacht gépesített gyalogsága, és ha szerencsénk van, az ezredes is visszaér nemsokára és küldi utánunk az egész ezredet. Szóval fegyvereket kézbe és senki ne maradjon le. Fergeteges műsort adunk ma.
*Tapsol egyet jelezve, hogy készülődjönek az egységek, aztán lemászik a járműről. Az altisztjei szó nélkül körégyűlnek.*
- Hans. Te mész Jürgennel és rendezed az oszlop hátulját és veszed a főparancsnokság üzeneteit. Naprakész akarok lenni. Jürgen. A motorkerékpárok után a páncélkocsik lesznek az ék. Nincs megtorpanás. Azt akarom, hogy az esetleges páncéltörők között teljes sebességgel vágjunk át. Nem akarok állóharcba bocsátkozni beásott ütegekkel. Szóval a nyolckerekűek maximum sebességgel átviharzanak az úttorlaszokon és kereszteződéseken. Ez elég meglepetés lesz. Eddig sem tudtak vele mit csinálni, most sem fognak tudni. Minden ellenséges ütegállást pontos koordináta szerint kéretik beazonosítani, mert mögöttünk fognak vágtatni a féllánctalpasok, és nekik már lokalizált célpontok kellenek. A hetes szektort négy ilyen rohamból fogjuk elérni. Minden kijelölt célpontnál sündisznóállás és bevárjuk a gránátosokat, a tüzéreket és a tartalékot. Senki nem áll le párbajozni. A lényeg a páncélelhárítás és a főbb gócpontok. Nekünk nem felmorzsolni kell, csak megszédíteni az ellenfelet és biztos folyosót nyitni a gépesített gyalogságnak. Majd azok lemészárolják a maradékot. Scherzinger. Ez rád is vonatkozik. Szórjatok szét mindent géppuskákkal, gránátozzátok le az ütegeket, aztán járműre és irány tovább ha beért titeket az utánpótlás. Hans te vagy a sereghajtó, tedd is a dolgod. Johann meg mi úgyis elég zűrzavart fogunk kelteni, hogy könnyű dolgotok legyen. Udo, rád a 7-es szektorban lesz nagy szükségem. Ha megérkeztünk, akkor be kell védened az állásokat. A centrum felől páncélos ellenlökés is várható, arra vigyázz. Na akkor indulás. A búzamezők végéig oszlopmenet, utána mindenki a saját sebességében tovább. Találka az első roham végpontján, a Szasztroki kereszteződésnél. Hajrá!
*Mindenki szétszéled a saját csapatához. A járművek ismét feldübörögnek, aztán szépen sorban felveszik sorrendben az alakzatot. Elöl a motorkerékpárosok, utánuk a páncélkocsik, mögöttük a féllánctalpasok, azután pedig a kruppok az ágyúkkal és az utánpótlással. Laza 50km/h-s sebességgel zúgnak végig a várost határoló búzatáblák keretezte utakon. Itt már aszfaltutatk vannak, így sok port sem kavarnak, ami a meglepetést is segíti. Aztán amikor a városszéli elszórt házak feltűnnek, összetörik a csend. A motorkerékpárokra szerelt géppuskák felugatnak. Az oldalkocsisok és a páncélkocsik nagyobb sebességre kapcsolnak. A járművek nem gombolkoznak be. Ez nem az a pillanat. Mindenki kezében kézifegyverek, a tornyok felváltva balra és jobbra fordítva. A tempó egyre gyorsul. Lassan majd eléri a 100 km/h-t. A páncélozott konvoj félresöpör mindent ami eléáll. Az út széli házakból kifutó lengyel katonák vérbe fulladva hullanak a földre. A kereszteződésekben felállított páncéltörőágyúk kezelőszemélyzetét letolt gatyával kapják el a támadók. Kézigránátok röpködnek, géppuska zakatol. Lövegek robbannak fel, hevenyészett úttorlaszok törnek szét a nyolckerekűek gallytörő páncéllemezein és lökhárítóin. De a menet nem áll meg. Összeszokott katonák tartják a tempót és robognak egyre mélyebbre és mélyebbre az ellenséges vonalak mögé. Minél beljebb vannak, annál nagyobb a meglepetés. Minél nagyobb a meglepetés, annál nagyobb a zűrzavar. A réteges védelemre berendezkedett lengyelek nem számítanak rá, hogy a mélységi vonalaiknál járhatnak a németek. Az első sokktól rémült lengyel katonák, akiken átrobogott a "páncélvonat" nem sokáig maradhatnak nyugton. Az első hullám után jönnek a féllánctalpasok, amik mégnagyobb géppuskatűzzel és gránátözönnel árasszák el a felocsúdó védőket. A páncélgránátosok elvégzik azt amit a robogó páncélosáradat nem tudott. A maradék nehézfegyverzetet is megsemmisítik és még véresebb rendet vágnak a katonák közé is. Azonban ők sem maradnak teára. A felzárkózó teherkocsikkal együtt ők is továbbrobognak. A rajok egymás közt folyamatos rádiókapcsolatban állnak. Mindenki tud a többiek helyzetéről, állapotáról. Ez a kommunikációs háló az ami a technikán és a kiképzésen felül az ellenség fölé helyezi a német hadsereget. A hadnagy ekkor értesül, hogy az első megállónál, az ominózus kereszteződésnél ejtőernyős egységek értek földet. Meyer, mint ahogy a modern hadviselés csodálói rajong ezért a fegyvernemért. Az ejtőernyősök kiképzését tartja egy szintűnek a saját katonáinak kiképzésével. Az egyetlen dolog amiért aggódik, az az ejtőernyősök motorizáltsága. Hiába dobták le őket, a ledobási zóna még messze van a hetes szektortól. A pontatlanság betudható a kezdeti próbálkozásoknak. Mindenesetre rádióvonalat kér és odavezetteti magát az ejtőernyősökhöz. A soktucat katona egy mezőn ért földet két kisebb kertvárosi negyed között. Merész ugrás házak között, ez is elismerni való. A páncélkocsik csikorogva fékeznek le a hajmeresztő tempóról és megállnak a mező melletti úton. A füstölgő fegyvercsövek intenzív harcról árulkodnak. Jürgen Fritz járművei sündisznóállást vesznek fel, a távolban pedig már hallatszik a féllánctalapasok robaja. A hadnagy kimászik a járműből és leugrik. Az odagyűlő ejtőernyősök között rangidőst keres, aztán megakad a szeme a tömegből kiváló tizedesen. Nem ilyen rangra számított, dehát csata közben nem válogat az ember. Odalép a fiatal katonához és megvárja amíg az tiszteleg és bemutatkozik. Utána végigjáratja a tekintetét a mögötte sorakozókon és megszólal.*
- Ön lenne a rangidős? Nekem most sürgősen döntéshozatalra alkalmas tiszt kell. Nincs időm késlekedni. A nevem Thomas Meyer hadnagy. Az egységem az éke a támadásnak, ami harapófogóba szorítja az északnyugati védelmi egységeket. Mi vagyunk a legelső egységek. Tehát ki kell aknáznom a meglepetést és tovább haladni ... milyen járműveik vannak, és mennyien vannak?
|
|
Hans Fellschmudt
4. szintû / 14 pont
N?met ?gyn?k
Gestapo tiszt - Hadnagy
Posts: 137
|
Post by Hans Fellschmudt on Dec 22, 2008 21:36:34 GMT 2
Az éjszaka gyorsan elrepült a káosz is a múlté lett, Hans csak annak örült, hogy szeretett Führerük nem látta ezt, mert nagyon csalódott és mérges is lenne. Így gondtalanul telt az este számára, még benézett a lengyel fogolyhoz, de semmit nem tudtak kiszedni belőle, így a legjobb és legegyszerűbb megoldást választotta. A lengyel fiú ott feküdt az épület ajtaja előtt teljesen szétfagyva és kikészítve a hideg víztől, amit minden fél órában rálocsoltak és nem nagyon volt magánál. Hans elővette lugerét és homlokához nyomva ezt mondta. - Lehet nem tudsz semmit, de inkább mondanod kellett volna valamit... bár úgy is rájöttünk volna, ha hazudsz mocskos lengyel. Eggyel kevesebb van immár az untermensch söpredékből a világon! - és meghúzta a ravaszt, a luger szétrobbantotta a fiú fejét és beterítette vére az ajtófélfa szélét. Hans dörmögött egyet mérgesen, hogy így oda piszkított neki, de elégedetten távozott és ment saját sátrába. Az egész háború nem zavarta, ő olyan ember, aki leginkább a háborúban tud boldogulni és ott tud csak karriert befutni... ezt nem ő állítja, de később mások ezt állítanák róla... talán. Bár, ha túléli a háborút, lehet civil életében is sikeres lesz. Az biztos, hogy Hansnak nem lesz gondja pénzre a háború után, hisz már az értékesítési akcióból is rengeteg hasznot húzott, meg enélkül is szépen dől hozzá a lé. Délelőtt tíz felé ébredt, mert nem akadt dolga, felöltözött, töltött magának egy jó minőségű bort, megreggelizett és derűlátóan lépett ki a sátrából. - Közlegény! Állj! - kiáltotta az egyik arra masírozó tutyimutyi fiúnak. Az megszeppenve fordult meg és bokázott neki, majd várta a folytatást. A fiú most léphetett tizennyolcadik élet évébe talán, tejfel szőke rövid haj, tengerkék íriszek és kissé vézna testalkat. Hans végig mérte. A szerencsétlen. Egy napot se adok neki és már nem lesz élő. Gondolta Hans. - Hogy néz ki az egyenruhája közlegény? Na és a sapkája? Igazítsa meg! - igaz, hogy csak egy kis gyűrődés volt a ruhán, de Hans unalmában csak azért is belé kötött a fiúba. A fiú engedelmeskedett. - Most pedig közlegény húsz fekvőtámasz! - a fiú megdöbbent, de azonnal lement fekvőtámaszba és elkezdte végezni a kiszabott gyakorlatot... vagy inkább büntetést. - Egy, kettő, három, négy, öt - számolt Hans és húsz után bólintott. - Rendben, mehet - és Hans tova sétált a táborban, figyelte a készülődő, vagy pihenő katonákat árgus szemmel. Dél tájt három Messerschmith Bf-110 és némi repkedés után szíveskedtek is leszállni. Hans fejét csóválta és arra gondolt, hogy nem tudtak volna egyből földet érni? Minek ide a rongyrázás az alja népnek, a köz katonáknak? Bár kétség kívül a tábor lakói morálján a gépek megjelenése rendkívül sokat javított és Hans örült ennek. A tömeg elállta útját. - Vigyázzon maga barom! - förmedt rá egy újabb közlegényre és erőteljesen oldalba bökte könyökével, mire amaz morcosan nézte Hansot. De nem szólt. Így lökdösve félre az embereket utat tört magának és a géphez ért. Épp jókor. Félre lökte a katonát, kinek eredetileg szánták a parancsot. - Heil Hitler! Itt Hans Fellschmudt - viszonozta a náci tisztelgést és elismerően mérte végig az előtte álló férfit. Legalább tisztelegni jól tud, vélte Hans. - Remek. Bár nem hiszem, hogy ettől a csürhétől légitámadásra kéne számítanunk, de köszönjük az erősítést. Ami pedig a behatolást illeti, sok sikert és minél hamarabb induljanak. A nagy offenzíva pillanatokon belül kezdődhet, most szerveződnek a csapatok és szerintem még ma eltöröljük Lengyelországot a térképről és beleolvasszuk a Birodalomba. Eddig úgy tudom a Führer elégedett a tempónkkal. És akkor végre a lengyel zsidókkal is foglalkozhatunk! - s Hans előre dörzsöli tenyerét. Hiába no, Vargnak nem kell csodálkoznia ezen, hisz Hans gestapós. Hans erősen kezet szorít Varg Vikernes-el, majd hallgatja a férfit és fejét csóválva csendben várja, hogy az áradatnak vége legyen. - Befejezte katona? - kérdezte csendben, ami vészjósló is lehet. - Ez nem jótékonysági intézmény. Ha nem tudná háború folyik és nem foglalkozunk olyan csekélységgel, mint mások kiszolgálása, mi nem rabszolgák vagyunk, hanem a Harmadik Birodalom dicső harcosai! Szóval étel ügyben ne hozzám forduljon! - az utolsó mondatot szinte Varg képébe ordította mérgesen . Majd körbe nézett. - Hadtáp tiszt! Adjon ennek a csapatnak friss ételt, italt, fontos küldetésben van részük! És siessen! - Igenis, uram! - tisztelgett a hadtápos és elnyargalt. Egyébként Hans a szivart örömmel elfogadta, hisz a legjobb az ingyen áru cikk és elégedetten szívja a luxus cikket. Hacsak Varg nem vette vissza tőle pofátlanul. - Ami a többit illeti. Minimális ellenállásba ütköztünk, csapataink igyekszenek felszámolni ezeket - neki ez minimális, Hans így tudja. Persze a közkatonáknak korántsem biztos, hogy csekély lengyel erővel akadtak össze, hanem lehet kétszer akkorával, mit Hans mondott. - és tegnap volt egy kisebb zavar a táborban. Valami felrobbant, de már helyre állították a zűrzavart és a károkat is felmérték, amik minimálisak, szóval semmiben sem szenvedtünk hiányt és a maguk érkezése csak fokozta a harci morált. A sátraikat pedig megmutatja maguknak ez az őrmester! - ragadt ki a tömegből egy bámészkodót. - Igaz, őrmester?! - az bólintott és kötelességtudóan lépett Varg elé, hogy elvezesse szállásához a csapatot. - Ehh - dörmögte Hans és gyanakodva méregette Vargot, s figyeli mit reagál esetleg a szavaira. //Kellemes ünnepeket! Szólj, ha nem tetszik a reagom Varg, csak most ilyenre sikerült.//
|
|
|
Post by Philipp Bäcker on Dec 22, 2008 21:44:43 GMT 2
-Igen Uram.Őrmester híján engem jelölt ki Histermann százados a csapat élére. A tisztünk elindult mintegy két deszantszázaddal északkeleti irányba, és csupán a mi, kis csoportunkat utasította magukhoz. 35katona és négy Sd.Kfz. 251-es hernyónk van...igaz még nem láttuk őket, valahol a landolási zóna környékén lehetnek de biztosra veszem hogy pillanatokon belül megérkezhetnek. Sajnos a többi gépesített egységet Histermannék elhappolták előlünk így csak ennyien vagyunk ...
*ekkor közbeszól hátulról a deszantosok közül egy zöldfülű,majd viccelődve, mármár kifigurázva a propagandát azt mondja: Meyer tiszt semmi ok nincs itt az aggodalomra. A dicső Hitleri Németország elit kiképzésben részesült elitdeszantosait kapta a személyünkben!!!* A csapat tagjai mosolyogva konstatálták a túlbuzgó fiatal beszólását.*
Egyedül Meyer tiszt nem mosolygott ....
//juj ez nagyon jó lesz már érzem thomas , amúgy ez a szegény zöldfülű mit kapott volna Hans Fellschmudt rettegett gestapostól ;D Kellemes ünnepeket mindenkinek //
|
|
|
Post by Patrick Sheider on Dec 23, 2008 15:22:13 GMT 2
//Üdv Sors! Szeretnék én is kapcsolódni a játékhoz, mivel itt sokan játszanak, és az előtörténetem szerint is itt állomásozok . Megköszönném, ha írnál nekem valami kezdést, hogy tudjam honnan induljak. Köszönettel:Patrick Sheider, tankparancsnok//
|
|
|
Post by Schiller von Fokker on Dec 23, 2008 15:57:01 GMT 2
Schiller már nagyon fáradt volt, és bár kicsit felvidította, amikor visszaértek a táborba, hiszen ekkora tömegben már egyáltalán nem érezte magát egyedül. Legszívesebben bedőlt volna a sátrába, és két napig aludt volna. Ekkor azonban egy tiszt elébük lépett, és a jelentést kérte. Schiller arra gondolt, hogy Ulrich majd elintézi, de ő már sehol sem volt. Schillernek társaival se volt kedve beszélgetni. Utálta a formaságokat, de azért kihúzta magát, és elkezdte hadarni -. Az észak-nyugati egységek parancsnokának utasítására, egy kisebb különítményt Varsóba küldtek fehér zászlóval, hogy a varsói védõk fegyverletételérõl tárgyaljanak. Két páncélost jelöltek ki és 8 fõt, Markus Steinberg százados vezetése alatt. A város határába érve a Lengyelek felszólítottak minket, hogy a tankok nélkül, csapatszállító egységekkel haladjunk tovább a parancsnokság felé. Mint az várható volt, a Lengyelek csapdába csaltak minket. A központba érve a járműveket felrobbantották, egységünket, pedig tűz alá vették. Egy kis csapat, melyben én, és Jens Zuchman is benne volt, elrejtőztünk egy romos házban. Azért, hogy kijussunk, szabotázsakcióval felrobbantottam egy fegyverraktárt, és az ideiglenes kavarodásban elkötöttünk egy autót, és azzal menekültünk, amíg az egy épületnek nem csapódott, mivel a minket üldöző lengyelek lövedékei kicsit megviselték a kerekeket. Pár óráig tudtuk tartani a lengyel erőket, és az utolsó pillanatban feltűnt Urlich Zimmerman Csapatának tagjaiban az erősítés. Győztünk, és most itt vagyunk. Hát nagyjából ez történt. -Schiller úgy gondolta, hogy ez a tiszt nem lehet valami mogorva, hiszen a jelentésben lévő flegmatikát nem vette zokon, mint pár jelvényőrült ezredes, akinek a jelentést külön kell megtanulni a kaszárnyákban. Már kezdte unni a vigyázzállást, és már tényleg nagyon fáradt volt, de azért érdekelte, hogy mi lesz erre a tiszt válasza. Úgy gondolta, vagy felkelti az érdeklődését az akció, és idehív valami magas beosztású katonát, és akkor kezdheti előröl, vagy teljes nemtörődömséggel elküldi őket a táborukba. Schiller az utóbbinak már nagyon örült volna.
|
|
Thomas Meyer
2. szintû / 8 pont
N?met tiszt
Thomas Meyer SS Untersturmf?hrer, SS.VT-Standarte Deutschland, Aufklarung-Abteilung
Posts: 19
|
Post by Thomas Meyer on Dec 23, 2008 18:37:37 GMT 2
Thomas Meyer
*Szótlanul konstatálja a tizedes jelentését, a közlegény beszólására elkomorodik. A páncélosok személyzetén sem látszik örömködés, a kezdeti vigyorgós hangulat hamar megf*gy. pár végtelenül hosszú pillanat után megszólal a hadnagy a közlegényre meredve. Hangja jégcsapként csikordul.*
- Örülök, hogy jó a kedve ... majd akkor vihorásszunk, ha elvégeztük a feladatunkat. Addig semmi okunk ünnepelni magunkat.
*Visszafordul a tizedes felé és kicsit enyhül a hangja.*
- Hát ez van. De legalább van itt kint a fronton egy normális százados is. A parancsnoki állásban lévővel nem megyünk sokra. Ez is valami. Remélem, hogy olyan jók mint amit gondolok magukról. Ha megjöttek a lövészpáncélosok akkor szálljanak fel és indulunk tovább. Az egységét alárendelem Scherzinger Főtörzsőrmesternek. Ő a páncélgránátosok parancsnoka. Szó nélkül kövesse az utasításait.
*Mégegyszer végignéz az ejtőernyősökön, aztán megköszörüli a torkát.*
- Szedjék össze magukat katonák. Leléphetnek!
*Azzal sarkonfordul és visszamászik a páncélosba. A felderítőegység katonái is visszatérnek a dolgukhoz. A páncélkocsik felveszik állásaikat a további támadási hullámhoz és mindezt olyan halkan és szó nélkül teszik, mintha itt nem emberek százai dolgoznának. Szemmel láthatóan nagy az összhang és ez mégjobban motiválja a tizedest. Aztán az útkanyarulatban feltűnnek a féllánctalpasok. Hangos dübörgéssel nagy sebességgel érkeznek és ugyanúgy szétnyílnak alakzatban. Az első járműből egyből ki is ugrik. egy altiszt. Nem valami idős, de ezt a waffen SS-nél már megszokta mindenki. Szó nélkül odakocog az ejtőernyősökhöz, keres pár pillanatig a aktonák között, majd a tizedeshez fordul.*
- A nevem Otto Scherzinger Főtörzsőrmester. A megerősített páncélgránátos szakasz parancsnoka vagyok. Maga Backer?
*A tizedest meglepheti az érkező katona tájékozottsága. Ez is elárulja, hogy milyen kommunikációs háló feszül az egységek között. Viszont a gondolkozásra nincs idő, a főtörzs folytatja.*
- Ha megjönnek a járművek, akkor bepattannak és becsatlakoznak a mi konvolyunkba. A dolguk az lesz, hogy tartsák a tempót és ha az úton ellenséges gócokkal találkozunk, akkor mindennel lőjék. Nem keveredünk komolyabb összetűzésbe, csak felületesen pusztítjuk az ellenséget. A fő céljaink a telepített páncélelhárítóütegek. Ha nincs elég gránátmuníciójuk, akkor az ellátóknál vételezhetnek.
*Ekkor hátramutat, ugyanis megérkezik a krupp teherautókból álló konvoly is, amiknek egy része PaK-37-es lövegeket húz.*
- Szóval nem lemaradni, nem sajnálni a lőszert a lengyelektől és akkor nem lehet baj. Állandó rádiókapcsolatot akarok magával. A rádiósai menjenek a parancsnoki járművemhez és Toller őrmestertől kérjék el a frekvenciatáblázatot. Mindent megértett, katona?
*Közben a mező felől újabb motorzúgás üti meg a katonák fülét. A szemben lévő bokrok közül előtűnik a négy féllánctalpas, ami Backeréket hivatott fuvarozni. Scherzinger arcán egy kis megkönnyebbülés látszik. A páncélkocsik agregátjai felbőgnek, és az első csapásmérő egység lassan elindul. Fokozatosan növelik a sebességüket, amíg el nem tűnnek az első kanyarulatban. Scherzinger ordibálva verbuválja össze a katonákat, akik nyomban fel is szállnak a lövészpáncélosokra. Közben a tizedes járművei is odaérnek.*
|
|
Jens Zuchman
2. szintû / 8 pont
N?met katona
N?met harckocsi l?v?sz egy Pz 2.-en
Posts: 50
|
Post by Jens Zuchman on Dec 23, 2008 23:00:24 GMT 2
Jens megkönnyebbûlve hagyta el az átkozott várost. Örülhetett, hogy egy karcolással úszta meg. A kötése már átvérzett, de nem nagyon törõdött vele. A lényeg, hogy túlélte. Bár az egész egységrõl elmondható lenne ez. De ez háború és itt a katonák meghalank. De ettõl még ugyanúgy, ha még nem jobban utálni fogja a lengyeleket. Beérvén a táborba ismét megpillanthatta a német hadigépezet armadáját. Meglátott egy pár tankot és hirtelen bevillantak társai arcai. Vajon túlélték? Vajon jól vannak? Nem esett bajuk? Eféle gondolatok kavarogtak az agyában. Nem törõdve a fáradtsággal, (ami már egy ideje gyötörte) utat tõrt a sátra felé. Úgy 20 méterrel a sátor bejárata elõtt megtorpant. Vajon milyen látvány fog elé tárulni, miután belép a sátorba. Szíve a torkában dobogott. Még csak pár hónapja vannak együtt, de már is örökre szóló barátok lettek. Soha nem bnocsájtaná meg se magának, sem a lengyeleknek. Utoljára a rajtaütésen látta a fiúkat. Az ember azt gondolná, hogy aki egy tankban szolgál, annak sohasem kell gyalogosan harcolnia. E helyett Jens már Gdanskban és Varsóban is így harcolt. ~Csak ne legyen bajuk?~ Oda lépett a sátor ajtaját képzõ ponyvához, s félre rántotta.
|
|
|
Post by Philipp Bäcker on Dec 23, 2008 23:37:52 GMT 2
-Igen minden világos Scherzinger Főtörzsörmester Úr! *Ezután Philipp azonnal elfordul, először gyors pillantást vet a négy megérkező hernyóra, majd embereire néz. Ekkor megpillantja két rádiósát,akikre rákiabál:*-Hans és Martin, irány a parancsnoki járműhöz a frekvenciatáblázatért. *Majd visszanéz az embereire : (Nagy hanggal,hadarva erős szemkontaktussal ordít a kissé "eltájolt" deszantosokhoz.)*-Mint azt tudják a páncélgránátos szakasszal indulunk harcba.Uraim,a dolguk csak annyi hogy beszállnak a hernyókba és útközben majd lőnek mindenre ami mozog. *Közben visszaérkezik a két rádiós*-Fiúk aztán útközben nehogy gond legyen a kommunikációval (megpaskolja Hans rádiós hátát) *Majd folytatja az eligazítást*-A megerősített állásoknál a gránátokat javaslom.Még mielőtt azthinnék hogy lesz idejük kiszállni és megvitatni ittlétünk okát a lengyelekkel,jobb lesz ha tudják hogy nem bocsátkozunk állóháborúba.Vegyék úgy hogy bemegyünk csinálunk egy kis balhét és kijövünk. -Nos uraim... *Philipp a távolbanéz, és látja ahogy az első egységek megindulnak.*nincs több idő a társalgásra ,ezzennel elindul a díszmenet. Mindenki a hernyókba! *Philipp felhelyezi sisakját,majd megmarkolja géppisztolyát. Elégedetten néz rá katonáira akik ha kicsit szerencsés módon is kerültek az irányítása alá, de elvégre most mégis ő lett felettesük. A kis elmélkedés után, Philipp meglódul a négyes konvoj vezető járművéhez, majd utolsóként felszállva jelzi hogy minden rendben, indulhat a konvoj. A rengeteg meglóduló jármű egyhangú zaját, motivált ordítások egészíti ki, mint például "megb*szok minden lengyelt,hé polskik itt jön adolf üdvözlete és még sok más" Ám Philipp közel sem volt ennyire jó hangulatban, tudta hogy ezúttal rázós menetre kerül sor...//bocs hogy csak ilyen lett, nemtudtam jobbat írni //
|
|
Walter Rall
2. szintû / 8 pont
N?met katona
N?met g?ppusk?s.
Posts: 40
|
Post by Walter Rall on Dec 24, 2008 10:53:47 GMT 2
A konvoj lassan haladt. A katonák már unták magukat.
Walter gondolatait hirtelen egy robbanás szakította félbe, a konvoj megállt. minedenünnen kiáltások."Mi a fene volt ez?"-kiáltotta a mellette ülő katona, ám csak tippelhette mit mondott, mert semmit nem hallott. Majd még egy robbanás hallatszott. Katonák fegyverrel a kezükben ugrottak le. Walterés kézbe vette Mauserét, mert tudta, hogy nem lesz idő élesíteni a géppuskát. Amikor leszállt meglátta, hogy az első és az utolsó kocsit kilőtték. Végre kitisztult a hallása. Egy puskalövést hallott, majd látta, ahogy a parancsnoka összeesik.
Ekkor tört ki a pánik, mindenki összevissza lőtt, ám csak arra lett volna esélyük, hogy egymást találják el. Nem láttak senkit. Egy kiáltást hallott: -Scharfsütze!!- a hang irányába fordult és látta, amint a katona összeesik. Visszaugrott a teherautó hátuljába és szólt társainak, hogy ők is ezt tegyék, mert így nehezebben tudják őket eltalálni. Az elől haladó kocsikon lévő tapasztaltabb katonák egyből elindultak átkutatni a területet, de senkit nem találtak. "A lenygelek elűntek, induljunk tovább mielőtt újabb támadás jön!"-hallotta a parancsot. Legalább negyedórába került mire kikerülték az elől kilőtt járművet.
Aztán végre megérkeztek. Ám Meyerék csapata és a deszantosok sehol. Walter arra gondolt, hogy: már megindtították az offenzívát és ők lekésték őket a rajtaütés miatt.
Ezzel a gondolattal ment oda az új, ideiglenes parancsnokhoz a parancsnok válasza az volt: -Közlegény menjen vissza a teherautójára. Magukat és még két csapatot küldünk utánuk, meg egy lőszeres és egy orvosi teherautót. A többiek itt maradnak és ideiglenes bázist létesítenek. Halotta mindenki?
Valószínűleg halloták, mert elindultak, a többiek pedig elkezdték a tábort felverni. És Walter tanulva az előző esetből a géépuskáját már betöltötte.
//Királyok méltósága, az angyalok tisztasága, a pásztorok egyszerűsége, ragyogja be karácsonyotokat, és adjon erőt az újesztendőhöz! Boldog Karácsonyt Kívánok!
Ugye jó lesz így?//
|
|
|
Post by Urlich Zimmerman on Dec 24, 2008 21:51:41 GMT 2
Csendben sétáltak vissza, senkinek nem volt kedve beszélni. A lengyeleket egy időre lerendezték, így nem kellett tőlük tartani. Mint az apró húsevő a nagy fenevaddal vívott csatája után, most a lengyelek is a sebeiket nyalogatták, a németekhez azonban csak özönlöttek a gyalogosok, a páncélos járművek és a különféle tankok ezer számra. Ez rémisztő a lengyelekre nézve, de Urlich nem foglalkozott velük. Ő csak túl akarja érni ezt a nyomorult háborút és elhatározta, hogy nem fog barátot szerezni, mert akkor majd érte aggódhat folyton. Egyik pillanatban vígan nevetnének, a másikban barátja feje szét lenne lőve, vagy csak egy véres massza maradna belőle. Senki nem tudhatja. Ezért szörnyű a háború. Persze ettől még hozhat számára a jövő barátot a háborúban, ez még kiderül, de Urlich inkább mostantól zárkózott egyén lesz, nem nagyon fog foglalkozni másokkal. A táborhoz értek. A két társa, akikkel összefutott a teherautó roncsánál, elváltak, csak úgy, mint Linke és társai. Linke megköszönte Urlichnak mégegyszer a váratlan felbukkanást, ezzel segítve a lengyel kommandó csapat elsöprését és elmentek. Ahogy Urlich sétált koszos arccal, megviselten, fáradtan és lengyel ruhában, sokan megbámulták, s egy tiszt bizony félre is vonta. - Mi ez a felszerelés magán, katona?! - képedt el szörnyülködve egy százados. - Azonnal dobja le ezt a vackot és tegye rendbe magát! - s mérgesen mérte végig Urlichot, aki fáradtan tisztelgett, majd köpött egyet a tiszt felé. - Igen, uram - mondta rezignáltan és faképnél hagyta a döbbent tisztet. Egy tizedessel összefutott, a tizedes nagyot nézett, de vigyorogva kacsintott Urlichnak, Urlich pedig megkérdezte, hogy hol pihenhet meg, mert amikor megjött, rögtön kiküldték támadni és nem tudja a sátrát. A tizedes utána nézett és elmondta, hogy melyik sátor. Urlich megköszönte, majd elment lezuhanyozni, ha egyáltalán volt ilyen a táborban és tiszta egyenruhát vett fel, majd a sátrához ment, ahol még másik két katona volt és ledőlt pihenni.
|
|
Thomas Meyer
2. szintû / 8 pont
N?met tiszt
Thomas Meyer SS Untersturmf?hrer, SS.VT-Standarte Deutschland, Aufklarung-Abteilung
Posts: 19
|
Post by Thomas Meyer on Dec 27, 2008 16:49:28 GMT 2
Thomas Meyer
*Az ék már messze dübörög, amikor a lövészpáncélosok is nekiindulnak. A páncélgránátosok járművei möé becsatlakoznak az ejtőernyősök is, őket követik a teherautók. A külvárosban járnak. A házak itt még földszintesek, főleg kertekkel tagoltak és riktásan helyezkednek el egymáshoz képest. A féllánctalpasok teljes sebességre kapcsolva próbálják tartani a lépést a nyolc és négykerekűekkel. Már vagy tíz perce halad a menet, amikor jóval előttük felhangoznak a fegyverek. Az előörs úgy látszik éppen egy úttorlaszon gázol át. Ágyú dörrenése is hallatszik, aztán gránátok robbanása és gépfegyverzakatolás, végül elhallgat minden. Az égre füstoszlop kúszik fel. A hernyótalpasok konvolya lassan odaér a csatatérre. Mindenkinek elszorul a szíve, amikor az út szélén egy félresodródott égő felderítőpáncélost látnak. A személyzet valószínüleg azonnal szörnyet halt. Fel sem eszmélnek az ejtőernyősök, amikor az élen haladó csapatszállító tüzet nyit. Gyilkos sorozatok kezdik pásztázni a még mindig kába lengyeleket. A sor nem áll meg, bár lelassítanak a sofőrök. A rádió felcsendül a tizedes mellett és a kezelője átadja neki a fejhallgatót.*
- Itt Scherzinger. Pásztázzák a bal oldalt. A páncélosok azt jelentették, hogy vannak még rejtett lövegállások úgy kétszáz méterre. Vége.
*A rádió sisteregve elhalkul. Ekkor mintha mennykőcsapás ütött volna a járművek közé. Úgy ötven méterre éles villanást látnak, aztán ennél is élesebb csattanás következik. A tizedes járműve megugrik. Mindenki elfekszik a lökéstől. Ahogy Backer felnéz, egy pörögve felszálló futógörgőt pillant meg. Kétségtelenül a hernyótalpas tartozéka. Földrögök potyognak a levegőből és szinte mindenki lefagy. A többi jármű egyesített géppuskatüze is elkábítja a katonákat. Backer ahogy megzavarodva körülnéz a jármű belsejében, lassan konstatálja, hogy senki sem sérült meg. A lövedék nem jutott be. Pár másodperc és a járművekből kiugrálnak a páncélgránátosok és megsemmisítő össztűzzel árasszák el a páncéltörő üteg állását. Ahogy a tizedes kikandikál az SdKfz pereme fölött észreveszi, hogy az üteg négy lövegéből már csak kettő üzemképes. Az egyik épen maradót Scherzinger katonái rohamozzák. A másik ekkor dördül el. Ez szerencsére sípoló hangot hallatva surran el két jármű között. Ami viszont biztos, hogy ha Backer és emberei hagyják, akkor újra tüzelni fog.
Eközben Meyer hadoszlopa tovább száguld. Bár rádión megkapja az üzenetet, hogy Scherzingernek meg kellett állnia, de nem hagyhatja, hogy kicsússzon a meglepetés a kezéből. Az első fő gyűrű, amin éppen áttörtek, amúgy is várhatóan problémásnak volt minősítve, a hadnagy belekalkulált egy kis időveszteséget. De az ejtőernyősökkel való kis játék is elvett az idejéből és ha a lengyeleknek nem is jó a kommunikációjuk, azárt nem hülyék. A hadnagy csak az eddigi irdatlan tempóval tudja megoldani, hogy ne fusson bele szervezett ellenállásba. Úgy dönt hát, hogy kockáztatja az elszakadás lehetőségét. Nem akar mégegy ilyen veszteséget. A páncélkocsik ordító agregáttal dübörögnek tovább a külvárosi emeletesek irányába, ahol vár rájuk mégegy mélységi védelmi vonal. Meyer nem késlekedik, át fog vágni azon is amíg nem készülnek fel rá és embereire.*
|
|
|
Post by Varg Vikernes on Dec 27, 2008 18:58:16 GMT 2
Varg még 10 perce sem szállt le, már azt tervezi, hogy fogja ő félholtra verni a hadnagyot, amikor sötétebb lesz. Mindíg is utálta a Gestapósokat, mert mind azt hiszi, ő a világ közepe. Ennél nagyképűbb talán csak a Führer lehet. De ezekkel nem kell foglalkozni, túlzottan szereti a hazáját ahhoz, ilyeneken fennakadjon. A kiképző tisztjei is mind ilyen szerencsétlenek voltak. De ezek csak az ő gondolatai, ezeket nem hallja senki, és itt a seregben nem is fogja. *Azért a katonáival lehetne egy kicsit elnézőbb ez a hadnagyocska, mert előbb utóbb össze verem én a bokáit! Ez a nyeszlett kis Gestapós ne magyarázzon nekem, hogy nem szeretet szolgálat. Piszkálja csak a lengyeleket, ahhoz még tapsolok is, ha akarja. De most mosolyogni kell, és belemondani a pofájába a mondanivalót. Hát az istenre is én egyszer fejbelövöm.* - Varg lenézően rámosolyog a majd egy fejjel alacsonyabb hadnagyra - Elnézést kérek, a hadtáp tökéletes lesz. - Bár kíváncsi lennék rá, hogy ez a nyomorult mit eszik reggelire, ahogy elnézem nem kenyéren és vízen él - viszont engem úgy tájékoztattak, hogy elég nagy lengyel túlerő van - itt a körülöttük levő katonákra pillant - azóta kiírtották a 3 szoros lengyel többséget? Bíztató. Köszönöm a segítséget, minden esetre. Ami azt illeti, remek lenne, ha ebben a kis lengyel porfészekben minimalizálni tudná a Német áldozatokat. - Hans rámosolyodik, kitudja ez mit jelent *Hogy hullna ki az összes foga* Varg folytatta a mondani valóját - Szívesen venném, ha néhány embert adna még nekem, akik segítenék a munkám a légvédelem kiiktatásában. ,..
|
|
Hans Fellschmudt
4. szintû / 14 pont
N?met ?gyn?k
Gestapo tiszt - Hadnagy
Posts: 137
|
Post by Hans Fellschmudt on Dec 27, 2008 21:12:41 GMT 2
Hans figyeli a másikat és nem foglalkozik vele, csak szeretne már a dolgára menni és elszeretné rendezni végre ezt a kis csatát a lengyelekkel, hogy előrébb nyomulhassanak Európában. Reméli hamar túl lesznek ezen, noha az ilyen Varg félék úgy néz ki erősen hátráltatják a dicső német hadi gépezetet, de még Hans ezzel se foglalkozik azonnal. Úgy véli minden mozdítható katonára szükségük van most és a jövőben is. A hadtápos elmegy élelmet szerezni a frissen érkezőknek, Hans meg a férfi mellett halad. - A vezetőség nem mindig láthatja át tisztán az asztal mögül a helyzetet. Ez egy söpredék itt, nekem elhiheti. Egy csótány, melyet el kell tiporni, maguknak se lesz nehéz dolguk - állítja határozottan. - Felőlem nyugodtan. Válasszon ki most akár a jelenlévő barmokból... de mehet a parancsnokiba is, ami arra van - mutat egy irányba - és kérhet tőlük. Egyre megy - majd, ha nincs más, Hans elmegy vissza a sátrába és reméli, hogy végre lesöprik a lengyeleket a térképről.
|
|